Szegedi Ítélőtábla Bhar.II.365/2012/
- A Szegedi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Szegeden,
- december
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET : A zaklatás bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Gyulai Törvényszék mint másodfokú bíróság
- május
- napján kihirdetett 9.Bf.71/2012/
- számú ítéletét megváltoztatja: A börtönbüntetést 90 (kilencven) napi tétel pénzbüntetésre enyhíti. A közügyektől eltiltásra, a feltételes szabadság megszüntetésére, valamint a feltételes szabadságból történő kizárásra vonatkozó rendelkezéseket mellőzi. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 2.500.-(kettőezer-ötszáz) Ft-ban állapítja meg. Az így kiszabott 225.000.-(kettőszázhuszonötezer) Ft pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Egy napi tétel helyébe egy napi szabadságvesztés lép. Egyebekben a másodfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a harmadfokú eljárás során felmerült 6.000.-(hatezer) Ft bűnügyi költség megfizetésére az államnak, a Gyulai Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívása szerint. Megállapítja, hogy a vádlott lakóhelye (irányítószám, Település, utca, házszám). INDOKOLÁS: Az Orosházi Városi Bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki rongálás vétségében [Btk.
- §
(1)bekezdés
(2)bekezdés a) pont], zaklatás bűntettében [Btk. 176/A. §
(2)bekezdés a) pont
(3)bekezdés a) pont] és lopás vétségében [Btk. 316. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
- fordulata] és ezért őt, mint visszaesőt halmazati büntetésül 1 év 8 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az Orosházi Városi Bíróság 1.B.210/2007/
- számú ítéletével, illetve a Békés Megyei Bíróság 2.Bf.66/2008/
- számú végzésével kiszabott 8 hónap fogházbüntetés vonatkozásában a feltételes szabadságot megszüntette, megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A vádlott ellen számvitel rendje megsértésének vétsége [Btk.
- §
(3)bekezdés] miatt indult eljárást megszüntette. Bár az elsőfokú bíróság ennek megállapítását elmulasztotta, ez utóbbi rendelkezés első fokon jogerőre emelkedett [Be. 588. §
(2)bekezdés a) pontja], figyelemmel arra, hogy az eljárás megszüntetésére vádelejtés miatt került sor, így ezen rendelkezéssel szemben a Be. 346. §
(5)bekezdés a) pontja alapján nincs helye fellebbezésnek. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést, elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. A Gyulai Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta akként, hogy a vádlottat az ellene rongálás vétsége [Btk. 324. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a) pont] és lopás vétsége [Btk. 316. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés 1. fordulat] miatt emelt vád alól felmentette, az ellene rongálással, valamint lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértések miatt folyamatban lévő eljárást megszüntette, a zaklatás bűntettét [Btk. 176/A. §
(2)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont] folytatólagosan elkövetettnek minősítette, a börtönbüntetést 4 hónapra enyhítette és a halmazati büntetésként történő kiszabásra utalást mellőzte, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az első- és másodfokon eljárt bíróságok bűnösség tekintetében hozott eltérő döntésére figyelemmel a Be. 386. §
(1)bekezdés c) pontja alapján a harmadfokú eljárás lehetősége megnyílt. A törvényszék ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést elsődlegesen a vádlott felmentése, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség átiratában a vádlott és védője által bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak és a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A fellebbezési nyilvános ülésen a védő a bejelentett fellebbezését fenntartva azt is sérelmezte, hogy álláspontja szerint az első - és másodfokú bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek. A harmadfokú bíróság a Be. 387. §
(1)bekezdés szerint eljárva, a fellebbezéssel támadott másodfokú ítéletet és az ezt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást egyaránt felülbírálva megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróságok hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéstől mentesen folytatták le eljárásukat. Indokolási kötelezettségüknek is eleget tettek, megfelelő indokát adva annak, hogy a tényállás megállapítása során a vádlott tagadásával szemben miért a sértett vallomását és az azt alátámasztó egyéb bizonyítékokat - köztük (tanú neve)tanú vallomását - fogadta el. Az ítélőtábla az iratok egybehangzó adatai alapján az ítélet tényállását az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette [Be. 351. §
(2)bekezdés
- b)és
- c)pont, Be. 388. §
(2)bekezdése]. Az Orosházi Városi Bíróság
- február
- napján kelt vádlottal szemben hozott ítéletének száma helyesen 1.B.210/2007/
- szám. Az ezen büntetéssel kapcsolatos feltételes szabadság
- február
- napjáig tartott, a büntetését
- április
- napjával kell kitöltöttnek tekinteni. Az Orosházi Városi Bíróság
- B.151/2005/
- számú ítéletével kiszabott büntetésből a vádlott
- február
- napján feltételes kedvezménnyel szabadult, a feltételes szabadság
- február
- napjáig tartott. Ezen büntetést 2010.május
- napjával kell kitöltöttnek tekinteni. A tényállás
- pontban írt cselekménnyel összefüggésben a sértett csak
- február
- napján terjesztett elő magánindítványt,
- július
- napján nem. A vádlott
- február
- és
- február
- napja között fenyegette meg a sértettet a tényállás II. pont
- bekezdésben írtak szerint. A másodfokú bíróság ítéletének tényállása a fenti kiegészítésekkel és helyesbítésekkel immár megalapozott lett, melyet az ítélőtábla a felülbírálat alapjául elfogadott. Tévedett a városi bíróság és a törvényszék, amikor a sértett
- július
- napján megtett tanúvallomását hatályos magánindítványnak tekintette. Az iratokból megállapíthatóan a sértett tanúkénti kihallgatása alkalmával ezen a napon tett vallomásában valóban előadta, hogy a vádlott a korábbi feljelentésének megtételét követően is további két-három alkalommal megfenyegette, azonban a vallomásáról felvett jegyzőkönyv nem tartalmaz olyan nyilatkozatot, mely szerint a sértett ezen utóbbi cselekmények miatt a vádlott megbüntetését kérné. A Be.
- §
(1)bekezdése szerint a magánindítvány előterjesztőjének bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni. Mivel a sértett tanú ezen vallomásában ilyen jellegű kijelentést nem tett, az ítélőtábla álláspontja szerint 2010. július 28. napján magánindítvány előterjesztésére nem került sor. Mivel a Btk. 183. §
(1)bekezdése szerint a zaklatás bűntettének elkövetője kizárólag magánindítványra büntethető, tévedtek az első- és másodfokon eljárt bíróságok akkor, amikor a vádlott által a sértett sérelmére elkövetett zaklatás
- február
- napját követően megvalósító részcselekményeit is a tényállás részévé tették. Ez azonban nem érinti azt, hogy az első- és másodfokú bíróság a megalapozott tényállás alapján okszerűen következtettek a tényállás II. pontjával kapcsolatban a vádlott büntetőjogi felelősségére, és a törvényszék a törvénynek megfelelően minősítette a vádlott által elkövetett bűncselekményt, tekintettel arra, hogy
- február
- napját megelőzően is több alkalommal került sor a sértett fenyegetésére. Így a törvénynek megfelelően járt el a másodfokú bíróság akkor, amikor a vádlott által elkövetett zaklatás bűntettét folytatólagosan elkövetettnek minősítette. A jogi indokolás körében nem osztotta az ítélőtábla az első- és másodfokon eljárt bíróságok azon álláspontját, mely szerint a közös vagyon megrongálása nem bűncselekmény. Bár a Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára második kiadás második kötetének 772/
- oldalán kifejtésre kerül az, hogy "az idegen vagyontárgy fogalma azt is jelenti, hogy közös vagyon megrongálása nem bűncselekmény, rongálással valósul meg viszont, ha az elkövető a vagyonközösség megszüntetése után, a házastárs külön vagyonába tartozó dolgot megsemmisíti (BH
- 57.)", ezen jogi álláspont téves. A hivatkozásul felhívott BH
- számú jogeset egyáltalán nem érinti a közös vagyon megrongálását, hiszen a jogesetben hivatkozott példa a vagyonközösség tényleges megosztását követően megvalósult cselekményre vonatkozik. Ugyanakkor a Büntető Törvénykönyvhöz fűzött Complexben található indokolás, valamint a Büntető Törvénykönyv magyarázata (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1986.) II. kötet
- oldalán kifejti azt, hogy a bírói gyakorlat szerint a rongálás szempontjából az osztatlan közös ingatlan a tulajdonostárs számára a mást megillető hányad mértékéig idegen, és ezért ezen az ingatlanon a rongálást megvalósíthatja, amellyel az ítélőtábla is egyetért. Ugyanezt az álláspontot foglalja el a Büntető Törvénykönyv magyarázata (KJKKER.SZÖV.JOGI ÉS ÜZLETI KIADÓ Kft. Budapest 2004.) II. kötet
- oldalán kifejtettek szerint: "ezzel szemben az oszthatatlan közös tulajdonban lévő dolog idegen rongálás szempontjából, mert az elkövető az idegen dolog megrongálásával, vagy megsemmisítésével szükségszerűen a tulajdonostárs dolgát is megrongálja…". Ez a vélemény kerül kifejtésre az
- BJD-ben is, mely szerint közös ingatlan szándékos megrongálása a tulajdonostárs által bűncselekményt valósít meg. Tekintettel arra, hogy a vádlott a rongálás vétsége miatt emelt vád alól felmentésre került, az ítélőtábla csupán ennek megállapítására szorítkozott. Az ítélőtábla a bűnösségi körülményeket vizsgálva, azokat annyival egészítette ki, hogy további enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott vonatkozásában azt, hogy egy kiskorú gyermekének tartásához tartásdíj fizetése útján hozzájárul. Az így kiegészített bűnösségi körülményekre és a vádlott által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyára figyelemmel a harmadfokú bíróság megítélése szerint a másodfokú bíróság által megállapított büntetés eltúlzottan súlyos. A vádlottal szemben a büntetési célok szabadság elvonás nélkül is elérhetőek, ezért a büntetést a Btk.
- §
(1)és
(3)bekezdése alapján pénzbüntetésre enyhítette és a Btk. 52. §
(1)és
(2)bekezdése alapján rendelkezett annak meg nem fizetés esetére történő átváltoztatásáról. A pénzbüntetés napi tételszámát az elbírált bűncselekmény tárgyi súlyához és az egyéb bűnösségi körülmények alapján állapította meg, míg az egy napi tételnek megfelelő összeget a vádlott vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyához és életviteléhez mérten határozta meg a törvényi minimumban. A büntetés enyhítésére figyelemmel az ítélőtábla a közügyektől eltiltásra, a vádlottal szemben korábban alkalmazott feltételes szabadság megszüntetésére, illetőleg a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből történő kizárására vonatkozó rendelkezéseket mellőzte. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a felmentés érdekében bejelentett fellebbezéseket alaptalanoknak, míg az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezéseket alaposnak találta, ezért a másodfokú bíróság ítéletét Be. 398. §
(2)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be.
- §-a alapján helybenhagyta. A harmadfokú bíróság a Be.
- §-a alapján alkalmazandó Be.
- §
(1)bekezdése és a Be. 338. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat a harmadfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. Az ítélőtábla a vádlott (sorszám) sorszámú lakcímet igazoló hatósági igazolványából megállapította, hogy a vádlott lakóhelye: (irányítószám, Település, utca, házszám). Szeged,
- december
- Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke, Dr. Nagy Erzsébet s.k. a tanács tagja, előadó, Dr. Katona Tibor s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bhar.II.365/2012/
- számú ítélete és annak folytán a Gyulai Törvényszék 9.Bf.71/2012/
- számú ítélete a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
- december
- Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke