Bf.330/2010/3 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(6)bekezdés I. fordulata) és testi sértés bűntettének kísérlete (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés) miatt halmazati büntetésül 2 évi börtönre ítélte, melynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a bűnjelek sorsáról és kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség viselésére. Az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása céljából jelentett be fellebbezést. A vádlott felmentésért, meghatalmazott védője elsősorban felmentésért, másodlagosan enyhítés érdekében élt jogorvoslattal. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.178/2010/1-II. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítással, a jogi minősítés megváltoztatása végett is fenntartotta. Álláspontja szerint a vádlott terhére rótt cselekmények jogi minősítése a .... sértett sérelmére elkövetett cselekvőség tekintetében téves. A cselekményt a másik sértett, a ... sérelmére elkövetett cselekménnyel való összefüggéseiben kell megítélni a legalább az életveszélyes eredmény bekövetkezésének lehetőségébe belenyugvó szándék alapján, így a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a cselekmény helyes minősítése 2 rb. a Btk. 170.§

(1)bekezdésében meghatározott és a

(6)bekezdés I. fordulata szerint büntetendő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete. Indítványozta továbbá az iratok tartalma alapján a tényállás kisebb mértékű kiegészítését, illetve pontosítását. Az ítélőtábla a mindenirányú fellebbezések folytán a megyei bíróság ítéletét a Be. 361.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen, a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálatának körébe vonta a meghozatalát megelőző eljárással együtt. A nyilvános ülésen az ügyész, a vádlott és védője a fellebbezések irányát fenntartották. A védő a felmentésre irányuló jogorvoslatot büntethetőséget kizáró okra, jogos védelmi helyzetre alapította. A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok sérelme nélkül folytatta le az eljárást, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, az ellentétes bizonyítékokat egyenként és egymással és az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékokkal, így a kamerafelvételekkel, a helyszíni szemle anyagával összevetette, értékelte és indokolási kötelezettségének részletesen eleget tett. Az általa megállapított tényállás megalapozott, csupán a Be. 352.§

(1)bekezdés a/ pontja alapján kisebb mértékben pontosítandó az alábbiak szerint: Az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében: a vádlott
3. május
4. napján 21 óra 44 perc körüli időben találkozott a sértettekkel (nyomozati iratok
5. oldal). A
6. bekezdésben: ... 21 óra 50 perc körüli időpontban értesítette a mentőket (nyomozati iratok
7. és
8. oldalak). A vádlott a sértetteknél alacsonyabb, vékonyabb testalkatú személy. Ítélet
9. oldal utolsó bekezdésében: ...megszúrása kis-közepes, míg ... sértett megszúrása kis erővel történt. Az így pontosított tényállás immár mindenben megalapozott, a Be. 351.§

(1)bekezdése alapján a másodfokú felülbírálat során irányadónak tekintendő. Az elsőfokú bíróság igen részletesen és körültekintően értékelte mind a vádlott, a sértettek és egyéb tanúk vallomásait. Konkrétan vizsgálta a tanúvallomásokban rejlő ellentmondásokat is. Megalapozott indokát adta annak is, mely tanúk vallomását fogadta el és miért. Ugyancsak behatóan foglalkozott a vádlotti védekezéssel és helytállóan állapította meg - figyelemmel a kamerafelvételekre is -, hogy a vádlott javára jogos védelmi helyzet nem állapítható meg. E körben adott indokolását az ítélőtábla is osztotta. Mindezek alapján okszerű a vádlott bűnösségére levont következtetés mindkét terhére rótt cselekmény tekintetében. A felmentést célzó - jogos védelmi helyzetre történő hivatkozás - védői fellebbezés eredményre nem vezethetett. Az ítélőtábla álláspontja szerint helyes a cselekmények jogi minősítése is. E körben a másodfokú bíróság nem osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját. Az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldal
2. bekezdésében foglakozott ...sérelmére elkövetett testi sértés minősítésével és az ítélőtábla is osztotta azon érvelését - a teljes cselekménysor történéseire is tekintettel -, hogy a vádlott cselekménye súlyos testi sértés bűntettének kísérletét valósította meg e sértett sérelmére. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó bűnösségi körülményeket teljes körűen feltárta és helyesen értékelte. Az ítélőtábla a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést nem találta alaposnak, de nem foghatott helyt az enyhítést célzó jogorvoslat sem. A nagyobb nyomatékú enyhítő körülmények, a vádlott eddig kifogástalan életvitele nem indokolja vele szemben végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazását. Az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés mértéke és a próbaidő 4 éves tartama kellően szolgálja a büntetési célok hatályosulását. Mindezek alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta, az ítélet egyéb rendelkezéseit is helyesnek találva. Pontosította a vádlott lakcímét és rögzítette az időközben megváltozott személyi igazolványának számát. Debrecen,

1. június
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Simonné dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 10.B.1963/2009/
3. számú ítélete a másodfokú bíróság jelen határozatával
4. június
5. napján jogerős és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Debrecen,
6. június
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke