Bf.400/2012/8 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés] és könnyű testi sértés vétsége [Btk. 170. §

(1)bekezdés] miatt - halmazati büntetésül - 4 hónap, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett, börtönbüntetésre ítélte. Kötelezte a vádlottat az első fokú eljárásban felmerült 58.911.- forint bűnügyi költség megfizetésére és megállapította, hogy a megismételt eljárás során felmerült 171.155.forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be a vádlott és a védő, a vádlott felmentése érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.356/2012/1-II. számú átiratában a testi sértés bűncselekmény megnevezésének helyesbítésére és a bűnösségi körülményekre tett észrevételei mellett az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A védő a másodfokú eljárásban elsődlegesen a vádlott bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában történő felmentését, harmadlagosan a büntetés enyhítését illetve előzetes mentesítésben részesítését indítványozta, melyhez a vádlott is csatlakozott. Az ítélőtábla az enyhítésre és előzetes mentesítésben részesítésre irányuló fellebbezést ítélte alaposnak. Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján felülbírálva az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt, az iratok egybehangzó adataira figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint kiegészítette, illetve helyesbítette: A sértett (a sértett neve)

1. évben született. Az első fokú ítélet
2. oldal
3. bekezdés
4. sorában írtak szerint a bukósisak az ütéstől a földre, a füves részre esett (nyomozati iratok 68-
5. oldalon lévő fényképfelvételek), ugyanezen bekezdés
6. sorában írt védőszövet - helyesen - elszakadt, illetve a bukósisak műanyag füle is letört (nyomozati iratok
7. oldalon lévő fényképfelvételek). Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, ezért a fenti kiegészítésekkel, illetve helyesbítéssel a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A vádlott felmentését célzó fellebbezések a bizonyítékok mérlegelését támadják. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a tényállás megállapítása során mindenben eleget tett a hatályon kívül helyező végzésben írtaknak, minden lényeges körülményt megvizsgált és értékelt. A bizonyítékokat egyenként és összességében vette vizsgálat alá és azok mérlegelésének eredményéről is számot adott. Részletesen indokolta, hogy a vádlott tagadó vallomásával és az azt alátámasztani látszó bizonyítékokkal szemben, miért a sértett vallomását és az azt alátámasztó
8. számú tanú,
9. számú tanú és
10. számú tanú (a tanúk nevei) vallomásait, az igazságügyi orvosszakértői véleményt és kiegészítéseit fogadta el. Számot adott arról is, hogy az igazságügyi műszaki szakértői véleményt miért megszorításokkal és azzal együtt fogadta el, hogy a szakértő azt a megállapítását, hogy a bukósisak a sértett által elmondottak szerint nem sérülhetett meg, a tárgyaláson módosította. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat teljes körűen értékelte, a tényállás megalapozott. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok felülmérlegelésére a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség. Erre tekintettel a bizonyítékok értékelésének támadása eltérő tényállás megállapítását és a vádlott felmentését nem eredményezhette. Az irányadó tényállás alapján helyes a vádlott bűnösségének megállapítása és cselekményeinek minősítése is törvényes. A testi épség elleni bűncselekmény megnevezése azonban helyesen testi sértés vétsége, mivel a 61/
11. BKv.
12. pontjában kifejtettek szerint a bűncselekményt a bíróság ügydöntő határozatának rendelkező részében a Büntető Törvénykönyv különös része szerinti alcímével kell megnevezni. Az elsőfokú bíróság által számba vett bűnösségi körülmények kiegészítésre és helyesbítésre szorulnak. Mellőzi az ítélőtábla az enyhítő körülmények köréből a büntetlen előéletet, mivel az a vádlott alkalmazási feltétele (56/
13. BKv. II/
14. pont). További súlyosító körülmény viszont, hogy a vádlott hivatali, közbizalmi helyzetével visszaélve követte el a bűncselekményt (56/2007.Bkv.II/
15. pont). Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények figyelembevétele mellett a vádlottal szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott 4 hónap börtönbüntetés arányos. Nem tévedett akkor sem, amikor úgy ítélte meg, hogy a büntetés célja a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése mellett is elérhető. Ugyanakkor az ítélőtábla álláspontja szerint a szabadságvesztés büntetés tartamához képest eltúlzott a próbaidő tartama, ezért azt 2 évre enyhítette. Az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a vádlott a szolgálati idő alatt tanúsított magatartása és munkája miatt és az ügy összes körülményeire is figyelemmel, a mentesítésre érdemes, ezért a Btk.
16. §

(1)bekezdése alapján előzetes mentesítésben részesítette. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabására vonatkozó jogszabályi hivatkozások között elmulasztotta felhívni a Btk. 83. §

(3)bekezdését, a halmazati büntetés kiszabására vonatkozó jogszabályi hivatkozások körében pedig a Btk. 85. §

(2)és

(3)bekezdéseit, melyet az ítélőtábla ezennel pótolt. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdés alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Szeged,

1. november
2. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Dr. Halász Edina s.k. a tanács tagja, előadó Dr. Harangozó Attila s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.400/2012/
3. számú ítélete és a Gyulai Törvényszék 6.B.37/2012/
4. számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és - fel nem függesztett részében - végrehajtható. Szeged,
5. november
6. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke