A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.260/2012/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi december hó
- napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság a hivatali visszaélés bűntette miatt I.rendű vádlottés 2 társa ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék B.73/2012/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy I.rendűés II.rendű vádlottbüntetését 150-150 (egyszázötven-egyszázötven) napi tétel, III.rendű vádlottbüntetését 100 (egyszáz) napi tétel pénzbüntetésre enyhíti. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét mindhárom vádlott vonatkozásában 2.500 (kettőezer-ötszáz) forintban állapítja meg. Az I.r. és II.r. vádlottakkal szemben az így kiszabott 375.000-375.000 (háromszázhetvenötezer-háromszáz-hetvenötezer) forint, míg a III.r. vádlottal szemben kiszabott 250.000 (kettőszázötvenezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetés esetén 2.500 (kettőezer-ötszáz) forintonként kell egy-egy nap szabadságvesztésre átváltoztatni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Kaposvári Törvényszék B.73/2012/
- számú,
- április
- napján kelt ítéletével I.rendű vádlottat hivatali visszaélés bűntette miatt 1 év 6 hónap börtönre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. II.rendű vádlottat felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt 1 év 3 hónap börtönre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. III.rendű vádlottat felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt 405.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A törvényszék ítélete ellen az ügyész a III.r. vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, a vádlottak és védőik felmentésért jelentettek be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános tárgyaláson jelen levő képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, a III.r. vádlottal szemben felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt. A kölcsönösen bejelentett fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a Be.348.§
(1)bekezdése alapján felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. A bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is mindenben eleget tett. A másodfokú eljárás során a védelem indítványozta egy hangfelvétel meghallgatását, mely az I.r. vádlott járőrtársa és a ........i Rendőrkapitányság ügyeletese között lefolytatott beszélgetést tartalmazta. A másodfokú bíróság a Be.353.§
(1)bekezdése alapján az ügyben bizonyítást rendelt el, és meghallgatta az I.r. vádlotthoz került hangfelvételt. Bár a másodfokon lefolytatott bizonyítás érdemben nem befolyásolta a bizonyítékok értékelését, ezzel a tényállás teljes körűen felderítetté vált. A másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§
(1)bekezdés a) pontjára - az alábbiak szerint egészíti ki. I.rendű vádlott
- január
- napja, II.rendű vádlott
- január
- napja óta teljesít rendőrként szolgálatot. A rendőri intézkedés megkezdésekor III.rendű vádlottelmondta I.rendű vádlottnak, hogy már a vezetés megkezdésekor tudomással bírt arról, hogy az általa vezetett furgon bal hátsó lámpája nem működik. Az így kiegészített tényállás mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, így az irányadó volt a másodfokú eljárásban is. A törvényszék a tényállást a vádlottak tagadásával szemben elsősorban a lehallgatott telefonbeszélgetések alapján állapította meg. A bizonyítékok mérlegelése során nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy a III.r. vádlott hajnali fél négykor hívta fel ismerősét, a II.r. vádlottat és kérte a segítségét. Ilyen késői időpontban nyilvánvalóan nyomós indok kell arra, hogy valaki telefonbeszélgetést kezdeményezzen rendőr ismerősével. Ez a nyomós ok jelen esetben a III.r. vádlottal szemben megkezdett rendőri intézkedés volt. Ugyancsak nem értékelhető önmagában az I.r. és a II.r. vádlottak között
- március
- napján 3 óra 30 perckor rögzített pár másodperces beszélgetés sem. Ez kizárólag a másnapi - II.rendű vádlottés III.rendű vádlottközött folyt - beszélgetéssel együtt értékelhető megfelelő módon. A két beszélgetés egybevetéséből kizárólag azt a következtetést lehet levonni, hogy a III.r. vádlott kifejezetten kérte a II.r. vádlott közbenjárását azért, hogy vele szemben az I.r. vádlott ne tegyen szabálysértési feljelentést, és a feljelentés a II.r. vádlott közbenjárása miatt maradt el. Ellenkező esetben másnap a III.r. vádlott nem köszönte volna meg a II.r. vádlott közbenjárását. Cáfolja a vádlottak védekezését a
- március
- napján 7 óra 28 perckor folytatott beszélgetés is. Ebből az állapítható meg, hogy az I.r. vádlott nem csupán a hátsó világítás hiánya miatt kezdett el intézkedni a III.r. vádlottal szemben. Erre utal a II.r. vádlott azon kijelentése, hogy „behajtani tilosnál tolatgat, meg satöbbi”. De cáfolja az I.r. és III.r. vádlott vallomását az is, mely szerint I.rendű vádlottmegértő volt a III.r. vádlott KRESZ szabályszegése ellenére, és őt csupán figyelmeztetni akarta. Ha így történt volna, a III.r. vádlott nem akként jellemzi az I.r. vádlottat a másnapi telefonbeszélgetés során, hogy „bunkó volt különben nagyon”. Ezen túlmenően az I.r. vádlott vallomását alátámasztani látszó tanú1 vallomását is alappal vetette el az elsőfokú bíróság. A tanú állította, hogy III.rendű vádlotta rendőri intézkedés során azzal védekezett, hogy az elindulás előtt ellenőrizte gépkocsija világítását (
- számú tárgyalási jegyzőkönyv
- bekezdés). Ez ellentétben áll az I.r. vádlott vallomásával, aki állította, hogy III.rendű vádlottelismerte, hogy gépkocsijának egyik lámpája már a vezetés megkezdésekor sem működött. Tanú1 a nyomozás során az intézkedés e fontos részletére nem emlékezett, vallomását e körben csak a tárgyaláson egészítette ki. Ugyancsak ellentmondásos volt a tanú és az I.r., valamint a III.r. vádlott vallomása abban a körben is, hogy látta-e végig az intézkedést, telefonált-e az I.r. és III.r. vádlott. Helyesen ismerte fel a törvényszék, hogy megalapozott tényállást a lehallgatások adatai alapján lehet megállapítani - figyelemmel azok objektív voltára -, szemben a vádlottak többször megváltoztatott, esetenként ellentmondó vallomásával. A bizonyítékok logikai hibáktól mentes értékelése alapján megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottak büntetőjogi felelősségére, így a védelem bűnösséget támadó fellebbezése nem vezethetett eredményre. Az elsőfokú bíróság a vádlottak cselekményét az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette. Az irányadó tényállás alapján egyértelműen megállapítható, hogy az egész cselekménysort a III.r. vádlott magatartása indította el. III.rendű vádlottkérésére telefonált a II.r. vádlott rendőr kollégájának, I.rendű vádlottnak. Kétségtelen, hogy sem a III.r., sem ezt követően a II.r. vádlott bűncselekményre rábíró kérése nem volt terjedelmes, de az adott körülmények között, a néhány szavas beszélgetések is alkalmasak voltak arra, hogy a I.rendű vádlotta III.r. vádlott, illetve a II.r. vádlott kérésének megfelelően cselekedjen. Így a felbujtói alakzat mind a III.r., mind a II.r. vádlott terhére aggálytalanul megállapítható. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen ismerte fel és a súlyuknak megfelelően értékelte. Ez annyiban szorul pontosításra, hogy az I.r. és II.r. vádlottak javára nem értékelhető a büntetlen előélet. I.rendűés II.rendű vádlotthivatalos személyként követték el cselekményeiket, akiknél a büntetlen előélet alkalmazási feltétel. Mellőzte ugyanakkor a másodfokú bíróság súlyosító körülményként értékelni a vádlottak terhére azt, hogy cselekményük a rendőri intézkedésekbe vetett közbizalom megingatására alkalmas volt. A hivatali visszaélés bűncselekményének jogi tárgya a hivatali apparátusba vetett bizalom, a hivatali szerv tárgyilagos, szabályszerű működése. A vádlottak magatartása nem vitásan ezt sértette. Külön súlyosító körülményként ezért ezt nem lehet a terhükre értékelni. Részben az átértékelt bűnösségi körülményekre, részben a vádlottak kedvező személyi körülményeire, részben pedig hivatali visszaélés konkrét tárgyi súlyára, a másodfokú bíróság álláspontja szerint a büntetés célja mindhárom vádlott esetében elérhető szabadságvesztés-büntetés kiszabása nélkül is. Erre figyelemmel I.rendűés II.rendű vádlottbüntetését a Btk.51.§ és 52.§-a alapján a rendelkező részben írtak szerint enyhítette. A Btk.51.§
(3)bekezdésére figyelemmel az I.r. és II.r. vádlottak jövedelmi-vagyoni viszonyai alapján határozta meg a másodfokú bíróság a pénzbüntetés egy napi tételének összegét. A büntetések belső arányainak megtartása érdekében a III.r. vádlott esetében a törvényszék által meghatározott pénzbüntetés napi tételszámát is enyhítette. Az így megállapított pénzbüntetés áll arányban III.rendű vádlottáltal elkövetett cselekmény tárgyi súlyával, bűnösségének mértékével és a társaival szemben alkalmazott joghátránnyal. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét valamennyi vádlott vonatkozásában a büntetés tekintetében a Be.372.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,
- december
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.73/2012/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.260/2012/
- számú ítéletében írt változtatással
- december
- napján mindhárom vádlott vonatkozásában jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke