Gfv.30083/2012/5 – Kúria

(1)Gfv.VII.30.083/2012/5.szám A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az Antal Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Antal József ügyvéd által képviselt felperesnek az Ormai és Társai CMS Cameron McKenna Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Ormai Gabriella ügyvéd által képviselt alperes ellen bankgarancia teljesítése iránt a Fővárosi Bíróságon 16.G.40.147/

1. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla
2. szeptember 13-án 9.Pf.20.552/2011/
3. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről
4. sorszám alatt előterjesztett és
5. sorszám alatt kiegészített felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen alperesnek 1.270.000 (egymillió-kétszázhetvenezer) felülvizsgálati perköltséget. meg az forint Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A B Sz E és B I mint szállító és a T K Vállalat mint vevő
6. február 29-én szállítási szerződést kötöttek egymással. A fizetésről úgy rendelkeztek, hogy a vevőnek 1.576.400 USA dollár vételárrészt előlegként, a szállító bankgaranciájának átvételétől számított 30 napon belül kellett a szállítónak a Jugoszláv Nemzeti Bank Katonai Osztályánál vezetett számlájára megfizetni. Ezen előleg beszedése érdekében a szállító köteles volt a bankján keresztül benyújtani a Magyar Nemzeti Bankhoz a vevő javára szóló, a szerződésben rögzített szövegű bankgaranciát. A Vállalat
7. május 18-án a szállítási szerződésben írt előleget az Sz E és B I-nek megfizette.
8. december 7-én a Jugoszláv Nemzeti Bank a - az eredetileg a kibocsátástól számított 24 hónapra kiállított - bankgaranciát
9. március 31-ig meghosszabbította. A Vállalat a Magyar Nemzeti Bankon keresztül a bankgaranciát
10. március 30-án lehívta. A Jugoszláv Nemzeti Bank a bankgarancia összegét nem fizette meg, hanem akként nyilatkozott, hogy a bankgarancia lejártát meghosszabbítja, mely nyilatkozatot a Vállalat nem fogadta el. A Belgrádi Körzeti Gazdasági Bíróság a B Sz E B I kérelmére
11. április 18-án meghozott végzésével ideiglenes intézkedéssel megtiltotta a Jugoszláv Nemzeti Bank Katonai Osztályának, hogy a bankgarancia alapján bármilyen kifizetést teljesítsen a Magyar Nemzeti Bank részére, egyben utasította a B Sz E és B I-t, hogy 30 napon belül a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság előtt peres eljárást indítson. Az Igazgatóság által ezen Választottbíróság előtt megindított eljárás az Igazgatóság mulasztásai miatt megszűnt. A Jugoszláv Nemzeti Bank ismételt megkeresésre
12. július 3-án kelt a Magyar Nemzeti Bankhoz címzett nyilatkozatában elismerte az 1.576.400 USA dollár összegre vonatkozó fizetési kötelezettségét, és úgy nyilatkozott, hogy amint befagyasztott bankszámlái felett ismét rendelkezhet, a követelt összeget megfizeti. A Vállalat
13. január 17-én a felperesre engedményezte a Jugoszláv Nemzeti Bankkal szemben fennálló előleg visszafizetési garancián alapuló 1.576.400 USA dollár tőke, továbbá LIBOR + 3 % késedelmi kamatkövetelését. A Vállalat
14. április 18-án a Magyar Nemzeti Bankon keresztül értesítette Jugoszláv Nemzeti Bankot az engedményezésről és felhívta a bankgarancia alapján a fizetési kötelezettségének a teljesítésére. A Jugoszláv Nemzeti Bank Katonai Osztályából
15. novemberében YU G B a.d.-vé átalakult pénzintézet
16. április 23-án arról értesítette a Magyar Nemzeti Bankot, hogy a Jugoszláv Nemzeti Bank hozzá továbbította a fizetési felszólítást, mivel a bankgaranciára vonatkozó dokumentáció nála volt. Nyilatkozatában a fizetés akadályaként pénzeszközeinek az USA általi zárolását jelölte meg. A Jugoszláv Nemzeti Bank
17. május 21-én arról tájékoztatta a Magyar Nemzeti Bankot, hogy a Jugoszláv Nemzeti Bank Katonai Osztályát
18. novemberében önálló bankká, a YU G Bank a.d.-vé alakították át, mely a Jugoszláv Nemzeti Bankkal kötött szerződés alapján jogutódként átvette a Jugoszláv Nemzeti Bank Katonai Osztályának valamennyi jogát és kötelezettségét, ideértve a perbeli bankgaranciát is. A felperes
19. szeptember 28-án a Jugoszláv Nemzeti Banknak címzetten úgy nyilatkozott, hogy e bank tartozásának a YU G Bank a.d. általi átvállalásához nem járul hozzá, ezért vele szemben továbbra is a Jugoszláv Nemzeti Bank a bankgarancia kötelezettje, ezért felhívta őt a már lehívott bankgarancia alapján fennálló 1.576.400 USA dollár és kamatainak megfizetésére. A felperes keresetében az alperest a jogelődje, a Jugoszláv Nemzeti Bank által
20. szám alatt kibocsátott bankgarancia alapján 1.576.400 USA dollár, valamint annak
21. április 1-től számított LIBOR + 3 % késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a bankgarancia
22. március 30-án lehívásra került, a Jugoszláv Nemzeti Bank pedig
23. július 3-án kifejezetten elismerte az ebből eredő tartozását. A kötelezettségnek a YU G Bank a.d. részére történő átadása a vállalat mint jogosult hozzájárulásának hiányában vele szemben hatálytalan volt. Álláspontja szerint kereseti kérelmének elbírálására a nemzetközi magánjogról szóló
24. évi
25. tvr. (Nmjtvr.)
26. § j) pontja alapján a jugoszláv jogot kell alkalmazni. Kereseti kérelmének jogcímeként a kötelmi viszonyokról szóló jugoszláv törvény
27. és
28. cikkeit jelölte meg. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a bankgarancia engedményezése érvénytelen az alkalmazandó jugoszláv jog szerint, de a bankgaranciát egyébként sem az alperes jogelődje bocsátotta ki. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Arra hivatkozott, hogy a perben megkeresett hatóság, illetve kirendelt szakértő véleménye alapján a vonatkozó jugoszláv jogszabályoknak megfelelően a perbeli követelés engedményezésének nem volt akadálya, ezért nem fogadta el az alperesnek az engedményezési szerződés érvénytelenségére utaló védekezését. Megítélése szerint a Jugoszláv Nemzeti Bank
29. évi alapító okirata a Jugoszláv Nemzeti Bank Katonai Osztályát önálló jogi személyként hozta létre. A bankgaranciát nem a Jugoszláv Nemzeti Bank, hanem a Jugoszláv Nemzeti Bank Katonai Osztálya vállalta, mely önálló jogi személy akként szűnt meg, hogy annak jogutódja a YU G Bank a.d. lett,
30. szeptember 1-től S Banka a.d. B elnevezéssel. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a megkeresett szerb hatóság, illetve a perben kirendelt szakértő véleménye csak abban tért el egymástól, hogy a hatóság szerint a perbeli követelés jogutódja a horvátországi R Vállalat. Figyelemmel arra, hogy az alperes sem a bankgaranciát vállaló Jugoszláv Nemzeti Bank Katonai Osztályának, sem a követelésnek nem a jogutódja, így fizetési kötelezettség sem terheli. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel hivatkozott arra, hogy a bankgarancia nyilatkozatot nem a Jugoszláv Nemzeti Bank, hanem annak Katonai Osztálya tette meg. Az alperes védekezésére figyelemmel ezért azt kellett vizsgálni, hogy ez a nyilatkozat a Nemzeti Bankot, vagy annak Katonai Osztályát kötelezte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Jugoszláv Nemzeti Bankról és a Köztársaságok és Autonóm Tartományok Nemzeti Bankjainak egységes monetáris tevékenységéről szóló törvény
31. és
32. cikkei értelmében a Katonai Osztály a Nemzeti Bankon belül működő különleges szervezet volt, mely külön elnevezés alatt végzett tevékenységei körében saját nevében és saját javára kötött jogi ügyleteket. E törvény
33. és
34. cikkein alapuló felhatalmazás alapján elfogadott alapító okirat
35. cikke értelmében a Katonai Osztály társadalmi jogi személy. A hivatkozott törvény
36. cikkének
37. bekezdése alapján hozott külön jogszabály szerint pedig a Katonai Osztálynak feladatkörébe tartozó ügyleteket az akkor jogi személyiséggel bíró ügyviteli bankok tevékenységére vonatkozó jogszabályok alapján kellett végeznie. Mindezekből az következik, hogy a bankgarancia nyilatkozat nem a Jugoszláv Nemzeti Bankot, hanem annak Katonai Osztályát kötelezte. A másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy a felperes az alperessel szemben érvényesíteni kívánt jogaként kizárólag a kötelmi viszonyokról szóló jugoszláv törvény
38. és
39. cikkeit jelölte meg és mindezt arra alapította, hogy a bankgaranciát az alperes jogelődje vállalta, ezért annak kötelezettje az alperes. A felperes a keresetlevében feltüntetett jogon kívül érvényesíteni kívánt más jogot nem jelölt meg. Ennek hiányában a per elbírálása szempontjából közömbös volt, hogy a Jugoszláv Nemzeti Bank a garancia nyilatkozat kibocsátása után milyen nyilatkozatokat tett, ezek ugyanis a hivatkozott jugoszláv törvény
40. és
41. cikkei alapján még valóságuk esetén sem eredményezhették azt, hogy a felperes az alperestől mint a bankgarancia kötelezett jogutódjától teljesítést követelhessen. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet jogszabálysértő voltának alátámasztására a felperes részéről a másodfokú tárgyaláson csatolt három okiratot a Pp.
42. § /1/ bekezdésére hivatkozással nem vette figyelembe. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helytadó ítélet meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a kötelmi viszonyokról szóló jugoszláv törvény
43. és
44. §-ait, ugyanis tévesen foglalt állást a perbeli bankgarancia kibocsátójának személye tekintetében. A jogerős ítélet azért is jogszabálysértő, mert a Pp.
45. § /1/ bekezdésébe ütköző módon annak indokolása hiányos, nem meggyőző, mivel valóként megállapítható tényeket nem értékelt. A felperes hivatkozott arra is, hogy az eljárt bíróságok a felperesnek a per eldöntése szempontjából releváns, részben a bankgarancia kötelezettjének megállapításához, részben pedig az alperes esetleges más jogcímen történő marasztalásához kapcsolódó egyes bizonyítási indítványainak nem adtak helyt, ezek hiányában pedig nem lehetett ezekben a kérdésekben megalapozott döntést hozni. A jogerős ítélet sérti továbbá a Pp.
46. § /1/ bekezdését és a
47. § /1/ bekezdését is, mivel a másodfokú eljárásban a felperes részéről csatolt bizonyítékokat jogsértően rekesztette ki a másodfokú bíróság a per elbírálásából. A bankgarancia kibocsátójának személyét illetően kifejtette, hogy a Jugoszláv Nemzeti Bank a pert megelőzően következetesen a bankgarancia kibocsátójaként és kötelezettjeként viselkedett, amit az eljárt bíróságok nem vettek figyelembe. A Jugoszláv Nemzeti Bank
48. július 3-án kelt üzenetében elismerte a követelést és vállalta a fizetés teljesítését. Hivatkozott arra is, hogy bankgaranciát fogalmilag kizárólag bank vállalhat, míg a Katonai Osztály soha nem minősült önálló banknak, ezért fogalmilag kizárt, hogy a Katonai Osztály minősülne a perbeli bankgarancia kibocsátójának. A jogerős ítélet indokolása alapvető hiányosságának tartotta, hogy a másodfokú bíróság csak a saját álláspontját alátámasztó bizonyítékokra hivatkozott és elmulasztotta értékelni az ellenkező álláspontot alátámasztó, bizonyított tényeket. Az elsőfokú bíróság mellőzte a bizonyítás elrendelését abban a körben, hogy az akkori Jugoszláv Nemzeti Bankot terhelte-e valamilyen mögöttes felelősség a Katonai Osztály által vállalt bankgaranciákért. Mivel a bíróság nincs kötve a felperes által megjelölt jogcímhez, követelését szerződésen kívüli károkozás jogcímén kellett volna vizsgálnia. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítékokat okszerűen mérlegelték, ezért a jogerős ítélet ezen okból nem jogszabálysértő. Az indokolási kötelezettség teljesítésénél irányadó szempontok hiánytalanul teljesültek, a jogerős ítélet nem sérti a Pp.
49. §

(1)bekezdését. A másodfokú bíróság a Pp. 235. §

(1)bekezdése alapján jogszerűen rekesztette ki a bizonyítékok közül a felperes részéről a másodfokú tárgyaláson becsatolt okiratokat, mivel a felperes nem tudta megindokolni, hogy mi akadályozta őt azoknak az elsőfokú eljárásban történő beszerzésében és előterjesztésében. Álláspontja szerint a felperes követelése jogcímeként kizárólag a kötelmi viszonyokról szóló jugoszláv törvény két szakaszát jelölte meg, ettől eltérő jogcímet az elsőés másodfokú eljárás során nem jelölt meg, a felülvizsgálati eljárásban új jogcímre pedig már nem lehet hivatkozni. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a bankgarancia kibocsátója a Jugoszláv Nemzeti Bank Katonai Osztálya volt, a perbeli követelés semmilyen formában és módon nem követelhető az alperestől. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt nem találta az abban megjelölt okokból jogszabálysértőnek. A Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta figyelmen kívül a felperes részéről a fellebbezési eljárásban csatolt három okiratot. Mindhárom dokumentum a felperesnek az elsőfokú ítélet meghozatalát követően kelt írásbeli megkeresésére keletkezett, a felperes pedig semmilyen ésszerű indokát nem adta annak, hogy azok beszerzése iránt miért nem az elsőfokú eljárás során intézkedett. Mindezekre figyelemmel a Kúria sem a Pp. 235. §

(1)bekezdésében, sem a

1. § /1/ bekezdésében foglaltak megsértését nem találta megállapíthatónak. A Kúria megítélése szerint a jogerős ítélet nem sérti az indokolási kötelezettségre vonatkozó szabályokat: a másodfokú bíróság az ügy érdemében hozott döntését a Pp.
2. §

(1)bekezdésében foglalt elveknek megfelelően, a szükséges terjedelemben indokolta meg. A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §

(1)bekezdésére hivatkozással a bizonyítékok helytelen mérlegelését is támadta. Erre figyelemmel a Kúriánk azt kellett vizsgálnia, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás adatainak az egymással való egybevetése, azok okszerű, logikai ellentmondásoktól mentes és a Pp. 206. §

(1)bekezdésében foglalt elveknek megfelelően történt értékelése alapján megalapozottan állapította-e meg a tényállást. A Kúria megítélése szerint a bizonyítékokat nem kirívóan okszerűtlenül mérlegelték a perben eljárt bíróságok, amikor a Jugoszláv Nemzeti Bank alapító okiratának

1. cikkére figyelemmel arra a következtetésre jutottak, hogy a Jugoszláv Nemzeti Bank Katonai Osztálya önálló „társadalmi-jogi személy", amely a Jugoszláv Nemzeti Banktól elkülönült jogalanyisággal rendelkezett. Ezt az álláspontot támasztotta alá a jogsegélyre kapott tájékoztatás és a szakértői vélemény is. Az eljárt bíróságoknak a jelen perben nem volt feladtuk annak vizsgálata, hogy az alapító okirat hivatkozott rendelkezése megfelelő jogszabályi felhatalmazáson alapult-e. A perben beszerzett bizonyítékok ezzel szemben ellentmondásosak voltak atekintetben, hogy a per tárgyát képező bankgaranciát a Jugoszláv Nemzeti Bank, vagy annak Katonai Osztálya vállalta. A garancialevél alapján sem egyértelmű, hogy kit terhel a benne foglalt kötelezettség, mivel azt a Katonai Osztály írta alá, de a szöveg szerint a Jugoszláv Nemzeti Bank vállalta a bankgaranciát. A Vállalat és a B Sz E B I között létrejött szerződés egyes rendelkezései is azt támasztják alá, hogy a Katonai Osztály, a szerződés
2. és
3. számú mellékletei pedig azt, hogy a Jugoszláv Nemzeti Bank vállalta a bankgaranciát. A Jugoszláv Nemzeti Bank kötelezettség vállalását támasztja alá az
4. május 17-én kelt értesítés, mely szerint a Vállalat a Jugoszláv Nemzeti Bank számára utalta át az I Tr Co-n keresztül a szerződés szerinti - és a bankgaranciával biztosított - előleget. A Jugoszláv Nemzeti Bank saját nevében levelezett 1990 májusában a Magyar Nemzeti Bankkal a bankgarancia meghosszabbításának tárgyában, illetve magáénak ismerte el a kötelezettséget
5. július 3-án. Ezzel szemben a Katonai Osztály kötelezettségét támasztja alá a Belgrádi Körzeti Gazdasági Bíróság
6. áprilisi végzése, a Jugoszláv Nemzeti Bank
7. április 23-i és május 21-i levelei, valamint a Horvát Nemzeti Bank
8. augusztus 20-án kelt levele. Mindezek alapján nem lehet azt megállapítani, hogy az eljárt bíróságok iratellenesen, a logika alapvető szabályait megsértve jutottak arra a következtetésre: a garancialevél kibocsátója nem a Jugoszláv Nemzeti Bank, hanem a Jugoszláv Nemzeti Bank Katonai Osztálya volt, mely szervezetnek pedig egyértelműen - és a peres felek által sem vitatott módon - nem az alperes a jogutódja. A felperes felülvizsgálati kérelmében a tatozáselismerésre is hivatkozva állította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő. A Kúria ezzel kapcsolatban azt emeli ki, hogy a felperes a per során az adott okiratra mint a kibocsátó személyét alátámasztó bizonyítékra hivatkozott. Arra, hogy a felperes által hivatkozott okirat tartalma tartozáselismerésnek minősül-e és annak mi a jogkövetkezménye - úgy mint a perben felmerült összes anyagi jogi jogkérdésre - a jugoszláv jog volt az irányadó. A tartozáselismerésre vonatkozó jugoszláv törvényi rendelkezésekről a Nmjtvr.
9. §

(1)bekezdése szerinti hivatalbóli tájékozódás kötelezettsége a perben eljárt bíróságokat nem terhelte. Külföldi jog alkalmazása során a bíróság a felperes által megjelölt jogcímen túlmenően a külföldi jog tartalmának megismerése körében csak a peres felek erre irányuló kérelme esetén tájékozódhat. Ezzel ellentétes jogértelmezés a magyar polgári eljárás Pp.

1. §-ában rögzített egyik céljának teljesülését veszélyeztetné. A felülvizsgálati kérelemben a jogcímhez kötöttség kapcsán kifejtettekkel kapcsolatban a Kúria rámutat arra, hogy az irányadó bírósági gyakorlat szerint [EBH
2. 1143., EBH
3. 1422.] a bíróság - főszabály szerint - a fél által megjelölt jogcímhez nincs kötve, bizonyított tényállás mellett más jogcímen is dönthet a kereset megalapozottságáról. Figyelemmel arra, hogy a konkrét ügyben olyan tényállási elem, amely alapján az alperes szerződésen kívüli kárfelelőssége megállapítható lenne, nem állt rendelkezésre, az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül mellőzték ennek a jogcímnek a vizsgálatát. Mindezekre tekintettel a Kúria nem találta megállapíthatónak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértéseket, ezért a jogerős ítéletet a Pp.
4. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban való pervesztessége miatt a felperest kötelezte a Pp. 270. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint - figyelemmel a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. § /2/, /5/ és /6/ bekezdéseire - az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére. Budapest,
3. november
4. Dr.Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke Dr.Osztovits András sk.előadó-bíró Dr.Csőke Andrea sk.bíró