Bf.238/2012/7 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntette és a Btk.317.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(7)bekezdés b) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntette helyesen folytatólagosan elkövetett; - a közbizalom elleni cselekmények minősítése helyesen 2 rb. a Btk.276.§-ában meghatározott folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a tárgyalási határnapok sorából a

1. évi május hó
2. napjára történő utalást mellőzi. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, hosszabb tartamú börtönbüntetés kiszabása végett, míg a vádlott és védője a büntetőjogi felelősség szűkebb körben történő megállapítása érdekében, illetve - ezzel összefüggésben - a cselekmény eltérő minősítése, valamint enyhébb jogkövetkezmények alkalmazása és az érdemben elbírált polgári jogi igény módosítása céljából jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. Ugyanakkor a kft
3. és a kft
4. magánfelek képviselője az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, míg a védő - a fenti jogorvoslati kérelmével egyezően - annak megváltoztatását indítványozta. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot - a Be.348.§

(1)bekezdése értelmében - az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjára - az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint egészítette ki: - A vádlottnak a

1. évi június hó
2. napján Barka utónevű gyermeke született, így két kiskorú gyermek tartásáról gondoskodik (
3. sorszám alatt csatolt születési anyakönyvi kivonat). - A vádlott a kft
4. S2009-
5. és S2009-
6. sorszámú, illetve a kft
7. 8781418/2009.,
8. és
9. sorszámú számláit a kft
10. könyvelésében, míg a kft
11. nevében kiállított további négy - a 8765663/2009., a 8781831/2009., a 8784179/
12. és a 8787642/
13. sorszámú - számlát a Kft.1 könyvelésében használta fel (nyomozati iratok I/42-
14. és II/
15. oldal). Az ekként kiegészített tényállás most már mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól: az a vádlott védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. -----------------------Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, olyan részletességgel, hogy az ügy ténybeli és jogi kérdéseiben megalapozottan állást lehetett foglalni. A büntetőeljárás tanú1 feljelentése alapján indult meg, kevéssel azután, hogy a kft

1. és a kft
2. vonatkozásában kezdeményezett pénzügyi ellenőrzés hiányosságokat és visszaéléseket tárt fel. Leghangsúlyosabban azt, hogy a könyvelés szerinti pénztárállomány feltűnően magas összege nem volt megtalálható: a
3. évi november hó
4. napján elrendelt záráskor a kft
5. esetében 14.278.823 forint és 16,54 euró, míg a kft
6. tekintetében 55.856.623 forint és 9.737,3 euró hiány mutatkozott. Ezen túlmenően ismertté vált az is, hogy a szóban forgó gazdasági társaságok könyvelésében valótlan tartalmú számlák kaptak helyet, olyan okiratok, melyeken karbantartással és szervízeléssel kapcsolatos kiadásokat tüntettek fel. Ilyen előzmények után került sor a fenti cégek bankszámlái felett önállóan rendelkező vádlott elszámoltatására, illetve az átadás-átvételi jegyzőkönyvek elkészítésére és aláírására. Sajátossága volt ezen elszámoltatásnak, hogy a vizsgálati eredménnyel szembesített vádlott - tanú1lés tanú2 tulajdonosok előtt - számot adott a hiány okáról is, így arról, hogy a gazdasági társaság pénzét a ............i családi házának a felépítésére, a .......i székhelyű cégének a működtetésére, és - pontosan meg nem állapítható arányban - szerencsejátékra fordította. Ezt részben a nyomozás során is megismételte, ekkor annak előadásával, hogy a
7. esztendő második felében hozzávetőlegesen 11 millió forintot vett fel az általa képviselt cégek bankszámláiról, melyet teljes egészében a saját céljaira használt fel. Ehhez hasonló nyilatkozatot tett a könyvelésben talált valótlan tartalmú számlák vonatkozásában is, miután azokat - a vallomása szerint - éppen a felhalmozódott hiány leplezése végett szerezte be. Már önmagában a fentebb említett bizonyítékok kétségtelenné tették a vádlott jogellenes magatartását. Egyfelől a rábízott pénz egy részének a jogtalanul eltulajdonítását, másfelől pedig azt, hogy a tettenérés elkerülése végett valótlan tartalmú okiratok felhasználásától sem zárkózott el. Nyilvánvalóan ezzel állt összefüggésben az, hogy a vádlott a tulajdonos bizalmát élvező és a könyvelésben nagy gyakorlattal rendelkező tanú3 visszatérését, illetve a vele való együttműködést nem tartotta kívánatosnak. Az elkövetési értéket az elsőfokú bíróság - szem előtt tartva a Be.99.§

(1)bekezdésében írtakat - igazságügyi könyvszakértő igénybevételével állapította meg; oly módon, hogy körültekintően és megnyugtatóan tisztázta a bizonyítási eljárás alkalmával felmerülő kérdéseket. A hiány összegét nem befolyásolta az a tény, hogy a kft

1. és a kft
2. közös pénztárat működtetett. Fontossága sokkal inkább annak volt, hogy a bankszámlák feletti rendelkezési jogosultsággal egyedül a vádlott bírt, így az a pénz, amit felvett, a könyvelésben - mindaddig, míg alakilag és tartalmilag hiteles számla ellentételezéseként kivezetésre nem került - a pénztárban meglévő készletként jelentkezett. Márpedig ez az összeg a kft
3. vonatkozásában 17.644.278 forint-, míg a kft2-t érintően 60.791.569 forint volt. Ugyanakkor egyetlen adat sem utalt arra, hogy a fenti hiány előidézésében más személy, vagy a cég működési körén belül jelentkező egyéb körülmény szerepet játszott volna. Éppen ellenkezőleg, a vádlott gátlástalansága mutatkozott meg abban, hogy a tanú1-el való megbeszélése után még további 200.000 forintot vett fel a cég bankszámlájáról. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének messzemenően eleget tett: a ténymegállapításai helyesek. Ezért azok a Be.352.§

(2)bekezdése alapján - a fentiek szerint tett kiegészítésekkel - irányadóak voltak a másodfokú eljárásban is. Következésképpen az ennek mikénti megállapítását sérelmező jogorvoslati kérelem megalapozatlannak bizonyult. ------------------------ E tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. A cselekmények minősítése azonban maradéktalanul nem felel meg a büntető anyagi jogszabályoknak. Az irányadó tényállás szerint a vádlott - a két gazdasági társaság pénzét - úgy fordította folyamatosan a saját céljaira, hogy esetenként különböző összegeket tulajdonított el. Ezen ismétlődő, rendszeres haszonszerzésre törekvő tevékenységét tehát a Btk.12.§

(2)bekezdésében írtak szerint folytatólagosan követte el. Határozatának a Be.258.§

(3)bekezdés e) pontja szerinti részében ugyan az elsőfokú bíróság minderre hivatkozott, mégis anélkül, hogy azt a rendelkező részben a vagyon elleni bűncselekmények megnevezése mellett - összhangban a 61/

1. BK vélemény
2. pontjában kifejtettekkel - feltüntette volna. Ezt a másodfokú bíróság pótolta. Az ítélkezési gyakorlat hosszú ideje következetes abban, hogy a magánokirathamisítás folytatólagosan elkövetett, ha a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú ugyanazon vagy több - magánokiratot ugyanazon jogviszonyból származó jog vagy kötelezettség létezésének, megváltoztatásának vagy megszűnésének a bizonyítására többször használják fel, és a folytatólagosság egyéb törvényi feltételei is fennállnak (36/
3. BK vélemény). A rendbeliség meghatározásakor ekként az alapul szolgáló jogviszonynak, az abban megtestesülő érdeknek van kiemelkedő jelentősége. Márpedig a jelen ügyben a vádlott négy darab valótlan tartalmú okiratot a kft
4. vonatkozásában fennálló 17.644.278 forint hiány, míg öt darab valótlan tartalmú számlát a kft
5. esetében keletkezett 60.791.569 forint hiány leplezése céljából használt fel. Két jogviszonyban tehát, mindkétszer úgy, hogy - egységes elhatározással - rövid időközökben több okiratot adott át a könyvelésnek. Ennek megfelelően cselekményeinek a helyes minősítése a következő: - egy rendbeli a Btk.317.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő, a Btk.12.§

(2)bekezdése értelmében folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette (kft1. sérelmére); - egy rendbeli a Btk.317.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés c) pontjára figyelemmel a

(7)bekezdés b) pontja szerint minősülő, a Btk.12.§

(2)bekezdése értelmében folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette (kft2. sérelmére); és - 2 rb. a Btk.276.§-ában meghatározott, a Btk.12.§

(2)bekezdése értelmében folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége. ------------------------ A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezők felsorolása némileg pontatlanul történt meg. Súlyosító körülmény a vagyon és közbizalom elleni bűncselekményeket érintő folytatólagosság, illetve helyesen a kettőt meghaladó bűnhalmazat. Ezzel szemben a vádlott javára kellett értékelni a két kiskorú gyermekről történő gondoskodást is. Mellőzte ugyanakkor a másodfokú bíróság e körből a sértetti közrehatásra utalást, miután a vádlott kiválasztása és ügyvezetői teendőkkel történő megbízása kellő körültekintéssel, több éves ismeretség után történt meg, akkor is oly módon, hogy a pénzkezelésről külön szabályzat készült. Amikor pedig a sértett a magas készpénzállományról tudomást szerzett, rövid időn belül elrendelte a vizsgálatot. Ilyen körülmények között az elsőfokú bíróság által a büntetlen előéletű vádlottal szemben - Btk.87.§

(2)bekezdés b) pontja alapján - kiszabott szabadságvesztés nem tekinthető eltúlzottan enyhének vagy szigorúnak; az, illetve a hasonló tartamban megállapított közügyektől és foglalkozástól eltiltás együttesen alkalmas a Btk.37.§-ában megfogalmazott célok elérésére. Megváltoztatásukra nincs törvényes indok és lehetőség. Az ezt sérelmező fellebbezések tehát nem voltak megalapozottak. A Kaposvári Városi Bíróság a

1. évi április hó
2. napján kelt 2.Bny.203/2010/
3. számú végzésével elrendelte a vádlott S........... külterület 100/
4. helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlanjának a zár alá vételét. Ezt megelőzően azonban a vádlott a szóban forgó ingatlant - haszonélvezeti jogával terhelten - egyéb érdekelt ........i, ........ utca ...... szám alatti lakosnak értékesítette, így a kényszerintézkedés elrendelésekor tulajdonjoggal már nem rendelkezett. A Ptk.159.§

(2)bekezdése szerint a haszonélvező a haszonélvezeti jogot nem ruházhatja át, de annak gyakorlását átengedheti. Ekként a haszonélvezeti jog önállóan nem forgalomképes, így zár alá vétel tárgya sem lehet, ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor e kényszerintézkedést megszüntette. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság - a Be.372.§

(1)bekezdése alapján - az elsőfokú bíróság ítéletének kizárólag a bűncselekmények minősítésére vonatkozó részét változtatta meg. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ekként azokat a Be.371.§

(1)bekezdésében írtak szerint helybenhagyta, mégis azzal, hogy a tárgyalási határnapok sorából - miután a tanács összetételében történt változás miatt a tárgyalást

1. szeptember 28-án elölről kellett kezdeni - mellőzte a
2. évi május hó
3. napjára történő utalást. P é c s,
4. december
5. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.706/2010/
6. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.238/2012/
7. számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
8. évi december hó
9. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke