Győri Ítélőtábla Gf.II.20.300/2012/
- A Győri Ítélőtábla a jogtanácsos által képviselt felperes felperesnek a Tulokné dr. Vizi Anna ügyvéd által képviselt alperes ellen 9.939.879.Ft és járulékai megfizetése iránti perében a Győri Törvényszék
- február
- napján kelt G.20.524/2011/
- számú ítélete ellen az alperes részéről 25.,
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő Ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen az államnak - az illetékügyben eljáró hatóság felhívására - 791.
- (Hétszázkilencvenegyezer-hatszáz) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen a felperesnek 600.
- (Hatszázezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az eljárás alapjául szolgáló tényállás lényege szerint a perben nem álló ... Megyei Jogú Város Önkormányzata a tulajdonosa, a felperes pedig a kezelője a perbeli ..., ...1 szám alatti, a ...
- szám alatti 184 m2-es és a ...
- szám alatti 315 m2-es üzlethelyiségeknek. I. Az alperes az ...1szám alatti üzlethelyiségre fennálló bérleti szerződését
- április
- napjára felmondta, a bérleményt
- május 2-án adta át a felperesnek, az átadás-átvételi jegyzőkönyvben úgy nyilatkozott, hogy
- április 30-ig a bérleti díjat rendezi. A 2006 áprilisi bérleti díjról a felperes
- április 5-én állította ki a számlát, de ebből 44.905.Ft összegű bérleti díjhátralékot az alperes nem fizetett meg. II. A ...
- szám alatti üzlethelyiséget a felperes
- november 28-án határozatlan időre adta bérbe az alperesnek és a perben nem álló "A" Kft-nek. Mivel a bérlőtársak a bérleti díjat nem fizették meg, ezét a felperes a bérleti szerződést
- október 6-án
- november
- napjára felmondta, majd eredménytelenül szólította fel a bérlőtársakat a bérlemény birtokba adására. Ezért az ingatlan tulajdonosa a SoproniVárosi Bíróság előtt (P.20.065/2005.) a helyiség kiürítése iránt pert indított jelen per alperesével, valamint a "A" Kft-vel szemben. A városi bíróság az önkormányzat keresettől történt elállása folytán
- július 7-én jogerőre emelkedett végzéssel e pert megszüntette. Ennek hátterében az állt, hogy
- június 1-én megállapodás jött létre a jelen peres felek és a tulajdonos önkormányzat között. Ebben rögzítették, hogy a peres felek bérleti szerződést kötöttek a ..., ...
- számú üzlethelyiségre, amit a bérleti díj nem fizetése miatt a tulajdonos felmondott, és a kiürítés iránt pert indított a bérlőkkel szemben. A peres felek e per megszüntetése érdekében megállapodtak abban, hogy a megállapodás aláírásával az alperes a felperes birtokába adja az üzlethelyiséget, amit a felperes úgy vesz át, hogy abban az alperes albérlője birtokban marad. Az alperes tájékoztatta a felperest, hogy a közte és az albérlő közötti albérleti jogviszony megszűnt, amit felperes tudomásul vett, és az üzlethelyiség átadását e feltételekkel elfogadta. Rögzítették, hogy az alperesnek
- február
- napjáig összesen 6.828.555.Ft bérleti díj tartozása áll fenn, ebből a
- márciustól
- február 28-ig terjedő időszak tekintetében azonban - figyelemmel a befizetésekre - a bérleti díjat a felperes megfizetettnek tekinti, és csak a
- február
- napjáig felhalmozott bérleti díjtartozást kívánja érvényesíteni. Az alperes tudomásul vette, hogy ennek összege 4.243.318.Ft, amit késedelmi kamataival együtt vállalt megfizetni a felperesnek. E megállapodás ellenére az alperes az elismert tartozását nem fizette meg. III. A ...
- szám alatti üzlethelyiségnek szintén az alperes volt a bérlője határozatlan időre kötött bérleti szerződéssel, és mivel a bérleti díjfizetési kötelezettségének nem tett eleget, a bérleti szerződést a bérbeadó önkormányzat
- augusztus
- napján
- szeptember
- napjára felmondta. Egyúttal felszólította az alperest, hogy a bérleményt rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban bocsássa a felperes birtokába, aminek az alperes szintén nem tett eleget. Az alperes és a perben nem szereplő "B"
- január 29-én e bérleményre „bérlőtársi szerződést" és „használati megállapodást" kötött, amihez a felperes nem járult hozzá. A tulajdonos önkormányzat a Soproni Városi Bíróság előtt pert indított jelen per alperese és "B" ellen az üzlethelyiség kiürítése, és birtokba bocsátása iránt. A Soproni Városi Bíróság
- február
- napján kelt P.20.499/2004/
- számú - a Győr-Moson-... Megyei Bíróság
- június 13-án kelt 1.Pf.20.268/2006/
- számú ítéletével helybenhagyott - ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy 30 napon belül bocsássák a felperes birtokába az üzlethelyiséget. Az önkormányzat
- július 19-én új helyiségbérleti szerződést kötött erre az üzlethelyiségre "B"-vel, aki ezt követően önálló bérlőként volt a helyiség birtokában. E szerződésben úgy rendelkeztek a felek, hogy 3.000.000,- Ft bérleti díjhátralék rendezése a szerződés hatálybalépésének feltétele, ezért 3.000.000,- Ft-ot "B"
- júniusban megfizetett a felperesnek. A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a
- május 25-én jogerőre emelkedett Gpk.50.521/2005/
- számú fizetési meghagyással kötelezte jelen per alperesét a felperes javára 6.452.409,- Ft bérleti díj, s ennek késedelmi kamatai megfizetésére. E jogerős fizetési meghagyással a felperes a ...
- szám alatti üzlethelyiség tekintetében a
- február
- és
- március
- közötti időszakra járó bérleti díjat érvényesítette az alperessel szemben. Az ennek alapján indult végrehajtási eljárásban 6.107.000.Ft behajtására került sor. Jelen per alperese mint felperes és "B" alperes között a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság előtt per volt folyamatban, ami a Győri Ítélőtábla
- április 6-án kelt Pf.III.20.338/2008/
- számú jogerős ítéletével fejeződött be. A jogerős ítélet megállapította, hogy a
- január 29-én a ..., ...
- szám alatti ingatlanra a jelen per alperese és "B" között létrejött bérlőtársi szerződés és használati megállapodás érvénytelen, s e szerződéseket
- július 19-ig hatályossá nyilvánította, egyben kötelezte "B"-t, hogy fizessen meg a jelen per alperesének 12.139.560.Ft-ot. Az ítélet indokolása szerint
- december 31-ig 15.139.560.Ft fizetési kötelezettsége volt "B"-nek e bérleménnyel kapcsolatban a jelen per alperese felé, amit a bíróság csökkentett a "B" által közvetlenül a bérbeadónak
- júniusban megfizetett 3.000.000.Ft-al. Az ítélet indokolásában rámutatott az ítélőtábla, hogy a
- július 19-i bérleti szerződés megkötéséig a ...
- szám alatti ingatlan használatát "B" ténylegesen a jelen per alperesével kötött - egyébként érvénytelen - bérlőtársi szerződésből és használati megállapodásból származtatta. A felperes végleges keresetében 9.939.879,- Ft, s ebből 44.905.Ft után
- április 16-tól, 4.243.318.Ft után
- június 2-tól, és 5.651.656.Ft után
- június 17-től járó törvényes késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest bérleti- és használati díj címén. Ebből 44.905.Ft-ra az ...1 szám alatti bérlemény
- április hónapra járó elmaradt bérleti díjaként, 4.243.318.Ft-ra a ...
- szám alatti bérlemény bérleti- és használati díjaként tartott igényt, előadva, hogy ez utóbbi bérleményre vonatkozó bérleti szerződés
- november 30-án felmondással megszűnt. Ennek időpontjáig az alperesnek 3.178.504.Ft a bérleti díjtartozása, az ezt követő 3 hónapra pedig használati díj címén 1.064.814.Ft tartozása keletkezett. Az alperes a felmondás időpontjáig bérlőtárs volt, ezért egyetemleges fizetési kötelezettség terheli a díjtartozásért a másik bérlővel. A használati díj követelését pedig arra alapította, hogy a felmondás ellenére az alperes az Ltv. 17.§
(1)bekezdése szerinti kötelezettsége ellenére a helyiséget nem adta birtokba, így az Ltv.20.§
(1)bekezdése szerint e 3 hónapra használati díjat köteles fizetni. E tartozását a
- június 1-ei megállapodásban el is ismerte. 5.651.656.Ft-ra a ...
- szám alatti bérlemény használati díjaként tartott igényt, a
- április 1-től
- június 15-ig terjedő időszakra. Arra hivatkozott, hogy az e helyiségre fennálló bérleti szerződés
- szeptember
- napján felmondással megszűnt, de az alperes az Ltv.17.§
(1)bekezdése szerinti kötelezettsége ellenére a helyiséget nem bocsátotta a felperes birtokába, ezért az önkormányzat pert indított az ingatlan kiürítésére. Az e perben meghozott jogerős ítélet alapján csak 2006. június közepén került a helyiség a felperes birtokába, ezért eddig az Ltv.20.§
(1)bekezdése szerint az alperes használati díjat köteles fizetni. E kötelezettségét nem érinti az, hogy a felperes hozzájárulása nélkül az alperes "B"-nek engedte át az ingatlan birtokát. A keresetnek nem tárgya a külön eljárásban - jogerős fizetési meghagyással - e helyiség tekintetében
- március 31-ig már érvényesített használati díjkövetelés, amelyből a végrehajtási eljárásban 6.107.000.Ft megtérült. Keresetében ugyanis - a fenti időszakot nem érintően -
- április 1-től
- június 15-ig terjedő időszakra tartott igényt használati díjra. Ennek összegszerűsége körében előadta, hogy az így fennálló használati díjkövetelését csökkentette a "B" által megfizetett 3.000.000.Ft-tal, ezt az alperest
- áprilistól
- augusztusig terhelő használati díjakra elszámolta. Az elszámolás után
- augusztus hónapra 69.754.Ft összegű használati díjtartozása maradt az alperesnek, amihez hozzáadta a
- szeptembertől
- június 15ig járó használati díjak összegét, és ezt részletesen kimunkálva tartott igényt a megjelölt 5.651.656.Ft-ra. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset teljes elutasítását kérte. Elévülési kifogást terjesztett elő a teljes követeléssel szemben. Az ...1 szám alatti bérlemény tekintetében nem vitatta, hogy a bérleti szerződés a felmondásával megszűnt, de álláspontja szerint az a tény, hogy a felperes csak
- május 2-án vette át az ingatlant, nem teremt jogalapot a
- áprilisi bérleti díjra. A ...
- szám alatti bérlemény tekintetében arra hivatkozott, hogy a bérleti szerződés a felperes felmondásával
- november 30-án megszűnt, ezt követően az alperest sem bérleti, sem használati díjfizetési kötelezettség nem terhelte, mert nem az alperes volt a helyiség tényleges használója. Azt nem vitatta, hogy
- november 30-ig a felperest illető bérleti díj 3.178.500.Ft lenne, de érvelése szerint a
- június 1-én kelt megállapodásban foglalt 4.243.318.Ft alappal nem érvényesíthető vele szemben. A ...
- szám alatti ingatlan tekintetében arra hivatkozott, hogy
- szeptember 30-án a bérleti szerződés a felperes felmondásával megszűnt. Ezt követően az alperes sem bérleti, sem használati díjjal nem tartozik, mert nem ő volt a helyiség birtokában, annak a tényleges használója "B" volt, ezért használati díj fizetésére is ő köteles. Előadta, hogy mivel csak
- szeptember 30-ig állt fenn bérleti szerződés a felek között, eddig az időpontig a felperest illető bérleti díj 7.505.570.Ft. Ugyanakkor e helyiség tekintetében az alperes összesen - a folyamatban volt végrehajtási eljárásban behajtott összegekkel együtt - 15.017.368.Ft-ot teljesített, ami 7.511.795.Ft-tal több, mint amennyi a felperest megilleti, amit beszámítási kifogásként kívánt érvényesíteni „amennyiben a másik két bérlemény kapcsán bármilyen összegű fizetési kötelezettsége lenne". E bérlemény kapcsán először vitatta a követelés összegszerűségét is, majd utóbb (
- számú jkv. 4-
- oldal) úgy nyilatkozott, hogy „nem teszi vitássá, hogy a felperes által e bérlemény vonatkozásában érvényesített használati díj, illetve egyéb közüzemi költség vonatkozásában összegszerűségében helytálló". Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 9.939.879.Ft-ot, s ebből 44.905.Ft után
- május 2-tól, 4.243.318.Ft után
- június 2-tól, és 5.561.656.Ft után
- július 16-tól a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat évi 7%-os mértékkel növelt késedelmi kamatát, és 1.200.000.Ft perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint az ...1 szám alatti helyiség tekintetében, a bérleti szerződés
- április 30-ával történő megszűnése miatt a felperest megilleti az utolsó (április) hónapra járó 44.905.Ft bérleti díj. Ennek megfizetését az alperes
- május 2-án aláírt átadás-átvételi jegyzőkönyvben vállalta, így csak ettől időponttól kezdve illeti meg késedelmi kamat a felperest a keresetben megjelölt kezdőidőpont helyett. A ...
- szám alatti helyiség kapcsán a
- június 1-én kelt megállapodás az alperesnek a felperessel szemben fennálló tartozását a
- február 28-ig terjedő időszak tekintetében a kereseti követeléssel egyező összegben határozta meg, amiből
- november 30-ig az alperes által is elismert bérleti díjtartozás 3.178.500.Ft volt. Az Ltv.36.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Ltv.20.§
(1)bekezdése szerint a jogcím nélküli lakáshasználat ellenértéke a bérleti díjjal azonos összegű, így a
- november 30-val megszűnt bérleti jogviszony miatt az alperes
- decembertől
- februárig (havi 354.938.Ft bérleti díj alapulvételével) 1.064.818.Ft használati díjjal tartozik. A bérleti díj és a 3 hónapra járó használati díj összeadásával (a
- június 1-én kelt megállapodás szerinti) 4.243.318.Ft összegű alperesi tartozás adódik. A
- június 1-i megállapodás egyúttal a Ptk.242.§
(1)bekezdése szerinti tartozás-elismerésnek is minősül. Az alperes nem bizonyította, hogy e tartozása nem áll fenn, ezért köteles a fenti összeg és törvényes késedelmi kamatai megfizetésére. Megállapította, hogy az alperes hivatkozásával ellentétben e követelés nem évült el, mert a felperes
- április 28-án előterjesztett fizetési meghagyás iránti kérelmében a
- június 1-én kelt megállapodáson alapuló követelését érvényesítette. A ...
- szám alatti helyiséget illetően rámutatott, hogy a jelen per keretében nem vizsgálható a jogerős Gpk.50.521/2005/
- számú fizetési meghagyással már elbírált jogviszony. E helyiség vonatkozásában a
- április
- és
- március
- közötti időszakra a jogerős fizetési meghagyás alapján fennálló alperesi tartozás összege 6.452.409.Ft, amely ítélt dolognak minősül, ezért jelen perben ez nem tehető vitássá. A végrehajtó által a felperesnek átutalt 6.000.107.Ft behajtása a jogerős fizetési meghagyás alapján történt, így ez a jogerős fizetési meghagyás ítélt dolog jellegéből következően a
- április 1-től
- március 31-ig tartó időszakra járóan meghatározott 6.452.409.Ft összegű tartozás törlesztése volt. "B" 3.000.000.Ft összegű befizetését a felperes az alperes tartozásába elszámolta, az a
- augusztusi számla résztörlesztésére, és a
- április és
- augusztus
- közötti számlák teljes összegének rendezésére volt elegendő. Az alperesnek így
- augusztusra 69.754.Ft összegű tartozása maradt, ami a
- szeptember 1-től
- június 15-ig terjedő időszak tartozásával összeadva összesen 5.651.565.Ft. A Győri Ítélőtábla Pf.III.20.338/2008/
- számú jogerős ítélete a jelen per alperesére is irányadó annyiban, hogy
- július 19-ig a ...
- szám alatti helyiség használatát "B" és az alperes is, a "B"-nek az alperessel kötött bérlőtársi szerződéséből és használati megállapodásából származtatta. A fenti perben a 2003 novembere és
- december 31 közötti peresített időszak perbevitt igénye a bérleti díjon kívül a jelen per felperesének kimutatásán alapuló egyéb, a használattal együtt járó költségeket is tartalmazta. A
- január
- és
- július
- közötti időszak felperesi követelésének összegszerűsége pedig a
- december 31-ét megelőző időszak havi bérleti díj összegével megegyező mértékű volt, az alperes pedig nem tette vitássá a
- január 1-ét követően felmerült, a szűk értelemben vett bérleti díjon kívüli egyéb költségeket. Az elsőfokú bíróság ezért összegszerűségében bizonyítottnak találta a felperesnek a
- december 31-ét megelőző időszakra érvényesített követelését az ítélőtáblai határozat és az ennek alapját képező felperesi kimutatás alapján, illetve a
- december 31-ét követően a korábbi időszakkal megelőző összegű bérleti díj, és az alperes által vitássá nem tett, szűk értelemben vett bérleti díjon felüli egyéb költségtételek miatt. Ennek alapján alperes könyvszakértői bizonyítási indítványát, mint szükségtelent mellőzte. Ezen összeg után a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját
- július 16-ban határozta meg a megjelölt kezdőidőpont helyett. Megállapította, hogy e követelés sem évült el, mert a
- április 28-án (az ötéves elévülési időn belül) előterjesztett fizetési meghagyásban a felperes a
- augusztus és
- június
- közötti időszakra vonatkozó használati díj iránti igényét érvényesítette. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak részbeni megváltoztatásával a 44.905.Ft tőkeösszeget meghaladó késedelmi kamat tekintetében a kereset elutasítását kérte, mert „az nem méltányos", a felperes alaptalanul késlekedett az igénye érvényesítésével. A ...
- szám alatti helyiség tekintetében pedig használati díjjal azért nem tartozhat, mert nem nyert az bizonyítást, hogy a peresített időszakban ezt az ingatlant ténylegesen az alperes használta volna. A tartozáselismerő nyilatkozat aláírásakor nem volt ismert előtte, hogy e helyiségre vonatkozó helyiségbérleti szerződés a felperes felmondásával már korábban megszűnt. Mivel pedig nem volt a peres felek között bérleti jogviszony és az alperes használata sem bizonyított, ezért a tartozáselismerő nyilatkozatnak „nem volt meg az alapja". A ...
- szám alatti helyiségre vonatkozó szerződés a felperes felmondásával
- szeptember 30-án megszűnt. Ezt követően pedig a felperesnek sem bérleti, sem használati díj címén követelése nem állhat fenn. Egyebekben pedig a felperes e követelése összegszerűségét alátámasztó számlákat sem csatolta. Az a körülmény, hogy az alperes a vele jogviszonyban álló "B"-vel szemben összegszerűen azonos igényt érvényesített, nem igazolja a felperesi követelés jogalapját és összegszerűségét. Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a
- január
- és június
- közötti követelés összegszerűségét nem vitatta, és elismerte volna a rezsiköltségeket. A perben következetesen úgy nyilatkozott, hogy ezeket nem ismeri el. Fenntartotta, hogy csak
- szeptember 30-ig terheli fizetési kötelezettség e helyiség tekintetében, amely időpontig az alperes a már előadottak szerint túlfizetésben volt. A helyiségek kiürítése iránt perekben is úgy nyilatkozott, hogy nincs a perbeli helyiségek birtokában, mert mindkét bérleményben a tényleges használók maradtak bérlőként. Álláspontja szerint a perben nem lett volna mellőzhető a könyvszakértő kirendelése sem, mert a követelés alapjául szolgáló számlák nem lettek csatolva, a hivatkozott ítélőtáblai döntés alapját képező alperesi kimutatás a jelen per felperesétől származik ugyan, de annak alapbizonylatai nem állnak rendelkezésre. Nem vitatta, hogy jogerős fizetési meghagyás szerinti tartozás ítélt dolog, azonban az ennek alapján az alperestől behajtott összeg álláspontja szerint érvényesíthető beszámításként, mert az részben tartozatlan fizetés volt. Vitatta a késedelmi kamatot is, mert a meghatározott kezdő időpontokban, illetve az azóta eltelt időszakban a Ptk-nak a késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezései változtak, ami nem szerepel az elsőfokú ítéletben, és a felperes az igénye érvényesítésével indokolatlanul késedelmeskedett is. A felperes - kifejtett jogi álláspontját fenntartva - fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet fellebbezett részének a helybenhagyását kérte. A kamatfizetési kötelezettséggel kapcsolatban előadta, hogy a tartozás után járó kamat a Ptk.301/A.§
(2)bekezdése alapján, az ott meghatározott mértékben illeti meg a felperest. A ...
- számú helyiségre a felperes az alperessel és a "A" Kft-vel mint bérlőtársakkal kötött helyiségbérleti szerződést, és a bérlőtársak egyetemleges felelősséggel tartoznak a szerződésből eredő kötelezettségeik teljesítéséért. Az a tény, hogy e helyiség egy részét az alperes albérletbe adta más személynek, nem szüntette meg díjfizetési kötelezettségét. Mivel "C" nem állt szerződéses jogviszonyban a felperessel, nem őt terhelték a bérleti szerződésből eredő kötelezettségek sem, hanem az alperest és a bérlőtársát, a "A" Kft-t. A tartozáselismerő nyilatkozat aláírásával az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy megfizet a felperesnek 4.243.314.Ft-ot a
- március és
- február
- közötti tartozásai ellenértékeként. A ...
- szám alatti bérleménnyel összefüggésben arra hivatkozott, hogy a bérleti szerződés alapján az alperes kötelezettsége volt a bérleti jogviszony megszűnésekor a helyiséget a felperes birtokába adni. Ennek elmulasztása miatt a használati díjfizetési kötelezettsége is fennáll. A felperes nem állt szerződéses jogviszonyban "B" albérlővel, aki az alperessel kötött (a felperes által nem is ismert) szerződés alapján használta a helyiséget. Utalt arra is, hogy az alperes a Győri Ítélőtábla Pf.III.20.338/2008/
- sorszám alatti ítéletével befejezett ügyben érvényesítette is díjigényét az albérlőjével szemben. Az alperes azért alaptalanul hivatkozott arra, hogy "B"-t terheli a felperesi követelés megfizetése, mert ez esetben az albérlővel szemben kétszeres díjfizetésre kötelezésre kerülne sor. Ezen bérleménnyel kapcsolatban a felperes követelésének összegszerűségét részletesen kimunkálta, - az alperes fellebbezési állításával ellentétben - becsatolta e tartozás alapjául szolgáló alapbizonylatokat (számlákat) is, így e követelése összegszerűségét megfelelően bizonyította. Előrebocsátja az ítélőtábla, hogy az elsőfokú ítéletet a Pp.253.§
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül. Ennek alapján - fellebbezés hiányában - a felülbírálat nem érintette az elsőfokú ítéletnek a felperes keresetét a marasztalási összeget meghaladó részében elutasító rendelkezését, továbbá az alperest 44.905.Ft tőkében marasztaló rendelkezését. Az így elbírált fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett körben a bizonyítékokat megfelelően értékelte, ennek alapján az érdemi döntése meghozatalához szükséges releváns tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogkövetkeztetést levonva, érdemben helyes döntést hozott, amellyel az ítélőtábla egyetértett. I. Az ...1szám alatti üzlethelyiség tekintetében az alperes a fellebbezésében kizárólag a hátralékos bérleti díj után járó kamatfizetési kötelezettségét vitatta. A Ptk. 301.§
(1)bekezdésének értelmében pénztartozás esetében - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.A Ptk. 301/A.§
(1)bekezdése szerint gazdálkodó szervezetek között a késedelmi kamatra vonatkozó szabályokat az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A
(2)bekezdés alapján a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összege. Az idézett jogszabályi rendelkezések és az irányadó tényállás alapján helyesen kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest a 44.905.Ft tőkeösszeg után késedelmi kamat megfizetésére. Helytállóan mutatott arra, hogy e hátralékos bérleti díjkövetelés megfizetését az alperes e helyiség átadás-átvétel során vállalta, ezért késedelme
- május 2-ától fennállt, így késedelmi kamatot kell fizetnie. A késedelmi kamatfizetési kötelezettség pedig a késedelmes teljesítés objektív következménye (BDT
- 303), e körben „méltányosság gyakorlásának" nincs helye. A kamatfizetési kötelezettség a kötelezett alperes késedelembe esésének időpontjában beállt, és a kamatfizetési kötelezettség szempontjából közömbös - az elévülés esetét ide nem értve - hogy a jogosult az igényét mikor érvényesíti, ezért ez alól az alperes nem mentesülhet arra hivatkozva, hogy a felperes igénye érvényesítésével indokolatlanul késedelmeskedett. (BH
- 640) II. A ...
- szám alatti üzlethelyiség tekintetében az elsőfokú bíróság helytállóan indult ki abból, hogy az ezzel a helyiséggel kapcsolatos - a keresetben érvényesített összegű - tartozását az alperes a
- június 1-i megállapodásban teljes egészében elismerte. Ezt követően pedig a Ptk. 242.§
(1)bekezdése és a Pp. 164.§
(1)bekezdése szerint az alperest terhelte volna annak a bizonyítása, hogy e tartozása nem áll fenn. Ezt pedig az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettsége ellenére sem tudta bizonyítani. Szükségesnek tartja az ítélőtábla e körben annak a kiemelését is, hogy e helyiség tekintetében az alperes és a "A" Kft. bérlőtársak voltak, ezért a bérbeadóval szembeni kötelezettségük az Ltv. 36.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó 4.§
(5)bekezdése szerint egyetemleges. Ebből következően e bérleti szerződés 2004. november 30-i megszűnéséig 3.178.500.Ft bérleti díj megfizetésének a kötelezettsége a bérleti szerződés szerint terheli az alperest. A fennmaradó 3 hónapra pedig használati díjat köteles fizetni, hiszen az alperes sem tett eleget az Ltv. 17.§
(1)bekezdése szerinti kötelezettségének, a helyiséget nem adta a felperes birtokába, ezért Ltv.36.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó 20.§
(1)bekezdése alapján használati díjjal is tartozik. A használati díjfizetési kötelezettsége szempontjából közömbös az az alperesi hivatkozás, hogy ténylegesen nem ő használta az üzlethelyiséget, hanem olyan személy akinek azt ő bocsátotta a birtokába, mert ez az alperes használati díjfizetési kötelezettségét nem érinti. III. A ...
- szám alatti ingatlan tekintetében a bérleti szerződés valóban
- szeptember 30-án szűnt meg. A felperes által érvényesített használati díj fizetési kötelezettség szempontjából azonban itt is annak van jelentősége alperes az Ltv.17.§
(1)bekezdése szerinti kötelezettsége ellenére sem tett eleget a helyiség kiürítésére vonatkozó kötelezettségének, és nem adta azt a felperes birtokába, így a jogviszony megszűnését követően jogcím nélkül használónak minősül. A jogcím nélküli használatnak számos oka lehet, a legtipikusabb és a leggyakrabban előforduló eset az, amikor a bérlő a bérleti jogviszony megszűnésekor nem adja vissza a helyiséget. A konkrét esetben is ez történt, ezért az alperest az Ltv.20.§
(1)bekezdése szerint e bérlemény után is használati díjfizetési kötelezettség terheli a peresített időszak tekintetében. Az alperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy az ő jogán a helyiségbe beengedett albérlőt terhelné a használati díjfizetési kötelezettség, hiszen a visszaadási kötelezettség is - a bérleti szerződés szerint - őt terhelte a felperessel szemben. Az e helyiség tekintetében érvényesített használati díjkövetelés összegszerűségét az alperes az elsőfokú eljárás során a 23. számú jegyzőkönyv 4-5 oldalából kitűnően - a fellebbezési hivatkozásával ellentétben - nem vitatta, így ezt már a fellebbezésében sem teheti vitássá a Pp. 235.§
(1)bekezdése alapján. Azokat a tényállításait ugyanis, amelyeket az elsőfokú eljárásban meg sem kísérelt előadni, a fél a másodfokú eljárásban sem hozhatja fel. (BH.2003.204) Ezen túlmenően megjegyzi az ítélőtábla, hogy az e körben érvényesített követelés összegszerűségét a felperes a
- sorszám alatti iratában részletesen levezette, és ahhoz - az alperes fellebbezési hivatkozásával ellentétben - becsatolta valamennyi ennek alapját képező számlát is, így e követelése összegszerűségét megfelelően igazolta. Ezért könyvszakértői bizonyításra a fenti körben nem volt szükség. Az alperes beszámítási kifogását szintén helytállóan utasította el az elsőfokú bíróság. A jogerős fizetési meghagyás alapján végrehajtás útján érvényesített 6.107.000.Ft nem lehet „tartozatlan fizetés", ez fogalmilag kizárt, hiszen annak jogalapja a jogerős határozat, ami ítélt dolognak minősül, ahogy arra az elsőfokú bíróság is helytállóan rámutatott. Ezért kizárt ezen összegnek (annak bármilyen részének) a felperesi követelésbe történő beszámítása. A késedelmi kamatok mértékét és annak kezdő időpontját pedig az alperes szintén alap nélkül tette vitássá a fellebbezésében, az erre vonatkozó rendelkezések az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott Ptk. 298.§-án és 301/A-án alapultak. A felek eltérő megállapodásának hiányában ugyanis a késedelmi kamat mértékére a Ptk. 301/A.§-a alapján a gazdasági társaságok esetében a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összege az irányadó. Ennek megfelelően a felperes a Ptk. 301/A.§-ában meghatározott mértékű késedelmi kamat követelésére jogosult. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a Ptk. alkalmazandó 301/A. §-ának rendelkezéseit a
- évi XXXVI. Tv. módosította utoljára, mely rendelkezések
- május
- napjától változatlanul hatályosak, azok az alperes fellebbezési hivatkozásával ellentétben azóta sem módosultak. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezet részét a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú eljárásban is pervesztes alperes a Pp. 239.§-a folytán alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján viselni köteles a másodfokú eljárásban felmerült saját, valamint a felperes perköltségét. A felperes jogi képviselőjének munkadíját az ítélőtábla a Pp. 79.§
(1)bekezdése, valamint a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(2),
(3),
(5)és
(6)bekezdései alapján - a per egyéb adataira figyelemmel - a kifejtett jogtanácsosi munka mérlegelésével és a pertárgyérték alapulvételével bruttó 600.000.- forintban állapította meg. Köteles továbbá az alperes a Pp. 239.§-a folytán alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése, az Itv. 59.§
(1)bekezdése, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illetéket is megfizetni. G y ő r ,
- november
- Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: Dr. Bajnok István sk. előadó bíró Dr. Szalay Róbert sk. bíró