← Magyarország

Bf.303/2012/4 – Pécsi Ítélőtábla

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.II.303/2012/

  1. szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
  2. évi január hó
  3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: A másodfokú bíróság az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék B.198/2012/
  4. számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat, hogy fizesse meg az államnak a másodfokú eljárásban felmerült 3.810 (háromezer-nyolcszáztíz) forint bűnügyi költséget. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést súlyosbításért, a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezés mellőzése, végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazása érdekében. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a vádlott terhére bejelentett fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. Perbeszédében a védő, valamint felszólalásában a vádlott az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot - a Be.348.§

(1)bekezdése alapján - az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§
(1)bekezdés a) pontjában írtakra - az iratok tartalma alapján mindössze azzal helyesbítette, hogy a sértett a lakásból történő távozásakor térdig érő pamutnadrágot, két melegítőalsót, egy rövid ujjú blúzt és két kardigánt, valamint zoknit és papucsot viselt (nyomozati iratok 39. oldal). Az ekként helyesbített tényállás most már mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól: az a kellő mértékben felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást, vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le; anélkül, hogy az ügy érdemi felülbírálatát akadályozó hibát vétett volna. Feltárta és értékelte mindazokat az adatokat, melyek a múltbeli történések rekonstruálása szempontjából jelentőséggel bírtak, a különleges szakértelmet igénylő kérdéseket érintően - a Be.99.§
(1)bekezdésének az alkalmazásával szakértők igénybevételével. Sajátossága volt az eljárásnak, hogy a vádlott mindvégig következetes, ellentmondástól mentes vallomást tett, előbb tanúként, majd az alapos gyanú közlése után, gyanúsítottként. Mindannyiszor előadva és megerősítve azt, hogy éjfél után a házuk előtti felázott árokparton ismét rátalált a 3-4C°-os hidegben magatehetetlenül fekvő sértettre, akit sikertelenül igyekezett a lakásukba bevinni. Próbálkozásával rövid időn belül felhagyott, és visszatért a szobájába televíziót nézni. A reggeli órákban teljesen átnedvesedett ruházatban megtalált sértett halála kihűlés következtében állott be. E tényekkel kapcsolatos - alapvetően egyező tartalmú - bizonyítékokat az elsőfokú bíróság gondosan mérlegelte. Fellebbezéssel egyébként sem támadott, fentiek szerint helyesbített tényállása megalapozott, így az a Be.352.§
(2)bekezdése értelmében irányadó volt a másodfokú eljárásban is. -----------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Cselekményének a minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. A Btk.166.§
(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntette mulasztással akkor valósul meg, ha az elkövető magatartásától függetlenül, de általa is felismerhetően megindul a sértett halálához vezető okfolyamat, melynek kifejlődését annak ellenére nem akadályozza meg, hogy arra reális lehetősége volna. E bűncselekmény alanya azonban - a jogirodalom és a több évtizedes ítélkezési gyakorlat szerint - csak olyan személy lehet, akinek jogszabályon (ide nem értve a büntető anyagi jogszabályokat), vagy szerződésen alapuló jogi kötelessége azon aktív magatartás kifejtése, mely alkalmas a halálos eredmény bekövetkezésének az elhárítására. Az ismertetett feltételek a jelen ügyben maradéktalanul tetten érhetőek voltak. Köztudomású tény, hogy megfelelő ruházat nélkül a tartósan alacsony hőmérsékleten való tartózkodás végzetes következményekkel járhat, különösen a magatehetetlen, önmentésre képtelen személyek számára. Ezzel a vádlott nyilvánvalóan tisztában volt, amikor a téli időjárás viszontagságainak kitett, az ittassága folytán alvó sértettet a sáros árokparton hosszú időre magára hagyta. Hangsúlyozottan anélkül, hogy a lakókörnyezetében élőktől segítséget kért volna, legalább abban, hogy a sértettet az árokból kiemeljék és őt a fűtött, védett lakásba vigyék. Márpedig erre a vádlott a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 61.§
(1)bekezdése alapján is köteles lett volna, miután leszármazóként (fiúgyermekként) az édesanyjával szemben gondozási, tartási kötelezettség terhelte. -----------------------A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság némileg pontatlanul tárta fel. A súlyosító körülmények köréből mindenekelőtt mellőzni kellett a közeli hozzátartozó sérelmére való utalást, miután éppen ez alapozta meg a súlyosabb bűncselekmény, az emberölés bűntettének a megállapíthatóságát. Ugyanakkor nem lehetett figyelmen kívül hagyni a vádlott beszámítási képességének közepes fokú korlátozottságát, annál is inkább, mert a tárgyaláson meghallgatott szakértői vélemény szerint annak mértéke közelít a súlyosabb kategóriához. Ilyen körülmények között nem kifogásolható, hogy a szabadságvesztés tartamát az elsőfokú bíróság a Btk.24.§
(2)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával állapította meg. Ahogyan az sem, hogy a büntetlen előéletű, a hatóságokkal együttműködő és őszinte megbánást tanúsító vádlottal szemben a börtönbüntetés végrehajtását a Btk.89.§
(1)és
(2)bekezdése alapján három év próbaidőre felfüggesztette. Következésképpen az ezt sérelmező fellebbezés nem volt megalapozott. Miután az egyéb rendelkezések is törvényesnek bizonyultak, a másodfokú bíróság a Be.371.§
(1)bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be.381.§
(1)bekezdésén alapul. P é c s,
  1. január
  2. Dr.Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.198/2012/
  3. számú ítélete - a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.303/2012/
  4. számú végzése folytán - a
  5. évi január hó
  6. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. .Krémer László s.k. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.