Bf.252/2011/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdése. A bűnjeleket a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala Bűnjelcsoportja Bj.143/

1. szám alatt kezeli. Az I. r. vádlott magyar állampolgár, személyazonosító igazolványának számát pontosítja. Az I. r. vádlott előzetes letartóztatásának utolsó napja
2. év június hó
3. A másodfokú eljárásban felmerült 4.210,- (négyezer-kettőszáztíz) forint bűnügyi költséget az I. r. vádlott köteles az államnak megfizetni. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: A Fővárosi Bíróság
4. június hó
5. napján kelt 14.B. 372/2011/
6. számú határozatával az I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki rablás bűntettében (Btk. 321.§

(2)bekezdése) és testi sértés bűntette kísérletében (Btk. 170.§

(6)bekezdése), ezért halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt 4 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítni rendelte, megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A XX,.XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 2.B. 1673/2003/

1. számú összbüntetési ítéletéhez kapcsolódó feltételes szabadságot megszüntette. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az I.r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést enyhítésért, míg a II.r. vádlott vonatkozásában ez a kihirdetést követően jogerőre emelkedett. A jogerősítő záradék ítéletre vezetése elmaradt, mely utólag pótlandó. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 301/2011/
2. számú átiratában a védelmi perorvoslatokat alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. A tárgyalás anyagává tette és értékelési körébe vonta azon bizonyítékokat, amelyek a büntetőjogi felelősség kérdésében történő döntéshez szükségesek voltak. A tényállást a bizonyítékok okszerű és logika szabályainak mindenben megfelelő mérlegelésével megalapozottan állapította meg, az mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében meghatározott hibáktól és hiányosságoktól, az a másodfokú eljárás során is irányadó. A Fővárosi Bíróság indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett, a vádlott bűnösségének megállapítása és a cselekmények minősítése törvényes. Az ítélet rendelkező részében ugyanakkor a Fővárosi Bíróság tévesen jelölte meg a rablás bűntettének törvényhelyét, az helyesen a Btk. 321.§

(2)bekezdése szerint minősül. A bűnösségi körülmények körében a vádlott javára szóló enyhítő körülményeknél a kk. gyermekekről történő gondoskodás kisebb nyomatékkal értékelendő. Ugyanakkor nagyobb a nyomatéka azon súlyosító körülményeknek, hogy többszörös, különös visszaeső, büntetett előéletű, a cselekményt feltételes szabadság tartama alatt követte el, valamint a halmazatot. A vipera, mint veszélyes eszköz használata és a rablási cselekmények rendkívüli elszaporodottsága ugyancsak a vádlott terhére értékelendő. Az I.r. vádlott által elkövetett cselekmények tárgyi súlya, a személyében rejlő társadalomra veszélyesség miatt az alkalmazott joghátrány enyhítésére nincs lehetőség. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a hivatkozott törvényhely korrekciójával annak helyes indokainál fogva hagyja helyben. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. A vádlott védője perbeszédében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a büntetés kiszabása során, hogy a vádlott a testi épség elleni cselekményt beismerte. Ezen túlmenően az időmúlás nyomatékát hangsúlyozta, az elsőfokú ítélet kihirdetés óta további egy év telt el, mely körülmények értékelése lehetővé teszi a kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítését. A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi perorvoslat alapján eljárva a Be. 348.§

(1)bekezdése értelmében bírálta felül az első fokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta, alapos bizonyítást folytatott le, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A bizonyítékokat egyenként, és egymással összevetve értékelte, mely mérlegelés eredményeképpen megalapozott tényállást állapított meg. A tényállás szinte mentes a Be. 351.§

(2)bekezdés a.)-d.) pontjaiban írt hibáktól és hiányosságoktól, csupán a személyi rész egészítendő ki az iratok tartalma a lapján a Be. 351.§

(1)bekezdés a.) pontja alapján azzal, hogy a vádlott két kiskorú gyermekéről nem gondoskodik, eltartásukhoz semmilyen módon nem járul hozzá. Az egyik gyermeke már nagykorú, míg a másik Attila utónevűt az édesanyja neveli. (14.B.372/2011/

1. számú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal) Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét is teljes körűen teljesítette. Meggyőzően adott számot arról, hogy az I.r. vádlott védekezését miért vetette el. A sértett vallomása az eljárás menetében következetes, I.r. vádlottat terhelő volt, nyilatkozatát az orvos-szakértői vélemény, valamint tanú1 és a II.r. terhelt előadása is megerősítette a lényegi részeket illetően. Helyes volt tanú2 vallomásának bizonyítékok köréből történő kirekesztése is. A védelmi perorvoslat a megállapított tényeket nem támadta, a megalapozott, kiegészített tényállás a BE. 552.§

(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A Fővárosi Bíróság a megállapított tényállásból okszerűen következtetett I.r. vádlott bűnösségére mindkét cselekmény vonatkozásában, és törvényes a cselekmények jogi minősítése is. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a kihirdetett ún. kis ítélet helyesen tartalmazza a rablás anyagi jogi jogszabály megjelölését, ugyanakkor az írásba foglalt ítélet tévesen a Btk. 321.§

(1)bekezdését tüntette fel. Tekintettel arra, hogy irányadónak a kihirdetett ítélet tekintendő, a leírt ítéletben a másodfokú bíróság a helyes minősítést feltüntette. A jogi indokolás a

1. oldal
2. bekezdésében nem tartalmazza a testi épség elleni cselekmény kísérleti szakaszának törvényhelyét, ezért azt a másodfokú bíróság a Btk. 16.§ megjelölésével pótolta. A Fővárosi Bíróság a büntetés kiszabása körében értékelendő bűnösségi körülményeket túlnyomórészt feltárta. A kiegészített személyi résznek megfelelően az enyhítő körülmények köréből a két kiskorú gyermekről történő gondoskodást mellőzni szükséges, mert az egyik gyermek már nagykorú és a vádlott gyermekeiről semmilyen formában nem gondoskodik. Az időmúlás elenyésző, a
3. áprilisában megvalósított cselekmény vonatkozásában 2011-ben elsőfokú, 2012-ben másodfokú elbírálás történt, a három éves időmúlás enyhítő körülményként a védői érveléssel és az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben nem vehető figyelembe. A védő által említett testi épség elleni cselekmény vonatkozásában tett beismerés nyomatéka elenyésző, mert a terhelt saját testi épsége ellen intézett támadás elhárításaként számolt be arról az eljárás későbbi szakaszában. Enyhítő körülményként kizárólag a bűnösség elismerésével is párosuló beismerés értékelhető. További súlyosító körülményként kell ugyanakkor értékelni a veszélyes eszköz használatát. Nem osztotta a másodfokú bíróság a Fellebbviteli Főügyészség álláspontját a rablások rendkívüli elszaporodottságának vádlott terhére értékelését illetően, mert ezt alátámasztó statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre. Az így pontosított, kiegészített bűnösségi körülmények figyelembevételével a cselekmények tárgyi súlyát is szem előtt tartva a másodfokú bíróság úgy látta, hogy a vádlott büntetése nemhogy eltúlzottnak nem tekinthető, inkább enyhének mondható. Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában nem jelölte meg, hogy I.r. vádlott a Btk. 137.§
4. pontja szerinti különös,
5. pontja szerinti többszörös visszaeső, esetében alkalmazni kell a Btk. 97.§

(1)bekezdésben írt felemelt büntetési tételt. Eszerint különös és többszörös visszaesővel szemben - amennyiben a törvény másként nem rendelkezik - az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a 15 évet. Halmazati büntetés esetén a Btk. 85.§

(2)bekezdése szerinti - melynek felhívása ugyancsak elmaradt - büntetési tételt kell a felével emelni. A vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség igen nagy, vele szemben a korábban kiszabott büntetések nem érték el a Btk. 37.§-ban írt büntetési célt, melyet az is bizonyít, hogy feltételes szabadság tartama alatt követett el újabb bűncselekményeket. Ezen körülmények figyelembevételével a vádlott büntetésének enyhítése szóba sem kerülhet. A mellékbüntetés tartama a főbüntetéshez igazodó, ugyancsak nem eltúlzott. Elkerülte az első fokon eljáró bíróság figyelmét, hogy a bűnjelet a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala Bűnjel Csoportja kezeli, ezért e körülményt a másodfokú bíróság a végrehajthatóság érdekében megjelölte. Az elsőfokú ítéletrendelkező része nem tartalmazta a Be. 258.§

(2)bekezdés b.) pontjában írt valamennyi kötelezően feltüntetendő személyi adatot, ezért a vádlott állampolgárságát és személyi azonosító igazolványának számát pótlólag meg kellett jelölni. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú ítélet kihirdetését követően az I.r. vádlott előzetes letartóztatását a Fővárosi Bíróság megszüntette, és vele szemben lakhelyelhagyási tilalom kényszerintézkedést rendelt el, a másodfokú bíróság az előzetes fogvatartásban töltött idő utolsó napját a szabadságvesztésbe beszámíthatóság érdekében megjelölte. Fent írtakra figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi íróság ítéletét a Be. 361.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helyes indokainál fogva helybenhagyta azzal, hogy az írásba foglalt ítéleten a nyilvánvaló leírása hiba folytán elmaradt sorszámot is megjelölte. A másodfokú eljárásban a kirendelt védő eljárásával kapcsolatos bűnügyi költséget a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján megállapította, annak viselésére a Be. 338.§

(1)bekezdése alapján az I.r. vádlottat kötelezte. Budapest,

1. év július hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Dr. Ujvári Ákos sk. bíró A Fővárosi Bíróság
3. június hó
4. napján kelt 14.B. 372/2011/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf. 252/2011/
6. számú végzése folytán
7. július hó
8. napján az I.r. vádlott vonatkozásában jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
9. év július hó
10. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kukucska Erzsébet írnok