Bf.329/2012/6 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés

1. fordulatába ütközik. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 5 év börtönre, a közügyektől eltiltás tartamát 5 (öt) évre e n y h í t i . A kártérítést (név) magánfélnek irányítószám, település, utca, házszám alá kell megfizetni. A vádlottat az első fokú eljárásban felmerült 121.380,- (egyszázhuszonegyezerháromszáznyolcvan) forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezi. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 8.040,- (nyolcezer-negyven) forint bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az állam javára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat fegyveresen elkövetett rablás bűntette miatt 6 év fegyházra és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottal szemben 21.500,- forintra vagyonelkobzást rendelt el, kötelezte a magánfél részére 294.000,- forint kártérítés és az állam javára illeték megfizetésére. Rendelkezett az előzetes fogvatartás szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a bűnjelekről, és kötelezte a vádlottat az első fokú eljárásban felmerült 115.380,- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést a büntetés enyhítése végett, valamint enyhébb végrehajtási fokozat megállapítása érdekében. A fellebbviteli főügyészség a bűnösségi körülmények helyesbítése mellett, az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A védő a fellebbezés írásbeli indokolásában az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállást is támadta. Kérte annak mellőzését, hogy a vádlott a családtagjai, valamint más személyek felé is jelentős anyagi tartozást halmozott fel. Továbbá kérte mellőzni annak megállapítását, hogy a vádlott
2. november 21-én a bűncselekmény későbbi elkövetési helyén, több órán át terepszemlét tartott. A vádlott és a védő a fellebbezésben írásban előterjesztett bizonyítási indítványukat a nyilvános ülésen nem tartották fenn. A fellebbezés alapos. A másodfokú bíróság a Be.
3. §

(1)bekezdése szerint eljárva az első fokú ítéletet, valamint azt megelőző bírósági eljárást is felülbírálta, melynek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben az eljárási szabályok megtartásával hiánytalanul folytatta le, és a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg. Az elsőfokú bíróság a védelem által előterjesztett további bizonyítási indítványokat megalapozottan utasította el, annak indokaival a másodfokú bíróság is egyetértett. Az ítélőtábla álláspontja szerint az ítéleti tényállást támadó fellebbezések, a bizonyítok mérlegelése ellen irányulnak. Az elsőfokú bíróság arra figyelemmel utasította el a további bizonyítási indítványt, hogy a vádlott a nyomozás során első két meghallgatása alkalmával,

1. december Bf.I.329/2012/
2. 30-án nem hivatkozott a tanúra, illetőleg, hogy a vádlott és a védő a későbbiek során sem hivatkozott olyan kényszerre vagy fenyegetésre, amely büntethetőséget kizáró okként lenne értékelhető. Ebből következően a tanúval fennálló üzleti kapcsolat a büntetőjogi főkérdés, illetve a büntetés kiszabása szempontjából sem releváns. A vádlott több tartozást halmozott fel, többek között pénzintézetek felé is. A cselekményt nyilvánvalóan, saját első vallomása szerint is, a fennálló tartozásainak rendezése érdekében követte el. Az elsőfokú bíróság azon ténymegállapítása, mely szerint a vádlott
3. november 21-én végül csak terepszemlét tartott, szintén a vádlott nyomozati vallomásán alapszik. Az elsőfokú bíróság tehát a fentiekre is figyelemmel, megalapozott tényállást állapított meg, az az iratok egybehangzó adatai alapján, figyelemmel a Be.
4. §

(1)bekezdés a) pontjára, csak kismértékben szorul helyesbítésre: Az ítélőtábla az első fokú ítélet

1. oldal utolsó bekezdéséből mellőzi, hogy a vádlott november 22-én 20 óra körüli időben riasztófegyverét nadrágja derekába csúsztatta, hiszen ezt követően az első fokú ítélet tényállása is azt állapítja meg, hogy 18 óra 54 perckor ment be a bárba, és az időpont megállapítását később részletesen meg is indokolta. A
2. oldal
3. bekezdését helyesbíti, hogy nem 2011., hanem
4. április
5. napján találták meg a nyomozók a fegyvert a (tó neve) tóban, mely nyilvánvaló elírás volt. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan és megalapozott, így az ítéleti tényállást támadó fellebbezések, melyek a bizonyítékok mérlegelését támadják, eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is törvényes. Az csak annyiban szorul kiegészítésre, hogy a vádlott cselekménye helyesen a Btk.
6. §

(1)bekezdés

1. fordulatába ütközik, erre az elsőfokú bíróság nem hivatkozott, ezért azt az ítélőtábla pótolta. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények helyesbítésre szorulnak: A másodfokú bíróság a súlyosító körülmények körében helyesen az erőszakos vagyon elleni bűncselekmények elszaporodottságát értékelte ekként - osztva a főügyészség álláspontját -, mivel a vádlott által elkövetett cselekmény ennek minősül. Mellőzte a súlyosító körülmények köréből, hogy a vádlott büntetés-végrehajtási dolgozóként követte el a terhére rótt bűncselekményt, tekintettel arra, hogy a vádlott a terhére megállapított cselekményt nem, mint büntetés-végrehajtási dolgozó, hanem mint magánszemély követte el. Maga a cselekmény sem olyan jellegű, amely a vádlott hivatásával összefüggésbe állna. Az ítélőtábla nem osztotta a védőnek további enyhítő körülményre vonatkozó álláspontját, mely szerint a vádlott a cselekményt más személy ráhatására követte el, hiszen önmagában az a körülmény, hogy valaki a vádlotton tartozás visszafizetését követeli, azt többször is szorgalmazza, még nem értékelhető a cselekmény elkövetésére vonatkozó ráhatásként. Nem értékelhető továbbá enyhítő körülményként a védői fellebbezésben hivatkozott azon körülmény sem, hogy a bűncselekmény elkövetéséhez használt riasztófegyver sérül okozására nem volt alkalmas, hiszen ez a megállapítás ellentétes az eljárás során e vonatkozásában beszerzett szakvéleménnyel, mely szerint a riasztófegyverrel közelről leadott lövéssel sérülést lehet okozni. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során ugyan utalt arra, hogy a vádlott önként adta fel magát, mellyel a cselekmény felderítését tette lehetővé, de azt kifejezetten az enyhítő körülmények között nem tüntette fel, ezért az ítélőtábla nyomatékos enyhítő körülményként értékelte ezt a körülményt. Az elsőfokú bíróság a vádlott javára mutatkozó enyhítő körülményeket figyelembe vette, amikor az öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett cselekmény esetén az irányadó középmértéktől, mely tíz év, jelentősen a vádlott javára eltért. Ugyanakkor az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott fiatal felnőtt korára - hiszen alig múlt el húsz éves amikor a bűncselekményt elkövette -, önfeljelentésére, és megbánó magatartására figyelemmel, a törvényi minimumban meghatározott büntetés elegendő a Btk.
2. §-ban írt büntetési célok eléréséhez. Ezért az ítélőtábla a vádlott szabadságvesztés büntetését öt évre enyhítette és egyben lehetőséget látott eggyel enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazására is, így a Btk.
3. §

(2)bekezdése alapján a szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az eddig kifogástalan életvitelű fiatal felnőtt vádlottal szemben a közügyektől eltiltás tartamát nyolc évben állapította meg, mely eltúlzott, ezért azt a másodfokú bíróság öt évre enyhítette. Bf.I.329/2012/6. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket részben alaposnak ítélve, az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részében foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a magánfél részére megítélte a kártérítést, azonban nem jelölte meg a teljesítés helyét, azaz a magánfél lakcímét, ezért azt az ítélőtábla pótolta. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a bűnügyi költség tekintetében az elsőfokú bíróság elmulasztotta a költségjegyzékbe bevezetni a fegyverszakértő tárgyaláson felmerült 6.000,- forint összegű szakértői díját, így azt nem is vette figyelembe a bűnügyi költség összegzése során. Erre figyelemmel az ítélőtábla megállapította, hogy az első fokú eljárásban felmerült és a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen 121.380,- forint. Az ítélőtábla a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a Btk. 99. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. A fellebbezési eljárásban a kirendelt védő díjával 8.040,- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére az ítélőtábla a vádlottat a Be. 381. §

(1)bekezdés és a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján kötelezte. Szeged,

1. november
2. napján Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk. a tanács tagja, előadó Dr. Cserháti Ágota sk. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.329/2012/
3. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 11.B.145/2012/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. november
6. napján Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke