Bf.79/2011/9 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés). Ezért és a terhére megállapított további bűncselekményekért - halmazati büntetésül az első fokon alkalmazott fő- és mellékbüntetést tekinti kiszabottnak. I.rendű vádlott neve vádlottal szemben 137.000 (százharminchétezer) Ft összegben rendel el vagyonelkobzást. Az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből a vádlottat 353.622 (háromszázötvenháromezer-hatszázhuszonkettő) Ft megfizetésére kötelezi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A fegyházbüntetésbe beszámítja a vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt. A másodfokú eljárásban 9.950 (kilencezer-kilencszázötven) Ft bűnügyi költség merült fel, amelyet a vádlott visel. Indokolás: A Vas Megyei Bíróság a 2011. június 15. napján kelt 13.B.351/2010/44. számú ítéletében I.rendű vádlott neve I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb rablás bűntettének kísérletében (Btk. 321.§

(1),

(5)bekezdés a./ pont), 1 rb zsarolás bűntettének kísérletében (Btk. 323.§

(1)bekezdés) és 1 rb lopás bűntettében (Btk. 316.§

(1),

(4)bekezdés a./ pont). Ezért halmazati büntetésül 6 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottal szemben 399.000 Ft összegben vagyonelkobzást rendelt el. Beszámítást alkalmazott, határozott a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott enyhítésért, védője részben felmentésért, részben a minősítés megváltoztatásáért és enyhítésért fellebbezést jelentett be. Az első fokú döntést az ügyész tudomásul vette. A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.120/2011/3-I. számú átiratában a vádlott és védője által bejelentett fellebbezéseket nem találta alaposnak. Rámutatott arra, hogy az első fokú bíróság a büntetőeljárási szabályok megtartásával folytatta le az eljárást, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, és megalapozott tényállást állapított meg. A bizonyítékok részletes elemzésével indokolási kötelezettségének eleget tett. A bűnösségre levont következtetéssel, valamint az

1. és
2. tényállási pontban leírt cselekmények minősítésével egyetértett a fellebbviteli főügyészség. A
3. tényállási pontban leírt cselekmény véleménye szerint azonban nem zsarolás bűntette kísérletének, hanem rablás bűntette kísérletének minősül. A vádlott a gyógyszertárban megteremtette mindazokat a külsőségeket, amelyeket a közvélemény a rabláshoz fűz, amit azzal is fokozott, hogy az eladót a pénz átadására szólította fel. Ez elegendő fenyegető erővel bír ahhoz, hogy követelését teljesítsék. Így ez a cselekmény teljes mértékben kimeríti a rablás tényállását. Kifejtette azt, hogy a büntetés kiszabása során a súlyosító és enyhítő körülményeket feltárta az első fokú bíróság, ezeket értékelte, és tettarányos büntetést szabott ki. Indítványozta továbbá a vagyonelkobzás összegének módosítását arra tekintettel, hogy a vádlott valamint a társai elosztották ezt a pénzt, így ennek a harmadolása szükséges, tehát 137.000 Ft-ra lehet csak a terhelttel szemben vagyonelkobzást kimondani. A bűnügyi költség összegénél számítási hiba miatti korrigálását indítványozta. Összességében a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy a megyei bíróság ítéletét az ítélőtábla változtassa meg, a terhelt zsarolás bűntette kísérleteként értékelt cselekményét rablás bűntette kísérletének minősítse, a vagyonelkobzás összegét mérsékelje, a bűnügyi költség összegét pontosítsa, egyebekben pedig az első fokú bíróság döntését hagyja helyben. A másodfokú nyilvános ülésen a védő a fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint a rablásnál és a zsarolásnál önkéntes elállás történt, mindkét cselekmény kísérleti szakban maradt, a vádlott erőszakot nem alkalmazott. A lopás tekintetében jelentős sértetti közrehatásra hivatkozott.
4. tanú vallomása szerint ugyanis a hátsó ajtót nyitva hagyta, közvetlenül a pult mögé be lehetett jutni, a kulcs is ott volt a kazetta mellett, ami nem volt lerögzítve, bárki bemehetett oda és eltulajdoníthatta az abban lévő összeget. Mivel ilyen nagyfokú volt a sértett közrehatása a bűncselekmény elkövetésében, ezért megkérdőjelezendő a vallomása a tekintetben is, hogy mekkora összeg volt a kazettában. Indítványozta elfogadni a vádlott által megjelölt 198.000 Ftot, erre az elkövetési értékre tekintettel viszont a cselekmény kisebb értékre elkövetett lopás vétségének minősül. A vagyonelkobzás vonatkozásában a fellebbviteli főügyészség álláspontját elviekben osztotta, hogy az eltulajdonított összeget harmadolni kell, azonban nem a tényállásban megállapított összeg, hanem a vádlott vallomása szerinti 198.000 Ft tekintetében. Álláspontja szerint a büntetés kiszabása során nem került kellő módon értékelésre a sértetti közrehatás az
5. tényállási pont kapcsán, illetőleg a vádlott elmeállapotából adódóan beszámítási képességének enyhe fokú korlátozottsága. Két cselekmény kísérleti szakban maradt, és ez mind abba az irányba mutat, hogy enyhítő szakasz alkalmazásával a kiszabott büntetés tovább enyhíthető. A fellebbviteli főügyészség képviselője fenntartotta az írásban előterjesztett indítványát. Kiemelte, hogy a
6. tényállásnál a rablás bűntette kísérletének törvényi tényállási elemei fennállnak. Maszkban bement a vádlott a patikába, és kérte a pénzt. Ha megállapítható a fenyegetés, ami a vagyontárgy azonnali átadására irányul, akkor rablásnak minősül a cselekmény. Véleménye szerint az
7. tényállásnál szóba sem jöhet a sértetti közrehatás és annak enyhítő körülményként való értékelése. A vagyonelkobzás vonatkozásában kifejtette, hogy az első fokú bíróság által megállapított tényállás alapján került sor a vagyonelkobzás összegének a meghatározására, annak mértékét azonban csökkenteni kell az átiratban írtak szerint. Álláspontja szerint az adott ügyben további enyhítésre nincs lehetőség. Kisebb korrekciókkal, illetőleg a minősítés megváltoztatásával az első fokú bíróság döntésének a helybenhagyását indítványozta. A vádlott csatlakozott védőjéhez. Szerinte a vagyonelkobzás összege bemondáson alapul, a sértett a gépet is elvitte, hogy ne legyen bizonyíték. Az ítélőtábla a védelmi fellebbezésre tekintettel az első fokú ítéletet a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta. Megállapította, hogy a védelmi fellebbezések nem alaposak, míg a fellebbviteli főügyészség indítványa alapos. Az első fokú bíróság a büntető eljárási szabályokat betartva, törvényesen folytatta le a bizonyítási eljárást. Mindhárom tényállás tekintetében beszerezte a szükséges bizonyítékokat, ezeket a tárgyalás részévé tette, majd egyenként és összességében is alapos vizsgálatnak vetette alá. Részletesen elemezte I.rendű vádlott neve vádlott változó vallomásait, és megindokolta, hogy a beismerő és a visszavonó vallomások közül miért a beismerő vallomását fogadta el a tényállások alapjául. Az

1. tényállási pont vonatkozásában a vádlottnak a nyomozás során és a tárgyaláson tett beismerő vallomását fogadta el, hiszen ez teljes mértékben összhangban volt a sértett vallomásával, a helyszínen lévő biztonsági kamera felvételével, szakértői véleménnyel és egyéb adatokkal. Ellentmondás abban volt, hogy mekkora volt a vádlott által eltulajdonított összeg. E tekintetben egyetértett az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség álláspontjával, hogy a bíróság mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és ez alapján állapította meg, hogy az eltulajdonított összeg 393.000 Ft, a tárca és kulcs értéke pedig 6.000 Ft. Az első fokú bíróság mérlegelő tevékenységét megfelelőnek találta az ítélőtábla. A felülmérlegelés tilalmába ütközne az elkövetési érték megváltoztatása másodfokon. Az ítélőtábla elfogadta az elsőfokú bíróság tényállásában foglaltakat. A bizonyítékok értékelése kapcsán azonban rá kell mutatni a következő eljárási szabálysértésre. gyanúsított
2. és gyanúsított
3. gyanúsítottként lettek kihallgatva az ügyben. A bírósági szakban az eljárás velük szemben elkülönítésre került, majd felfüggesztésre. A nyomozás során tett vallomásuknak így csak azok a részei használhatóak fel a Be. 291.§

(3)bekezdése értelmében, amely az ügyben vádlottként résztvevő személy cselekvőségére vonatkozik, a sajátjukra nem. Az indokolásnak a vallomásukra vonatkozó részét ezért mellőzi az ítélőtábla. Ennek megfelelően az

1. pontban írt tényállást korrigálni kell, mert az ártatlanság vélelmére tekintettel egyrészt azzal, hogy a fenti két személy neve nem kerülhet be a tényállásba, megnevezésüket mellőzi az ítélőtábla, és a vádlott társaiként kerülnek megjelölésre, továbbá azzal, hogy a készpénzt három egyenlő részre osztották. Ez utóbbit az ítélet indokolása tartalmazza, azonban ez a tényállás részét képezi. A fenti pontosításokkal az
2. pontba foglalt tényállás teljes egészében megalapozott. A
3. tényállási pont kapcsán a vádlott szintén hol beismerő vallomást tett, hol azt visszavonta. A bíróság ezt mérlegelte, számot adott arról, hogy miért a beismerő vallomását fogadta el. Leellenőrizte a vádlott védekezését. I.rendű vádlott neve vádlott előadta, hogy a rendőrök ráhatására ismerte el a bűncselekmény elkövetését. A kihallgatott rendőr tanúk vallomásaikban és a szembesítésekkor is cáfolták a vádlott állítását. Ugyancsak kihallgatásra került a sértett, illetve a gyógyszertárban tartózkodó két kollegája. A vádlott beismerő vallomását támasztották alá a személyi bizonyítékok és az egyéb adatok is. Mindezek alapján megalapozott tényállást állapított meg az első fokú bíróság. A
4. tényállás kapcsán ugyancsak megállapítható, hogy váltakozott a vádlotti beismerés, és azok visszavonása. Megindokolta az első fokú bíróság, hogy ez esetben is miért a beismerő vallomását fogadta el. Rámutatott arra, hogy az állt összhangban a tanúvallomásokkal, és az egyéb bizonyítékokkal. Mindkét pénzváltóban tartózkodó tanú egyértelműen felismerte a vádlottban az elkövetőt. A visszavonások okaként szintén felmerülő rendőri ráhatás ezúttal is cáfolható volt. Az első fokú bíróság az indokolási kötelezettségének e tényállási pont vonatkozásában is eleget tett. Mindezek alapján úgy ítélte meg az ítélőtábla, hogy valamennyi tényállási pont megalapozott - az
5. tényállás a fenti korrekcióval -, így ez képezte a felülbírálat alapját. I.rendű vádlott neve bűnösségére levont következtetés okszerű. Az
6. és a
7. tényállási pontokban rögzített cselekmények minősítése törvényes. A
8. tényállási pontban megjelölt cselekményt az elsőfokú bíróság zsarolás bűntette kísérletének minősítette, többek között arra hivatkozva, hogy a rablás megállapításához szükséges kvalifikált fenyegetés nem állapítható meg. E tekintetben az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltakat teljes mértékben osztotta. A rablás és a zsarolás között 2 lényegi különbség van. Az egyik, hogy a zsarolásnál a fenyegetés nem közvetlen, azon kívül nem kell az élet vagy testi épség ellen irányulnia. A zsaroló nem töri meg ellenállást lehetetlenné tevő módon a sértett akaratát, de hajlítja azt, a másik különbség az, hogy a zsarolási erőszak, illetve fenyegetés arra irányul, hogy a sértett valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön. Rablás esetén a fenyegetés közvetlenül élet vagy testi épség elleni és a dolog átadására, vagy elvételének tűrésére irányul. A zsarolás esetében általában időbeli eltérés is van a kifejtett magatartás és a károkozás között. Helyesen mutatott rá a fellebbviteli főügyészség arra, hogy a vádlott önmagában azzal, hogy az arcát eltakaró, szeménél kivágott sísapkában jelent meg a gyógyszertárban és követelte a pénzt, megteremtette azokat a külső körülményeket, melyet a közvélemény a rabláshoz fűz. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az is köztudomású, hogy az ilyen jellegű bűncselekmény elkövetői a pénz megszerzése érdekében akár erőszakot is alkalmaznak. A terhelt tehát a rablás bűntette tényállási elemeit megvalósította, az pedig, hogy nem került sor a pénz átadására, csak a sértett lélekjelenlétén, határozott fellépésén múlott. A fentiekben kifejtettek alapján a cselekmény helyes minősítése tehát 1 rb a Btk. 321.§

(1)bekezdésében meghatározott rablás bűntettének a Btk. 16.§-a szerinti kísérlete. A vádlott terhére a halmazatban lévő bűncselekmények köre - az eltérő minősítésre tekintettel - megváltozott, ezért másodfokon új büntetés kiszabása vált szükségessé. A büntetéskiszabási tényezőket az első fokú bíróság megfelelően felsorolta. Az irányadó büntetési tételkeret 10-20 évig terjedő szabadságvesztés. Ehhez képest 6 év 6 hónap fegyházbüntetés került kiszabásra. A megyei bíróság messzemenően értékelte az enyhítő körülményeket, azt, hogy a vádlott cselekményei kísérleti szakban maradtak, elmeállapotát, vagyis enyhe fokban korlátozott beszámítási képességét. Az ítélőtábla álláspontja szerint ennél enyhébb büntetés az egyéni és a társadalmi elvárásoknak, az általános és az egyéni megelőzésnek sem felelne meg, a büntetési célokat nem valósítaná meg. Összességében tehát az ítélőtábla az első fokú bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetést tekintette kiszabottnak a vádlottal szemben, ami arányos és szükséges joghátrány. A vagyonelkobzás kapcsán szintén helytálló a fellebbviteli főügyészség érvelése. Az első fokú bíróság által rögzített elkövetési érték (1. pont) 399.000 Ft, ami a vagyonelkobzás tárgyát képezi. Az eltulajdonított összegről a vádlott úgy nyilatkozott a 2010. február 23-i beismerő vallomásában, hogy 3 felé elosztották, 2010. június 3-i vallomásában hasonlóan azt mondta, hogy egyenlő részre osztották el a bűncselekményből származó összeget. Erre tekintettel az összeg harmadának, ami 131.000 Ft, illetve a pénztárca és a kulcs 6.000 Ft értékének megfelelően, összesen 137.000 Ft összegben rendelt el vagyonelkobzást az ítélőtábla. A bűnügyi költség tekintetében számítási hibát korrigált az ítélőtábla. Az ítélet egyéb járulékos rendelkezései helyénvalóak. Fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a Vas Megyei Bíróság ítéletét a rendelkező részben írtak szerint részben megváltoztatta a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján, míg egyebekben a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk. 99.§

(1)bekezdésén, a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén alapul. Győr,

1. december
2. napján Dr.Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke .Csák Csilla sk. .Vajda Edit sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet és a Vas Megyei Bíróság
3. június
4. napján kelt 13.B.351/2010/
5. számú ítélete meg nem változtatott részében
6. december
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
8. december
9. napján . Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: