Pfv.20735/2012/7 – Kúria

(1),

1. LXXVI. Tv.
2. §

(6),

1. III. Tv.
2. §

(2),

1. III. Tv.
2. §,
3. LXXVI. Tv.
4. §

(1)e) Pfv.V.20.735/2012/

1. A Kúria a dr. Bajzát György ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Prander László ügyvéd által képviselt I.r., és II.r. alperes ellen 60.000.000 forint és járulékai megfizetése iránt a Nógrád Megyei Bíróságon 22.G.20.016/
2. szám alatt folyamatban volt, és a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.267/2011/
3. számú ítéletével befejezett perében az I.r. és a II.r. alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja. Kötelezi az I.r. és a II.r. alperest, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felperes részére 600.000 (Hatszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy a le egyszázhatvanezer-hétszáz) illetéket az állam viseli. nem rótt 3.160.700 (Hárommillióforint felülvizsgálati eljárási Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felperes jogelődje (a továbbiakban: felperes) a közte és az alperesek megbízottja között
4. október 16-án létrejött tervezési szerződés alapján elkészítette a ... és ... Községek szennyvízhálózata kiépítéséhez szükséges engedélyezési terveket. A tervezői díj a módosított tervezési szerződésben foglaltak szerint az elnyert céltámogatás kapcsán hivatalosan megjelölt bruttó beruházási költség 4 %-a volt, amelyből az alperesek 1.299.750 forintot megfizettek a felperes részére, a díj fennmaradó részének átutalását pedig a szennyvízberuházás megkezdését követően a munkaterület átadás-átvételét rögzítő építési napló megnyitását követő
5. munkanapon kiállítható számla alapján vállalták. Az alperesek a szerződésben kötelezettséget vállaltak arra is, hogy a tervdokumentációt a vízjogi létesítési engedély beszerzésén kívül csak a pályázati anyagok elkészítéséhez és a kivitelező közbeszerzési eljárás keretében történő kiválasztásához használják fel, egyebekben harmadik személy részére nem adják át. A vízügyi hatóság a felperes által készített tervek alapján kiadta a vízjogi létesítési engedélyt. Az alperesek céltámogatás iránti pályázatai azonban nem vezettek eredményre, ezért a beruházást más forrásból valósították meg. A tervezői díj fennmaradó részének megfizetésére nem került sor. A felperes módosított keresetében elsődlegesen az általa készített terveknek a beruházás előkészítése során történt jogosulatlan felhasználására hivatkozással, másodlagosan pedig tervezői díj jogcímén 60.000.000 forint és járulékai megfizetésére kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni. Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azzal érveltek, hogy a beruházás céltámogatás nélkül valósult meg, így a felperes tervezői díjat nem igényelhet. A felperes által készített engedélyezési terveket pedig az állításuk szerint másnak nem adták át. Az elsőfokú bíróság ítéletében az alpereseket 31.606.500 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a tervezői díj 1.299.750 forintot meghaladó részét a beruházás megvalósításához szükséges céltámogatás kapcsán hivatalosan megállapított bruttó beruházási költség alapján kívánták meghatározni. Céltámogatásban azonban az alperesek nem vitásan nem részesültek, a további tervezői díjra ezért a felperes nem jogosult. A meghallgatott tanúk vallomásai és a rendelkezésre álló okiratok alapján azonban a bíróság megállapította, hogy a felperes által készített engedélyezési terveket az alperesek a kiviteli tervek elkészítése céljából a tervezési szerződésben foglaltak és a szerzői jogról szóló
6. évi LXXVI. törvény (Szjt.)
7. §

(1)és

(2)bekezdésének megsértésével átadták a fővállalkozó részére. A tervek felhasználása pedig az alperesek gazdagodását idézte elő. A beruházás megvalósításához ugyanis az engedélyezési terveket ismételten nem kellett elkészíttetniük, és az újabb tervek alapján nem kellett vízjogi létesítési engedélyt beszerezniük. A gazdagodás mértékét a bíróság a beruházás költségeire és a tervezési munka mértékére vonatkozó bizonyítékok mérlegelése alapján - a már kifizetett 1.299.750 forint tervezői díjat is figyelembe véve 31.606.500 forintban határozta meg. A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása iránt - az alperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel. Kifejtették, hogy a bíróság a Pp. 3. §

(2)és

(3)bekezdésének, valamint

1. §-ának megsértésével, a kereseti kérelmen túlterjeszkedve kötelezte őket a gazdagodás megtérítésére. A felperes ugyanis a keresetében a tervek jogosulatlan felhasználására hivatkozással az Szjt. rendelkezései alapján nem gazdagodás megtérítésére, hanem kártérítés fizetésére kérte őket kötelezni. Kártérítési igénye jogalapját és összegét pedig a felperes a per során nem bizonyította. Előadták továbbá, hogy a felperes által készített terveket sem a fővállalkozó, sem a kiviteli terveket készítő tervező részére nem adták át. A tervező az engedélyezési terveket a véleményük szerint más forrásból is megismerhette. Ha pedig mégis megállapítható a felperes által készített tervek felhasználása, az ebből eredő gazdagodás az álláspontjuk szerint nem náluk, hanem a fővállalkozónál következett be. A beruházás megvalósítása érdekében szükséges feladatokat ugyanis - a fővállalkozási szerződésben meghatározott 1.970.604.000 forint + ÁFA összegű díj ellenében teljes körűen a fővállalkozónak kellett elvégeznie, és az ezzel összefüggő költségeket is neki kellett viselnie. Az engedélyezési tervek jogosulatlan felhasználásából eredő igényét ezért a felperes a fővállalkozóval szemben érvényesítheti. Eltúlzottnak minősítették a gazdagodásnak a bíróság által megállapított mértékét is. Álláspontjuk szerint e vonatkozásban a per során egyébként is szakértői bizonyítást kellett volna lefolytatni. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Az alperesek a felülvizsgálati eljárás során a felülvizsgálati kérelmüket kiegészítették. A Pp.
2. §

(5)bekezdése értelmében azonban a felülvizsgálati kérelmet a benyújtására nyitva álló, a Pp. 272. §

(1)bekezdésében meghatározott 60 napos határidő elteltét követően nem lehet kiegészíteni. A később előterjesztett beadványnak az eredeti felülvizsgálati kérelemben nem szereplő hivatkozásait ezért a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálata során nem vehette figyelembe. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő. A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek az Szjt. 16. §

(1)bekezdése értelmében kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában, és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására, és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető. Jogosulatlan a felhasználás az Szjt. 16. §

(6)bekezdése szerint különösen akkor, ha arra törvény vagy az arra jogosult szerződéssel engedélyt nem ad, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a művet. A felperes a tervezési szerződésben az általa készített terveknek a vízjogi engedély beszerzésén kívül - kizárólag a pályázati anyagok elkészítése és a kivitelező kiválasztása során történő felhasználásához járult hozzá; azt nem engedélyezte, hogy a terveket más célra használják fel, illetve másnak átadják. Az alperesek azonban a terveket amint az a fővállalkozó képviselőjének tanúvallomása alapján egyértelműen megállapítható volt - a fővállalkozó rendelkezésére bocsátották, és e tervek felhasználásával készíttették el a kiviteli terveket és építtették ki a szennyvízhálózatot. A bizonyítékok helyes értékelése alapján, jogszabálysértés nélkül következtetett ezért a bíróság arra, hogy az alperesek a perbeli engedélyezési terveket a felperes szerzői jogait megsértve, tehát jogosulatlanul felhasználták. Jogainak megsértése esetén pedig a szerző az Szjt. 94. §

(1)bekezdés e) pontja értelmében - egyebek mellett - a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését követelheti. A gazdagodás körébe e jogszabály alkalmazása során a szerzői jogdíj összege és a jogellenes felhasználással esetlegesen elért vagyoni eredmény tartozik. A felperes elsődleges keresete tartalmilag, az általa a kereseti kérelem alapjaként előadott tényekből kitűnően - a bíróság helyes álláspontjának megfelelően e tételekre, tehát az így meghatározható gazdagodás visszatérítésére is kiterjedt. Nem zárta ki a kereseti kérelem érdemi elbírálását az sem, hogy a felperes a követelése jogcímét e vonatkozásban helytelenül, illetve pontatlanul jelölte meg. A felek téves jogi hivatkozásaihoz ugyanis a bíróság nincs kötve (EBH 2004.1143., BH 1997.530.). A jogerős ítélet ezért nem sérti a Pp. 3. §

(2)bekezdését és

1. §-át; a bíróság az Szjt.
2. §

(1)bekezdés e) pontjának alkalmazásával a kereseti kérelmen nem terjeszkedett túl. A gazdagodás mértékének mérlegeléssel történt meghatározását pedig az alperesek az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésükben nem kifogásolták, az elsőfokú ítélet megváltoztatását ebből az okból nem kérték. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú ítéletet e vonatkozásban a Pp. 235. §

(1)bekezdésének, 253. §

(2)bekezdésének és 253. §

(3)bekezdés első mondatának helyes alkalmazásával, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül hagyta helyben. A gazdagodás mértékére vonatkozó döntés érdemi felülvizsgálatára erre figyelemmel nem kerülhetett sor. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és az alpereseket a Pp. 78. §

(1)bekezdése értelmében a felperes - áfát is magában foglaló ügyvédi munkadíjból álló - felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére kötelezte. Az alperesek személyes illetékmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. Budapest, 2012. december 06. Dr. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Attila s.k. előadó bíró, Dr. Rédei Anna s.k. bíró