Pf.20459/2012/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.459/2012/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Varga Imre ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Józan Andrea ügyvédáltal képviselt I. r. és II. r. alperesek ellen tulajdonjog megállapítása és egyéb követelés iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék
2. június hó
3. napján kelt 4.P.21.644/2009/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit részben az alábbiak szerint megváltoztatja. Elrendeli a (település neve, ingatlan címe, hrsz.-a). szám alatti ingatlan tulajdoni lapjára a felperes ((felperes személyes adatai) 1/8 arányú tulajdonjogának bejegyzését élettársi vagyonközösség jogcímén az I. r. alperes - tulajdoni lap II/
6. sorszám alatt bejegyzett - 2/4 tulajdoni illetőségének terhére. Megkeresi a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal (település neve) Körzeti Földhivatalát (földhivatal címe) a fenti tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartáson történő átvezetése végett. Kötelezi az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 063 988 (egymillió-hatvanháromezer-kilencszáznyolvannyolc) Ft-ot és ennek
7. február
8. napjától a kifizetés napjáig terjedően minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát. A felperes I. r. alperes javára történő elsőfokú perköltség fizetésére kötelezését mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 24 000 (huszonnégyezer) Ft másodfokú perköltséget. -2- A feljegyzett 307 800 (háromszázhétezer-nyolcszáz) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az I. r. alperes a
9. február
10. napján elhunyt néhai (néhai neve) édesanyja, míg a II. r. alperes a testvére. A (település neve, ingatlan címe, hrsz.-a). számú lakóházas ingatlan 1/2 részét - egymás között egyenlő arányban - apjuk halálát követően a néhai és a II. r. alperes örökölték meg. Néhai (néhai neve) a
11. május
12. napján kelt - és
13. június
14. napján módosított - adásvételi szerződéssel 1 500 000 Ft - ténylegesen 2 000 000 Ft - vételár ellenében megvásárolta a II. r. alperestől a fenti ingatlanban meglevő 1/4 tulajdoni hányadát az I. r. alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. Az I. r. alperes
15. június
16. napján akként végrendelkezett, hogy halála esetén minden ingó és ingatlan vagyonát egyedül fia, (néhai neve) örökölje. A néhai és a felperes között 1989-ben párkapcsolat alakult ki, majd pontosan nem meghatározható időponttól, de legkésőbb 1996-tól a néhai haláláig közös háztartásban és érzelmi közösségben éltek oly módon, hogy a fenti ingatlant az I. r. alperessel közösen, egymás között megosztva használták. A felperes és a néhai a mindennapi élet kiadásait együtt fedezték, ingóságokat vásároltak. Az ingatlan takarítását, a főzést az I. r. alperessel közösen végezték, az ehhez szükséges konyhai és egyéb eszközök rendelkezésre álltak, míg az ingatlan fenntartási költségeit - a kábeltévé szolgáltatási díja kivételével - az I. r. alperes előbb házastársával, majd annak halálát követően egyedül fizette. Az I. r. alperes házastársa halála után az ingatlanból egy lakószobát használt kizárólagosan. A felperes 1989-től több munkahelyen dolgozott, időszakosan munkanélküli volt, jövedelme ingadozott, takarításból kiegészítő bevétele származott. A néhai, bár
17. január
18. és
19. december
20. napja között rendelkezett bejelentett munkahellyel, itt azonban munkát nem végzett, gépjárművek adásvételéből, emellett "üzletelésből" származott pontosan meg nem határozható mértékű jövedelme, amelyet a (K.) Zrt-nél kezelt folyószámlán tartott. A néhai és a felperes a (ingatlan címe) utcai ingatlanon
21. és
22. között állagmegóvó, részben értéknövelő beruházásokat végeztek, így kicserélték az ereszcsatornát, a főépület oldalsó homlokzatán előtetőt létesítettek.
23. évben garázs és fatároló kialakítására került sor és a tetőn javítási munkákat végeztek. A főépület homlokzatát újrafestették, a lábazatot műgyantakaviccsal vonták be, az ingatlan belső falazatát is kifestették.
24. augusztusában az ingatlant vízkár érte, Pf.II.20.459/2012/
25. szám -3- majd ugyanez év novemberben kéménytűz keletkezett, az ingatlant e káresemények jelentősen megrongálták. Az (A.) Zrt. a vízkár kapcsán 1 136 350 Ft, míg a tűzkárra tekintettel 1 545 641 Ft-ot fizetett meg az I. r. alperesnek, mint az épületbiztosítás kedvezményezettjének. A káreseményeket követően a biztosítási összeg felhasználásával a lakóépületet helyreállították, a garázst újjáépítették, arra szekcionált kaput és ereszcsatornát helyeztek el. Sor került az ingatlan belső felújítására is: kerámia padlóburkolat elhelyezésére, a falazat festésére, a járda újrabetonozására, a tetőszerkezet sérüléseinek helyreállítására, gipszkartonozásra, a villanyvezeték-hálózat cseréjére, klímaés riasztóberendezés beszerelésére, valamint zsindelyfedésű grillező kialakítására. Az ingatlan forgalmi értéke 1989-ben 8 800 000 Ft volt, a jelenlegi forgalmi érték 10 000 000 Ft. A néhai haláláig végzett beruházások értéke 1 134 000 Ft-ot, míg az azt követően az I. r. alperes által kivitelezett beruházás értéke 66 000 Ft-ot tett ki. Néhai (néhai neve)
26. február
27. napján elhunyt, hagyatékát - a (település neve), (ingatlan címe) szám alatti ingatlan 2/4 tulajdoni hányadát és a (K.) Zrt-nél vezetett számlán kezelt 2 109 486 Ft-ot - (közjegyző neve) közjegyző a Kjö.51012/Ü/445/2009/
28. számú hagyatékátadó végzésével törvényes öröklés és osztályos egyezség címén az I. r. alperesnek, míg a (autó forgalmi rendszáma). forgalmi rendszámú Volkswagen Golf tip. személygépkocsit a fenti jogcímen a II. r. alperesnek adta át. A felperes keresetében a (ingatlan címe) utcai ingatlan 575/1700-ad hányada tekintetében tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését kérte részben élettársi közös szerzés (225/1700), részben adásvétel (350/1700) jogcímén. A néhai bankszámláján kezelt összegből 300 000 Ft-ra és annak kamataira különvagyona megtérítése, míg 913 988 Ft-ra, valamint a gépjármű 1/2 tulajdoni hányadára élettársi közös vagyoni szerzés jogcímén tartott igényt. A gépjármű kapcsán a II. r. alperest 400 000 Ft, valamint havi 2 500 Ft használati díj megfizetésére is kérte kötelezni. Keresete indokaként előadta, a néhaival
29. augusztus 25-től annak haláláig gazdasági együttműködést is magában foglaló élettársi életközösségben élt, ez idő alatt a szerzésben való közreműködésük aránya egyenlő volt. Állítása szerint a néhai és a II. r. alperes között létrejött adásvételi szerződéssel érintett ingatlanrész vételárának fedezete az élettársi közös vagyonuk volt, és ugyancsak közös megtakarításukból került kifizetésre az ingatlan további 2/4-ed tulajdoni hányadának ellenértékeként 2 500 000 Ft. Ezen felül az ingatlant az élettársával közösen újították fel, amelynek következtében annak forgalmi értéke 7 000 000 Ft-tal emelkedett, a közös beruházásokra tekintettel pedig az ingatlan 225/1700 tulajdoni hányada megilleti. Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatták, hogy a néhai és a felperes jogi értelemben vett élettársi kapcsolatban éltek. Állították, hogy a háztartási teendőket mindvégig az I. r. alperes végezte, és ő viselte az ingatlan fenntartási költségeit is, míg a beruházások fedezetéül a biztosító által kifizetett összegek szolgáltak, azt teljes egészében fedezték. Hangsúlyozták, a néhai vagyoni ügyeit mindvégig a felperes bevonása nélkül intézte, jövedelmeiket nem használták -4- közös célokra, a néhai a maga részére vásárolt ingóságokat, illetve ingatlant, ez utóbbit érintő szerződés megkötésekor a felperes nem is volt jelen. Az I. r. alperes viszontkeresettel
30. február
31. napjától havi 24 000 Ft használati díj és kamatai megfizetésére kérte kötelezni a felperest, az általa a néhai halálát követően is birtokban tartott ingatlanrészek vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a (autó forgalmi rendszáma). forgalmi rendszámú Volkswagen Golf 2.0 tip. személygépkocsi élettársi vagyonközösség jogcímén 1/2 részben a felperes tulajdonát képezi. A gépjárművön fennálló közös tulajdont megszüntette és kötelezte a II. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 400 000 Ft megváltási árat. Kötelezte a felperest, hogy
32. február
33. napjától minden hónap
34. napjáig előre esedékesen fizessen meg az I. r. alperesnek havi 25 000 Ft lakáshasználati díjat és ennek
35. április
36. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamatait. A felperest az I. r. alperes javára 200 000 Ft, míg a II. r. alperes javára 50 000 Ft összegű részperköltségben marasztalta. A feljegyzett eljárási illetékből a II. r. alperest 6 000 Ft megfizetésére kötelezte azzal, hogy a további 435 800 Ft eljárási illetéket, valamint a 148 000 Ft állam által előlegezett költséget az állam viseli. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint bizonyítást nyert, hogy a felperes
37. augusztusától életvitelszerűen a perbeli ingatlanban lakott, közte és a néhai között - annak haláláig érzelmi és szexuális kapcsolat állt fenn. Ezzel szemben azt sikerrel nem bizonyította, hogy a néhaival közös céljaik megvalósítása érdekében gazdasági együttműködést folytatott, a perben meghallgatott, a felperes baráti köréhez tartozó tanúk csupán az érzelmi együvé tartozásból és a közös ingatlanhasználatból következtettek a köznapi értelemben vett élettársi kapcsolat létére, a gazdálkodás és pénzkezelés mibenlétéről azonban közvetlen ismereteik nem voltak (tanúk neve). Az elsőfokú bíróság jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes az ingatlan adásvételi szerződés megkötésekor nem volt jelen, az ingatlanban tulajdoni hányadot nem szerzett, továbbá, hogy mind a vételár, mind a beruházások forrásául maga is a néhai "üzletelésből" származó jövedelmét jelölte meg. Kifejtette, hogy az ügyletkötésnél közreműködő ügyvéd vallomása megerősítette, miszerint a néhai az ingatlan egészének tulajdonjogát meg kívánta szerezni, a vételárat saját megtakarításából fizette. A felperes jövedelme legfeljebb a mindennapi megélhetés biztosítására volt elegendő, azon felül nem igazolt olyan többletjövedelmet, megtakarítást, avagy különvagyont, amely akár az ingatlan vételára, akár annak felújítása fedezetéül szolgálhatott volna. A beruházások kapcsán kiemelte, azok javarészt nem tekinthetők tulajdonjogot keletkeztető, értéknövelő beruházásnak, emellett azok szakértő által kimunkált bekerülési költségét a víz- és tűzkár miatt az I. r. alperes részére kifizetett biztosítási összeg fedezte. Miután az elsőfokú bíróság nem ítélte bizonyítottnak, hogy a felperes és a néhai jogi értelemben vett élettársi kapcsolatban éltek, ezért mind a felperes ingatlant érintő tulajdoni igényét, mind a bankszámlán elhelyezett megtakarítás kapcsán előterjesztett kötelmi igényét elutasította. A gépkocsit ellenben a felperes és a néhai közös tulajdonának tekintette, Pf.II.20.459/2012/
38. szám -5- ezért a II. r. alperest a forgalmi érték felének megfizetésére kötelezte, megalapozatlannak minősítette viszont a felperes gépkocsit érintő használati díj iránti igényét. Az elsőfokú bíróság elfogadta, hogy a néhai halálát követően a felperes az ingatlant jogcím nélkül használta, így a szakértő által kimunkált éves használati díj (590 000 Ft) alapulvételével kötelezte a felperest az általa birtokban tartott helyiségek után járó használati díj megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, annak részbeni megváltoztatása iránt az alábbiak szerint. Kérte az ingatlan 1/4 részilletősége tekintetében tulajdonjoga megállapítását, annak ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését, az alperesek kötelezését ennek tűrésére. A néhai bankszámláján kezelt megtakarítás közös vagyoni jellegére hivatkozással az I. r. alperest annak fele összege, azaz 1 063 988 Ft és kamatai, míg a beruházások tekintetében 283 500 Ft megfizetésére kérte kötelezni. Változatlanul állította, hogy a néhai (néhai neve)-val élettársi életközösségben élt, a perbeli ingatlan jogi sorsának rendezését követően közösen döntöttek annak átalakítása, felújítása mellett. Az ingatlan apai részének megváltási árát és az I. r. alperes részilletőségének ellenértékét is az élettársi közös vagyonból fizették és csupán költségkímélés okán került sor arra, hogy az I. r. alperes a 2/4 tulajdoni hányadáról végintézkedés útján rendelkezzék, azaz a megállapodás valójában várt örökségre vonatkozott. Az elsőfokú ítélet figyelmen kívül hagyta, hogy tőle és élettársától a II. r. alperes az ingatlan vételáraként 4 500 000 Ft-ot kapott, amely a perben nem került elszámolásra. Amennyiben pedig a gépjármű tekintetében az élettársi kapcsolat megállapítható, úgy a fenti összeg elszámolása sem mellőzhető, azaz az ingatlan 1/4 tulajdoni hányada részben élettársi közös vagyoni szerzés, illetve adásvétel, részben ráépítés jogcímén megilleti. Vitatta, hogy együttélésük idején az I. r. alperes biztosította a háztartásvezetés tárgyi feltételeit, állította, hogy élettársával közösen önálló háztartást vezettek, így az ehhez szükséges felszerelési, berendezési tárgyakat maguk vásárolták meg. Életszerűtlennek, egyben tévesnek ítélte azt az elsőfokú ítéleti ténymegállapítást is, hogy az I. r. alperes a háztartás költségeit kölcsön igénybevételével egyenlítette ki. A tulajdonszerzés szempontjából nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az ügyletkötésben nem vett részt, ahogyan - megítélése szerint - az élettársi kapcsolat megállapíthatóságát sem befolyásolhatja az a körülmény, hogy rendelkezett-e az élettársával közös bankszámlával, vagy sem. Egyebekben fenntartotta az elsőfokú eljárás során tett tényállításait és annak jogi indokait egyaránt. Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Kiemelték, a felperes a gazdasági együttműködést is magában foglaló élettársi kapcsolat létét a perben nem bizonyította, kizárólag az érzelmi kapcsolat volt igazolható. A felperes a néhai anyagi körülményeivel nem volt tisztában, a szerződéskötésben, annak előkészületeiben nem vett részt, az ingatlanon végzett beruházásokhoz nem járult hozzá, azt teljes egészében az I. r. alperes részére kifizetett biztosítási összegből finanszírozták. A felperes a jövedelmét magára -6költötte, esetenként bevásárolt, kisebb értékű ingóságokat is vett, de megtakarításai nem voltak. Hangsúlyozták, a néhai nem kívánt a felperessel közös ingatlantulajdont szerezni, amit a szerződéskötésnél közreműködő ügyvéd is alátámasztott. A további tanúk csak a köznapi értelemben vett élettársi kapcsolatról tudtak nyilatkozni, de a jövedelmi viszonyaikról, gazdálkodásuk mibenlétéről nem. Emiatt a felperes követelése mind annak jogalapja, mind összegszerűsége tekintetében megalapozatlan. A fellebbezés részben alapos. A fellebbezés mikénti elbírálásához elsőként a tekintetben kellett az ítélőtáblának állást foglalnia, hogy a felperes és néhai (néhai neve) közötti kapcsolat jogi értelemben vett élettársi kapcsolatnak minősíthető-e, miután csak az élettársi jogviszony megállapíthatósága esetén kerülhet sor a fellebbezésben részletezett dologi jogi és kötelmi igények megalapozottságának vizsgálatára. Az ítélőtábla nem osztja az elsőfokú bíróság álláspontját a felperes és a néhai kapcsolatának minősítését illetően. A Ptk. 685/A. §-a szerint élettársi kapcsolat áll fenn két olyan házasságkötés, vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége, vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonsági, vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban. A hivatkozott törvényhely szerinti élettársi kapcsolat fogalma az egységes ítélkezési gyakorlat szerint feltételezi a felek közös lakásban való együttélését, a közös háztartás fenntartását, a felek közötti érzelmi és gazdasági közösség fennállását, valamint azt is, hogy harmadik személyekkel szemben az összetartozásukat minden vonatkozásban vállalják. A felsorolt tényállási elemek megvalósulása esetén tehát az életközösség fennállását meg kell állapítani (Pfv.II.20.759/1993/
39. szám). Önmagában az érzelmi kapcsolat, a közös háztartásban való együttélés nem eredményezhet élettársi jogviszonyt, ha a felek jövedelmüket önállóan kezelik és a gazdasági együttműködésük csak a közös életvitel költségeinek fedezésére terjed ki, egyébként azonban a felek gazdasági függetlenségüket fenntartják (BH
40. 83, BH
41. 122, BH2008 188). A perbeli esetben nem vitás, hogy a felperes és a néhai legkevesebb 13 éven át éltek közös ingatlanban, egy háztartásban és az is tény, hogy közöttük érzelmi kapcsolat állt fenn, amit a külvilág felé is felvállaltak. Ezt a perben meghallgatott, szinte valamennyi tanú vallomása alátámasztotta, egyes tanúk pedig (tanú neve) a kapcsolatukat egyenesen házasságként jellemezték. A fenti fogalmi elemek megvalósulása mellett ugyanakkor döntő jelentőségű, hogy az érintettek a közös gazdasági célok megvalósítása érdekében együttműködtek-e, a felmerülő költségeket milyen módon viselték. A bírói gyakorlat nem tulajdonít jelentőséget e tekintetben annak, hogy a felek milyen módon kezelik a jövedelmeiket, illetve a közös háztartás fenntartásához milyen módon járulnak hozzá. Nem zárja ki az élettársi kapcsolat megállapíthatóságát önmagában az, hogy a közös gazdálkodás során a Pf.II.20.459/2012/
42. szám -7- pénzkezelést kizárólag az egyik fél végezte és az sem, ha a közös háztartással kapcsolatos kiadásokat, illetve tevékenységet kizárólag az egyik fél viseli, illetve fejti ki, a másik fél pedig a saját jövedelmét kizárólag közös célú megtakarításokra, illetve közös célokat szolgáló vagyontárgyak megszerzésére fordítja. E tekintetben nem a pénzkezelés formális módja, hanem a jövedelmeknek a közös életvitelhez való felhasználása, a megtakarításnak az együttélést szolgáló célra való fordítása az, ami a gazdálkodás jellegét meghatározza (P.törv.II.20.272/1999.). Jelen esetben nem vitatható, hogy mind a felperes, mind a néhai rendelkeztek pontosan meg nem határozható mértékű jövedelemmel, ezek felhasználása sajátosan, de a mai viszonyok között egyedülállónak semmiképpen nem tekinthető módon történt, nevezetesen, hogy a költségek egy részét a felperes, más részét a néhai viselte. A társadalmi, gazdasági viszonyok családi gazdálkodásra gyakorolt hatása következtében egyre gyakoribb, hogy az együtt élő felek nem kezelik közösen valamennyi pénzeszközüket, hanem - anyagi függetlenségük és biztonságuk megteremtése, bizonyos fokú önállóságuk megőrzése érdekében - a pénzeszközök egy részét elkülönítik, azzal maguk gazdálkodnak. Ez azonban a fentebb kifejtettek szerint nem képezi akadályát az élettársi jogviszony megállapíthatóságának. A peradatokból megállapíthatóan a perbeli esetben elsősorban a felperes viselte a mindennapi megélhetés, élelmezés, ruházkodás költségeit, míg a nagyobb kiadásokhoz szükséges pénzeszközöket a néhai biztosította. Erre figyelemmel annak a körülménynek sincs jelentősége, hogy huzamos ideig a felperes bankszámlával nem is rendelkezett, a megtakarításaikat a néhai nevén vezetett bankszámlán gyűjtötték, míg a felperes által a későbbekben nyitott bankszámláról a közös adósságaik fedezéséhez szükséges pénzt biztosították. Egyetért az ítélőtábla a felperes által előadottakkal, nevezetesen, hogy a néhaival voltak közös gazdasági céljaik. Nem vitatható - s ezt számos érdektelen tanú vallomása alátámasztja (tanúk neve), hogy a közös otthonuk megteremtése érdekében az ingatlanon számos beruházást végeztek, ezekben - részben a szervező, részben a háttérmunkálatokat illetően - a felperes is tevékenyen részt vett, közösen tárgyaltak a mesteremberekkel, a néhai a munkálatok kapcsán minden esetben kikérte a felperes véleményét (/tanú neve/ tanúvallomása). Mindezen peradatok alapján az ítélőtábla a gazdasági közösség létezését, ezáltal a jogi értelemben vett élettársi kapcsolat fennálltát megállapíthatónak ítélte. A Ptk. 578/G. §