Pfv.20501/2012/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére csak kivételes esetben van lehetőség. Pfv.VII.20.501/2012/7.szám A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a bnt Szabó Tom Burmeister Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Varga Norbert ügyvéd) által képviselt felperesnek a Jaczkovics Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Góg Zsuzsanna ügyvéd) által képviselt alperes ellen szerződés teljesítése iránt a Fővárosi Bíróságon 24.P.20.307/

1. számon folyamatban volt, a Fővárosi Ítélőtábla
2. december 1-én meghozott 9.Pf.20.373/2011/
3. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 1.270.000,(egymillió-kettőszázhetvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy 3.500.000,(hárommillió-ötszázezer) felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli. Ft Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felperes jogelődje és az alperes jogelődje
4. május 12-én bérleti,
5. június 20-án üzemeltetési,
6. június 30-án pedig szolgáltatási szerződést kötöttek egymással. Az üzemeltetési szerződés érelmében az alperes kezelésében lévő művese állomást
7. július 1-jétől a felperes vállalta üzemeltetni. E szerződés 7.) pontja szerint a felek kijelentették, hogy a szerződés hatálybalépését követően a művese kezelések ellenértékére a felperes jogelődje az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP) történő elszámolás alapján kizárólagosan jogosult, egyidejűleg a felek közösen kezdeményezik az OEP-nél a művese kezelésekre megkötött szerződések módosítását. E szerződés módosításáig az alperes jogelődje vállalta, hogy az OEP-től érkező előlegeket haladéktalanul továbbítja a felperes jogelődjének, valamint bonyolítja a szükséges elszámolásokat az OEP-pel. A felperes, illetve jogelődje a későbbiekben sem kötött finanszírozásai szerződést az OEP-pel, így az általa végzett kezelések után járó térítési díjakat az alperes utalta át a felperesnek. A peres felek között létrejött bérleti és szolgáltatási szerződések alapján az alperes jogosult volt az OEP által számára átutalt összegekből levonni az őt illető bérleti díjat, rezsiköltséget és a szolgáltatás után járó díjakat. A felek a szerződéseiket több alkalommal módosították, ennek során
8. április 28-án a bérleti és üzemeltetési szerződéseket
9. december 31-ig hosszabbították meg. A felek
10. február 22-én abban állapodtak meg, hogy a művese állomás működtetését
11. május 1-jétől az alperes átveszi a felperestől. Az ezt tartalmazó szerződés
12. pontja alapján az alperes vállalta, hogy a korábbi megállapodásnak megfelelően a
13. március havi művese kezelések OEP finanszírozás támogatását a soron következő utalásnál a felperesnek megfizeti, illetve átutalja. A felperes
14. április 11-én írásban szólította fel az alperest a
15. februári, márciusi, áprilisi térítési díjak átutalására. Az alperes
16. május 17-én kelt válaszában azt közölte a felperessel, hogy a szerződések fennállásának 130 hónapja alatt
17. július 1-jétől számítva - összesen 130 banki átutalására került sor, ezért a
18. május 1-jétől érkező költségelőleg már nem a felperest, hanem az alperest illeti meg. A felperes keresetében 86.174.104 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A Ptk.
19. §,
20. § /1/ bekezdése és a 301/A. §-ra hivatkozással azt állította, hogy az alperes nem fizette meg neki a
21. február hónapra járó 32.397.984 Ft-ot, a
22. március hónapra járó 31.412.676 Ft-ot, valamint a
23. áprilisi kezelések után járó 22.363.444 Ft-ot és ezek járulékait. Előadta, hogy a OEP utólagosan finanszírozta a felperes által elvégzett, és az alperes által lejelentett kezeléseket. Az alperes fizetési késedelme 2005-ben állandósult, ezt követően csak több hónapos késéssel utalta át a felperes felé az ellenértékeket. Az alperes 171.279 Ft tekintetében a keresetet elismerte, ezt meghaladóan annak elutasítását kérte. Előadta, hogy a szerződéses jogviszony kezdetén az utólagos OEP finanszírozás ellenére a felperes jogelődjének az általuk még el nem végzett művese kezelés után is fizetett térítési díjat. Utalt arra is, hogy a 2006 februári elszámolási időszakra
24. május 4-én 47.147.719 Ft-ot utalt át a felperesnek, amely 15.593.995 Ft túlfizetést jelent. Az alperes
25. április 10-én a márciusi kezelési díj ellenértékeként 32.019.326 Ft-ot utalt át a felperes számára, mely összeg tekintetében szintén túlfizetésben volt. Arra is hivatkozott, hogy
26. áprilisában a felperes számára nem utalt, de a hivatkozott túlfizetések az erre a hónapra megjelölt felperesi követelést fedezik. Az alperes azt állította, hogy a felperes által összesen 89.338.324 Ft-ban megjelölt kereseti követelésre 89.167.045 Ft-ot már megfizetett számára, e két összeg közti 171.279 Ft megfizetésének kötelezettségét elismerte. Az elsőfokú bíróság ítéletével 171.279 Ft megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a peres felek között fennálló több mint 10 éves szerződéses viszonyhoz kapcsolódó azon elszámolási kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a
27. februártól-áprilisig felmerülő művese kezelés költségeit az alperes megfizette-e a felperesnek. A felperes és az alperes közötti szerződéses kapcsolat alapján a ténylegesen a felpereshez kerülő havi átutalás összege annak figyelembevételével került meghatározásra, hogy abból az alperes levonhatja az őt megillető bérleti és szolgáltatási díjakat, valamint a felperest terhelő rezsiköltséget. Ebből következően a felperes követelésének meghatározásához nem mellőzhető az adott hónapokra eső tételes elszámolás. Megítélése szerint a perben becsatolt OEP elszámolás, a felperes fizetési felszólításai, valamint az alperesi teljesítéseken lévő a kereseti kérelemben megjelölt hónapokra utaló megjegyzések, illetve az egyéb bizonyítékok önmagukban nem elegendőek azon kérdés eldöntéséhez, hogy a peresített időszakban elvégzett művese kezelés térítési díjával az alperes adós maradt-e. Ehhez a teljes folyamatot áttekintő, tételes elszámolásra lett volna szükség, ami könyvszakértői vélemény beszerzését indokolta volna, ezt azonban a felperes a bíróság felhívása ellenére nem indítványozta. A felperes tehát nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, ezért az elsőfokú bíróság csak az alperes által elismert összeg megfizetésére kötelezte az alperest. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az alperes marasztalását 83.824.296 Ft és járulékai megfizetésére felemelte. A fellebbezés indokaira tekintettel hangsúlyozta: az elsőfokú bíróság tévesen határozta meg a felek bizonyítási kötelezettségét. A felperes terhén fennálló bizonyításnak minősítette, hogy egyrészt az alperessel megkötött szerződés alapján a szolgáltatását miként teljesítette, másrészt, hogy az alperes arra miként, milyen összegben teljesített, és hogy ezáltal az alperesnek milyen összegű tartozása áll fenn. Az elsőfokú bíróság tévesen a felperestől várta el a teljes szerződéses időtartamra vonatkozó megrendelői és szolgáltatói teljesítések igazolását, és mert ezt a felperes nem tette meg, csak az alperes által elismert összeg erejéig marasztalta. A másodfokú bíróság megítélése szerint nem volt vitás, hogy a felek között
28. június 25-től szerződéses jogviszony állt fenn az alperes művese állomásának üzemeltetésére. Tény az is, hogy a felperes és az OEP között szerződés nem jött létre, az OEP-pel az alperes állt szerződéses kapcsolatban a művese kezelések tekintetében is, annak ellenére, hogy ezt a szolgáltatást nem ő végezte. Azzal, hogy az alperes elfogadta a felperes által számára megküldött, a művese állomás havi teljesítéseit igazoló elszámolásokat, és azokat továbbította az OEP-hez, igazolta a felperes teljesítését. Ebből következően azáltal, hogy az OEP
29. február-március-április hónapokra a művese kezelésekről szóló igazolásokat elfogadta, a felperes teljesítését igazolta, függetlenül attól, hogy a felperes és az alperes között volt-e teljesítésigazolás. Amennyiben a felperes ezekre a hónapokra teljesített, akkor annak ellenértéke őt illeti meg. Nem annak van tehát jelentősége, hogy az alperes 2006 februárjában és márciusában teljesített-e átutalást a felperesnek, hanem hogy a
30. februárimárciusi és áprilisi felperesi teljesítés ellenértékét átutalta-e. A felperes keresetében csak e három hónapra járó szolgáltatása ellenértékének megtérítésére tartott igényt, ezért alaptalan volt az elsőfokú bíróság azon elvárása, hogy a felperes a peres felek közötti szerződéskötés kezdetétől végezzen elszámolást, illetve azt szakértő ellenőrizze. A teljes szerződéses időszak elszámolása a kereseti kérelmen történő túlterjeszkedés lett volna. Az alperesnek ezzel kapcsolatban nem beszámítási kifogást, hanem viszontkeresetet kellett volna előterjesztenie, de ez utóbbi esetében is az ő bizonyítási kötelezettsége lett volna, hogy 1995 júliusától minden hónapra igazolja az OEP által elfogadott teljesítést, annak ellenértékét és az átutalást. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az OEP részéről a perben becsatolt kimutatások alapján megállapítható volt, hogy a peresített három hónapban elvégzett művese kezelések ellenértékét az alperesnek átutalta, az alperes viszont nem tudta igazolni azt, hogy ezeket az összegeket a felperes számára továbbutalta volna. Az alperes által hivatkozott 9.000.000, vagy 10.000.000 Ft-os előteljesítés a másodfokú bíróság szerint mint elévült követelés nem volt alkalmas a beszámításra, mivel - figyelemmel a Ptk.
31. § /2/ bekezdésére - ez 1999-ben történt, és - az alperes hivatkozása alapján - a felperesi követelés keletkezésének idejére, 2006 februárjára elévült. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp.
32. § /1/ bekezdésébe, valamint a Ptk.
33. § /2/ bekezdésébe ütközik. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a bizonyítási kötelezettség eljárásjogi szabályát, mivel figyelmen kívül hagyta azt, hogy az alperes banki átutalási bizonylatokkal igazolta a peresített szolgáltatás ellenértékének megfizetését. Az alperes tehát eleget tett ezzel kapcsolatos bizonyítási kötelezettségének, ezért a felperesnek kellett volna bizonyítania azt a perben, hogy az alperesi átutalások esetlegesen nem az adott időszak ellenértékének kifizetéseit tartalmazzák. A felperes ezen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a másodfokú bíróság ennek ellenére ezen bizonyítási terhet az alperesre hárította. Az alperes álláspontja szerint a beszámítási kifogásként előterjesztett 10.000.000 Ft nem évült el, mivel a felek között folyamatosan fennálló jogviszony és elszámolás következtében nem keletkezett 5 évet meghaladó beszámítási igény. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
34. §