← Magyarország

Gf.30311/2012/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.311/2012/3.szám A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Molnár István ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - az ifj. Dr. Bába István ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a Szegedi Törvényszék

  1. május
  2. napján kelt 6.G.40.094/2010/
  3. számú -
  4. sorszám alatt kijavított - ítélete ellen a felperes részéről 81., míg az alperes részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő RÉSZÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és az alperest terhelő marasztalás összegét 6.422.718,- (Hatmillió-négyszázhuszonkettőezer-hétszáztizennyolc) Ft-ra és ennek az elsőfokú ítéletben írt mértékű és tartamú kamatára leszállítja. Ezt meghaladóan - a perköltség és az illeték viselésére is kiterjedően - az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja. A felperes másodfokú eljárási költségét 200.000,- (Kettőszázezer) Ft-ban, az alperesét 472.500,- (Négyszázhetvenkettőezer-ötszáz) Ft-ban állapítja meg. A részítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A rendelkezésre álló adatok alapján az ítélőtábla az alábbi tényállást állapította meg. A peres felek között
  6. július
  7. napján alvállalkozási szerződés jött létre a (település neve, létesítmény elnevezése) 275 lakásos társasház falazására, az áthidalók és redőnytokos áthidalók elhelyezésére, az emeleti szintek szükség szerinti kidugó állványának megépítésére, a garázsok vasbetonkoszorúinak betonozására zsaluzással, valamint válaszfalainak betonacéllal történő merevítésére. Rögzítették a komplett tervdokumentáció átvételének tényét. A megrendelő kötelezettségévé tették a falazóanyagok, habarcs, a redőnytokos áthidalók, a kidugó állványhoz szükséges anyagok, a betonacél és beton, a felvonulási terület, az építési energia, az építéshely őrzés és a konténerek biztosítását. A kivitelezéshez szükséges egyéb berendezéseket, anyagokat a vállalkozónak kell szolgáltatnia. A felek rendelkezése -2- szerint a munkák elszámolása utólagos felmérés alapján történik, meghatározták azonban az egyes munkafázisok egységáras vállalkozói díjait. A kivitelezés kezdete
  8. július
  9. napja, befejezése
  10. február 15-e. A késedelmi kamat mértéke tekintetében a Ptk.
  11. §

(2)bekezdésére utaltak. A vállalkozó késedelmes teljesítése esetére a kötbér mértékét 10.000,- Ft/napban határozták meg, míg a meghiúsulási kötbér a vállalkozói díj 20 %-a. A szerződés szerint a vállalkozó hibás teljesítése esetén a megrendelő elsősorban kijavítást igényel, II. osztályú teljesítés esetén - amennyiben a kijavítást nem kéri - 20 % árcsökkentést érvényesít. Rendelkeztek arról, hogy a megrendelő a munkák készültségét a műszaki-pénzügyi ütemezés szerint ellenőrzi, melyről építésvezetője teljesítésigazolásokat ad ki, ezek alapján állíthatja ki a vállalkozó a részszámlákat. A megrendelő jogosult a nettó számlaösszeg 5 %-áig garanciális visszatartásra a fővállalkozói átadás-átvétel lezárását követő 12 hónapon belül. Az egyes számlákon szerepeltetett vállalkozói díjat a megrendelő a számla kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles átutalni. A felek az alvállalkozási szerződés egységárait
  1. szeptember 15-én módosították. Az alperes, mint megrendelő és a felperes, mint alvállalkozó között
  2. május
  3. napján alvállalkozási szerződés jött létre a (létesítmény elnevezése)-ban található lakások hidegburkolására is. Meghatározták az egyes munkafázisok és anyagok egységárait. Rendelkeztek arról, hogy a vállalkozó a szerződéses díjon felül többletköltséget nem érvényesíthet, kivéve a pótmunkák ellenértékét. A szerződés értelmében a vállalkozó bocsátja rendelkezésre az anyagokat, míg a megrendelő kötelezettsége az őrzés, a szükséges energia és konténerek biztosítása, valamint a II. emelettől az anyagmozgatás. A kivitelezés kezdő időpontját
  4. május
  5. napjában, befejezését ugyanez év augusztus
  6. napjában határozták meg. A szerződés
  7. pontja szerint a teljesítésigazolást az alperes műszaki ellenőre adja ki. Rendelkeztek arról, hogy a rész- és végszámlákból a megrendelő 5 % mértékig visszatartásra jogosult az átadás-átvétel lezárását követő 12 hónapig. Az aktuális díjakat a számlák kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles átutalni. Késedelmi kamatra a vállalkozó a Ptk.
  8. §
(2)bekezdése szerint tarthat igényt. Kikötötték, hogy a megrendelő naptári naponként 20.000,- Ft késedelmi kötbérre jogosult a vállalkozó késedelmes teljesítése esetén. A meghiúsulási kötbér a vállalkozói díj 20 %-a. A szerződés
  1. pontja szerint a vállalkozó hibás teljesítése esetén elsősorban kijavítást, másodsorban - II. osztályú teljesítés esetén - 20 % mértékű árcsökkentést igényel a megrendelő. A felek
  2. május 4-i alvállalkozási szerződésüket május 14-én kiegészítették, az alperes megrendelte a perbeli társasházi lakóépület strangjainak lezárását is a részletezett műszaki tartalom szerint. Meghatározták a munkák egységáras vállalkozói díját azzal, hogy az elszámolás utólagos felmérés alapján történik, részszámla a lépcsőházak strangjai 50 %-ának elkészülte után nyújtható be. Az e munkálatokhoz szükséges építési anyagokat a megrendelő vállalta biztosítani. A felperes ezen felül az alperes képviseletében eljáró főépítésvezető és építésvezetők egyedi megrendelései alapján ún. durva takarítási munkálatokat vállalt, melynek részét képezte az alagsortól a IX. emeletig felgyülemlett sitt, építési -3Gf.I.30.311/2012/3.szám törmelék összegyűjtése és földszinti konténerekbe történő deponálása. Úgy állapodtak meg, hogy a takarítás egységára bruttó 1.500,- Ft/óra. E szerződésüket nem foglalták írásba. Az alperes a kivitelezés tartama alatt szóban további - a (létesítmény elnevezése) F, G, H és L lépcsőházaiban elvégzendő - burkolási munkálatokat rendelt meg a felperestől. A felperes szerződéses kötelezettségeit teljesítette. Közülük a burkolást
  3. november
  4. napján fejezte be, a takarítást
  5. júliusa és októbere között végezte. A kivitelezés során dokumentált akadályközléssel nem élt, és az alperes sem tett késedelemre, illetőleg hibás teljesítésre vonatkozó építési naplóbejegyzést. A munkaterületről a felperes
  6. november 7-én vonult le. A munkákat az alperes átvette, ennek tényét a felmérési naplóban rögzítette, illetve teljesítésigazolásokat állított ki. A felperes az egyes munkafázisok elkészültét követően részszámlákat bocsátott ki. Ezek között szerepelt falazás ellenértékeként 490.517,- Ft
  7. október 31-i fizetési határidővel, javítás kapcsán 834.955,- Ft
  8. november 9-i, 334.318,- Ft pedig december 11-i fizetési határidővel, 1.459.664,- Ft burkolási díj
  9. november 28-i, további 1.475.330,- Ft pedig november 29-i teljesítési határidővel. Takarítás kapcsán 650.000,- Ft, 870.000,- Ft, valamint 67.500,- Ft alvállalkozói díjat számlázott le
  10. október 26-i, 611.000,- Ft-ot
  11. november 2-i, 300.000,- Ft-ot november 9-i, míg további 240.000,- Ft-ot november 19-i fizetési határidővel. A számlák 5 %-os díjcsökkentés figyelembevételével kerültek kiállításra. A
  12. októberét megelőzően elvégzett burkolási munkák kapcsán kiállított számlákon szereplő vállalkozói díjat - az 5 %-os visszatartás figyelembevételével - az alperes kiegyenlítette. Az utólag megrendelt pótmunkákról a felperes számlákat nem bocsátott ki. A
  13. december 11-i határidővel - javítás címén - kiállított 334.318,- Ft összegű számlát az alperes a
  14. január 14-én kelt levelében visszaküldte arra hivatkozással, hogy az összeget azon alvállalkozók felé kell kiszámlázni, akiknek a hibás munkavégzése miatt a javítások szükségessége felmerült. A felperes módosított keresetében 16.164.035,- Ft és ennek részösszegenként eltérő időponttól járó késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A követelt összegből 7.333.284,- Ft-ot a
  15. évben elvégzett, majd leszámlázott, azonban az alperes által ki nem egyenlített, hátralékos vállalkozói díj jogcímén érvényesített. További 6.422.718,- Ft azon burkolási munkák vállalkozói díja, melyekre az alperes más vállalkozók késedelmére hivatkozással kérte fel az F, G, H és L lépcsőházakban, és amelyekről számla nem került kibocsátásra, 919.320,- Ft a korábban elvégzett burkolási munkák kapcsán ki nem egyenlített díj. Állította, a már kiegyenlített számlák 10 %-os díjcsökkentéssel lettek kiállítva, ezért az alperes az e munkálatokra eső vállalkozói díjnak csupán 90 %-át teljesítette. Végül 1.488.713,- Ft-ot arra hivatkozással igényelt, hogy ezt az összeget az alperes garanciális visszatartás jogcímén nem teljesítette, azonban annak határideje eltelt, hibás teljesítést pedig a megrendelő nem jelzett. Az alperes a kereset teljes elutasítását kérte, érdemi védekezésében azonban a kereset 1/
  16. és 1/
  17. pontjában szereplő 490.517,- Ft értékű falazási és 834.955,- Ft értékű javítási munka tekintetében elismerő nyilatkozatot tett. Nem vitatta a kereset 1/
  18. pontjában érvényesített nettó 334.318,- Ft összegű javítási díjigényt sem. -4- Ugyancsak elismerte az 1/
  19. és 1/
  20. pontokban szereplő 1.459.664,- Ft és 1.475.330,- Ft összegű - burkolási munkák ellenértékére irányuló - felperesi igényt. Utóbbiakkal szemben beszámítási kifogást terjesztett elő késedelmi kötbérigény jogcímén, melyet 84 napra - a
  21. augusztus
  22. és november
  23. közti időszakra - igényelt 1.680.000,- Ft-ban, napi 20.000,- Ft-tal számítva. Érdemi védekezésében az alperes jelezte, hogy egyetlen számlát kifogásolt meg, melyet arra hivatkozással küldött vissza a felperesnek, hogy a díjat mástól kell követelnie, attól, aki helyett a munkát elvégezte. Hivatkozott továbbá 237.760,- Ft összegben túlszámlázásra is. A takarítás óradíja kapcsán a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága miatt érvénytelenségi kifogást terjesztett elő és vitatta a munka tényleges elvégzésének tényét. Álláspontja az volt, hogy a felmérési naplókban feltüntetett összegek egyeznek a számlákon szerepeltetettekkel, ezért a felperes által követelt 919.320,- Ft megfizetésére irányuló igény alaptalan. Utalt a hibás teljesítés tényére is. Az elsőfokú bíróság - kijavított - ítéletével 8.994.546,- Ft és ennek
  24. november
  25. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatának megfizetésére kötelezte az alperest, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint a felek a köztük létrejött vállalkozási szerződésekben a vállalkozói díjat utólagos, tételes elszámolásra utalással határozták meg. Ennek következtében - álláspontja szerint szükséges volt a munkák elvégzésének, időszükségletének és a vállalkozói díjak realitásának szakértői ellenőrzése. A szakvélemény alapján a takarítási munkák díját 2.566.500,- Ft bruttó összegben fogadta el. Ugyancsak a szakvélemény figyelembevételével tartotta megalapozottnak a felperes által elvégzett, de ki nem fizetett munkák ellenértékét nettó 6.428.046,- Ft erejéig. Nem találta alaposnak a 10 %-ban visszatartott, 919.320,- Ft-os vállalkozói díj iránti igényt. Fővállalkozói átadás-átvételi eljárás hiányában az 1.488.713,- Ft összegű garanciális visszatartás kapcsán előterjesztett megállapítási keresetet - utalással a Pp.
  26. §-ának rendelkezésére - elutasította. Mivel a szerződés műszaki tartalma véleménye szerint pontatlan, a tervek nem kellően részletesek, nem határozhatók meg azok a munkanemek, melyekhez mérni lehetne a kivitelezési késedelmet, a teljesítésben - felróhatóság hiányában - felperesi késedelem nem állapítható meg. Lényegesnek tartotta, hogy hibás teljesítésre az alperes a pert megelőzően nem hivatkozott, és az eljárás során is csak általánosságban utalt II. osztályú kivitelezésre. Értékelte, hogy a szakértő túlszámlázást a vállalkozói díj meghatározása során nem vett figyelembe. Az ítélettel szemben, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése, másodlagosan részbeni megváltoztatása és a marasztalási összeg 5.599.166,- Ft-ra történő leszállítása érdekében az alperes terjesztett elő fellebbezést. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság beszámítási kifogását nem vizsgálta és azzal összefüggésben ítélete sem tartalmaz indokolást. Álláspontja szerint a jelenleg rendelkezésre álló peradatok alapján arra nézve, hogy mennyi és milyen tartalmú vállalkozási szerződés jött létre a felek között, ténymegállapítást tenni nem lehet, ez pedig az alperesi igényről való döntés előfeltétele, ehhez további bizonyításra van szükség. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a felperes által leszámlázott takarítási vállalkozói díj feltűnően értékaránytalan, amelyre vonatkozóan érvénytelenségi kifogását már az elsőfokú eljárásban előterjesztette. Erre alapítottan kérte megállapítani a szerződés részbeni érvénytelenségét és jogkövetkezményként az -5Gf.I.30.311/2012/3.szám érvénytelenség okát kiküszöbölni akként, hogy a bíróság rendelkezzen az ellenszolgáltatás nélkül maradó alperesi szolgáltatás visszatérítéséről 3.405.380,- Ft-os összegben. Utalt e körben a szakvélemény megállapításaira. A felperes ugyancsak fellebbezést terjesztett elő az elsőfokú ítélettel szemben, melyben annak részbeni megváltoztatását és a marasztalási összeg 15.250.043,- Ft-ra történő felemelését kérte a fellebbezésében nem érintett részek helybenhagyása mellett. Álláspontja szerint a takarítás vállalkozói díja tekintetében az elsőfokú bíróság által alkalmazott óraszám meghatározás téves, mivel az ennek alapját képező megállapításait a szakértő az eljárás során utóbb módosította. A le nem számlázott burkolási vállalkozói díj tekintetében azonban a szakvélemény helytálló, ez alapján a felperesnek járó összeg 6.428.046,- Ft. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az alperes elismerése ellenére nem ítélte meg az igényelt 1.459.664,- és 1.475.330,- Ft összegű, burkolásért járó, leszámlázott vállalkozói díjat annak ellenére, hogy az ezzel szembeállított késedelmi kötbérigényt alaptalannak találta. Kifogásolta továbbá, hogy az elsőfokú ítélet nem tartalmaz döntést a falazási munka kapcsán járó 490.517,- Ft összegű, valamint a javítással összefüggésben felmerült 834.955,- Ft összegű vállalkozói díjakról, melyeket az alperes nem vitatott. A 334.318,- Ft javítási díjat az alperes - a felperesi álláspont szerint - csupán jogalapjában vitatta, erről azonban a bíróság nem döntött. Kiemelte, téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy az 1.488.713,- Ft összegű, garanciális visszatartással kapcsolatos díj időközben ne vált volna esedékessé. Az átadás-átvétel megtörtént
  27. folyamán, melyhez azonban hibalistát az alperes csak jelen perben,
  28. március 7-én csatolt bírói felhívásra, ami már figyelembe nem vehető. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében túlnyomórészt az elsőfokú ítéletnek az alperesi fellebbezéssel nem érintett részének helybenhagyását kérte. Korábbi álláspontját annyiban módosította, hogy elfogadta a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontjaként a felperes által megjelölt
  29. december
  30. napját a kereseti kérelem
  31. részében foglalt igénnyel kapcsolatosan. A kereseti kérelem
  32. részét érintő fellebbezés kapcsán utalt arra, hogy a felperes keresetét e tekintetben nem emelte fel a szakértői véleményben meghatározott összegre. Mivel pedig számlát erről nem állított ki, a késedelmi kamat csak a keresetlevél benyújtásától jár. Álláspontja szerint a garanciális visszatartással kapcsolatos, a fellebbezésben szereplő igényérvényesítés keresetfelemelésnek minősül, ami eljárásjogi szempontból kizárt. A felperes perköltség igényét eltúlzottnak találta. A felperes fellebbezése a még le nem számlázott 6.422.718,- Ft vállalkozói díj és járulékai vonatkozásában alapos, ezt meghaladóan a fellebbezések annyiban megalapozottak, hogy az elsőfokú bíróság súlyos eljárási szabálysértései miatt - a további fellebbezett rendelkezések tekintetében - az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése indokolt. A felperes
  33. és
  34. évben a (település neve, létesítmény elnevezése)-ban zajló építkezés kapcsán az alperessel kötött építési és egyéb jellegű alvállalkozási szerződések (Ptk.
  35. §, -
  36. §) keretében összesen 16.164.035,- Ft alvállalkozói díja megfizetésére tartott igényt. Az alvállalkozó az írásban, illetőleg szóban létrejött szerződésekben meghatározott egységáraknak megfelelő, utólagos, tételes elszámolású díjazás ellenében falazási, burkolási, szigetelési, javítási és takarítási munkákat végzett. A felek szerződéseikben a vállalkozói díjat - nem vitatottan - utólagos, tételes felmérésre utalással, meghatározott, illetőleg prognosztizált, munkanemenként eltérő egységárak figyelembevételével határozták meg. Ilyen esetben a teljesítést követően a díj számlázása a leigazolt, elfogadott felmérés tételei alapján, a ténylegesen megvalósult munkák után történik. A vállalkozó tételesen kimutatja, felméri az általa végzett munkát, ennek eredményét felmérési naplóban rögzíti, amit a megrendelő ellenőriz, javít (kollaudál) és leigazol. A számlázás e leigazolt felmérési napló tételei alapján történhet (BDT 2006/11/177., BDT 2003/12/143., BDT 2007/12/
  37. számú jogesetek, Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/
  38. (XI.30.) számú kollégiumi ajánlás I. része - megjelent a Bírósági Döntések Tára
  39. évi
  40. számában). Jogviszonyukban a peres felek eszerint jártak el. A vitatott munkanemek megvalósulását az alperesi teljesítésigazolások, illetőleg a felmérési naplóban szereplő igazolások bizonyítják. Ezek alapján számlázott a felperes, illetőleg 6.422.718,- Ft-ot - a (létesítmény elnevezése) F, G, H és L lépcsőházaiban végzett burkolások vállalkozói díját - számlázás nélkül, azonban ugyancsak az alperes által leigazolt teljesítéseket követően keresetlevelében követelt. A Pp.
  41. §
(1)bekezdése értelmében az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. Ehhez kapcsolódóan rögzíti a Pp. 221. §
(1)bekezdése, hogy az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak tart, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. Lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha az ítélet sérti a teljesség elvét, ha nem állapít meg - vagy csak hiányosan - tényállást és a bíróság jogi álláspontját nem, vagy csak részlegesen tartalmazza. Az ilyen elsőfokú ítélet felülbírálatra alkalmatlan (BH 1979.
  1. számú és eBDT
  3. számú eseti döntések). A felperes egyrészt igényt tartott a már számlázott, de az alperes részéről nem teljesített 7.333.284,- Ft vállalkozói díjra, amelyből 2.738.500,- Ft volt a takarítási munka díja. Ezt a kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság csak részben, a takarítás ellenértékére vonatkozóan bírálta el. Arra nézve, hogy a keresetlevél 1/1-1/
  4. pontjaiban részletezett vállalkozói díjtételekre miért ne tarthatna igényt a felperes, az ítélet indokolást egyáltalán nem tartalmaz. Ugyancsak figyelmen kívül hagyta az alperes feltűnő értékaránytalanságra alapított megtámadási kifogását (Ptk.
  5. §
(2)bekezdés), ezzel kapcsolatosan az ítélet az alperes érdemi védekezését sem rögzíti, amelyet
  1. számú beadványában adott elő. -7Gf.I.30.311/2012/3.szám Szintén elkerülte az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy a felperes az eljárás során keresetét felemelte (
  2. számú beadvány) és 1.488.713,- Ft óvadéki visszatartással (Ptk.
  3. §
(1)bekezdés) érintett vállalkozói díjat is érvényesített marasztalásra irányuló igény formájában. Ennek elbírálására nem került sor. Az elsőfokú ítéletben iratellenesen az szerepel, hogy a felperes ezzel összefüggésben csupán megállapítási keresetet terjesztett elő, következésképpen az elsőfokú bíróság kizárólag ez utóbbi kapcsán, a Pp. 123. §-ának alkalmazhatósága szempontjából fejtette ki jogi álláspontját. A felsorolt kereseti kérelmekről és érvénytelenségi kifogásról való döntés hiányában az elsőfokú ítélet sérti a Pp. 213. §
(1)bekezdésében foglalt teljesség elvét és nem felel meg a Pp. 221. §
(1)bekezdésében rögzített kötelező indokolási szabályoknak sem, melynek következtében - e tekintetben - az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú eljárás megismétlése indokolt (Pp. 252. §
(2)bekezdés). A rendelkezésre álló adatok alapján már most eldönthető, hogy a burkolás le nem számlázott 6.422.718,- Ft összegű vállalkozói díja a felperest megilleti. Az, hogy a munka elvégzésre került, bizonyított. Igazolja ezt a felmérési napló és a szakvélemény is. A szakértő ugyan - az elsőfokú bíróság kirendelése alapján a szerződéstől eltérően - ennek reális díjaként némiképp magasabb összeget (6.428.046,- Ft-ot) mutatott ki, az így megállapított vállalkozói díj azonban - egyrészt erre irányuló keresetmódosítás hiányában, másrészt mert a szerződéses összegnél több az alvállalkozónak nem jár - figyelembe nem vehető. A különbözeti összeg tekintetében az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen (Pp. 215. §
(1)bekezdés). Ezzel az igénnyel kapcsolatosan az alperes csupán fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy a késedelmi kamat fizetésének kezdő időpontja az ítéletben nem helytálló, fellebbezéssel, csatlakozó fellebbezéssel azonban erre nézve nem élt, így az elsőfokú ítéleti rendelkezés - a fellebbezés korlátai miatt (Pp. 253. §
(3)bekezdés) - a másodfokú eljárásban nem volt módosítható. A 919.320,- Ft összegű követelést elutasító rendelkezéssel szemben a felperes fellebbezést nem terjesztett elő, ezért azt az ítélőtábla a másodfokú döntés során nem érintette (Pp. 253. §
(3)bekezdés). A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit részítéletével a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és az alperest terhelő marasztalás összegét 6.422.718,- Ft-ra és ennek az elsőfokú ítéletben írt mértékű és tartamú kamatára leszállította. Ezt meghaladóan - a perköltség és az illeték viselésére is kiterjedően - az elsőfokú bíróság ítéletét az elkövetett lényeges eljárási szabálysértések miatt a Pp. 252. §
(2)bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. -8A személyes illetékfeljegyzési jog kedvezményében részesült felperes esetében a megállapított másodfokú eljárási költség a jogi képviselő által a másodfokú eljárásban kifejtett munkamennyiséghez igazodó, a fellebbezési érték szem előtt tartása mellett meghatározott ügyvédi munkadíjat takarja, míg az alperes esetében a megállapított költség tartalmazza - a felperesével egyező mértékű ügyvédi munkadíjon felül - a lerótt 272.500,- Ft összegű fellebbezési eljárási illetéket is. E költségeket az ítélőtábla csupán megállapította, azok viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell döntenie az eljárást befejező határozatában (Pp. 252. §
(4)bekezdés). A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak érdemben kell foglalkoznia az alperes megtámadási kifogásával, el kell bírálnia a felperes már számlázott vállalkozói díjak megfizetésére irányuló igényeit, továbbá az 1.730.544,- Ft óvadéki visszatartással érintett vállalkozói díj megfizetése iránti kereseti kérelmét is, melyet fellebbezésében emelt fel a most írt összegre. Az egyes részösszegek tekintetében tételesen indokolnia szükséges, hogy azokat mely okból tartja részben vagy egészben megalapozottnak, illetőleg megalapozatlannak. A döntés során figyelembe kell vennie azt is, hogy a felek utólagos, tételes felmérésre utalással kötötték meg szerződéseiket, így a vállalkozói díjat ehhez mérten kell számítania. Szakértő igénybevételére arra nézve, hogy ezek a díjak mennyiben arányosak - a jelenlegi peradatok birtokában - nincs szükség. Szeged, 2012. december hó 6. napján Dr. Mányoki Zsolt sk. a tanács elnöke Dr. Kiss Gabriella sk. előadó bíró Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla sk. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.