← Magyarország

Pf.20479/2012/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.479/2012/

  1. szám Kijavító végzés
  2. sorszám alatt! A Szegedi Ítélőtábla a dr. Borka Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Varga István ügyvédáltal képviselt alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Gyulai Törvényszék
  3. június
  4. napján kelt 5.P.20.011/2012/
  5. számú ítélete ellen a felperes részéről
  6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. A feljegyzett 1 500 000 (egymillió-ötszázezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket a felperes köteles megfizetni az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A peres felek között
  7. március
  8. napján kelt kölcsönszerződés elnevezésű okirat tartalma szerint a felperes -
  9. december 31-i lejárattal - 8 000 000 Ft-ot adott kölcsön az alperesnek. A tőkeösszeg kamatát havi 240 000 Ft-ban határozták meg. A felperes ezt követően több ízben különböző összegeket adott kölcsön az alperesnek, így
  10. júniusában 2 100 000 Ft-ot, júliusban 800 000 Ft-ot, augusztusban 1 100 000 Ft-ot,
  11. januárjában 2 000 000 Ft-ot, márciusban 1 000 000 Ft-ot. Az alperes
  12. februárjában tartozásából 2 000 000 Ft-ot visszafizetett, majd
  13. márciusában 3 000 000 Ft-ot és további 2 000 000 Ft-ot vett fel a felperestől. Ugyancsak 2 000 000 Ft kölcsönt kapott
  14. februárjában, amit azonban április hónapban visszafizetett. Ezt követően a peres felek
  15. április 11-i keltezéssel újabb okiratot készítettek, amelynek tartalma szerint az alperes fennálló tartozása mindösszesen 18 000 000 Ft volt, ennek visszafizetési határidejét
  16. december
  17. napjában határozták meg. A szerződés
  18. pontjában a felek rögzítették, hogy az adós havi 540 000 Ft összegű kamat megfizetésére köteles a felperes javára. A fenti okirat aláírását követően a felperes további kölcsönöket nyújtott, így
  19. december 29-én 2 400 000 Ft-ot,
  20. március 7-én 3 600 000 Ft-ot,
  21. április 9-én 2 000 000 Ft-ot,
  22. június
  23. napján pedig -2- 1 500 000 Ft-ot. Ennek tényét a
  24. április 11-én kelt okirat hátuljára a felperes kézírással rávezette, az összeg átvételét az alperes aláírásával elismerte. Az alperes a kamatokat havi rendszerességgel megfizette, utoljára
  25. novemberében teljesített. A felperes egyidejűleg más személyeknek is nyújtott hasonló feltételekkel kölcsönöket, így (személyek neve) feljelentése alapján jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének megalapozott gyanúja miatt eljárás indult a felperessel szemben, amely a
  26. május
  27. napján kelt határozattal megszüntetésre került a cselekmény elévülésére tekintettel. A felperes módosított kereseti kérelmében 18 000 000 Ft és ennek
  28. április 11-től
  29. december 31-ig járó havi 3 % ügyleti, valamint
  30. január 1-től évi 20 % ügyleti és a jegybanki alapkamatnak megfelelő késedelmi kamata, 2 400 000 Ft és annak
  31. december 29-től
  32. december 31-ig járó évi 20 % ügyleti, továbbá
  33. január 1-től a kifizetésig járó évi 20 % ügyleti és a jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamata; 3 600 000 Ft és annak
  34. március 7-től
  35. december 31-ig járó évi 20 %, valamint
  36. január 1-től a kifizetésig járó évi 20 % ügyleti és a jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamata, 2 000 000 Ft és annak
  37. április 9-től
  38. december 31-ig évi 20 % ügyleti, valamint
  39. január 1-től a kifizetésig járó évi 20 % ügyleti és a jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamata; 1 500 000 Ft és ennek
  40. június 1-től
  41. december 31-ig járó évi 20 %, továbbá
  42. január 1-től a kifizetésig járó évi 20 % ügyleti és a jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperes vitatta, hogy az alperes akár a tőkeösszegeket, akár annak kamatait részére visszafizette. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a megállapodásban rögzített kamatokat megfizette, ugyanakkor az évi 36 %-os kamatkikötést eltúlzottnak ítélte, annak mérséklését kérte évi 20 %-ra, így ennek figyelembevételével számítása szerint összesen 19 063 200 Ft-ot kellett volna megfizetnie. Ezzel szemben az általa teljesített összeg 35 000 931 Ft, így a különbözetként mutatkozó 16 767 800 Ft-ot kérte túlfizetés címén a tőkeösszegbe beszámítani. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 18 000 000 Ft-ot, 2 400 000 Ft-ot, 3 600 000 Ft-ot és 2 000 000 Ft-ot és ezen összegek után
  43. december 1-től évi 20 % ügyleti, valamint a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 1/3-ával megegyező mértékű késedelmi kamatát, továbbá 1 500 000 Ft-ot és ennek
  44. december 1-től a kifizetésig járó évi 20 %-os ügyleti és
  45. január 1-től a kifizetésig járó évi 20 % ügyleti és a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 1/3-ával megegyező késedelmi kamatát, valamint 1 000 000 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet Pf.II.20.479/2012/
  46. szám -3- elutasította. Az alperest 1 400 000 Ft, míg a felperest 100 000 Ft eljárási illeték állam javára történő megfizetésére kötelezte. Határozatában nem vitás tényként rögzítette, hogy
  47. március
  48. és
  49. április
  50. között az alperes 18 000 000 Ft-ot kapott kölcsön a felperestől, amelyet nem fizetett vissza, majd ezt követően sor került a további, a tényállásban rögzített tőkeösszegek kölcsön jogcímén történő átadására is havi 3 % összegű kamatkikötés mellett. Elfogadta az alperes állítását, miszerint a kamatot mindig az aktuálisan fennálló tőketartozás 3 %ában határozták meg. E kamatmértéket azonban nem tekintette eltúlzottnak, e tekintetben figyelemmel volt a jegybanki alapkamat aktuális mértékére (5,25 % - 12 %), a banki hitelezés sajátosságaira, a perbeli kölcsönszerződés kapcsán a biztosítékadás elmaradására, így az évi 36 %-os mértékű ügyleti kamat mérséklését nem ítélte indokoltnak. Az elsőfokú bíróság - okirati bizonyíték hiányában is - elfogadta az alperes hivatkozását, nevezetesen, hogy az általa átvett tőkeösszegek kamatait
  51. novemberéig szerződésszerűen megfizette. Életszerűtlennek tekintette ugyanis, hogy a felperes további kölcsönöket folyósított az alperes részére annak ellenére, hogy az alperes a kamatok teljesítésével elmaradt. Megítélése szerint erre nem szolgált kellő magyarázatul a felperesnek az az előadása, miszerint az alperesben maximálisan megbízott, elfogadható indokot jelentett viszont az újabb kölcsönök folyósítására, hogy azok összege után a felperes rendszeres kamatjövedelmet élvezett. A kamatok rendszeres fizetését alátámasztó körülményként értékelte továbbá, hogy a felperes csak azt követően érvényesítette a kölcsön visszafizetése iránti igényét, amikor az alperes - általa is elismerten - beszüntette a kamatok fizetését. Ugyancsak a rendszeres kamatfizetés mellett szóló ténynek minősítette, hogy a
  52. április 11-én kelt okirat kizárólag a tőkeösszeget tartalmazta, az esetleges kamattartozásra azonban nem utalt. E peradatokat mérlegelve bizonyítottnak ítélte, hogy az alperes
  53. novemberéig az ügyleti kamatfizetési kötelezettségét teljesítette, így a Ptk.
  54. §-ában foglaltak alapulvételével - a felperes által meghatározott évi 20 %-os ügyleti kamat felszámítása mellett - kötelezte az alperest az egyes tőkeösszegek után a fenti időpontot követően járó ügyleti és a Ptk.
  55. §

(2)bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása, kamatigénye tekintetében a keresetének helyt adó döntés meghozatala, továbbá a javára megítélt perköltség felemelése iránt. Fellebbezési érvelése szerint a további adósai által más peres eljárásokban tett nyilatkozatokból nem vonható le következtetés arra, hogy az alperes az általa megjelölt időpontig maradéktalanul teljesítette a kamatokat. Az alperes ennek alátámasztására nem csatolt a perben okiratokat, a tényállás pusztán az elsőfokú bíróság által életszerűtlennek minősített tényekre, körülményekre nem alapítható. Hangsúlyozta, a tőkekövetelés teljes összegét illetően pernyertes lett, a javára megítélt perköltség összege azonban ezzel nem áll arányban. Álláspontja szerint jogszerűen tarthat igényt a marasztalási összeg után számított legalább bruttó 5,5 % mértékű munkadíjra. -4Az alperes fellebbezési ellenkérelme az rendelkezéseinek helybenhagyására irányult. elsőfokú ítélet fellebbezéssel érintett A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást hiánytalanul és a feltárt bizonyítékok okszerű mérlegelése eredményeként helytállóan állapította meg, érdemi döntése a jogszabályok helyes alkalmazásán alapul, ítélete indokolásával az ítélőtábla maradéktalanul egyetért, ezért az elsőfokú ítélet fellebbezéssel érintett rendelkezéseit a Pp. 253. §
(2)bekezdés alapján helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán az alábbiakra kíván rámutatni. Nem vitásan a peres felek között több - a Ptk. 523. §
(1)bekezdése szerinti kölcsönszerződés jött létre, amelyek alapján a felperes, mint hitelező az alperes, mint adós részére különböző összegű kölcsönöket nyújtott. Az sem volt vitatott, hogy az alperes alkalmanként milyen tőkeösszeget vett át kölcsön jogcímén, kizárólag az képezte a vita tárgyát, hogy az alperes eleget tett-e a kamatfizetési kötelezettségének. A Pp. 164. §
(1)bekezdése szerint a perben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a kölcsön jogcímén nyújtott tőkeösszegek után járó ügyleti kamatot
  1. novemberéig kiegyenlítette. Nem osztja az ítélőtábla a felperes fellebbezésben részletezett kifogásait az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét illetően. Az elsőfokú bíróság ugyanis eleget tett a Pp.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt előírásoknak, mérlegelésében logikai ellentmondás, a megállapított tényállásban iratellenesség nem található. Kétségtelen, hogy nem állnak rendelkezésre okirati bizonyítékok annak alátámasztására, hogy az alperes a tőkeösszegek után járó kamatokat minden esetben kiegyenlítette, ennek azonban nincs jelentősége, miután a perben felmerült egyéb adatok egybevetése alapján következtetni lehetett arra, hogy az alperes e körben tett tényelőadása a valóságnak megfelel. E tekintetben hangsúlyos szerepe van a
  1. április
  2. napján kelt okiratban foglaltaknak, amelyben rögzítésre került a tőketartozás összege, arra vonatkozóan azonban az okirat még utalást sem tartalmaz, hogy az alperest a tőkeösszegen felül kamatfizetési kötelezettség is terhelné. A felperes állította, hogy az alperes a havi 3 % összegű kamatot nem teljesítette, így amennyiben állítása helytálló lenne, úgy az okirat aláírása időpontjáig az alperesnek - a tőkeösszeg folyamatos növekedésére is figyelemmel - több millió forintot kitevő kamattartozása keletkezett volna. Ilyen körülmények között pedig nem elfogadható, hogy a felperes nem kívánta rögzíteni a fennálló kamattartozás összegét, valamint a visszafizetés időpontját, ami pedig arra utal, hogy az alperesnek a kamatokat illetően hátraléka nem volt. Annak sem volt ugyanakkor akadálya, hogy a felperes a fizetetlen kamatösszegeket "tőkésítse" és az okiratban ezt tüntesse fel, azt azonban maga sem állította, hogy erre sor került volna, hivatkozása szerint kizárólag a tőketartozás került az okiratban rögzítésre, ami saját tényelőadása cáfolatául szolgál. Az alperesi kamatfizetés mellett szól az a körülmény is, hogy a felperes a fenti okirat aláírását követően részletekben további több millió forintot adott kölcsön az alperesnek, ennek ténye az okirat hátoldalán rögzítésre is került, erre pedig nyilvánvalóan nem Pf.II.20.479/2012/
  3. szám -5- kerülhetett volna sor, ha az alperes a kamatokat egyáltalán nem teljesíti. A peradatok szerint a felek között sem rokoni, sem baráti kapcsolat nem volt, azaz szoros bizalmi viszony hiányában - a kamatok teljesítésének elmaradása mellett - nem elképzelhető a felperes részéről további kölcsönösszegek átadása. A felperesi állítás ellen szól a fentieken túl, hogy a felperes megélhetését az általa az alperesnek és perben nem álló más személyeknek kölcsönadott összegek kamatai biztosították, így életszerűtlen, hogy éveken keresztül lemondott volna a legfőbb jövedelemforrásáról. Ilyen körülmények között az elsőfokú bíróság helyes mérlegelés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy az alperes
  4. novemberéig a kamatfizetési kötelezettségének eleget tett, ezért az alperes
  5. december hónaptól kezdődően köteles az ügyleti és késedelmi kamatok teljesítésére. A Ptk.
  6. §
(3)bekezdése szerint, ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig kamat jogszabály, vagy szerződés alapján jár, a kötelezett a késedelembe esés időpontjától e kamaton felül - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 1/3-ával megegyező mértékű kamatot, de összességében legalább a Ptk. 301. §
(1)bekezdésében meghatározott kamatot köteles megfizetni. A Ptk.
  1. §-a módot ad arra, hogy a szerződő felek a fentiekben részletezett rendelkezéstől eltérően állapodjanak meg. Jelen esetben azonban a peres felek között eltérő tartalmú megállapodás nem volt, így a felperes nem érvényesíthet az alperessel szemben a fenti mértéket meghaladó késedelmi kamatot. Következésképp az elsőfokú ítélet megváltoztatásának jogszabályi indoka nincs, az elsőfokú bíróság helytállóan határozta meg az egyes részösszegek után felszámított késedelmi kamat mértékét. Ugyancsak alaptalanul sérelmezi a felperes az elsőfokú bíróságnak az alperes által fizetendő perköltség összegére vonatkozó rendelkezését. A 32/
  2. (VIII. 22.) IM. rendelet
  3. §
(2)bekezdése szerint a 10 millió forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén a felszámítható ügyvédi munkadíj összege 5 % (3. §
(2)bekezdés
  1. a)pont), azaz 500 000 Ft, míg a 10 millió forint feletti, de 100 millió forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén az
  2. a)pontban meghatározott munkadíj és a 10 millió forint feletti összeg 3 %-a, azaz jelen esetben 525 000 Ft, mindösszesen 1 025 000 Ft, amelyen túl felszámítandó az általános forgalmi adó összege (32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 4/A. §
(1)bekezdés). Lényeges ugyanakkor, hogy a munkadíj megállapítása során a munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel (3. §
(6)bekezdés). Jelen esetben az elsőfokú bíróság az alperest a felperes javára 1 000 000 Ft perköltség megfizetésében marasztalta, azaz az általa megállapított perköltség lényegében az áfa mértékével maradt el a pertárgyérték alapján felszámítható perköltség összegétől. A perbeli jogvita jogi megítélése azonban nem tekinthető bonyolultnak, a tőkekövetelést illetően az alperesi elismerésre figyelemmel nem volt szükség bizonyítási eljárás lefolytatására, a kamatok teljesítése kapcsán pedig a bizonyítási kötelezettség nem a felperest terhelte. -6- Mindezt mérlegelve az elsőfokú bíróság által meghatározott perköltség felemelését az ítélőtábla nem ítélte indokoltnak. Észlelte az ítélőtábla, hogy a felperes a fellebbezés pertárgyértékét felhívás ellenére sem jelölte meg pontosan, ezért azt az ítélőtábla határozta meg az alábbiak szerint. A Pp. 25. §
(4)bekezdése érelmében a főkövetelés járulékai (kamat, költség stb.) főszabály szerint a perérték megállapításánál figyelmen kívül maradnak. E főszabály alóli kivételt jelent azonban, ha a fél akár a keresetében, akár a fellebbezésében önállóan érvényesít kamat- és egyéb járulékkövetelést. Ilyen esetben az eljárás tárgyának értéke az érvényesített illetve vitatott kamat vagy egyéb járulék összegéhez igazodik. Jelen esetben a felperes fellebbezésében kizárólag a javára megítélt elsőfokú perköltség összegét, valamint a kamatfizetés kezdő időpontját és a késedelmi kamat mértékét kifogásolta, így ezek alapján határozható meg a fellebbezési eljárás tárgyának értéke. A felperes a javára megítélt 1 000 000 Ft perköltséget az alperes terhére megállapított 27 500 000 Ft marasztalási összeg 5,5%-ára, azaz 1 512 500 Ft-ra kérte felemelni, így e fellebbezési kérelem tekintetében a fellebbezési érték 512 500 Ft. Az alperes kamatfizetési kötelezettségét érintően azt kellett meghatározni, hogy az egyes részösszegek után a fellebbezésben jelölt időponttól járó és a felperes által kért kamat összege mennyivel haladja meg az elsőfokú bíróság által a későbbi időponttól meghatározott alacsonyabb mértékű kamat alapján kiszámítható összeget, e vonatkozásban ugyanis a fellebbezési pertárgyérték e két összeg különbözeteként határozható meg. Erre figyelemmel az ítélőtábla kiszámította a részösszegek után járó kamatkülönbözetet, amely a késedelmi és ügyleti kamatokat illetően az ítélethozatal időpontjáig mindösszesen 24 703 226 Ft-ot tett ki az alábbiak szerint. A kamat összege az elsőfokú ítélet szerint a másodfokú határozat meghozatalának időpontjáig: - 18 000 000 Ft-nak
  1. december
  2. napjától
  3. november
  4. napjáig számított évi 20 %-os kamata, amely összesen 10 583 013 Ft, valamint 18 000 000 Ft
  5. december
  6. napjától
  7. november
  8. napjáig számított - a jegybanki alapkamat 1/3-ával megegyező mértékű - késedelmi kamata, amely összesen 1 104 791 Ft; - 2 400 000 Ft
  9. december
  10. napjától
  11. november
  12. napjáig számított évi 20 %os kamata, amely összesen 1 411 068 Ft, valamint 2 400 000 Ft
  13. december
  14. napjától
  15. november
  16. napjáig számított - a jegybanki alapkamat 1/3-ával megegyező mértékű - késedelmi kamata, amely összesen 147 299 Ft; - 3 600 000 Ft
  17. december
  18. napjától
  19. november
  20. napjáig számított évi 20 %os kamata, amely összesen 2 116 603 Ft, valamint 3 600 000 Ft
  21. Pf.II.20.479/2012/
  22. szám -7- december
  23. napjától
  24. november
  25. napjáig számított - a jegybanki alapkamat 1/3ával megegyező mértékű - késedelmi kamata, amely összesen 220 751 Ft; - 2 000 000 Ft
  26. december
  27. napjától
  28. november
  29. napjáig számított évi 20 %os kamata, amely összesen 1 175 891 Ft, valamint 2 000 000 Ft-nak
  30. december
  31. napjától
  32. november
  33. napjáig számított - a jegybanki alapkamat 1/3-ával megegyező mértékű - késedelmi kamata, amely összesen 122 640 Ft; - 1 500 000 Ft
  34. december
  35. napjától
  36. november
  37. napjáig számított évi 20 %os kamata, amely 881 917 Ft, valamint 1 500 000 Ft
  38. december
  39. napjától
  40. november
  41. napjáig számított - a jegybanki alapkamat 1/3-ával megegyező mértékű késedelmi kamata, amely összesen 97 144 Ft. Mindösszesen 17 861 117 Ft. A kamat mértéke a fellebbezésben kértek szerint a másodfokú ítélet meghozatalának időpontjáig, azaz
  42. november
  43. napjáig számítva: - 18 000 000 Ft
  44. április
  45. napjától
  46. december
  47. napjáig számított havi 3 %os kamata, amelynek összege 11 184 658 Ft, valamint 18 000 000 Ft
  48. január
  49. napjától
  50. november
  51. napjáig számított évi 20 %-os kamata, amely 13 877 260 Ft és 18 000 000 Ft
  52. január
  53. napjától
  54. november
  55. napjáig számított - a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű - késedelmi kamata, amelynek összege 4 923 617 Ft; - 2 400.000 Ft
  56. december
  57. napjától
  58. december
  59. napjáig számított havi 3 %-os kamata, amelynek összege 871 101 Ft, valamint 2 400 000 Ft
  60. január
  61. napjától
  62. november
  63. napjáig számított évi 20 %-os kamata, melynek összege 1 850 301 Ft, valamint 2 400 000 Ft
  64. január
  65. napjától
  66. november
  67. napjáig számított - a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű- késedelmi kamata, amely 1 021 448 Ft; - 3 600 000 Ft
  68. március
  69. napjától
  70. december
  71. napjáig számított havi 3 %-os kamata, amely 1 065 205 Ft, valamint 3 600 000 Ft
  72. január
  73. napjától
  74. november
  75. napjáig számított évi 20 %-os kamata, amely 2 775 452 Ft, valamint 3 600 000 Ft
  76. január
  77. napjától
  78. november
  79. napjáig számított - a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű - késedelmi kamata, amely 984 134 Ft; - 2 000 000 Ft
  80. április
  81. napjától
  82. december
  83. napjáig számított havi 3 %-os kamata, amely 526 685 Ft, valamint 2 000 000 Ft
  84. január
  85. napjától
  86. november
  87. napjáig számított évi 20 %-os kamata, amely 1 541 918 Ft, valamint 2 000 000 Ft
  88. január
  89. napjától
  90. november
  91. napjáig számított - a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű - késedelmi kamata, amely 546 741 Ft; -8- 1 500 000 Ft
  92. június
  93. napjától
  94. november
  95. napjáig járó évi 20 %-os kamata, amely 1 032 328.- Ft, valamint 1 500 000 Ft
  96. június
  97. napjától
  98. november
  99. napjáig számított - a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamata - amely 363 495 Ft. Mindösszesen 42 564 343 Ft. A két összeg különbözete 24 703 226 Ft, tehát a fellebbezési pertárgyérték a kamatok tekintetében ez az összeg. A fentiek szerint a fellebbezési érték mindösszesen 25 215 726 Ft, amelynek alapulvételével az
  100. évi XCIII. tv. (Itv.)
  101. §
(1)bekezdése szerint fizetendő fellebbezési eljárási illeték összege 2 017 300 Ft-ban határozható meg. Az ítélőtábla az ítélet írásba foglalásakor észlelte, hogy döntése meghozatalakor a felperes által fizetendő fellebbezési illeték összegének megállapítása során számítási hibát vétett, ezért a kihirdetett ítéletében a másodfokú illeték összegét tévesen jelölte meg. Az írásba foglalt ítélet viszont a helyes számítás levezetését tartalmazza a fentebb részletezettek szerint. Miután a felperes a perben illetékfeljegyzési jog kedvezményében részesült, így fellebbezése eredménytelenségére figyelemmel köteles a fenti összegű fellebbezési eljárási illeték megfizetésére a Pp. 78. §
(1)bekezdése, valamint az Itv. 74. §
(3)bekezdése szerint alkalmazandó 6/
  1. (VI. 26.) IM. rendelet
  2. §
(2)bekezdése alapján. Az alperesnek a fellebbezési eljárás során áthárítható költsége nem merült fel, ezért az ítélőtábla e tekintetben a döntéshozatalt mellőzte. Szeged,
  1. november
  2. Dr. Szeghő Katalin sk. a tanács elnöke Bereczkyné dr. Lengyel Nóra sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. előadó bíró táblabíró SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.479/2012/
  3. szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Borka Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Varga István ügyvéd) által képviselt alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Gyulai Törvényszék
  4. június
  5. napján kelt 5.P.20.011/2012/
  6. számú ítélete ellen a felperes részéről
  7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő kijavító végzést: A Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.479/2012/
  8. számú ítéletét kijavítja akként, hogy a felperes által fizetendő fellebbezési eljárási illeték összege helyesen 2 017 300 (kettőmilliótizenhétezer-háromszáz) Ft. A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az ítélőtábla a Pf.II.20.479/2012/
  9. számú kihirdetett ítéletében a felperes által fizetendő fellebbezési illeték összegét 1 500 000 Ft-ban állapította meg. Utóbb észlelte, hogy számítási hibát vétett, amelyet akként korrigált, hogy az írásba foglalt ítélet indokolása a helyes számítást tartalmazza, az ítélet rendelkező részét pedig a Pp.
  10. §-a alapján a jelen végzés rendelkező részében foglaltak szerint kijavította. S z e g e d ,
  11. november
  12. Dr. Szeghő Katalin sk. Bereczkyné dr. Lengyel Nóra sk. a tanács elnöke előadó bíró Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.