Bf.319/2011/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c./ pont), kifosztás bűntettében (Btk.322.§

(1)bekezdés b./ pont) és folytatólagosan elkövetett lopás vétségében (Btk.316.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés I. fordulat) állapította meg. A bíróság ezért halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt 15 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Határozott az előzetes fogvatartás beszámításáról, a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárásban ez ideig felmerült bűnügyi költség viselésére. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében, a vádlott és védője pedig enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.662/2011/3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a megismételt eljárásban a tényállást megalapozottan állapította meg a bíróság, a vádlott bűnössége okszerű, cselekményeinek minősítése törvényes. A büntetés kiszabása körében azonban kifogásolta, hogy a főbüntetés nem áll arányban az élet elleni bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyával és a vádlott személyében rejlő fokozottabb társadalomra veszélyességgel. Az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a főbüntetés súlyosítását, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta. A nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az ügyészi fellebbezést és annak az átiratukban foglalt indokait változatlan tartalommal fenntartotta. A vádlott felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy valóban többször volt büntetve, de a cselekményei csekélyebb súlyúak voltak, és erőszakos jellegű bűncselekményt korábban egyszer sem követett el. A védő a büntetés enyhítése iránti perorvoslatát a vádlott tényfeltáró, bűnösségre is kiterjedő beismerésével indokolta. Hivatkozott még az elkövetéstől eltelt hosszabb időre is, mint amely mindenképpen ellene szól az ügyészi fellebbezésnek. A vádlott nem kívánt élni az utolsó szó jogával. A fellebbezések nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla kétirányú fellebbezések folytán bírálta felül a Fővárosi Bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárást mindenben a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le. A vádlott és a tanúk eljárási jogaikat megismerhették, gyakorolhatták, egyes okiratok, vélemények felolvasása szabályosan megtörtént. A Fővárosi Bíróság ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, bizonyítékokat mérlegelő tevékenységéről logikus, meggyőző indokolással számot adott. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást teljes körűen megalapozottnak találta. Megjegyzendő, hogy a perorvoslatok a tényállást nem is kifogásolták. A Fővárosi Bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a terhére rótt bűncselekmények minősítése törvényes. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket egy kivétellel maradéktalanul felsorolta. A Fővárosi Ítélőtábla további enyhítő hatást tulajdonított az elkövetéstől eltelt hosszabb időnek is, miután a vádlotton kívül álló okból az eljárást meg kellett ismételni. Az ítélőtábla álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság a főbüntetés mértékének meghatározásakor kellő nyomatékkal értékelte a vádlott terhére szóló számos súlyosító körülményt, de alappal tulajdonított komoly jelentőséget a bűnösségre is kiterjedő feltáró beismerésnek. Helytálló annak megfelelő súlyú értékelése, hogy a vádlott élet elleni cselekményének előzménye, a végrehajtás körülményei és a minősítő körülményként felmerült indíték egyaránt a vádlott előadásán, beismerésén alapult. Ez nem egy a többi enyhítő körülmény sorában, kiemelt értékelésének ki kell tűnnie a büntetés mértékének meghatározásából. Azzal a védelmi érveléssel is egyetértett az ítélőtábla, hogy a vádlott kétségkívül többszörösen büntetett előéletű, de korábban kisebb súlyú bűncselekmények miatt ítélték el és azok között valóban nem volt erőszakos jellegű bűncselekmény. Összességében a Fővárosi Ítélőtábla megítélése egyezett a Fővárosi Bíróság álláspontjával, aminek a következtében az ítélőtábla a főbüntetésnek sem a súlyosítására, sem az enyhítésére nem látott kellő alapot. Ez a büntetés szükséges és indokolt a büntetési célok elérésére, annak mérséklése szóba sem kerülhetett. A Fővárosi Bíróság ellenben tévedett, amikor az alapeljárásban és a megismételt elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség teljes összegét a vádlottra terhelte. A megismételt eljárásra az ítélet megalapozatlansága miatt a vádlotton kívül álló okból került sor, így a megismételt elsőfokú eljárás költségét az államnak kell viselnie a Be.338.§

(2)bekezdése értelmében. Az ítélőtábla ezért a Fővárosi Bíróság ítéletét a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés fentiek szerinti módosításával hagyta helyben a Be.371.§

(1)bekezdése alapján. Az előzetes fogvatartásban töltött idő további beszámítása a Btk.99.§

(1)bekezdésén alapszik. A bűnügyi költség megosztásának a vádlott javára helyesbítő rendelkezése folytán az ítélőtábla úgy döntött, hogy a másodfokú eljárás bűnügyi költségét a Be.381.§

(2)bekezdése szerint az állam viseli. Budapest,

1. év február hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Révész Tamásné sk. előadó bíró Dr. Hildenbrand Róbert sk. bíró A Fővárosi Bíróság 15.B.865/2011/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.319/2011/
4. számú végzésében foglalt változtatással
5. február
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
7. év február hó
8. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kukucska Erzsébet írnok