← Magyarország

Pf.20314/2012/2 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.314/2012/2.szám A Szegedi Ítélőtábla a Mezei és Vancsura Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Mezeiné Dr. Nyitrai Beáta ügyvéd) által képviselt (felperes neve, címe) alatti lakos felperesnek - az M és B Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Molnár Iván ügyvéd) által képviselt (I.rendű alperes neve, címe) alatti székhelyű I. rendű, (II.rendű alperes neve) ugyanottani lakos II. rendű és (III.rendű alperes neve) ugyanottani lakos III. rendű alperesek ellen hibás teljesítésből eredő kártérítés és egyéb iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék

  1. március
  2. napján kelt -
  3. április 25-én
  4. sorszám alatt kiegészített - 3.P.21.950/2011/
  5. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
  6. és
  7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg a II. és III. rendű alpereseknek személyenként 200.000,- (Kettőszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget és az államnak külön felhívásra - 1.118.900,- (Egymillió-egyszáztizennyolcezer-kilencszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A II. és III. rendű alperesek házastársak, mindketten az I. rendű alperesi gazdasági társaság tagjai, egyben önálló képviseleti joggal rendelkező törvényes képviselői. Több éve baráti kapcsolatban álltak a felperessel. A felperes és az I. rendű alperes között - szóban -
  8. tavaszán vállalkozási szerződés jött létre a felperesi tulajdonban álló ((település, utca, házszám) alatti ingatlanon létesítendő családi ház kivitelezésére. Ennek keretében az I. rendű alperes kötelezettséget vállalt a kőműves munkák elvégzésére, az épület szerkezetének felépítésére, a szigetelési, vakolási munkákra, az ajtók beállítására, a térkövek lerakására és az egyéb burkolásokra. -2- A szerződést kötő felek a vállalkozói díj összegében nem állapodtak meg, a felperes azonban vállalta az építkezés kapcsán felmerülő alperesi üzemanyag költségek megtérítését. A terveket a felperes szolgáltatta. A kivitelezés
  9. májusában kezdődött meg. A megrendelő utóbb észlelte, hogy a hidegburkolás minősége sem a ház lakórészében, sem a pincerészben nem megfelelő, ezért azokat nem vette át. A hibák következtében az I. rendű alperes további munkálataira nem tartott igényt, a kivitelező az építkezésről
  10. március 12-én levonult. A
  11. április 2-án született „jótállási nyilatkozat" szerint az I. rendű alperes képviseletében a II. rendű alperes ügyvezetőként és magánszemélyként nyilatkozott, hogy a perbeli családi ház építésével kapcsolatosan jótállást vállal a pincerész valamennyi helyiségére, a garázsfeljáróra, a beltéri lépcsőházra és lépcsőre, a kültéri lépcsőre és annak oldalfalára, az utcafront felőli és az üvegház előtti kültéri teraszra, valamint a teljes lakásra azzal, hogy a bejelentett jótállási igényt 15 naptári napon belül megvizsgálja. Ezzel egyidőben nyilatkozott, hogy a felperestől az érintett családi ház építésére
  12. március
  13. napjától
  14. március 21-ig terjedő időszakban összesen 10.560.000,- Ft-ot vett át vállalkozói díj, illetőleg anyagköltség jogcímén. A nyilatkozatot a II. rendű alperes írta alá az I. rendű alperes képviseletében és magánszemélyként. A felperes
  15. április 19-re műszaki átadás-átvételi eljárást tűzött ki, melyen a felelős műszaki vezető és a megrendelő jelent meg. A jegyzőkönyv szerint a vállalkozó által elvégzett munkafázisok közül a lakó- és pincerész burkolását a megrendelő nem vette át a minőségi hiányosságok miatt, melynek következtében azokat más vállalkozóval felszedette, újraburkoltatta az aljzatbeton kiegyenlítését követően. Rögzítették a kijavítást követő műszaki állapotot, a fennmaradt - kisebb mértékű - hibákat. A
  16. április 25-re kitűzött újabb átadás-átvételi eljárásról szintén jegyzőkönyv készült. Eszerint azon megjelent az I. rendű alperes képviseletében a II. rendű alperes, a II. rendű alperes, mint magánszemély és a felperes. A vállalkozó a jegyzőkönyvben elismerte a lakótér felső részén az újraburkolás és a feltárt egyéb hiányosságok kijavításának szükségességét, köztük az ajtók nem megfelelő méretezését, továbbá, hogy a pincerészben a burkolás nem I. osztályú minőségű. Mindezekkel kapcsolatosan vállalta a kijavítás díjának és anyagköltségének megtérítését. Megállapították, hogy a garázslejáró nem használható, a vállalkozó azonban utalt arra, hogy az tervezési hiba következménye. A bitumenes szigetelés kapcsán azt nyilatkozta, az mind a külső, mind a belső oldalon megtörtént. A megrendelő újabb elszámolás elkészítését kérte. A jegyzőkönyvben „a vállalkozó és II.rendű alperes neve magánszemély" vállalta, hogy 2.000.000,- Ft-ot
  17. május 16-ig átad a megrendelőnek. Az I. rendű alperes
  18. május 7-én utólagos elszámolást készített, melyben az elvégzett munkák után járó, még nem teljesített vállalkozói díját 9.402.700,- Ft-ban, anyagköltségét 901.900,- Ft-ban tüntette fel. Rögzítette, hogy az átadott számlák értéke 3.634.000,- Ft. Tartalmazta az okirat, hogy a felperestől 10.560.000,- Ft-ot vett át munkadíj és anyagköltség címén a
  19. március 21-ig terjedő időszakra. Elismerte az elvégzett burkolási munkák minőségi hibáit, vállalta ezek bontási költségét, valamint az újraburkolás anyagköltségét. A burkolás díjának megtérítésére -3Pf.I.20.314/2012/2.szám azonban nem vállalt kötelezettséget, mivel korábban az általa elvégzett - utóbb hibásnak bizonyult - munkafázisokra vállalkozói díjat nem számított fel. Az utólagos elszámolást a felperes nem fogadta el. A
  20. júniusában bekövetkezett nagy esőzésekkor a pince beázott. A felperes keresetét a Kecskeméti Városi Bíróságon terjesztette elő. Az ezt követő másodfokú eljárásban a keresetét felemelte, ezért a Bács-Kiskun Megyei Bíróság a városi bíróság ítéletét 2.Pf.21.203/2011/
  21. számú végzésével - a Pp.
  22. §

(1)bekezdésére utalással - hatályon kívül helyezte és elrendelte az ügy áttételét a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Bács-Kiskun Megyei Bíróságra. A felperes a megismételt eljárásban keresetében 13.986.285,- Ft és járulékai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az I-III. rendű alpereseket. Kereseti kérelmének indokolása szerint a családi ház kivitelezésére irányuló vállalkozási szerződés közte, valamint az I. és II. rendű alperesek között jött létre. Utóbbi vállalkozói minőségét álláspontja szerint - alátámasztják az általa
  1. április 2-án és 25-én magánszemélyként is aláírt okiratok. Mivel a vállalkozók hibásan teljesítettek, a megfizetett 10.560.000,- Ft vállalkozói díjból - az I. és II. rendű alperesek írásbeli kötelezettségvállalása alapján 2.000.000,- Ft visszajár. A hibás teljesítéssel összefüggésben szükségessé vált a hibák kijavítása, ezek kapcsán további 11.986.285,- Ft megfizetését igényelte jótállás, kijavítási költség, illetőleg kártérítés jogcímén. Ezek között szerepelt a burkolás, a pinceszigetelés, a gépkocsilejáró újrakészítése és a nyílászárók beállítása. A III. rendű alperessel szembeni igényét az
  2. évi IV. törvény (Csjt.)
  3. §
(2)bekezdésére hivatkozással - házastársi közös vagyont terhelő tartozás jogcímén - terjesztette elő. Amennyiben a bíróság nem állapítaná meg perbeli jogviszonyban a II. rendű alperes vállalkozói minőségét, vele szemben követelését - eshetőlegesen - a Ptk. 272. §
(1)és
(2)bekezdésében szabályozott kezességre hivatkozással terjesztette elő. Álláspontja szerint a
  1. április 25-i jegyzőkönyvbe foglalt II. rendű alperesi nyilatkozatok alapján a kezességvállalás ténye megállapítható. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, vállalkozási jogviszony a felperes és az I. rendű alperes között jött létre. A II. rendű alperes nem volt alanya a szerződésnek, és kezesi helytállási kötelezettséget sem vállalt, az általa aláírt okiratokat ekként értelmezni nem lehet. Mindezekből következően a III. rendű alperes felelőssége a Csjt. hivatkozott rendelkezése alapján sem állhat fenn. Az I. rendű alperes ugyanakkor elismerte, hogy a felperes 10.560.000,- Ft vállalkozói díjat teljesített, álláspontja szerint azonban részére ezen a jogcímen 18.116.549,- Ft jár. Nem vitatta a hibás teljesítés tényét bizonyos munkafázisok tekintetében, melyekkel összefüggésben a felperest 1.599.258,- Ft javítási költség illeti meg. Az így mutatkozó különbözeti összegre beszámítási kifogással élt. Felelősségének terjedelmével kapcsolatban az általa csatolt magánszakértői véleményre utalt. Az elsőfokú bíróság - kiegészített - ítéletével az I. rendű alperest a kereseti kérelem szerint marasztalta, míg a II-III. rendű alperesekkel szemben előterjesztett keresetet elutasította. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes között jött létre vállalkozási szerződés, abban szerződő félként a II. rendű alperes nem szerepelt. A szerződéskötéskor és a jogviszony tartama alatt a II. rendű alperes ügyvezetőként - a társaságot képviselte, eljárását a jogi személy magatartásának kell betudni. Rámutatott, a szerződés létrejött annak ellenére, hogy -4- a vállalkozói díj mértékében a felek konkrétan nem állapodtak meg, mivel a teljesítéskor a díj kiszámítható volt. Szerződési akaratuk valójában arra irányult, hogy a vállalkozói díj utólagos, tételes felméréssel kerüljön meghatározásra. Kifejtette, a II. rendű alperes
  2. április 25-i jegyzőkönyvben szereplő nyilatkozata nem tekinthető kezességvállalásnak, az az erre vonatkozó törvényi követelményeknek nem felel meg. Álláspontja az volt, mindezek miatt nem lehet alapos a III. rendű alperessel szembeni, a Csjt.
  3. §
(2)bekezdésére alapított kereset sem. A hibás teljesítéssel okozati összefüggésben előterjesztett igényekről való döntés során a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alapján megállapította a hibás teljesítés tényét a pince vizesedésével, a burkolással, az ajtóbeállítással és a garázslejáró kivitelezésével kapcsolatosan. A szakvélemény és a csatolt okiratok a követelést összegszerűen is bizonyítják. Alaptalannak találta ugyanakkor az előterjesztett beszámítási kifogást, mivel a per adatai szerint a teljesített vállalkozói díj arányban áll az elvégzett munkával. Az ítélettel szemben, annak részbeni megváltoztatása, a II. és III. rendű alperesek egyetemleges marasztalása, a javukra megítélt perköltség mérséklése, továbbá a felperes terhére megállapított 839.200,- Ft fellebbezési illeték megfizetésére kötelezés mellőzése érdekében a felperes terjesztett elő fellebbezést. Indokolásában fenntartotta az elsőfokú eljárásban kifejtett jogi érveit. Kiemelte, a vállalkozási szerződés a felperes, valamint az I. és II. rendű alperesek között jött létre, amit álláspontja szerint mind a perbeli nyilatkozatok, mind a csatolt okiratok igazolnak. Hangsúlyozta, nem a mögöttes tagi felelősség, vagyis a magánszemély ügyvezető felelőssége alapján indított pert a II. és III. rendű alperesekkel szemben. A terhére megállapított perköltség kapcsán kifejtette, az eljárás folyamán az alperesek magatartása mindvégig a per elhúzására irányult, beadványaik sem a per adataival, sem az alkalmazásra kerülő jogszabályi rendelkezésekkel nem álltak összhangban. Kiemelte továbbá, hogy mindhárom alperes jogi képviseletét ugyanazon ügyvéd látta el. A sérelmezett illetékfizetési kötelezettséggel összefüggésben álláspontja az volt, hogy a Bács-Kiskun Megyei Bíróság (Kecskeméti Törvényszék) előtt folyt másodfokú eljárásban nem a felperesi keresetfelemelés, hanem az alperesi ellenkérelem hiányosságai miatt nem született érdemi határozat, következésképpen a felmerült fellebbezési eljárási illetéket az alpereseknek kell megfizetniük. A II. és III. rendű alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletét annak fellebbezett részében - helybenhagyni kérték helyes indokai szerint. Hangsúlyozták, a II. rendű alperes nem egyéni vállalkozó, nem számlaképes. A fellebbezés alaptalan. A fellebbezés kizárólag a II. és III. rendű alperesekkel szembeni elutasító rendelkezést érintette, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet csak ebben a körben vizsgálta (Pp. 253. §
(3)bekezdés). Etekintetben az elsőfokú bíróság ítélete helyes indokokat tartalmaz, érveivel az ítélőtábla egyetért. Az eljárás során vitás volt a felek között, hogy a jogviszonyban ki minősült vállalkozónak. A Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a vállalkozási szerződést (Ptk.
  1. §) kivel kötötte meg. Miután a -5Pf.I.20.314/2012/2.szám szerződéskötés időpontjában még nem volt alaki érvényességi kellék az építésivállalkozási szerződés írásba foglalása, ennek elmaradása a felperes számára csupán azzal a jogkövetkezménnyel járt, hogy a szerződés lényeges, illetőleg a jogvita elbírálása szempontjából releváns tartalmát egyéb bizonyítási eszközökkel kellett igazolnia. Az, hogy az I. rendű alperesi gazdasági társaság - amelynek képviseletében mindvégig a II. rendű alperes járt el - vállalkozói pozícióban alanya volt a szerződésnek, nem volt vitatott. A II. rendű alperes ugyanakkor a szerződéskötés - és a teljesítés - során ügyvezetői jogviszonyával összefüggésben, a jogi személy tevékenységi körében járt el, következésképpen magatartását a jogi személy magatartásának kell „betudni". Az nem minősülhet egyidejűleg a jogi személy magatartásának és olyan cselekménynek, amelyért saját személyében - magánszemélyként - tartozna polgári jogi felelősséggel (Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/
  2. (VI.17.) kollégiumi ajánlása I. tételének indokolása - megjelent a Bírósági Döntések Tára
  3. évi
  4. számában). Ugyanazon kivitelezési munkálatokra - egyidejűleg - nem vállalhatott kötelezettséget saját nevében és az I. rendű alperes törvényes képviselőjeként. Ezt az álláspontot támasztja alá az is, hogy a II. rendű alperes nem egyéni vállalkozó, nem számlaképes, ennek megfelelően a számlázás is a kft. részéről történt (18/F/
  5. és F/
  6. alatt csatolt számlamásolatok). A szerződéskötéshez képest későbbi időpontban, utólagosan tett jótállási és egyéb nyilatkozatok az eredeti jogviszonyhoz kapcsolódtak, melyben a II. rendű alperes félként nem szerepelt. Ezek a nyilatkozatok nem teremtenek közvetlen vállalkozási jogviszonyt közte és a felperes közt, ugyanakkor nem bizonyítják annak korábbi keletkezését sem. A munkák műszaki átadási kötelezettsége, a jótállási nyilatkozat kiadása, mint az alanyi jogviszonyhoz kapcsolódó kötelezettségek a felperessel szerződéses jogviszonyban álló I. rendű alperest terhelték. Az okiratokat a II. rendű alperesnek magánszemélyként utólag szükségtelenül kellett aláírnia, az számára - ilyen minőségében - joghatással nem járt. A felperes másodlagos hivatkozása szerint a II. rendű alperes utólagosan - a
  7. április 25-i jegyzőkönyvben - kezességet vállalt az I. rendű alperesi vállalkozó kötelezettségeiért. A kezesség személyi biztosíték, annak elvállalása esetén az adós teljes vagyonán kívül a kezes teljes vagyona is fedezetül szolgál a jogosult számára. A kezes azt vállalja, hogy az eredeti kötelezett nemteljesítése esetén maga fog helyette teljesíteni (Ptk.
  8. §
(1)bekezdés). A
  1. április 25-i jegyzőkönyvet a Ptk.
  2. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint vizsgálva azt lehet megállapítani, hogy a II. rendű alperes abban szereplő nyilatkozatai nem tartalmazzák a kezességvállalás törvényi tényállási elemeit, mindazon lényegi tartalmi feltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kezességvállalás létrejöjjön. Így nem szerepel benne, hogy vállalná, az I. rendű alperesi vállalkozó nemteljesítése esetén maga fog a felperes részére teljesíteni. Az írásba foglalt tartalom nyelvtani jelentése, a II. rendű alperes feltehető akarata és az eset körülményei sem utalnak - még áttételesen sem arra, hogy mind a felperes, -6mind a II. rendű alperes célja kezességi szerződés megkötése lett volna. Valójában a nyilatkozatból nem tűnik ki, hogy a II. rendű alperesnek, mint magánszemélynek az okiratot milyen jogi célból kellett aláírnia. Kifejezett kezességvállalási nyilatkozat hiányában kezességi szerződés nem jön létre. Mindezek következtében - a II. rendű alperesnek a házastársi közös vagyont érintő kötelezettségvállalása hiányában - fel sem merülhet a III. rendű alperesnek a házastársi vagyonközösségi jogalapon (Csjt. 30. §
(2)bekezdés) fennálló felelőssége. Alaptalanul sérelmezte a felperes az elsőfokú bíróság perköltségre vonatkozó rendelkezését is. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2.Pf.21.203/2011/
  1. sorszámú - a Kecskeméti Városi Bíróság 18.P.21.771/2008/
  2. sorszámú ítéletének hatályon kívül helyezéséről és az ügynek a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Bács-Kiskun Megyei Bírósághoz történő áttételéről rendelkező - végzésének meghozatalára a felperes másodfokú eljárásban előterjesztett, a Pp. által megengedett keresetfelemelése kapcsán került sor. Az alperesek a másodfokú eljárásban előterjesztett, a felemelt kereset vonatkozásában érdemi védekezést nem tartalmazó ellenkérelme erre jogi lehetőséget nem teremt, az az érdemi döntés szempontjából bír relevanciával. A keresetmódosítással azonban a per a Pp.
  3. §
(1)bekezdés a) pontja értelmében a megyei bíróság (törvényszék) hatáskörébe került, ahogy ezt a végzés indokolása is rögzíti. Mivel a peres eljárás egységes, a megismételt eljárást követően az elsőfokú bíróságnak az addig felmerült összes perköltség viseléséről - a pervesztesség-pernyertesség arányát figyelembe véve - döntenie kellett (Pp. 78. §
(1)bekezdés, 81. §
(1)bekezdés, 252. §
(4)bekezdés). Miután a II. és III. rendű alperesek a velük szemben előterjesztett kereseti kérelmek tekintetében teljes egészében pernyertesek lettek, alappal tarthatnak igényt a teljes pertárgyérték alapulvételével megállapított, jogi képviseletükkel összefüggésben felmerült perköltségre, melynek szükségszerűen részét képezte a Bács-Kiskun Megyei Bíróság végzésében megállapított költség is. Ilyen körülmények között az összesen 600.000,- Ft összegű elsőfokú eljárási költség a két alperes vonatkozásában nem tekinthető eltúlzottnak, mivel a per tárgyának értéke - velük szemben - személyenként a 10.000.000,- Ft-ot meghaladta. Ez az ügyvédi munkadíj nem éri el a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja szerinti mértéket. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított, összesen 600.000,- Ft elsőfokú eljárási költségre a II. és III. rendű alperesek egyetemlegesen jogosultak, tekintettel a velük szemben előterjesztett kereseti kérelmek jogalapjára, amely egységes pertársaságukat feltételezi (Pp. 51. § 1) bekezdés). A másodfokú eljárásban a felperes teljes egészében pervesztes lett, fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint köteles megfizetni a pernyertes II. és III. rendű alperesek - mint egyetemleges jogosultak - másodfokú eljárásbeli jogi képviseletével összefüggésben -7Pf.I.20.314/2012/2.szám felmerült másodfokú eljárási költségét, melynek összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(5)és
(6)bekezdései alapján - a jogi képviselő által kifejtett munkamennyiséggel arányosan - határozta meg. Ugyancsak köteles megfizetni a személyes illetékfeljegyzési joga folytán előzetesen le nem rótt 1.118.900,- Ft összegű fellebbezési eljárási illetéket (1990. évi XCIII. törvény 46. §
(1)bekezdés, 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdés, 15. §
(1)bekezdés). Szeged,
  1. november hó
  2. napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Dr. Kiss Gabriella sk. előadó bíró Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla sk. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.