A határozat elvi tartalma: A 12 havi felmondási időre vonatkozó szerződés-módosítás nem volt jogszabálysértő, az nem kizárólag a munkavállaló érdekét szolgálta, így önmagában rendkívüli felmondás alapjául nem szolgálhatott. Mfv.I.10.416/2011/5.szám A Kúria a dr. Becsei Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Magyar György ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Gyulai Munkaügyi Bíróságnál 2.M.165/
- szám alatt megindított és másodfokon a Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.919/2010/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- szeptember
- napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő k ö z b e n s ő í t é l e t e t : A Kúria a Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.919/2010/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Gyulai Munkaügyi Bíróság 2.M.165/2010/
- számú ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely
- szeptember
- napján szűnik meg.Az elsőfokú bíróságot az összegszerűség tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül - 50.000 (ötvenezer) forint és 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.A Gyulai Munkaügyi Bíróság 2.M.165/2010/
- számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest 1.080.000 forint össz-eljárási perköltség viselésére kötelezte azzal, hogy ezt meghaladóan mindegyik fél maga viseli a költségét. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 541.900 forint le nem rótt eljárási-, és 541.900 forint le nem rótt jogorvoslati eljárási illetéket. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az illetékhivatalnak 198.000 forint le nem rótt eljárási illetéket azzal, hogy a fennmaradó le nem rótt eljárási és jogorvoslati illeték az állam terhén marad. Az alperest a Békés Megyei Bíróság Gazdasági Hivatala felhívására 256.500 forint előlegezett költség megtérítésére is kötelezte.A megismételt eljárásban a munkaügyi bíróság által megállapított, a felülvizsgálati eljárásra is irányadó tényállás szerint a felperes gazdasági igazgatói munkakört töltött be az alperesnél
- április 1-jétől kezdődően. A munkaszerződés-módosítására
- szeptember 5-én, majd
- április
- napján került sor.Az alperes
- január 29-én kelt és
- február 3-án közölt rendkívüli felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely összesen 33 pontban foglalta össze a felperes terhére rótt cselekményeket. Az utolsó - a felülvizsgálati eljárásban kizárólag vizsgálandó - pont szerint az alperes a felperes terhére rótta, hogy a
- április 25-én kelt munkaszerződés-módosításban a törvényes mértékű felmondási időt nagyságrendileg megemelve 12 hónapban állapították meg, míg a végkielégítés tekintetében is 12 hónap került meghatározásra. A munkáltatói intézkedés szerint az ügyvezető és a felperes közös akarattal, egymással összejátszva állapodott meg a törvénykerülő és jóerkölcsbe ütköző felmondási időre járó bér, valamint a végkielégítés nagyságrendjének meghatározásában az alperes hátrányára, amivel a felperes az Mt.
- §
(1)bekezdésében foglalt jóhiszeműség és tisztesség követelményét megsértette, a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztette.Ezen rendkívüli felmondási indok kapcsán a munkaügyi bíróság kifejtette, hogy az alperes érdeke súlyosan sérült, és a társasággal szemben a felperes egyéni, személyes érdeke került előtérbe. Ennek az a magyarázata, hogy a munkaszerződés-módosítás eredményeként - figyelemmel a felperesi munkaviszony hosszára - a jogszabályban meghatározott 2 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés [Mt. 95. §
(4)bekezdés b) pont] helyett 12 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés és bár a felperes vezető állású munkavállalói státusza miatt a felmondási időre vonatkozó belső szabályok a felperesre nem vonatkoztak - 12 hónapra járó felmondási időre esedékes munkabér megfizetésére lenne köteles az alperes, ami a felperesi alapbért, illetve átlagkeresetet figyelembe véve meghaladja a 20.000.000 forintot.A munkaügyi bíróság azt is értékelte, hogy az alperes érdekét súlyosan sértő munkaszerződés-módosításban a felperes aktívan és tevékenyen vett részt, hiszen a munkaszerződés-módosítás ilyen tartalmának kialakítására irányuló akarat mellett a felperes találta ki a 12 havi felmondási idő meghatározását.Egy önkormányzati többségi tulajdonú társaság esetében a képviselőtestületi többségi támogatás hiánya a menedzsment szempontjából a munkaviszony bizonytalanságát is eredményezi, vagyis reálisan számolni lehet - és a felperes számolt is ezzel - a munkaviszony megszüntetésének lehetőségével. Ilyen helyzetben az alperes által kifogásolt munkaszerződés-módosításnak két célja lehetett. Vagy azt kívánta a felperes az ügyvezető közreműködésével elérni, hogy az alperes a munkaviszonyát jóval nehezebben szüntethesse meg, vagy azt, hogy a munkáltatói rendes felmondás esetére a jogszabályban meghatározott összegen felül nagyságrendekkel nagyobb juttatásban részesüljön.A bíróság nem fogadta el a felperes azon érvelését, hogy a végkielégítés kapcsán 2000-ben már megtörtént a munkaszerződés módosítása. Jogilag helytálló volt ugyan a felperes azon hivatkozása, hogy a felmondási idő a munkavállalót is köti rendes felmondás esetén, ez az érv azonban a felperesi magatartás alperesi érdeket sértő, és ekként jogsértő mivoltát nem annulálta tekintettel arra, hogy a felperes a munkaviszonyát rendes felmondással nem kívánta megszüntetni annak ellenére sem, hogy előadásában erre utalt. A felperes aktív és tevékeny részvételével megvalósult munkaszerződés-módosítás az alperes érdekét súlyosan sértette, ugyanakkor a munkavállaló érdekét szolgálta, amely magatartás az Mt.
- §-ába ütközik. A következetes bírói gyakorlat szerint ha a munkáltatói intézkedés több indoka közül azok egyike valós és okszerű, úgy a munkáltatói intézkedés is megalapozottnak minősül (BH.2003.211.). Figyelemmel arra, hogy a bíróság álláspontja szerint a munkáltatói rendkívüli felmondás
- pontja világos, valós és okszerű indokául szolgálhatott a munkáltatói intézkedésnek, a bíróság a felperes jogellenes munkaviszony megszüntetés megállapítására és az anyagi jogkövetkezmények alkalmazására irányuló módosított kereseti kérelmét elutasította.A felperes fellebbezése folytán eljárt Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.919/2010/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest 300.000 forint perköltség, valamint 541.900 forint fellebbezési illeték viselésére kötelezte megállapítva, hogy 232.200 forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. A rendkívüli felmondás 33 indoka közül az elsőfokú bíróság 32 esetében azt állapította meg, hogy az rendkívüli felmondás alapjául nem szolgálhat. Ezen döntést a felek fellebbezéssel nem támadták, így a felperes fellebbezése kapcsán a másodfokú bíróság kizárólag a rendkívüli felmondás
- pontjában kifejtett indok tárgyában vizsgálódott és foglalt állást.Nem értett egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a végkielégítés tekintetében kifejtett azon megállapításával, hogy ez a juttatás is a
- április 25-ei szerződésmódosítással került a felperes munkaszerződésébe, mivel álláspontja szerint az már a
- szeptember 5-ei munkaszerződés-módosítással megvalósult.A fentieket értékelve a másodfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a
- április 25-ei munkaszerződés 12 havi felmondási időre vonatkozó módosítása, illetve a felperes e körben kifejtett magatartása jóerkölcsbe ütközik-e, és a rendkívüli felmondás kellő indokául szolgálhat-e. Álláspontja szerint a munkaszerződés módosításakor mind a felperesnek, mind az alperes akkori ügyvezetőjének el kellett gondolkodnia azon, hogy adott gazdasági-társadalmi helyzetben és erőviszonyok között nem ellentétes-e a társadalmi közmegegyezéssel az ilyen módosítás, hiszen alapvető követelmény, hogy a szerződések ne csak jogszerűek, hanem erkölcsösek is legyenek. A másodfokú bíróságnak tehát vizsgálnia kellett azt a gazdasági-társadalmi környezetet, a többségi tulajdonos és az alperesi társaság vezetése között kialakult viszonyt, amely ebben az időben övezte a felperest, valamint a közvetlen munkatársait, Cs.L. akkori alperesi ügyvezetőt, illetőleg M.L. műszaki igazgatót. A munkaszerződés felperes javára történő módosítása az alperes munkáltató érdekeivel ellentétes volt, a felperes részéről a munkaviszony megszüntetésére irányuló komoly szándék nem merült fel. A munkaszerződés-módosítás kapcsán a munkáltató terhén felmerült hátrány mértéke a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem releváns tekintettel arra, hogy a rendkívüli felmondás
- pontban megjelölt indokát az Mt.
- §
(1)bekezdés b) pontjával összevetve kellett vizsgálni, és a rendkívüli felmondás jogszerűsége így megállapítható volt.A másodfokú bíróság nem osztotta a felperesnek a perköltség mérséklésére vonatkozó előadását.A felperes felülvizsgálati kérelme szerint a peres eljárás során nem biztosították a pártatlan és tisztességes eljáráshoz fűződő jogát [Pp. 1. §, Pp. 2. §
(1)bekezdés].A bíróságok kirívóan okszerűtlenül, logikátlanul és iratellenesen értékelték a nyilatkozatokat, a tanúvallomásokat és a bizonyítékokat. A bizonyítás hiányát nem észlelték, továbbá nem megfelelően indokolták az ítéletet. Megsértették a Pp. 164. §-át, 206. §
(1)bekezdését, 221. §
(1)bekezdését, továbbá az Mt. 76. §
(4)bekezdését, 89. §
(2)bekezdését, Ptk. 4. §
(4)bekezdését. A munkaügyi-, mind a megyei bíróság mérlegelése okszerűtlen, mivel az iratellenes, logikátlan, és a perbeli adatokkal nem áll összhangban.Jogerőre emelkedett az indokolása a munkaügyi bíróságnak, miszerint mindenkor a vállalkozás érdekét tartotta szem előtt, a törvények és a belső szabályzatok betartásával végezte munkáját. Az alperes nem bizonyított olyan indokot, amely megalapozhatta volna annak a bizalomnak az elvesztését, amely a GY.V. gazdasági területének irányításához szükséges. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartás abban az esetben jogosít rendkívüli felmondásra, ha emiatt objektíve válik folytathatatlanná a munkaviszony (MD.II.272.).Az alperes nem tartotta be a tizenöt napos szubjektív határidőt, mivel a bizottsági jelentés semmilyen olyan új körülményt nem tartalmaz a munkaszerződés-módosításával kapcsolatban, amelyhez a bizottsági jelentést az alperesnek meg kellett volna várnia.A bíróságok mérlegelési jogköre nem azt jelenti, hogy korlátozás nélkül, a jogszabályok rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva értékelhetik a tanúvallomásokat, illetve a nyilatkozatokat.Nem felel meg a világosság követelményének a
- felmondási indok, tartalmatlan, közhelyszerű, ebből nem lehet megállapítani, hogy miért nem volt szükség a felperes munkájára, utólag pedig tartalommal a rendkívüli felmondás nem tölthető ki.Az önkormányzati közgyűlési jegyzőkönyvek megkérdőjelezhetetlenül bizonyították, hogy a munkaszerződés-módosítás idején a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az előző évi beszámolót, az üzleti terveket és a prémium kitűzéseket, illetve bizonyításra került, hogy a közgyűlés ekkor támogatta a pályázatot is.A bíróság által hivatkozott és sérelmezett munkaszerződés-módosítás 12 havi felmondási időt kötött ki, nem vitás, hogy ez a törvényben engedélyezett maximális időtartam, azonban nem kizárólag a felperes javát szolgálta. Nem volt feladata a bíróságoknak, hogy a munkaszerződés-módosítás körülményéről felállítsák „saját hipotézisüket" és erre alapozzák az ítéletüket. Sem az alperes, sem a bíróság nem tett fel egyetlen kérdést sem arra vonatkozóan, hogy milyen volt a felperes kapcsolata a tulajdonossal
- áprilisában. Minderre figyelemmel a felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a keresetnek megfelelő ítélet meghozatalát kérte az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem alapos.A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálhatta csak felül [Pp.
- §
(2)bekezdés]. A jelen eljárásban tehát - figyelemmel a csatlakozó felülvizsgálati kérelem hiányára is - kizárólag az volt vizsgálat tárgyává tehető, hogy a
- április 25-ei munkaszerződés 12 havi felmondási időre történő módosítása, illetve az e körben a felperes által kifejtett magatartás a rendkívüli felmondás kellő alapjául szolgálhatott-e [Mt.
- §
(1)bekezdés a) pont].Az Mt. 96. §-ának
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja szerint a munkáltató, illetve a munkavállaló a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ettől érvényesen eltérni nem lehet. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a bizottsági jelentésben voltak olyan információk, amelyek kizárólag annak elkészültével jutottak a munkáltatói jogkör gyakorlójának a tudomására, így a tizenöt napos határidőt megtartottnak kell tekinteni [Mt. 96. §
(4)bekezdés].Az eljárás során bizonyításra került, hogy a szerződésmódosítás idején a többségi tulajdonos támogatása nem volt egyértelműen megállapítható, azonban a felperes és a munkatársai által benyújtott pályázat sikeressége mind a munkáltató, mind a munkavállalók alapvető érdeke volt. Ilyen körülmények között az egy éves felmondási idő megállapítása az alperesre, illetve a tulajdonosra nézve nem kizárólag hátrányt jelentett, hanem annak biztosítékául is szolgált, hogy a felperes, illetve a műszaki igazgató a munkaviszony megszüntetése esetén is még hosszabb időt fog a munkáltatónál eltölteni, legkevesebb hat hónap időtartamban. A szerződésben foglalt kikötés tehát a munkáltató számára nem csupán kötelezettséget, hanem fejlesztések és pályázatok megvalósulása esetén előnyt is jelenthetett. Az Mt. 92. §
(1)bekezdése szerint a felmondási idő legalább 30 nap, az egy évet azonban nem haladhatja meg, ettől érvényesen eltérni nem lehet. A fenti jogszabályi rendelkezésekből következően a jogalkotó lehetőséget biztosít arra, hogy a munkavállaló részére az Mt. 92. §
(2)bekezdésében foglalt minimális felmondási időn túl a felek közös megállapodással hosszabb időtartamú, legfeljebb egy éves felmondási időt állapítsanak meg. A perbeli esetben a felperes és a munkáltatói jogkör gyakorlója a törvény lehetőségével élve határozták meg a maximális egy éves felmondási időt, amely kikötés jogszabályi rendelkezést nem sértett.Mindebből pedig az következik, hogy - a felülvizsgálati eljárásban kizárólagosan vizsgálandó felmondási időre vonatkozó szerződés-módosítás nem volt jogszabálysértő, az nem kizárólag a munkavállaló érdekét szolgálta, így önmagában többlettényállási elem hiányában rendkívüli felmondás alapjául sem szolgálhatott.A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a munkáltatói intézkedés jogellenességét állapította meg azzal, hogy a jogkövetkezményekre továbbfolyó eljárásban kell a felperessel a munkáltatónak elszámolnia [Pp. 275. §
(4)bekezdés].Kötelezte a pervesztes alperest a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján a pernyertes felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Az alperest terhelő felülvizsgálati eljárási illetékről szóló döntés az adott ügyben irányadó 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §án alapul. Budapest,
- szeptember
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő