Bf.164/2007/16 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján és ténybeli következtetés útján - figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdésének a) pontjára - az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: - A tényállás 1/a. pontjában írt cselekménnyel kapcsolatban az I.rendű vádlottól lefoglalt 3 darab extasy tabletta szakértő által megállapított tiszta hatóanyagtartalma 0,3 gramm MDMA volt. Erre figyelemmel az I.rendű vádlott által elfogyasztott és fogyasztás céljából megszerzett 13 darab extasy tabletta tiszta hatóanyag-tartalma helyesen 0,5 gramm MDMA volt. Az általa elfogyasztott, illetve fogyasztás céljából megszerzett kábítószer összesített tiszta hatóanyag-tartalma helyesen a csekély mennyiség felső határának 51,6%-a volt. - A tényállás 1/b. pontjában írt cselekménnyel kapcsolatban a II.rendű vádlott által megszerzett 30 gramm marihuána tiszta hatóanyag-tartalma 0,03 gramm delta-9-THC volt, amely a csekély mennyiség felső határának 0,3%-a. A II.r. vádlott által fogyasztás céljából megszerzett és elfogyasztott kábítószer összesített tiszta hatóanyag-tartalma helyesen a csekély mennyiség felső határának 51,3%-a volt. - A tényállás 1/c. pontjában írt cselekménnyel kapcsolatban a III.rendű vádlottól lefoglalt 1,79 gramm tömegű marihuána tiszta hatóanyag-tartalma 0,11 gramm delta-9-THC, míg az általa elfogyasztott 3,5 gramm marihuána becsült tiszta hatóanyag-tartalma 0,0035 gramm delta-9-THC volt. Erre figyelemmel a III.rendű vádlott által elfogyasztott és fogyasztás céljából megszerzett kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma 0,113 gramm delta-9-THC volt, amely a csekély mennyiség felső határának 11,3%-a helyesen. - A IV.rendű vádlott által elfogyasztott, illetve fogyasztásra szánt - az ítéleti tényállás 1/d. pontjában szereplő - kábítószerek tiszta hatóanyag-tartalma helyesen a csekély mennyiség felső határának 248,8%-át, illetve a jelentős mennyiség alsó határának 12,49%-át tette ki. - Pontosításra szorul az elsőfokú ítélet

1. oldalának
2. bekezdése: a II.rendű vádlott
3. október
4. napján forgalomba hozatal céljából megvásárolt 100 gramm marihuána tiszta hatóanyag-tartalma 0,01 gramm delta-9-THC volt. Ez a csekély mennyiség felső határának 1%-a, illetve a jelentős mennyiség alsó határának 0,05%-a. Erre figyelemmel a II.rendű vádlott által forgalomba hozatal céljából megvásárolt 100 gramm marihuána, valamint a
5. évi október hó
6. napján történt vásárlás alkalmával megszerzett 200 darab extasy tabletta összesített tiszta hatóanyag-tartalma helyesen a csekély mennyiség felső határának 684,9%-a, míg a jelentős mennyiség alsó határának 39,24%-a volt. - Hasonlóképpen módosítani kellett az elsőfokú ítélet
7. oldalán a III.rendű vádlott által forgalomba hozatal céljából megszerzett kábítószer tiszta hatóanyag-tartalmát: a
8. évi október hó
9. napján történő vásárlásból származó 98,21 gramm marihuána tiszta hatóanyag-tartalma 0,00982 gramm delta-9-THC volt, amely a csekély mennyiség felső határának 0,98%-a, a jelentős mennyiség alsó határának 0,049%-a. Erre figyelemmel a III.rendű vádlott által a
10. évi október hó
11. napján és a
12. évi október hó
13. napján történt vásárlás alkalmával megszerzett marihuána összesített tiszta hatóanyag-tartalma a csekély mennyiség felső határának 267,98%-a, míg a jelentős mennyiség alsó határának 13,4%-a volt. - Az ítéleti tényállás 2/a-b-c. pontjaiban szereplő, IV.rendű vádlott kereskedői tevékenységével kapcsolatos kábítószerek becsült (a. és b. pont), illetve a szakértő által meghatározott (c. pont) tiszta hatóanyag-tartalma helyesen a következő volt: a-b. pont az 560 darab extasy tabletta tiszta hatóanyag-tartalma 11,2 gramm MDMA volt, amely a jelentős mennyiség alsó határának 56%-a; a 100 gramm marihuána tiszta hatóanyag-tartalma 0,01 gramm delta9-THC volt, amely a jelentős mennyiség alsó határának 0,05%-a; c. pont a 410 darab extasy tabletta 14,268 gramm MDMA-t tartalmazott, amely a jelentős mennyiség alsó határának 71,34%-a; a 98,77 gramm marihuána tiszta hatóanyag-tartalma 2,67 gramm delta9-THC volt, amely a jelentős mennyiség alsó határának 13,35%-a volt. Erre figyelemmel a IV.rendű vádlott kereskedői tevékenységével összefüggésbe hozható kábítószer a jelentős mennyiség alsó határának 140,74%-a volt helyesen. ------------------------ Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, ennek során felderítette és megvizsgálta azokat a bizonyítékokat, amelyek a tényállás megfelelő felderítéséhez szükségesek voltak. Észlelte ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének meglehetősen szűkkörűen tett eleget, határozata nem tartalmazza a vádlottak irányadó védekezését és a felmerült bizonyítékokra is csak általánosságban történik esetenként hivatkozás. Ennek mértékét azonban nem ítélte olyan fokúnak, amely az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését eredményezte volna. A másodfokú bíróság nem értett egyet az I.rendű vádlott védőjének az e vádlott terjesztői típusú magatartásának felderítetlensége körében felvetett aggályaival. Kétségtelen tény, hogy a cselekmény egyik mozzanata volt mindössze tettenéréssel feltárható, ezt meghaladóan a vádlottak terhére rótt kábítószer mennyisége csak az általuk tett, egymással is összhangban álló beismerő vallomásaik alapján volt tisztázható. Az I.rendű vádlott a nyomozás során, első kihallgatása alkalmával elismerte, hogy a kábítószert nem saját fogyasztásának biztosítására vásárolta. A nyomozás során történt ismételt kihallgatásai alkalmával azt nem lehetett tisztázni, hogy a megszerzett kábítószerrel mi történt, az pontosan kihez került, de az e körben tett korábbi vallomását kifejezetten nem változtatta meg. Ezen túlmenően a tettenéréses cselekményt követően tartott házkutatás során sem sikerült a korábbi vásárlások alkalmával megszerzett kábítószert tőle lefoglalni. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a

1. évi szeptember hó
2. napján, illetve a
3. évi október hó
4. napján vásárolt nagyobb mennyiségű extasy tablettát saját fogyasztásának biztosítására szerezte volna be, úgy a
5. évi október hó
6. napján tartott házkutatás során a vásárolt mennyiség nagy része még lefoglalásra kerülhetett volna. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az elfogyasztott kábítószerrel kapcsolatosan teljes egészében, a forgalmazói típusú tevékenységgel kapcsolatban a lefoglaláson túlmenő részében ugyancsak a vádlottak beismerő vallomásán alapul. A forgalmazói típusú magatartás vonatkozásában az I.rendű, III.rendű és IV.rendű vádlottak az eljárás során mindvégig ténybelileg elismerték cselekményüket. E vádlottak beismerő vallomása a vásárlás körülményeire, idejére, a vásárolt kábítószer mennyiségére, típusára nézve egybehangzó volt. Mindössze a II.rendű vádlott változtatta meg a későbbiekben az első alkalommal tett beismerő vallomását. Módosított előadása szerint a kábítószer vásárlásban nem vett részt társával közösen, arról nem is tudott, mindössze a gépkocsit vezette, amellyel B............re utaztak. Ez a megváltoztatott előadása nem volt elfogadható, figyelemmel az I.rendű és III.rendű vádlottak következetes beismerő, és őt is terhelő vallomására. Az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság által megjelölt kiegészítésekkel helyesen fogadta el a vádlottak beismerését és az ezeket alátámasztó egyéb bizonyítékokat, nevezetesen a kihallgatott tanúk vallomásait. A vádlottak beismerése alapján a kábítószer hatóanyag-tartalmára nézve elvégzett saját, továbbá a tőlük lefoglalt kábítószer mennyiség hatóanyag-tartalmára nézve a vegyészszakértő által elvégzett számítások alapján a tényállást túlnyomórészt helyesen állapította meg. A megállapított tényállás helyesbítését, kiegészítését az indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a kábítószer tiszta hatóanyag-tartalmát azokban az esetekben is becsléssel, a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet által közzétett minimális hatóanyag-tartalmak figyelembe vételével határozta meg, amikor az ügyben lefoglalás történt, és vegyész-szakértői vélemény állt rendelkezésre a pontos hatóanyag-tartalomról. A másodfokú bíróság ezekben az esetekben a lefoglalt kábítószerek hatóanyagtartalmát helyesbítette, és a szakértő által meghatározott értéket vette figyelembe. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság számítási hibákat vétett a marihuána tiszta hatóanyag-tartalmának megállapításakor, melyeket a másodfokú bíróság ugyancsak helyesbített, illetve elvégezte az erre figyelemmel szükségessé vált módosításokat az összesített mennyiség százalékos megoszlásában is. A fentiek szerint kiegészített, illetve helyesbített tényállás a Be.352.§

(2)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett valamennyi vádlott büntetőjogi felelősségére. A IV.rendű vádlott felmentést célzó fellebbezése tehát nem volt megalapozott. A cselekmények minősítése is nagyobb részt a büntető anyagi jogszabályoknak megfelelően történt: az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor két bűncselekményt állapított meg valamennyi vádlott terhére és külön választotta az ún. terjesztői, illetve fogyasztói tevékenységgel érintett kábítószer mennyiségeket. A másodfokú bíróság megítélése szerint a cselekmények minősítését mindössze a II.rendű és a III.rendű vádlott esetében kellett módosítani; nevezetesen a súlyosabb bűncselekmény befejezett alakzata helyett annak mindössze kísérlete valósult meg. Az elsőfokú bíróság a II.rendű és a III.rendű vádlottak súlyosabban minősülő kábítószerrel visszaélése vonatkozásában forgalomba hozatallal elkövetést állapított meg. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a forgalomba hozatallal megvalósított bűncselekménynek - szemben a kereskedéssel - létezik kísérleti alakzata is. E vádlottak befejezett forgalmazói tevékenysége mindössze az eljárás során lefoglalásra nem került, a tényállás 2/b. pontjában szereplő cselekmény során vásárolt marihuána vonatkozásában állapítható meg, amelynek tiszta hatóanyagtartalma a csekély mennyiség felső határát nem haladta meg. Így e vádlottak forgalmazói tevékenységüket csak csekély mennyiségre fejezték be. Miután a tényállás 2/c. pontjában szereplő cselekmény kapcsán, a tettenérés során lefoglalt kábítószer tényleges forgalomba hozatalára már nem került sor, a csekély mennyiség felső határa és a jelentős mennyiség alsó határa közötti mennyiségre megvalósított cselekmény csak kísérleti stádiumba jutott el. A kifejtettek folytán a másodfokú bíróság megváltoztatta a II.rendű és a III.rendű vádlottak súlyosabb cselekményének minősítését a Btk.282/A.§

(1)bekezdés III. fordulatában meghatározott és e szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettének a Btk.16. §-a szerinti kísérletére. -----------------------A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság nagyobb részt helyesen tárta fel. Helytelenül értékelte azonban a vádlottak terhére súlyosító körülményként a halmazatot, ugyanis a bűnhalmazat ténye valamennyi vádlottal szemben megalapozta a Btk.85.§

(3)bekezdésében szereplő felemelt büntetési tételkeretet. E miatt a halmazat külön súlyosító körülményként való értékelése a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. Az elsőfokú bíróság a II.rendű vádlott esetében, amint erre az ügyész is utalt átiratában, tévesen értékelte enyhítő körülményként a fiatal felnőtt kort. A bírói gyakorlat szerint fiatal felnőttnek a bűncselekmény elkövetésekor tizennyolc és huszonegy éves életkor közötti elkövető tekinthető. Az irányadó tényállás szerint az

1. március 26-án született II.rendű vádlott 2004 nyarán, a cselekmény elkövetésének kezdetén a huszonegyedik életévét már betöltötte. Ennek folytán esetében nem a fiatal felnőtt kor, hanem a büntetlen előélet értékelhető enyhítő körülményként. A III.rendű vádlott a bűncselekmények elkövetésekor fiatal felnőtt volt, amely javára enyhítő körülményként értékelhető, ám a Legfelsőbb Bíróság BK
2. számú állásfoglalása szerint a fiatalkorú és az ún. fiatal felnőtt korú elkövetők esetében a büntetlen előélet nem enyhítő körülmény. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a III.rendű vádlott javára figyelembe vette büntetlen előéletét is. A II.rendű és a III.rendű vádlottak esetében további enyhítő körülmény volt a súlyosabb bűncselekmény kísérleti szakban maradása. Az elsőfokú bíróság az egyebekben helyesen feltárt bűnösségi körülmények alapján az I.rendű , a II.rendű és III.rendű vádlottkkal szemben - az irányadó kettő évtől tíz éves tételkeretre figyelemmel - megfelelő tartamú büntetéseket szabott ki. Nem tekinthető eltúlzott büntetésnek a IV.rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés sem az esetében irányadó öt évtől húsz évig terjedő tételkeretre figyelemmel. Az elsőfokú bíróság a jogkövetkezmények vádlottak közötti arányosítása során is helyesen járt el, amikor a legsúlyosabb bűncselekményt elkövető I.rendű és IV.rendű vádlottakkal szemben végrehajtandó szabadságvesztést, míg a forgalomba hozott, illetve a forgalmazásra szánt kábítószer kisebb mennyiségét értékelve a II.rendű és III.rendű vádlottakkal szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést alkalmazott. E büntetések alkalmasak a Btk.37.§ában megfogalmazott büntetési célok elérésére, azok megfelelően igazodnak a megvalósított bűncselekmények tárgyi súlyához, a vádlottak társadalomra veszélyességének fokához, ezért a másodfokú bíróság sem a büntetések lényeges súlyosítására, sem azok lényeges enyhítésére nem látott törvényes lehetőséget. A kifejtettek miatt a súlyosításra, illetve az enyhítésre irányuló jogorvoslati kérelmek nem voltak alaposak. Mindezeket figyelembe véve a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a II.rendű és a III.rendű vádlottak súlyosabban minősülő cselekményének minősítését érintő részében a Be.372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A IV.rendű vádlott vonatkozásában a Btk.99.§

(1)bekezdése alapján rendelkezett az előzetes letartóztatás továbbmenő beszámításáról. P é c s,

1. december
2. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Tolna Megyei Bíróság 8.B.212/2006/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.164/2007/
4. számú ítélete folytán - az abban írt változtatással - a
5. évi december hó
6. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő