A határozat elvi tartalma: A munkáltató által figyelembe veendő szociális rászorultság, mint felmentési korlát vizsgálata csak az egyéni körülmények alapján történhet, jogszabályi definíció hiányában. Mfv.I.10.862/2011/4.szám A Kúria a dr. Pongó Erik ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Király Edina ügyvéd által képviselt alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 7.M.3390/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.636.702/2010/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Bíróság 49.Mf.636.702/2010/
- számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes keresete az alperes által közölt felmentés jogellenességének megállapítására és jogkövetkezményei alkalmazására irányult.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság megismételt eljárásban hozott 7.M.3390/2009/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperes javára 150.000 forint áfát is tartalmazó perköltség megfizetésére. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2000-től állt közszolgálati jogviszonyban az alperesnél, illetve a jogelődjénél jogász munkakörben, másodfokú hatósági ügyintézői feladatokat látott el.Az alperes a jogviszonyát
- december 22-én hat havi felmentési idővel
- június 22-ével a Ktv.
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján - figyelemmel a Ktv. 17. §
(4)bekezdésében foglaltakra - megszüntette hivatkozással a 22/
- (K.V.Ért.12.) KvM számú utasításban hozott, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség létszámcsökkentéséről rendelkező döntésre. A felmentés során a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/
- (K.V.Ért.12.) KvM számú utasítása
- §
(5)bekezdésében foglaltak alapján a Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanácsban
- július 5én aláírt megállapodásban (KÉT megállapodás) foglaltakat a létszámcsökkentés végrehajtása során alkalmazták. A megállapodás
- pontjában foglaltak szerint a megállapodó felek felkérték a munkáltatókat, hogy csak rendkívül indokolt esetben szüntessék meg azoknak a munkaviszonyát, akik 50 évesnél idősebbek és a jogviszony megszüntetése után nyugellátásra nem lesznek jogosultak, valamint a gyermeküket egyedül nevelők és a több gyermeküket nevelők munkaviszonyát, amennyiben a szociális helyzetük indokolja. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes a KÉT megállapodásban foglaltak alapján ténylegesen vizsgálta a felperes szociális rászorultságát. A felperes a KÉT megállapodás alapján védelemben részesített személyi körből egyedül annak a feltételnek felelt meg, hogy a jogviszonya megszüntetésekor elmúlt 50 éves, és a hat havi végkielégítés alapjául szolgáló időn belül még nem vált jogosulttá nyugellátásra. A munkáltató ezen okból fenn kívánta tartani a felperes közszolgálati jogviszonyát, aki azonban a Prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló
- évi CXXII. törvény
- §
(2)bekezdés b) és 4. §
(2)bekezdésének rendelkezése alapján történő kinevezés-módosításhoz nem járult hozzá.A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes szociális biztonsága még a jogviszonya fenntartásának visszautasítása mellett sem került veszélybe, mivel
- augusztus hónapban már előrehozott öregségi nyugdíjra vált jogosulttá, és addig munkanélküli ellátásban részesült. Az alperesnek nem kellett figyelembe vennie a felperesnek azt a szándékát, hogy gondoskodni kívánt a 26 éves felnőtt gyermekéről tekintettel arra is, hogy a gyermek négy évvel a gimnáziumi tanulmányai befejezését követően kezdte el a felsőfokú tanulmányait. A munkaügyi bíróság ugyanezen okból nem tekintette szociális nehézséggel küzdő munkavállalónak a felperest az okból sem, hogy a másik felnőtt gyermeke számára úgy biztosított lakást, hogy köztisztviselői hitelt vett fel, melynek törlesztő részleteit a lánya fizeti.A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban a másodfokú bíróság előírása alapján vizsgálta, hogy a felperes milyen szociális helyzetére tekintettel kapott két alkalommal rendkívüli szociális segélyt. H.P., a Szociális Bizottság elnökének vallomása alapján megállapította, hogy a 2005-
- években az alperes a kollektív szerződés erre vonatkozó jogcímét megjelölve szociális segélyt biztosított azoknak, akik ezt kérték. A kérelmek indokoltságát nem vizsgálták, így a felperesnél sem.A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes munkáltató felmentésében foglalt indok valós és okszerű volt, megfelelt a Ktv.
- §
(1)bekezdés a), 17/B. §
(1)bekezdés b) pontjában foglaltaknak. A felperes esetében nem állt fenn továbbá az MK.
- számú állásfoglalásban meghatározott különös indokkal megegyező tartalmú rendkívüli szociális indokoltság esete sem. Ezért az alperes az MK.
- számú állásfoglalásban foglaltaknak megfelelően választhatta ki a felperest a csoportos létszámcsökkentés végrehajtása során. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.636.702/2010/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára 238.000 forint másodfokú perköltség megfizetésére. Figyelemmel volt a Fővárosi Bíróság 49.Mf.638.953/2008/
- számú hatályon kívül helyező végzésében megállapított másodfokú perköltség összegére is.A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, másodlagosan a Fővárosi Bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Hivatkozása szerint az eljáró bíróságok nem adták konkrét jogszabályi hivatkozáson alapuló magyarázatát annak, hogy miért nem tekintették szociálisan rászorultnak a felperest, holott a felmentése közlésekor egyedülállónak minősült, és ekként gondoskodott az önálló keresettel nem rendelkező fia taníttatásáról.A bíróságok iratellenesen jártak el, amikor nem vették figyelembe, hogy a felperes kétszer is rendkívüli szociális segély jogcímén és rászorultság okán részesült juttatásban.Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban nem vizsgálta - a hatályon kívül helyező végzésben történő iránymutatás ellenére -, hogy a felperest foglalkoztató szervezeti egységben volt-e olyan köztisztviselő, akinél a felpereshez hasonló felmentési korlátozások fennálltak. A másodfokú bíróság ennek ellenére jogszerűnek minősítette az elsőfokú bíróság eljárását és ítéletét, valamint a Pp.
- § és
- §
(1)bekezdésébe ütközően járt el. Az alperes felmentése az MK.
- számú állásfoglalás előírásaiba is ütközött, mert a felmondás -a különösen indokolt esetre vonatkozó előírások megszegése miatt - nem volt jogszerű. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására, a felperes perköltségben marasztalására irányult. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A megismételt eljárásban a Fővárosi Bíróság 49.Mf.638.953/2008/
- számú végzése szerint az
- augusztus 11-én született felperes esetében a KÉT megállapodásban foglalt felmentési korlátozásra tekintettel kellett vizsgálni, hogy a felperes 50 éves életkorára tekintettel a nyugellátásra jogosultság hiányával kapcsolatos feltételnek megfelelt-e, valamint ezen okból a felperes esetében a felmentés rendkívüli indokoltsága fennállt-e. Ugyanakkor e végzésben a másodfokú bíróság kifejtette, hogy egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint a felperes nem tekinthető gyermekét egyedül nevelő szülőnek.Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a hatályon kívül helyező végzésnek megfelelően vizsgálta a felperes anyagi és egyéb körülményeit, nehéz szociális helyzete megállapíthatóságát. Erre vonatkozóan helyesen tárta fel a tényállást, a rendelkezésre álló bizonyítékokat (szociális segély iránti kérelmet és e juttatás iratait, tanúvallomást a felperes nyilatkozatait), a Pp.
- §
(1)bekezdés alapján helyesen értékelte, és döntését a Pp. 221. §
(1)bekezdés alapján jogszabálysértés nélkül indokolta meg figyelemmel arra is, hogy jelen jogvitában a szociális rászorultság értékelése - erre vonatkozó jogszabályi definíció hiányában - az egyedi körülmények alapján történhetett csak. Mindezek alapján helytállóan állapították meg az eljáró bíróságok, hogy a KÉT megállapodás
- pontjában foglaltakat figyelembe véve a felmentés közlésekor
- életévét betöltő felperes szociális helyzete nem indokolta a KÉT megállapodás e. pontjában foglaltak alkalmazását. A felperesre irányadó felmentési korlát hiányában az eljáró bíróságoknak nem kellett a felperest foglalkoztató szervezeti egységnél foglalkoztatott köztisztviselők vonatkozásában összehasonlítást végezni. Az eljáró bíróságok az MK.
- számú állásfoglalás I/D. pontjában és az MK.
- számú állásfoglalásban foglaltakat a bírói gyakorlatnak megfelelően alkalmazva foglaltak állást arról, hogy bár az alperesnek a KÉT megállapodást a felperes felmentésekor is az adott esetben kötelezően alkalmaznia kellett, a felperes esetében nem állt fenn az MK.
- számú állásfoglalásban meghatározott különös indokkal megegyező tartalmú rendkívüli szociális indokoltság. Ezért az alperes a csoportos létszámleépítés végrehajtásakor a felperes jogviszonyát jogszerűen szüntethette meg ezen indokkal. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.A felperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés f) pontja, 3. §
(3)bekezdés alapján illetékmentes, ezért a felülvizsgálati eljárási illetéket ugyanezen jogszabály
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- szeptember
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke,Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő