Bf.249/2012/7 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során a megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az hiánytalan, teljes körűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, ennek során beszerezte és megvizsgálta azokat a bizonyítékokat, amelyek a jogi jelentőséggel bíró tények felderítése szempontjából szükségesek voltak. Ezek részletes és a logika szabályainak is megfelelő értékelésével adott számot ténymegállapításairól, köztük a vádlotti védekezés elvetésének okairól is. A vádlott az eljárás során mindvégig tagadta a bűncselekmény elkövetését. Többirányú védekezést terjesztett elő; részben a bűncselekmény elkövetési időpontjára alibi bizonyítást ajánlott fel, másrészt valamennyi terhelő bizonyíték vonatkozásában igyekezett azok valóságtartalmát kétségbe vonni. A vádlottnak a bűncselekmény időpontjára vonatkozó alibi-védekezéséti az elsőfokú bíróság megalapozottan vetette el tanú1 következetlen vallomása alapján. A tanú a legelső meghallgatása alkalmával a vádlottal való találkozásról még nem tett említést, majd későbbi vallomásaiban különböző adatokat jelölt meg a vádlott érkezési idejére nézve. A nyomozás során 8 órai, illetve 9 óra 15 perces, a tárgyaláson 8 óra 45 perces érkezési időpontot állított. A tanúnak a távozás idejére nézve tett előadása sem volt összeegyeztethető az egyéb bizonyítékokkal; rendőrségi vallomása szerint ugyanis a vádlott 12 óráig tartózkodott nála. Tanú2 meg nem cáfolt nyilatkozata szerint 10.00 és 10.30 óra között találkozott a vádlottal, akit ekkor kérésére ...................e szállított személygépkocsijával. Az elsőfokú bíróság helytálló érvekkel fejtette ki, hogy miért elfogadhatatlan tanú3 teljesen hiteltelen vallomása, az miért alkalmatlan a vádlott védekezésének igazolására. Az elsőfokú bíróság logikus indokokkal állapította meg azt is, hogy amennyiben a vádlott fel is kereste ismerősét, tanú1-et, úgy az a bűncselekmény elkövetése után történt. A telefonos híváslista adatai sem erősítették meg tanú1 tanúnak azt a vallomását, hogy a vádlott a hozzá történt felmenetel előtt telefonált volna tanú4-nek, tanú1 élettársának. A vádlottnak az elkövetés napján 10 órakor történt cigarettavásárlást állító előadását az üzletben készült felvétel, valamint a pénztárszalag nem támasztotta alá. A fenti bizonyítékok alapján a vádlottnak a bűncselekmény helyszínétől eltérő tartózkodási helyét igazoló előadásának elvetésére megalapozottan került sor. A vádlotti vallomással szemben hitelt érdemlő, meggyőző bizonyítékok igazolták azt, hogy a bűncselekmény elkövetője a vádlott volt. Az ügy egyik sajátossága volt, hogy a pénzintézet sérelmére fegyveresen elkövetett rablás tettese az elkövetés során maszkot nem viselt, ezért nem csak a helyszínen, hanem azt megelőzően, és azt követően is több személy észlelte, és azonosította a vádlottban a bűncselekmény elkövetőjét. Ezen túlmenően a bűncselekmény elkövetésének nem csak szemtanúja volt, hanem azt a pénzintézet biztonsági kamerája is rögzítette. A felvételen jól látható volt a vádlottnak az elkövetéskor viselt ruházata, valamint az elkövetés során tanúsított nyugodt viselkedése. A vádlottat felismerő személyek között elsőként kell megemlíteni tanú5-t, aki a helyszínen közelről látta a vádlottat, és az eljárás során mindvégig határozottan fenntartotta azt a nyilatkozatát, hogy a vádlott volt a bűncselekményt végrehajtó személy. A tanú több fénykép közül választotta ki az elkövetőt, továbbá a felismerésre bemutatáson is a vádlottat jelölte meg mint tettest. A tanú a vádlottat nem csak kreol bőrszíne alapján azonosította, hanem egyéb tulajdonságait is megjelölte, így foghiányát, arcbőre minőségét, testmagasságát, testtartását, amelyek maradéktalanul ráillettek a vádlottra. A felismertetéssel, illetve az elkövető külsejének leírásával kapcsolatban előadott vádlotti kifogások nem voltak megalapozottak. Nem lehetett ugyanis szabálytalannak tekinteni a nyomozó hatóság számára iránymutatásul szolgáló fénykép alapján történő bemutatást. tanú5 nemcsak a vádlott által kifogásolt kreol bőrszínt, hanem egyéb, a vádlottra teljes mértékben illő külső tulajdonságokat is meghatározott. A bűncselekmény helyszínén készült felvétel bemutatásakor határozottan azonosította a vádlottban a cselekmény végrehajtóját tanú6 és tanú2. Tanú6 nem csak arca, hanem mozgása, testtartása, de főként ruházata alapján ismerte fel a vádlottat; így ráismert az általa korábban adott ruhadarabra (mellény), valamint lábbelire (bakancs) is. Tanú2 a vádlott azonosítását meggyőző módon jellegzetes mozgására, mozdulatára utalva végezte el (csípőre tett kéz). Tanú6 előadását - bár csak a vádlott távollétében - a tárgyaláson is fenntartotta. Tanú2 a tárgyaláson a felismerésre vonatkozóan módosította nyomozati vallomását. A felismertetési eljárást végző nyomozó, tanú7 tanúként tett vallomásában határozottan állította, hogy a rendőrségen és a bírósági tárgyaláson is azonos felvétel került bemutatásra. Ennek tükrében tanú2-nek a tárgyaláson a felismerés vonatkozásában módosított nyilatkozatának elvetése megalapozott volt. Tanú8 nem 100%-osan, de nagy határozottsággal ráismert a vádlottban arra a személyre, aki a cselekmény elkövetése előtt a takarékszövetkezet közelében várakozott. Az a körülmény, hogy tanú8 házastársa rendőr, az ügyben nem bírt jelentőséggel, a tanúnak ugyanis nem fűződött érdeke a felismeréshez. tanú9 - a vádlott részére lakását kiadó személy - 80%-os bizonyossággal ismerte meg a vádlottat a felvételen. Több személyi bizonyíték állt tehát rendelkezésre a vádlotti tagadó vallomással szemben, amelyek a bűncselekmény alatti felismerésére, a bűncselekményt megelőző várakozásra, illetve az azt követő távozására nézve is megalapozott adatot szolgáltattak. A vádlott tartózkodási helyét a cselekmény elkövetése utáni időszakra vonatkozóan is cáfolhatatlan bizonyíték igazolta. Tanú2 vallomásában előadottak szerint a vádlott először a tanúval ...............e, majd onnan egyedül ...........e utazott. Az említett tanú vallomásában arról is nyilatkozott, hogy a vádlott ...............e utazásakor nem a biztonsági kamera által rögzített felvételen látható ruhaneműt viselte, ami arra utalt, hogy a cselekmény elkövetését követően átöltözött. Ezzel volt magyarázható a tanú6 által a vádlott részére átadott mellény lefoglalásának elmaradása is. Ezen túlmenően a szagazonosítás pozitív eredménye is a vádlottal szembeni terhelő bizonyítékként állt rendelkezésre. A fenti bizonyítékok értékelése alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan és kétségektől mentesen következtetett arra, hogy a cselekmény megvalósítója a vádlott volt. A helyes, hiánytalan tényállás a Be.352.§

(2)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottbüntetőjogi felelősségére, és bűncselekményének minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket helyesen és hiánytalanul tárta fel. Nem tévedett akkor sem, amikor a bűnösségi körülményeknek csak a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása szempontjából tulajdonított jelentőséget. A vádlottal szemben korábban folyó büntetőeljárások tárgyát két alkalommal is rablás képezte, a jelen ügyben elbírált cselekménye volt a harmadik személy elleni erőszakos bűncselekmény, ami megalapozta az erőszakos többszörös visszaesői minőség megállapítását. Az irányadó büntetési tételkeretre (5-15 év) figyelemmel a büntetés felső határának kétszerese meghaladná a húsz évet. Következésképp az erőszakos többszörös visszaeső vádlottal szemben a Btk.97/A.§

(1)bekezdésének kötelező rendelkezése szerint alkalmazott életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása törvényesnek tekinthető. Az elsőfokú bíróság helyes érvek mellett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját az alkalmazható legkedvezőbb tartamban, 20 évben határozta meg. Törvényes a vagyonelkobzással összefüggő rendelkezés is. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, mivel egyéb rendelkezései is törvényesek voltak, a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,

1. december
2. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Tóth Sándor s.k. bíró A Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.27/2011/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.249/2012/
4. számú végzése folytán
5. december
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke