Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.129/2012/
- szám A Győri Ítélőtábla a dr. Neiger M. Tibor ügyvéd által képviselt felperesnek I. r. és II. r. alperesek ellen vezetői felelősség megállapítása és biztosíték adásra kötelezés iránti perében a Tatabányai Törvényszék
- február
- napján kelt 15.G.40.056/2010/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi Ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles a felperes megfizetni a Magyar Állam javára az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására 48.000,- (Negyvennyolcezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. A felperes köteles viselni a fellebbezéssel felmerült saját költségeit. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes vezetői felelősség megállapítása iránt előterjesztett keresetét elutasította. A felperes keresetét arra alapította, hogy az alperesek - akik a felszámolást megelőző három évben a társaság vezető tisztségviselői voltak - többszöri felszólítás ellenére sem tettek eleget a Cstv.
- §-ában foglalt kötelezettségüknek, ezért a Cstv. 33/A. §
(1)és
(2)bekezdéseiben foglalt feltételek megvalósulására tekintettel a hitelezői érdekek sérelmet szenvedtek. A felperes arra is hivatkozott, hogy az iratok hiányában nem állapítható meg az, hogy a cég valamennyi bevételéhez a működése során hozzájutott volna, mivel az ezzel kapcsolatos iratokat az alperesek nem adták át, ezért megállapítható, hogy a társaság vagyona csökkent legalább azzal az összeggel, amelyre hitelezői igényt jelentettek be. A felperes a II. r. alperessel szemben a felelősség megállapítását arra hivatkozással kérte, hogy a II. r. alperes nem gondoskodott az éves beszámoló közzétételéről, illetve nem teljesítette a Cstv. 31. §
(1)bekezdés a)-d) pontjai szerinti kötelezettségét, ezért vélelmezhető a hitelezői érdekek Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti sérelme. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes keresete nem megalapozott. Kifejtette, hogy nem állapítható meg az a tény, hogy az I. r. alperes az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent vagy a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését meghiúsította. Hivatkozott arra, hogy nem róható az I. r. alperes terhére az a tény, hogy nem, vagy hiányosan álltak a felperes felszámolója rendelkezésére a társaság gazdálkodásával kapcsolatos iratok, mivel az I. r. alperes ügyvezetői tisztségéről történő lemondását követően a működés során keletkezett iratokat átadta a II. r. alperes részére. Az elsőfokú bíróság kifejtette továbbá, hogy mivel a gazdálkodó szervezet vagyonnal nem rendelkezett abban az időpontban, amikor a II. r. alperes tulajdonossá és ügyvezetővé vált, így vagyoncsökkenés sem következhetett be. Álláspontja szerint az a tény, hogy a társaság bevételt szerző tevékenységet már nem tudott végezni, nem alapozhatja meg annak a megállapítását, hogy a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult. Mindennek alapján, miután az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak azt a tényt, hogy az I. r. alperes felelősségének megállapításához szükséges, a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésében foglalt feltételek megvalósultak, továbbá mivel a II. r. alperes iratátadási kötelezettsége késedelmes és hiányos teljesítése ellenére nem állapítható meg a vagyoncsökkenés és a hitelezői érdekek sérelme, az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatását és a keresetének történő helyt adást az I. r. és II. r. alperesekkel szemben. Fellebbezésének indokolásában hivatkozott a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdésére, amelynek második mondata alapján vélelmezni kell a hitelezői érdekek sérelmét az ott rögzített esetben. Előadta, hogy sem az I. r. sem a II. r. alperes nem tett eleget a
- évi beszámoló elkészítési, letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, valamint a II. r. alperes nem tett eleget a Cstv.
- §
(1)bekezdése szerinti kötelezettségének sem. Ennek alapján pedig álláspontja szerint mindkét alperes vonatkozásában vélelmezi a törvény a hitelezői érdekek sérelmét, tehát megvalósult a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésében írt előfeltétel. Kifejtette, hogy azzal, hogy az I. r. és a II. r. alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontjától kezdődően semmit nem tett azért, hogy a hitelezők követelése kielégítést nyerhessen, fennáll a harmadik, a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésében írt előfeltétel is. Az I. r. és II. r. alperesek a fellebbezésre észrevételt nem tettek. Az ítélőtábla az alperes fellebbezését a Pp. 256/A. §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül, valamint a Pp. 253. §-ának
(3)bekezdése szerint a fellebbezési kérelem korlátai között bírálta el. A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. Az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges körben lefolytatta a bizonyítási eljárást, a peradatok mérlegelésével a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont okszerű következtetéssel megalapozott döntést hozott. Az ítélőtábla osztotta az elsőfokú ítélet helyes jogi álláspontját és az indokolásban foglaltakat. A fellebbezésben felhozottakra figyelemmel az ítélőtábla az alábbiakat fejti ki. Helytelenül hivatkozik a felperes a fellebbezésében arra, hogy mindkét alperes vonatkozásában vélelmezni kell - mulasztásukra figyelemmel - a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdése szerint a hitelezői érdekek sérelmét. Az elsőfokú bíróság által rögzített adatokból megállapítható, hogy az I. r. és II. r. alperesek között az I. r. alperes üzletrészének átruházására
- január
- napján került sor. Erre figyelemmel a gazdálkodó szervezet
- évi beszámolójának külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettsége már a II. r. alperest terhelte. Az ítélőtábla rámutat arra, hogy amennyiben a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdésében írt vélelem alapján a hitelezői érdekek sérelmét nem lehet megállapítani, abban az esetben a Cstv. 33/A.
(1)bekezdésében szabályozott felelősséget megállapító törvényi tényállási elemek bizonyítása a felperes terhére esik. Ha a felperes bizonyítási kötelezettségének nem tud eleget tenni, a gazdálkodó szervezet volt vezetőinek a felelőssége nem állapítható meg. Egyetértett tehát az ítélőtábla azzal az elsőfokú ítéleti indokolással, hogy nem állapítható meg az, hogy az I. r. alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait - addig, amíg üzletrészét a II. r. alperesre át nem ruházta nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent volna, vagy a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését meghiúsította volna (Cstv. 33/A. §
(1)). A II. r. alperes vonatkozásában helyes az elsőfokú ítélet azon megállapítása, hogy az eljárás adatai alátámasztják, miszerint a gazdálkodó szervezet nem rendelkezett vagyonnal, amikor a II. r. alperes az I. r. alperes üzletrészének átruházása folytán tulajdonossá, valamint ügyvezetővé vált. Ennek alapján - habár arra helyesen hivatkozott a felperes, hogy a II. r. alperes esetében, mulasztására tekintettel a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdésében írtak szerint a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell - a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti feltétel, azaz a vagyon csökkenése nem teljesült, így a II. r. alperes felelősségének megállapítására sem kerülhet sor. A felperes fellebbezésében nem hivatkozott olyan új tényre, körülményre az ítélőtábla álláspontja szerint, amelyet az elsőfokú bíróság ne mérlegelt volna megfelelően, és amely lehetőséget biztosítana a jogszerű ítélet megváltoztatására. Nem bizonyította továbbá a felperes, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időtartama alatt bármelyik alperes jogellenes magatartásával összefüggésben kimutathatóan csökkent volna a gazdálkodó szervezet vagyona. Ennek hiányában pedig a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti felelősség megállapítására sem az I. r. sem a II. r. alperes vonatkozásában nincs lehetőség. A kifejtettek alapján az ítélőtábla - a Pp. 256/A. §
(1)bekezdésének b) pontja alapján a fellebbezést tárgyaláson kívül elbírálva - az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a rendelkező részben foglaltak szerint, a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárás illetéke az Itv. 39. §
(3)bekezdésének c) pontja és a 46. §
(1)bekezdése alapján 48.000,- Ft. Ennek megfizetésére a Pp. 77.§-a, 78.§
(1)-
(2)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint a pervesztesnek minősülő felperes köteles. Az I. r. és II. r. alpereseknek a fellebbezési eljárásban nem merült fel költségük, így az ítélőtábla ebben a körben a határozathozatalt mellőzte. Győr, 2012. december 21. Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: . Maurer Ádám sk. előadó bíró Dr. Sarmon Hedvig sk. bíró