Mfv.10867/2011/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az alperes érdekében végzett túlmunka alátámasztására nem voltak alkalmasak sem a tanúvallomások, sem a felperesi munkaköri leírás, illetve az üzlet zárásának ellenőrzésére alkalmazott mobiltelefonos híváslista sem. Mfv.I.10.867/2011/4.szám A Kúria a dr. Léhmann György ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Rajnai László ügyvéd által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és túlmunkadíj iránt a Kaposvári Munkaügyi Bíróságnál 6.M.528/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.20.780/2011/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.20.780/2011/
3. számú ítéletét felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. Ezen túlmenően túlmunkadíj megfizetését is igényelte. Állította, hogy a munkaszerződéstől eltérően havi 50 óra túlmunkát végzett a
4. január 9-étől
5. június 17-éig terjedő időben, ami 28 hónapra átlagosan havi 50 órával számolva 1.400 óra túlmunkát jelent. E körben kereseti követelését 900.000 forintban határozta meg.A Kaposvári Munkaügyi Bíróság 6.M.528/2010/
6. számú ítéletével és a
7. sorszámú kiegészítő ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek bruttó 100.000 forint felmondási bért. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 50.000 forint perköltség megfizetésére azzal, hogy az eljárás illetéke az államot terheli.A felülvizsgálati eljárásban is irányadó ítéleti tényállás szerint a felperes
8. január 9-étől állt az alperes alkalmazásában eladóként. A tevékenységet két munkavállaló látta el, egymást váltva. Mivel a felperes megbetegedett, keresőképtelen táppénzes állományba került - amely
9. augusztus 27-éig tartott -, az alperes először a feleségével és egyéb családtagokkal oldotta meg a helyettesítést, a betegség elhúzódása miatt azonban
10. június közepétől új munkavállalót alkalmazott a felperessel egyező feltételek mellett.A keresőképtelen táppénzes állomány lejártát követően a felperes munkavégzésre jelentkezett, ekkor azonban már az alperesnél három munkavállaló állt határozatlan ideig tartó munkaviszonyban. Mivel a munkáltatónak csak két fő munkavállalóra volt szüksége, a felperes határozatlan időre szóló munkaviszonyát
11. augusztus 30-án kelt rendes felmondással megszüntette létszámleépítésre hivatkozással. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkáltató jogszerű intézkedést hozott akkor, amikor a felperes munkaviszonyát létszámleépítésre figyelemmel megszüntette, mivel ténylegesen továbbra is csak két munkavállaló dolgozott az alperes által üzemeltetett látványpékségben. Az alperes elismerte, hogy a felperesnek egy havi, azaz 100.000 forint átlagkeresetével tartozik, a bíróság a határozatában ennek megfizetéséről döntött. A túlmunkavégzés körében kifejtette, hogy a felperes által sem vitatottan
12. évben a munkaideje 1/2 8 órától 20 óra 10 percig tartott, míg az üzlet 8 órától 20 óráig volt nyitva. A bíróság álláspontja szerint a felperesnek reggel a munkakezdés előtt elegendő idő állt rendelkezésére az üzlet nyitásához szükséges árumennyiség megsütésére. A bíróság álláspontja szerint a munkaidő befejeztével is elegendő volt kb. negyedóra a záró munkafázisok elvégzésére, így a takarításra és a standolásra is. Önmagában a munkahelyen a munkaidő lejártát követően történő tartózkodás nem szolgálhat a túlmunkavégzés megállapítására.A bíróság a könyvszakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítást azért nem rendelte el, mert a többletmunkát, mint tényt a felperes nem bizonyította, így szükségtelen volt a szakértő kirendelése. A felperes által indítványozott tanúk meghallgatását a bíróság azért mellőzte, mert a felperes váltótársát, Molnár Tibornét meghallgatta, aki a tanúzás törvényes következményeire történt figyelmeztetés után nyilatkozott a felperes, valamint saját foglalkoztatásának körülményeiről. Az általa elmondottak a felperes okirataival, így a munkaszerződésével, munkaköri leírásával, mobiltelefonos híváslista adataival egybehangzottak, ezért minden további bizonyítás elrendelése szükségtelen volt, ettől a felperesre nézve kedvezőbb ítélet hozatala nem volt várható.A felperes fellebbezése folytán eljárt Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.20.780/2011/
13. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, míg fellebbezett részét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 100.000 forint felmondási időre járó munkabér után késedelmi kamatot. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperest 30.000 forint fellebbezési eljárási költség viselésére kötelezte rögzítve, hogy az eljárási illetéket az állam viseli.A másodfokú bíróság álláspontja szerint a létszámleépítés tényét a felperes nem vitatta, a munkáltató pedig bizonyította, hogy a vállalkozás csak két fő munkavállalót tud foglalkoztatni. A munkaügyi vita keretein kívül esik a célszerűség, illetve annak vizsgálata, hogy a ténylegesen megvalósított létszámleépítés esetén a munkáltató miért az adott munkavállaló munkaviszonyát szüntette meg. A bíróság a rendeltetésellenes joggyakorlást sem találta igazoltnak.A másodfokú bíróság álláspontja szerint helytállóan került megállapításra, hogy a felperes a túlmunkavégzés tényét nem bizonyította. Az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte, hogy a meghallgatott tanúk vallomásából, illetve a perbeli időszakban az alperes által e célra rendszeresített mobiltelefonos híváslistából, sem a felperes munkaköri leírásából, illetve a becsatolt jelenléti ívből nem lehet arra következtetni, hogy a felperes a munkaidő megkezdése előtt, illetve annak befejezését követően ténylegesen olyan munkát végzett az alperes javára, amelyről annak tudomása volt. E körben utalt a másodfokú bíróság a következetes ítélkezési gyakorlatra (EBH.1999.53.). A bíróság a kamatfizetésre való kötelezést az Mt.
14. §-a szerint alkalmazandó Ptk.
15. §