SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.523/2012/5.szám A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Kocsis Zsolt ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek - dr. Szentjóbi Zoltán ügyvéd által képviselt I.r. és a Szíjj és Czira Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Szíjj Berta ügyvéd) által képviselt II.r. alperesek ellen adásvételi szerződés hatályosságának megállapítása iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék
- június
- napján kelt 4.P.22.375/2011/11.számú ítélete ellen a felperesek
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. és II.r. felpereseket, hogy külön-külön fizessenek meg az I.r. alperesnek 120 000 (egyszázhúszezer) Ft, a II.r. alperesnek ugyancsak 120 000 (egyszázhúszezer) Ft másodfokú perköltséget. A feljegyzett 800 100 (nyolcszázezer-egyszáz) Ft fellebbezési eljárási illetékből az I.r. felperes 400 100 (négyszázezer-egyszáz) Ft-ot, a II.r. felperes 400 000 (négyszázezer) Ftot köteles megfizetni a II.rendű alperes nevenak az illetékes állami adóhatóság külön felhívására. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az
- szeptember
- napján felszámolás alá került (T.) Termelőszövetkezetet
- október 24-i hatállyal törölték a cégjegyzékből. Az ezt követően ismertté vált vagyonára a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság a 2.Vpk.16-06-000001/
- számú,
- május
- napján kelt végzésével vagyonrendezési eljárás lefolytatását rendelte el. A vagyonrendezőként kijelölt (A.) Kft. az eljárás tárgyát képező egyes mezőgazdasági ingatlanok -2- értékesítésére nyilvános pályázatot hirdetett. A pályázati határidő lejártát megelőzően az I.r. alperes jelezte a vagyonrendezőnek, hogy az ingatlanok között természetvédelmi oltalom alatt álló területek is vannak, és vitássá tette azok vagyonrendezési eljárás keretében történő értékesítésének a lehetőségét. A vagyonrendező - az I. r. alperes bejelentésében foglaltaktól eltérő okból - a pályázatot eredménytelennek nyilvánította, majd az ezt követően lefolytatott újabb pályázati eljárás eredményeként a
- február
- napján kelt szerződésekkel eladta az I.r. felperesnek - többek között a természetvédelmi területnek minősülő (település neve)i (ingatlan
- hrsz.-a)., (ingatlan
- hrsz.-a)., (ingatlan
- hrsz.-a)., (ingatlan
- hrsz.-a)., (ingatlan
- hrsz.-a)., (ingatlan
- hrsz.-a)., (ingatlan
- hrsz.-a). és (ingatlan
- hrsz.-a). hrsz-ú, a II.r. felperesnek pedig a (település neve)i (ingatlan
- hrsz.-a)., (ingatlan
- hrsz.-a). és (ingatlan
- hrsz.-a). hrsz-ú ingatlanokat. A Kecskeméti Körzeti Földhivatal 043196/3/2007.04.
- számú határozatával a (település neve)i (ingatlan
- hrsz.-a)., (ingatlan
- hrsz.-a). és (ingatlan
- hrsz.-a). hrsz-ú, míg a 43200/3/2007.04.
- számú határozatával a (ingatlan 5-
- hrsz.-a) ingatlanok vonatkozásában a vevők tulajdonjogát bejegyezte. Az I.r. alperes a tulajdonjog bejegyzésére vonatkozó ingatlan-nyilvántartási határozat bírósági felülvizsgálata iránt keresetet terjesztett elő, amelyet a Bács-Kiskun Megyei Bíróság a 14.K.20.934/2008/
- számú ítéletével elutasított. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.121/2009/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét, valamint a földhivatali határozatokat - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a vagyonrendezési eljárásban természetvédelmi oltalom alatt álló ingatlanok értékesítésére került sor. Az ezen eljárásra irányadó Cstv. 49/C. §
(1)bekezdése alapján a természetvédelmi területekre a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot mindenki mást megelőzően elővásárlási jog illeti meg, amelyet a minisztérium a nyilvános értékesítésen oly módon gyakorolhat, hogy a véglegesen kialakult vételár ismeretében nyilatkozik vételi szándékáról. Álláspontja szerint az eljárt bíróság az erre irányuló tényállás felderítése nélkül tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az erre jogosult az elővásárlási jogát nem gyakorolta, ezért a megismételt eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az elsőfokú hatóság köteles a hiányzó okiratok pótlására felhívni a tulajdonjog bejegyzése iránt kérelmet előterjesztő ügyfeleket, és az iratok pótlását, vagy a hiánypótlási határidő leteltét követően kell arról döntenie, hogy a tulajdonjog bejegyezhető-e, vagy a kérelmet el kell utasítania. A megismételt eljárásban a Kecskeméti Körzeti Földhivatal 42.791/2/2010. (03.12.) számú végzésével felhívta a felpereseket, hogy csatolják a (nemzeti park neve)i Nemzeti Park elővásárlási jogról lemondó nyilatkozatát, illetve az elővásárlási jog gyakorlására felszólító levél másolatát az átvételt igazoló tértivevény eredeti példányával, majd eljárását a jelen per jogerős befejezéséig felfüggesztette. A felperesek a 4.P.20.986/2010. szám alatt előterjesztett keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a tényállásban írt ingatlanokra vonatkozó adásvételi szerződések a Cstv. 49/C. §
(1)bekezdése szerint elővásárlásra jogosult -3Pf.II.20.523/2012/5.szám környezetvédelemért felelős miniszterrel szemben hatályosak. Az I.r. alperes passzív perbeli legitimációját a természetvédelméről szóló 1996. évi LIII. tv. (Tvtv.) 68. §
(7)bekezdésére, míg a II.r. alperessel szembeni kereshetőségi jogukat a Nemzeti földalapról szóló
- évi LXXXVII. tv.
- §-ára alapították. Keresetük indokolásaként előadták, hogy az alperesek elővásárlási joguk sérelme esetén igényüket a Cstv. rendelkezése alapján a szerződéskötést követő 30 napos határidőn belül perben érvényesíthették volna, a jogvesztő határidő azonban eltelt. Hangsúlyozták továbbá, hogy az I.r. alperes a nyilvános pályázat útján tudomást szerzett a földterületek értékesítésének a feltételeiről, ennek ellenére elővásárlási joga gyakorlásáról nem nyilatkozott, mindez pedig - a kialakult bírói gyakorlatra is figyelemmel - a vételi ajánlat szabályszerű közlésének hiánya ellenére nem akadályozza tulajdonszerzésük hatályosságát, az I.r. alperes utóbb vételi jogát már nem gyakorolhatja. Az I.r. alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint az adásvételi szerződés perrel érintett ingatlanokra vonatkozó rendelkezései jogszabályba ütköznek, ezért érvénytelenek. Az érintett ingatlanok ugyanis a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló
- évi XCIII. tv. (továbbiakban: Vszt.) hatálya alá tartoznak, amelynek rendelkezései értelmében azokat az állam javára ki kell sajátítani, és a kisajátítás során a szövetkezethez kisajátítási kártalanítási összegként vagy vételárként befolyt összeget a Földrendező és Földkiadó Bizottságokról szóló
- évi II. tv. (Fbt.) 12/C. §
(5)bekezdése alapján a vagyonnevesítésre jogosultak között kell felosztani, így ez az összeg nem a szövetkezetet, vagy annak hitelezőit illeti meg. Álláspontja szerint az adásvételi szerződések érvénytelensége folytán kizárt az elővásárlási jog gyakorlása, a vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmében a perbeli földterületek a II.rendű alperes neve tulajdonába és az illetékes Nemzeti Park Igazgatósága vagyonkezelésébe kerülhetnek. A II.r. alperes ellenkérelme ugyancsak a kereset elutasítására irányult. Elsődleges védekezése szerint a perbeli ingatlanok nem tartoznak a Cstv. 4. §
(1)-
(2)bekezdése szerinti felszámolási vagyonba, azok a Cstv. 4. §
(3)bekezdés c) pontjában megjelölt külön törvényben meghatározott földalapba tartozó ingatlanok, ezért azokról a vagyonrendező érvényesen nem rendelkezhetett. Az elsőfokú bíróság
- sorszámú ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 900 000 Ft le nem rótt eljárási illetéket, s ugyancsak egyetemlegesen marasztalta a felpereseket az I. és a II.r. alperes 50 000 - 50 000 Ft-ban meghatározott perköltségében. Határozatának indokolása szerint az I.r. alperes a Tvtv.
- §
(6)és
(7)bekezdésében foglaltak alapján az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos ügyekben a II.rendű alperes neve -4képviselőjeként jár el, az elővásárlási jog gyakorlására azonban a II.rendű alperes neve jogosult, ezért az I.r. alperessel szemben előterjesztett keresetet jogviszony hiányában utasította el. Megállapította, hogy a Tvtv. 68. §
(6)bekezdése alapján az elővásárlási jog gyakorlására a II.r. alperes jogosult, azonban a keresetet a megállapítási kereset jogszabályi feltételei hiányában elutasította. A fellebbezés folytán eljárt Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.522/2011/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének Pp-ben írt eljárásjogi feltételei fennállnak, ezért a kereset érdemi vizsgálatát rendelte el utalva arra, hogy az elsőfokú bíróságnak mindenekelőtt az alperesek érvénytelenségi kifogását illetően kell állást foglalnia. A megismételt eljárásban a felperesek keresetüket változatlanul fenntartották. Az alperesek ellenkérelmüket az alapeljárásban előadottak szerint tartották fenn azzal, hogy a perbeli szerződések vonatkozásában a részleges érvénytelenség szabályainak alkalmazására nem kerülhet sor, mindkét adásvételi szerződés egészében érvénytelen. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felpereseket, hogy személyenként fizessenek meg külön-külön az alpereseknek 15 napon belül 150 000 - 150 000 Ft perköltséget, továbbá az I.r. felperest 300 100 Ft, míg a II.r. felperest 300 000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló
- évi IL. tv. (továbbiakban: Cstv.) rendelkezéseit vizsgálva megállapította, hogy a
- §
(3)bekezdés c) pontja értelmében a per tárgyát képező ingatlanok nem tartoznak a felszámolási vagyon körébe. Azok a Vszt. hatálya alá tartoznak, figyelemmel arra, hogy e területek sem a részarány, sem az alkalmazotti, sem a kárpótlási földalapokba nem kerültek elkülönítésre. Így - mint a Vszt. hatálya alá tartozó és a törvény alapján már magántulajdonba került földterületeket - a Vszt. 4. §
(1)bekezdése alapján ki kell sajátítani, és a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv (igazgatóság) vagyonkezelésébe kell adni. A perbeli szerződések e jogszabályi rendelkezésbe ütköznek, ezért a Ptk. 200. §
(2)bekezdése alapján semmisnek minősülnek. Utalt arra, miután az érvénytelenség megállapítására a felperesi keresettel szembeni védekezés körében kerül sor, nem bír jelentőséggel, hogy a jogszabályba ütközés a perrel nem érintett ingatlanokra vonatkozó szerződési rendelkezést is érvénytelenné teszi-e. Az I.r. alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezést illetően fenntartotta az alapeljárásban kifejtett jogi álláspontját. Az ítélet ellen a felperesek éltek fellebbezéssel, annak keresetük szerinti megváltoztatása iránt. Tévesnek minősítették az elsőfokú bíróság azon álláspontját, miszerint a perbeli ingatlanok nem tartoznak a Cstv. hatálya alá, utalva arra, hogy az -5Pf.II.20.523/2012/5. szám elsőfokú bíróság által felhívott jogszabályi rendelkezés, a Cstv. 4. §
(3)bekezdés c) pontja a felszámolási eljárás megindításakor,
- szeptember
- napján nem volt hatályos, ezért alkalmazhatóságára sem kerülhet sor. Mindebből következően a Cstv. tárgyi hatálya álláspontjuk szerint a perbeli vagyontárgyakra is kiterjedt. Ezzel ellentétes álláspont sértené a szövetkezet korábban szerzett jogait, mert a felszámolási vagyon csökkenésének következményével járna. Hivatkoztak arra, hogy a Ctv. 58/C. §
(1)bekezdésének, valamint 58/D. §
(1)bekezdésének rendelkezései is a perbeli ingatlanok felszámolási vagyon körébe tartozását támasztják alá. Hangsúlyozták, az elsőfokú bíróság okfejtése ellentétben áll a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.121/2009/12. számú ítéletével, amelynek iránymutatása szerint a Cstv. 49/C.
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés és az ingatlan-nyilvántartásról szóló
- évi CXLI. törvény végrehajtására kiadott 109/1999 (XII. 29.) FVM rendelet
- §
(1)-
(2)bekezdése szempontjából vizsgálandó a jogügylet. Az I. és a II.r. alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntése is helytálló, az ítélőtábla határozatának kifejtett indokaival is nagyrészt egyetért, az alábbiak kiemelése mellett. Az ítélőtábla előrebocsátja, a perben nem volt vitatott, hogy a perbeli ingatlanok védett természeti területnek minősülnek, ezért azt az ítélőtábla is tényként fogadta el. Arra helytállóan hivatkoznak a felperesek, hogy a Cstv. felszámolás elrendelésekor hatályos rendelkezései irányadók annak eldöntése során, hogy mi tartozik a felszámolási vagyonba. Ehhez képest helytálló az az érvelésük, hogy a Cstv. 1993. szeptember 2. napjától hatályos 4. §
(3)bekezdés c) pontja nem lehet irányadó az
- szeptember
- napján felszámolás alá került termelőszövetkezet felszámolás körébe tartozó vagyonának meghatározásakor. A felszámolás kezdő időpontjában hatályos Cstv.
- §
(1)bekezdése szerint a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás közzétételének időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. A
(2)bekezdés értelmében a gazdálkodó szervezet vagyona a tulajdonában (kezelésében) lévő vagyon. A Cstv. 4. §
(3)bekezdés b) pontja a kivételeket szabályozva kimondja: nem -6- tartozik a
(2)bekezdés hatálya alá, azaz nem tartozik a felszámolási eljárás alatt álló szövetkezet vagyonába az a termőföld és erdő vagyonrész, amelyről külön jogszabály másként rendelkezik. Ilyen külön jogszabály a szövetkezetekről szóló
- évi I. tv. hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról szóló
- évi II. tv. (továbbiakban: Ámtv.), amelynek a felszámolás elrendelésekor hatályos
- §
(1)bekezdés i) pontja értelmében a védett természeti területek, illetve a
(3)bekezdés alapján a védelemre tervezett területek nem voltak földalapba kijelölhetők, azokat a szövetkezetnek az
(5)bekezdés alapján a II.rendű alperes neve tulajdonában álló földekre kellett elkülöníteni, e területeken a szövetkezet közös használati joga megszűnt, s azokat az illetékes nemzeti park, vagy természetvédelmi igazgatóság kezelésébe kellett adni. Minderre tekintettel arra helytállóan hivatkozott a II. r. alperes, hogy a perbeli ingatlanok nem tartoztak a szövetkezet felszámolási vagyonába, téves ugyanakkor az az álláspontja, hogy a vagyonrendező nem volt jogosult az ingatlanokról rendelkezni. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. tv. (továbbiakban: új Ctv.) 119. §
(1)bekezdése szerint - egyezően az 1997. évi CXLV. tv. 58/C. §
(1)bekezdésében írtakkal - vagyonrendezési eljárás olyan vagyontárgyakra folytatható le, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa. Az eljárás célja a törölt cég tulajdonába állott, ténylegesen fellelhető, esetleg a közhiteles nyilvántartásban immár félrevezető módon szereplő vagyontárgyak tulajdonjogi helyzetének rendezése. Az eljárás lényege, hogy a vagyonrendező az érintett vagyontárgyat nyilvánosan meghirdetett pályázat vagy árverés útján értékesíti, s az értékesítésből befolyt összeget - az eljárás költségeinek elszámolását követően - a hitelezői igények kielégítésére fordítja, illetve a volt tagok között felosztja. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek a használatukban álló földrészletek vonatkozásában tulajdonosi jogosítványokat gyakoroltak, azok elidegenítésére is jogosultak voltak (EBH
- 997), következésképpen az ilyen ingatlanok a vagyonrendezési eljárásnak éppúgy részei lehetnek, mint a törölt cég tulajdonaként nyilvántartott vagyontárgyak. Ez egyben azt is jelenti, hogy önmagában az a körülmény, miszerint a perbeli ingatlanok nem tartoztak a felszámolási vagyonba, a vagyonrendező által kötött adásvételi szerződéseket nem teszi érvénytelenné. Ugyanakkor a vagyonrendezési eljárás során is irányadóak a külön törvényben meghatározott elidegenítési tilalmak és korlátozások, így az elsőfokú bíróság által helyesen hivatkozott Vszt. rendelkezései is. Tény ugyanis, hogy a szerződéskötéskor az ingatlanok a szövetkezet közös használatában álló földterületként voltak nyilvántartva, védett természeti területnek minősültek, és a vagyonnevesítés során földalapba történő kijelölésük nem történt meg, erre -7Pf.II.20.523/2012/
- szám tekintettel a Vszt.
- §
(1)bekezdés b) pontja alapján a törvény hatálya alá tartoznak. A Vszt. hatálya alá tartozó földek korlátozottan forgalomképesek, azokat a Vszt. 4. §
(1)bekezdése és 5. §
(1)bekezdése értelmében nem lehet magántulajdonba adni, hanem az állam javára ki kell sajátítani. A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. tv. 13/C. §
(5)bekezdése akként rendelkezik, hogy a kisajátítási eljárást a szövetkezettel szemben kell lefolytatni a magántulajdonba került védett területek kisajátítását megelőzően (Vszt. 5. §
(2)bekezdés). Lényeges, hogy a természetvédelmi oltalom alá eső földterületeket az Ámt. 15. §
(1)bekedés i) pontja, illetve
- §-a értelmében a szövetkezetnek el kellett különítenie, azokat földalapba nem jelölhette ki, részarány tulajdonosoknak nem nevesíthette. A Vszt.
- §
(1)bekezdése értelmében pedig a Vszt. hatálya alá tartozó és magántulajdonba még nem került földterületek földalapba történő kijelölése a Vszt. hatálybalépésével megszűnt, ha pedig a Vszt. hatálybalépésekor a földalapok elkülönítése, illetve kijelölése iránti eljárás folyamatban volt, a kijelölést a Vszt. hatálya alá tartozó földterületek figyelmen kívül hagyásával kellett folytatni (Vszt. 2. §
(2)bekezdés). Jelen esetben a vagyonrendező a fenti jogszabályi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva értékesítette a perbeli természetvédelmi oltalom alatt álló földterületeket a magánszemély felperesek részére. A Ptk. 200. §
(2)bekezdése szerint semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy a más jogágak kötelező jogi szabályait sértő szerződés a polgári jog szempontjából akkor érvénytelen, ha a más jogági törvény kifejezetten rögzíti, hogy az adott jogi norma megsértése egyúttal a szerződés érvénytelenségét is okozza, vagy a törvény rendelkezéséből, az összes körülményből nyilvánvaló módon megállapítható, hogy a külön jogszabály - vagyis a jogalkotó - az egyéb más jogági szankciók mellett a szerződés érvényességét sem kívánja megengedni (eBDT
- 1450). A felhívott törvényi rendelkezések nem rögzítik ugyan szankcióként a megsértésükkel kötött megállapodás semmisségét, megfogalmazásuk azonban egyértelművé teszi, a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy - a természeti területek védettségi szintjének megőrzése, illetve az abban bekövetkezett kedvezőtlen változás helyreállítása érdekében kizárja annak a lehetőségét, hogy a természeti oltalom alatt álló területek magántulajdonba kerüljenek. Ebből következően a Vszt. rendelkezései kógensek, így az azokba ütköző szerződések semmissége a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján megállapítható. -8- Mindezt nem érinti az, hogy a Vszt. szerződéskötés időpontjában, azaz
- február
- napján hatályos rendelkezése szerint az államnak a kisajátítás jogát
- december
- napjáig kellett volna gyakorolnia. Nem fogadható el az a felperesi érvelés, miszerint az a tény, hogy az állam e határidőt elmulasztotta, kizárja a perbeli szerződés jogszabályba ütközését. A törvény rendelkezése alapján e határidő nem tekintendő jogvesztőnek, nincs arra vonatkozó rendelkezés, amely értelmében e határidő elteltét követően a kisajátítás joga az államot nem illeti meg. Ezt támasztja alá az is, hogy időközi jogszabálymódosítással a határidő meghosszabbításra került. Lényeges emellett, hogy a szerződés érvényességét a megkötésekor hatályos jogszabályok alapján kell vizsgálni, az pedig - a fentebb részletezettek szerint - tény, hogy a perbeli szerződések a szerződés megkötésének időpontjában a hatályos jogszabályi rendelkezésekbe ütköztek. A felperesi álláspont elfogadása legfeljebb annak megállapítására adhatna alapot, hogy időközben elhárult az érvénytelenség oka, ezért a szerződés érvényessé nyilvánítható. Az érvénytelenség általános jogkövetkezménye, hogy az ilyen szerződéshez nem fűződhetnek a felek által célzott joghatások. A semmisség okán való érvénytelenséget a bíróságnak hivatalból is észlelnie kell, az érvénytelenség Ptk.
- §-a szerinti további jogkövetkezményeit - köztük a szerződés érvényessé nyilvánítását - azonban a bíróság semmisség esetén sem alkalmazhatja hivatalból, hanem csak az általános eljárásjogi szabályok szerint a fél erre irányuló kérelme alapján (Legfelsőbb Bíróság 1/
- (VI.28.) PK vélemény
- pont az érvénytelenség jogkövetkezményeiről). A perbeli szerződések érvényessé nyilvánítása iránt a felek egyike sem terjesztett elő kérelmet, így arról az ítélőtábla az előzőektől eltekintve sem rendelkezhetett volna. Alaptalanul hivatkoznak a felperesek a Legfelsőbb Bíróság közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában hozott határozatára. A közigazgatási perben a perbeli szerződések érvénytelenségére egyik fél sem hivatkozott, az érvénytelenség kérdése nem merült fel, azt a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta, abban nem foglalt állást. Jelen bíróságot egyébként sem köti a közigazgatási perben hozott bírósági határozatban megállapított tényállás, illetve annak indokolása (Pp.
- §
(1)bekezdés). A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felpereseket a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperesek jogi képviseletével felmerült 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja, valamint
(5)és
(6)bekezdése alapján megállapított másodfokú perköltségének a megfizetésére. A felperesek személyes illetékfeljegyzési jog kedvezményében részesültek, ezért a feljegyzett másodfokú -9- Pf.II.20.523/2012/5. szám eljárási illetéket az Itv. 74. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
- (VI.26.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdése és a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelesek megfizetni az illetékes állami adóhatóság külön felhívására. S z e g e d ,
- november
- Dr. Szeghő Katalin sk. Zanóczné dr.Ocskó Erzsébet sk. Bereczkyné dr. Lengyel Nóra sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró