Bf.367/2012/6 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés

1. és
2. fordulat,

(4)bekezdés a) pont] minősíti. A VII. r. vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetést 2 (kettő) évre enyhíti. A közügyektől eltiltást és a pénzmellékbüntetést mellőzi. A szabadságvesztés végrehajtását 5 (öt) évi próbaidőre felfüggeszti. A VI. r. vádlott vonatkozásában a vagyonelkobzás (nyolcszázhetvenkettőezer) Ft-ra leszállítja. összegét 872.000.- Egyebekben az elsőfokú ítéletnek a III. r., az V. r., a VI. r. és a VII. r. vádlottra vonatkozó részét helybenhagyja azzal, hogy az V. r. vádlott és a VI. r. vádlott vonatkozásában az orgazdaság bűntettének jogszabályi alapja helyesen Btk. 326. §

(1)bekezdés

1. és
2. fordulata,

(5)bekezdés b) pontja. A III. r. vádlott személyi igazolványának száma (szám), a VI. r. vádlott anyja neve helyesen (vezetéknév, első utónév, második utónév), a VII. r. vádlott személyi igazolványának száma (szám). Az V. r. és a VI. r. vádlott vonatkozásában a kiszabott fegyházbüntetésbe beszámítja az általuk

1. január
2. napjától
3. december
4. napjáig házi őrizetben töltött időt; 1 (egy) napi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés 5 (öt) napi házi őrizetben töltött időnek felel meg. A másodfokú eljárásban felmerült 67.750.-(hatvanhétezer-hétszázötven) Ft bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az ítélőtábla a Kúria
5. június
6. napján meghozott Bhar.III.447/2012/
7. számú hatályon kívül helyező és új másodfokú eljárásra utasító végzésének megfelelően a következők szerint folytatta le az ügyben a másodfokú eljárást: *** Az elsőfokú bíróság: a III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettességben elkövetett lopás bűntettében [Btk.
8. §

(1)bekezdés és

(6)bekezdés a) pontja], valamint hatóság félrevezetésének vétségében (Btk.

1. §). az V. r. és a VI. r. vádlottak bűnösségét folytatólagosan, társtettességben elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés és

(5)bekezdés b) pont] mondta ki, míg a VII. r. vádlott bűnösségét orgazdaság bűntettében [Btk. 326. §

(1)bekezdés és

(5)bekezdés b) pont], továbbá magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §) állapította meg. Ezért a III. r. vádlottat halmazati büntetésül 3 év 8 hónap börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra, valamint 1.500.000,- pénzmellékbüntetésre, valamint 5 év gépjárművezető foglalkozástól eltiltásra, az V. r. vádlottat - mint bűnszervezetben elkövetőt - 6 év 2 hónap fegyházra, mellékbüntetésül 7 év közügyektől eltiltásra és 5 millió forint pénzmellékbüntetésre, a VI. r. vádlottat - ugyancsak, mint bűnszervezetben elkövetőt 6 év fegyházra, 7 év közügyektől eltiltásra és 5 millió forint pénzmellékbüntetésre, a VII. r. vádlottat halmazati büntetésül 3 év 10 hónap börtönre, 4 év közügyektől eltiltásra, és 4 millió forint pénzmellékbüntetésre ítélte. az V. r. vádlottal szemben 1.127.000,-, a VI. r. vádlottal szemben 1.397.000,-, a VII. r. vádlottal szemben 4.400.000,- forintra vagyonelkobzást rendelt el. Az V. r. és a VI. r. vádlottakat kizárta a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből. Az érintett vádlottak esetében a szabadságvesztésbe beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt és rendelkezett a pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre átváltoztatásának lehetőségéről: - a pénzmellékbüntetéseket egyezően 10.000,- forintonként rendelte egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni, az V. r., a VI. r. vádlottak esetében a végrehajtás esetére fegyházban, míg a III. r. és a VII. r. vádlottak esetében börtönben rendelte azt végrehajtani. Rendelkezett a bűnjelekről. A (gazdasági társaság megnevezése) polgári jogi igényét elutasította. Rendelkezett a bűnügyi költségről: a III. r. vádlottat 158.388,-, az V. r. vádlottat 38.800,-, a VI. r. vádlottat 19.440,- forint, míg az V. r., VI. r. és elítélt társukat egyetemlegesen 10.964,- forint, az V. r., VI. r., VII. r. és elítélt társukat ugyancsak egyetemlegesen 75.480,- forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. A fennmaradó 5.400,- forint bűnügyi költséget az államra terhelte. Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést jelentettek be: - az ügyész - most már irányadó, maradó fellebbezési kérelemként csupán - a VII. r. vádlott terhére anyagi jogszabálysértés miatt, cselekményének társtettességben elkövetettként és a felhívott törvényhely

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő orgazdaság bűntette megállapítása , és a kiskereskedői foglalkozástól eltiltás érdekében, - a III. r. vádlott és védője elsősorban e vádlott felmentése, másodsorban büntetésének enyhítése, a pénzmellékbüntetés és a foglalkozástól eltiltás mellőzése érdekében - a fellebbezési nyilvános ülésen megerősítve azt a fellebbezési indokolási kérelmet, mely szerint alapvetően az elsőfokú ítélet reá vonatkozó részének hatályon kívül helyezésére és e tekintetben az eljárás megismétlésére tettek indítványt; - az V. r. vádlott és védője a bűnösség megállapítása miatt felmentés, másodsorban enyhítés, főként azonban az elsőfokú ítélet megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezése és új eljárásra utasítás érdekében; - a VI. r. vádlott és védője elsősorban bizonyítékok hiánya okából történő felmentés, másodsorban a büntetés enyhítése érdekében. Az ügyész a fellebbviteli nyilvános ülésen a történeti tényállás II./ pontjának az iratok tartalma alapján történő kiegészítésére tett indítványt: - az V. r., VI. r. vádlottak - I. és VIII. r. elítélt-társaikkal szándékegységben - valósították meg az orgazdaság bűncselekményét akként, hogy az I. r. elítélt, valamint az V. és VI. r. vádlottak közreműködtek a tényállás I/1/a. és I/2/b. pontjában rögzített lopás cselekményekből származó vagyontárgyaknak a VIII. r. elítélt részére történő láncolatos értékesítésében. Ugyanilyen tartalmú indítványt terjesztett elő a II/

1. tényállási pontra nézve akként, hogy az I. r. elítélt, az V. r. és a VI. r., valamint a VII. r. vádlottak, valamint a VIII. r. elítélt tevékenyen együttműködve, szándékegységben valósították a bűncselekményt úgy, hogy a I. V., VI., VII. r. elítéltek, illetve vádlottak közreműködtek az ítéleti tényállás I/2/b. pontjában rögzített lopás cselekményből származó vagyontárgyaknak a VIII. r. elítélt részére történő láncolatos értékesítésében. Egyebekben az eljárás jelen szakában elbírálható fellebbezését mindenben fenntartotta. A fellebbviteli nyilvános ülésen a III. r. vádlott védője a már írtak szerint esetleges hatályon kívül helyezésre is indítványt tett. Az írásban előterjesztett fellebbezési indokolásában írtakkal egyezően sérelmezte azt, hogy a nyomozó hatóság akkori vezetőjének elfogultságát nem vizsgálták az eljárt bíróságok, márpedig annak - álláspontja szerint - döntő jelentősége van védence cselekményeinek megítélésében. A vagyon elleni bűncselekmények tekintetében sérelmezte az V. r. vádlott bűnszervezetben elkövetésének megállapítását, a VII. r. vádlott esetében pedig a tényállás elfogadása mellett nem lehetett következtetést levonni arra, hogy a hamis tartalmú magánokiratot védence felhasználta. Márpedig ez a törvényi tényállás megvalósulásának kritériuma. Ebben a körben eseti döntésre (BH 1999.398.) is hivatkozott. Az V., VII. r. vádlottak védője - továbbá - kifejtette, hogy álláspontja szerint nyilvánvaló, hogy a megismételt eljárás szabályai szerint a korábbi másodfokú tárgyalás anyaga ennek az eljárásnak is része, így ilyen szempontból a jelen megismételt másodfokú eljárás kereteiben is értékelhető. A VI. r. vádlott vezető védője kiemelte a VIII. r. vádlott közokiratba foglalt vallomásának jelentőségét. Támadta a bűnszervezet megállapítását és határozott indítványt tett az első- másodfokú eljárás során beszerzett bizonyítékok felhasználására. A III., V., VI.,, VII. r. vádlottak - lényegében - a védőik által elmondottakhoz csatlakoztak, azonos fellebbezési kérelmeket előterjesztve. Kizárólag az ügyésznek a VII. r. vádlott javára bejelentett, eltérő minősítést célzó, valamint valamennyi fellebbező vádlott büntetésének enyhítését célzó védelmi fellebbezések az alaposak, egyéb irányban a védelmi fellebbezéseket az ítélőtábla alaptalanoknak ítélte. **** Az V., VI., VII. r. vádlottak védői által előterjesztett bizonyítási indítványokat (a VIII. r. vádlott kihallgatása,
2. sz. név,
3. sz. név és
4. sz. név tanú kénti kihallgatása, valamint (szakértő neve) igazságügyi műszaki szakértő meghallgatása) az ítélőtábla nem ítélte alaposaknak. (
5. sz. név) esetleges vallomása csakúgy, mint az V. és VII. r. vádlottak által e tanúval szembesítendő másik tanú és a VIII. r. elítélt vallomásától nem várható a megállapítottól eltérő tényállás, figyelemmel a Be.
6. §

(1)bekezdésében írtakra. Eszerint ugyanis a másodfokú bíróság az ügydöntő határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapozza, kivéve, ha az megalapozatlan. Ehhez képest a másodfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy merült-e fel arra utaló körülmény, tény, ami felvetné az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás olymértékű megalapozatlanságát, amit kizárólag a védelem által indítványozott bizonyítás (a VIII. r. vádlott és fent nevezett tanúk kihallgatása) felvételével lehetne, illetve kelleni kiküszöbölni. Ezt a kérdést a másodfokú bíróság nemlegesen döntötte el. A másodfokú bíróság a Be. 348. §

(1)bekezdés és a 349. §

(1)bekezdése alapján a felülbírálatot elvégezve megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését esetlegesen szükségessé tévő eljárási szabálysértés nem volt tapasztalható az ügyben. Ebben a körben, ezen az alapon vizsgálta meg azt a védelmi álláspontot is, mely szerint a

1. sz. név rendőrségi vezető és a VIII. r. elítélt kapcsolatára figyelemmel kizárt-e az a nyomozó hatóság, amely a nyomozást lefolytatta. Ennek az volt a jelentősége, hogy igenlő esetben a VIII. r. elítélt korábbi vallomásait nem lehetett volna figyelembe venni bizonyítási eszközként, mivel annak törvényessége megkérdőjeleződhetett volna, amennyiben ilyen adat felmerült. Ilyen -
2. sz. név bármilyen irányú elfogultságára utaló - adat nem merült fel. Ily módon nem mondható ki, nem állítható, hogy nem járhatott volna el az a nyomozó hatóság, melynek vezetőjétől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból ne lett volna várható (elfogultság). Miután
3. sz. név esetleges elfogultságára irányuló, ilyen tartalmú bejelentést a nyomozás során sem a VIII. r. elítélt, sem az egyébként ilyen ok fennállása esetén annak bejelentésére köteles
4. sz. név nem tett, és más jogosult sem élt ilyen opcióval, értelemszerűen a kizárásra jogosult felettes nyomozó hatóság sem hozhatott ilyen tartalmú határozatot. Márpedig elfogultságot sérelmező esetleges bejelentés folytán, a kizárással a jogalkalmazó éppen a jövőre nézve kívánta megelőzni, hogy esetlegesen elfogult hatóság járjon el az ügyben. Ennek ugyanis meghatározó jelentősége van, hiszen a nyomozás során kerül sor a bizonyítékok összegyűjtésére és megfelelő, vádemelésre alkalmas anyag előkészítésére. A nyomozás befejezését követően ugyanakkor már csak arra van lehetőség, hogy a bíróság azt vizsgálja, ténylegesen elfogult volt-e a nyomozó hatóság vezetője. Ilyen jellegű, esetleges elfogultságot megalapozó körülményeket azonban nem észlelt a másodfokú bíróság sem, így
5. sz. név elfogultságát utólag sérelmező álláspontok nem megalapozottak, mert nem volt tapasztalható elfogultság a nyomozó hatóság vezetője részéről, így a nyomozást törvényesen folytatták le. Az elsőfokú bíróság a bizonyítást a szükséges és lehetséges körben maradéktalanul lefolytatta, a vád tárgyává tett, a büntetőjogi főkérdések minkénti eldöntése szempontjából jelentős tényekre nézve kellő terjedelemben vette fel a bizonyítást, abban hiányosságot, felderítetlenséget a másodfokú bíróság nem tapasztalt. A beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte. Ennek során részletesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékot mennyiben és miért fogadott, vagy utasított el a tényállás megállapítása során. Vonatkozik ez a tachográf által szolgáltatott adatok elemzésére is, amely tekintetében már az elsőfokú eljárásban megállapításra került, hogy a tachográf készülék manipulálható volt, így annak további vizsgálata, illetve ebben a körben a bizonyítás felvétele - (szakértő nev) szakértő meghallgatása - célszerűtlen lett volna. A bizonyítékok mérlegelése logikus és iratszerű volt, ezért a bizonyítékok mérlegelésén keresztül a tényállást támadó fellebbezések eredményre nem vezethettek. Megalapozott tényállás mellett pedig nincs lehetőség a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételére [Be.
6. §

(1)bekezdés], ezért azt a másodfokú bíróság elutasította. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a III. r. vádlott fellebbviteli nyilvános ülésen tett, személyes körülményeire vonatkozó nyilatkozata és az iratok tartalma alapján csupán a következők szerint szorult kiegészítésre, illetőleg helyesbítésre, figyelemmel a Be. 351. §

(2)bekezdés c) pontjában írtakra és a Be. 353.§

(2)bekezdésére: A III. r. vádlottnak összesen hat gyermeke van, közülük egy már felnőtt, így öt kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének

1. oldala, alulról számított
2. bekezdéséből mellőzte annak megállapítását, hogy a III. r. vádlott ismeretlen társaival együtt eltulajdonította a vád tárgyává tett televíziókat. Ezt akként helyesbítette, hogy a III. r. vádlott ismeretlenül maradt társai a járműszerelvény földi helymeghatározó berendezését (GPS), annak adattovábbító rendszerét (GPRS) és raktárnyitó szenzorát befolyásolták, majd a szállítmányt lepakolták és elszállították. Az utóbbi helyesbítés azért volt szükséges, mert az elsőfokú bíróság iratellenesen (bizonyíték által alá nem támasztottan) állapította meg azt, hogy a III. r. vádlott maga is tevőlegesen részt vett a helymeghatározó berendezés és a kapunyitó szenzor befolyásolásában és az áru lepakolásában és elvételében. Az ítélőtábla valamennyi, ezzel érintett tényállásból a jogi indokolásba utalta mindazon kifejezéseket, amelyek a lopás, az üzletszerűség, a társtettesség, az orgazdaság, illetve a bűnszervezet törvényi definícióinak történeti tényállási elemként való feltüntetésére vonatkoztak. Így a "jogtalan eltulajdonítás, vagyoni haszonszerzési szándék, egymás tevékenységéről tudás, a lopásból származó dolgok elidegenítésében való közreműködés, az összehangolt működés, a hosszabb távú tevékenységre szerveződés, rendszeres haszonszerzésre törekvés" és más hasonló megfogalmazásokat, miután azok nem ténykérdések, hanem abból levont jogi következtetések és ezért nem tényállásban kell azokat ekként rögzíteni, hanem a jogi indokolásban. Az iratok tartalma alapján kiegészítette a tényállást azzal is, hogy a polgári jogi igényt a (gazdasági társaság megnevezése) terjesztette elő 50.374.170,- forintra, a meg nem térült kár pedig 85.050.000,- forint. (Az ítélőtábla a Bkf.II.434/2009/
3. számú végzésében már felhívta az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy a Magyar Nemzeti Bank honlapján található valutaparitásra tekintettel a külföldi fizetőeszközben megjelölt polgári jogi igény összegszerűségét mindig magyar forintban kell megállapítani, mert ez a hazai törvényes fizetőeszköz.) Az elsőfokú ítélet
4. oldal
5. bekezdésében a büntetőeljárást felajánló külföldi bűnüldöző hatóság neve helyesen: Nürnberg-Fürthi Államügyészség. A történeti tényállás II/
6. pontját akként helyesbítette az ítélőtábla az iratokra figyelemmel, hogy - helyesen - 31 db Philips LCD televíziót szerzett meg a VIII. r. vádlott. Továbbá, a nyomozó hatóság a (típus megjelölése) kisteher gépjárműben talált műszaki cikkeket a helyszínen lefoglalta. A most írt helyesbítésekkel, kiegészítésekkel vált tehát mindenben irányadóvá az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a felülbírálat számára. Itt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy a Be.
7. §

(1)bekezdése és 404. §

(5)bekezdése értelmében a korábbi másodfokú eljárásban felvett bizonyítás - a másodfokú bíróság határozatának megalapozatlanság miatt történt hatályon kívül helyezése folytán - nem képezhette mérlegelés tárgyát a tényállás megalapozottságának vizsgálata során. *** A megalapozott, ezért irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a fellebbezéssel érintett vádlottak bűnösségére, a tényállás támadásán keresztül hatályon kívül helyezést, illetve felmentést célzó védelmi fellebbezések nem vezethettek eredményre. Vonatkozik ez a magánokirat-hamisítás vétségére is, az e körben kifejtetteket (ítélet

1. oldal) az ítélőtábla mindenben osztotta. Az elsőfokú bíróság a vádlottak cselekményeit túlnyomórészt helyesen minősítette. Tévedett ugyanakkor a III. r. vádlottnak a lopási cselekményének, illetve a VII. r. vádlottnak az orgazdaság bűncselekményének elkövetői alakzatát illetően. Ami ugyanis a tényállás helyesbítéséhez képest most már nyilvánvaló, a III. r. vádlott azzal, hogy a szállítmányt a tettesek rendelkezésére bocsátotta, nem társtettesi magatartást valósított meg, hiszen a dolog elvételben nem vett részt. Márpedig tettes, illetve társtettes kizárólag az az elkövető lehet, aki törvényi tényállási elemet valósít meg, így lopás esetén az, aki a lopás elkövetési magatartásban, az elvételben részt vesz. A III. r. vádlott tekintetében azonban ilyen cselekvőség nem volt megállapítható. Figyelemmel azonban a szállítmány eltulajdonításának megvalósítási módjára, illetve arra, hogy a III. r. vádlott nem vitásan félrevezette a külföldi nyomozó hatóságot, azt kétséget kizáróan meg lehetett és meg is kellett állapítani - miután a VIII. r. elítélt vallomása is alátámasztotta - hogy a III. r. vádlott szükségképpen tudott arról, hogy az árút el fogják lopni (és el is lopták), miként a lopást elkövetők is tisztában voltak azzal, hogy a cselekményről a sofőr tud. Ennél fogva helyes anyagi jogi értékeléssel a III. r. vádlott magatartása pszichikai bűnsegély [Btk.
2. §

(2)bekezdés]. Ennél többet a III. r. vádlott terhére az alapul vehető tények, bizonyítékok alapján nem lehetett megállapítani, minthogy akár a fizikai segítségnyújtást, vagy a társtettesi elkövetés megalapozó releváns tények felderítésére nem került sor. Ennek megfelelően a III. r. vádlott cselekményét az ítélőtábla bűnsegédként elkövetettnek minősítette. A tényállás kiegészítéséhez képest nyilvánvaló, hogy a VII. r. vádlott az orgazdasági cselekményét a többi orgazdával szándékegységben, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósította meg, így az a Btk. 20. §

(2)bekezdése szerinti társttességben elkövetettnek minősül. Ugyanakkor osztotta azt a védelmi álláspontot, hogy e vádlott nem törekedett hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre, ily módon a Btk.

1. §
2. pontjában definiált üzletszerűség, mint az orgazda cselekmény minősítő körülménye nem állapítható meg a terhére, azt a másodfokú bíróság mellőzte. Ami az V., VI. r. vádlott cselekményeinek bűnszervezetben való elkövetését illeti, az idevágó elsőfokú álláspontot a másodfokú bíróság teljes mértékben osztotta. A védelem eredménnyel nem támadhatta a bűnszervezet megállapításához vezető terhelő tényeket, azok mindvégig nyomon követhetőek voltak a történeti tényálláson keresztül, így az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor az alapul vehető tényekből a bűnszervezetben való elkövetésre vont le jogi következtetést. Ehelyütt a másodfokú bíróság csupán a 4/
3. Büntető Jogegységi Határozatot hívja fel, mely szerint: 1./ Bűnszervezetben elkövetés ([Btk.
4. §
5. pont
6. §

(1)bekezdés] megállapítható azzal szemben is, aki eseti jelleggel akár egyetlen cselekményt tettesként vagy részesként valósít meg. 2./ A Btk. 98. §

(1)bekezdése akkor alkalmazható, ha az elkövető tudata a bűnszervezet Btk.

1. §
2. pontjában meghatározott tárgyi ismérveit átfogja. Az 504 db Samsung gyártmányú televízió készülék külföldön történt "ellopásának" a külföldi nyomozó hatóság előtti hamis állítása és azok a tények, melyek szerint e tévékészülékek mintadarabjait találták fel házkutatás során, továbbá a lehallgatott telefonbeszélgetések tartalma kétséget maga után nem hagyó terhelő bizonyítékok, olyanok, amelyek a bűncselekmény tipikusan bűnszervezetre utaló konspirációs jellegét domborítják ki. A lopás megvalósításának a módja, és a lopott dolgoknak az orgazdákon keresztül történő eltüntetésének terve, szervezettsége alátámasztják a szervezett működés, a lefoglalási jegyzőkönyvekben foglaltak pedig a hosszabb távra szerveződés megállapítását. Ebből következik, hogy a bűnszervezetben való elkövetés megállapításában sem tévedett az elsőfokú bíróság, ami az V. és VI. r. vádlottak cselekvőségét illeti. *** Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett vádlottak bűnösségi körülményeit túlnyomórészt helyesen sorolta fel; további enyhítőként értékelte az ítélőtábla valamennyi érintett vádlott esetében, hogy hosszú idő óta állnak a büntetőeljárás hatálya alatt, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalától is közel két év telt már el. Enyhítő a III. r. vádlott esetében a bűnsegédi elkövetés, az, hogy nagy számú kiskorú gyermekről gondoskodik, míg további súlyosító a VII. r. vádlott esetében a már írtak szerinti társtettesi elkövetés. Az elsőfokú bíróság a most írt bűnösségi körülményekre és a kiszabott büntetések belső arányosításának követelményére is az enyhítő körülmények túlsúlyára és nyomatékára figyelemmel immár eltúlzottnak értékelte valamennyi fellebbezéssel érintett vádlott esetében a kiszabott főbüntetéseket, így azokat a rendelkező rész szerinti mértékre enyhítette, illetve a III. r., az V. r. és a VI. r. vádlottak esetében enyhítette a közügyektől eltiltás tartamát is. Miután az V. r. és a VII. r. vádlottak esetében nem voltak megállapíthatóak olyan megfelelő jövedelmi és vagyoni viszonyok, amelyekre tekintettel pénzmellékbüntetést lehetett volna kiszabni, így az ő esetükben az ítélőtábla mellőzte ezen mellékbüntetést. Ugyanakkor a VII. r. vádlott tekintetében úgy ítélte, hogy a szabadságvesztés azonnali végrehajtása nélkül is elérhetők a büntetésnek a Btk.-ban írt céljai, így a szabadságvesztés mértékének enyhítése mellett annak végrehajtását a Btk.
3. §

(1)és

(3)bekezdése alapján próbaidőre fel is függesztette a törvényi maximumban. Erre tekintettel pedig mellőzte a közügyektől eltiltást, miután az ilyen főbüntetés mellett nem szabható ki. A VI. r. vádlott esetében a vagyonelkobzás összegének megállapításakor nem volt tekintettel az elsőfokú bíróság arra, hogy lefoglalás révén megtérült egy TV készülék, így az az összes vagyoni előnyből levonandó, ehhez képest alacsonyabb összegre szállította le a másodfokú bíróság a vagyonelkobzás összegét. Miután a kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság ítéletének a III., V., VI., VII. r. vádlottakra vonatkozó része egyebekben mindenben megfelelt a törvénynek, ezért azt a másodfokú bíróság a Be. 372. §

(1)bekezdése szerinti a megváltoztató rendelkezéseken túlmenően a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy helyes fordulat szerint állapította meg az V. r. és a VI. r. vádlott tekintetében az orgazdaság bűntettének jogszabályi alapját. Az iratok tartalma, illetve a III. r. vádlott és a VII. r. vádlott felmutatott személyi igazolványa alapján megállapította ezek helyes adatait, illetve a VI. r. vádlott teljes anyja nevét. Az V. r. és a VI. r. vádlottak esetében a kiszabott fegyházba a Btk. 99. §

(1)bekezdése alapján beszámította az általuk házi őrizetben töltött időt a szabadságvesztésbe, mégpedig a

(3)bekezdésben biztosított mérlegelési jogkörnél fogva állapítva meg a beszámítási kulcs mértékét. A megelőző másodfokú eljárásban felmerült 67.750,- forint bűnügyi költség viselésére a Be. 403. §

(5)bekezdése alapján nem lehet a vádlottakat kötelezni, ezért a Be. 339. §

(1)bekezdése alapján azt az állam viseli. Szeged,

1. november
2. Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke, Dr. Katona Tibor s.k. a tanács tagja, előadó, Gyurisné dr. Komlóssy Éva s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.367/2012/
3. számú ítélete és ezen ítélet folytán a Csongrád Megyei Bíróság 2.B.868/2009/
4. számú ítéletének a III. r., az V. r., a VI. r. és a VII. r. vádlottakra vonatkozó és a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és - a VII. r. vádlott esetében a fel nem függesztett részében - végrehajtható. Szeged,
5. november
6. Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke