Pfv.20093/2011/4 – Kúria

Pfv.II.20.093/2011/

1. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek az alperes ellen gyermekelhelyezés és gyermektartásdíj iránt a M.i Városi Bíróság előtt 2.P.20.240/
2. szám alatt megindított és a Somogy Megyei Bíróság 1.Pf.20.972/2010/
3. számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős ítélet ellen az alperes által
4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a
5. szeptember 6-án megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 17.000 (tizenhétezer) forint - ÁFÁ-t is tartalmazó felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak, külön felhívásra 32.400 (harminckettőezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A peres felek házasságából
6. június 19-én D.,
7. február 9én P. G. és
8. augusztus 28-án L. utónevű gyermekeik születtek. A szülők életközösségének a megszűnésekor,
9. július 5-én az alperes a közös otthonból elköltözött. A gyermekek az anyai gondviselésben maradtak. A gyermekek anyánál történő elhelyezésére, valamint a gyermekek közötti kapcsolattartás rendezésére a felek a jelen perben a bíróság által jogerősen jóváhagyott részegyezséget kötöttek. A gyermekek közül a gyermektartásdíj tárgyában meghozott jogerős ítélet meghozatalakor a leányok a K.i Széchenyi István Általános és Alapfokú Művészeti Iskola tanulói voltak, míg a fiúgyermek a M.i Berzsenyi Gimnázium tanulója volt. A fiú matematika és fizika tárgyakból korrepetálásra szorult. A szülők együttélése alatt 1999-től a peres felek a család megélhetését - nem vitatottan magas szinten - az alperes egyéni vállalkozói tevékenységéből származó bevételből fedezték. A felperes főállású anyaként a vállalkozói tevékenységben csak informálisan vett részt. A vállalkozását az alperes a jelen per során
10. évben egészségügyi okokra hivatkozással megszüntette és a viszonylag jelentős árukészletet - a csomagoló anyagokat, amelyek forgalmazásával a vállalkozás foglalkozott - az addigi raktározási helyről a közös otthonú családi házból elszállíttatta. A vállalkozása megszüntetését követően az alperes 80.000 forint havi bruttó munkabér meghatározása mellett egy kft.-vel létesített munkaviszonyt, ahol alkalmazottként lényegében ugyanazt a tevékenységet végezte, mint amit vállalkozóként végzett. Az elsőfokú ítélet meghozatalát követően az alperes egy másik kft.-nek is alkalmazottjává vált, amelynek 80%-ban az élettársa, 20%-ban pedig maga az alperes a tulajdonosa. Ez utóbbi kft.
11. nyarán alakult és árbevétele a jogerős ítélet
12. szeptember 2-i meghozataláig 2.000.000 forintot tett ki. Az alperesnek az élettársával
13. október 26-án született L. utónevű közös gyermeke van, akinek apai státusza a per okirati bizonyítékai szerint a jogerős ítélet meghozatalakor ugyan még nem volt jogilag betöltött, de az alperes nyilatkozata szerint ő teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett. E gyermeket - a gyermek tulajdonaként
14. decemberében vásárolt jelentős értékű családi házban - az alperes az élettársával közös háztartásban neveli. Élettársa
15. októberéig gyermekgondozási segély ellátásban részesült. A peres felek volt közös otthona nem a szülők tulajdonaként van az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve, mert a szülők a családi házat éppúgy, mint az együttélésük alatt 2007-ben K.en vásárolt 90 m2-es üzlethelyiséget és a
16. tavaszán B.n vásárolt nyaralójukat haszonélvezeti jogukkal terhelten
17. nyarán a közös gyermekeknek ajándékozták. Az alperes az üzlethelyiséget hasznosítja, amellyel kapcsolatban havi 16.000 forint bérleti díj bevételt számláz.
18. áprilisában a felek a fiúgyermekük részére 1.200.000 forintért motorkerékpárt vásároltak, amelyet utóbb a fiúk egy használt személygépkocsira cserélt. Az életközösség megszűnésekor a feleknek a K. Bank Zrt-nél és a M. Bank Zrt-nél több millió forintos nagyságrendű megtakarítása volt, amelyet a jogerős ítéleti tényállás szerint az alperes vett magához. Az alperes élettársa és az alperes nyomozati eljárásban tett tanúvallomása szerint
19. október 15-én ismeretlen tettes betört a közös otthonukba és onnan - egyebek mellett - 15.000 eurót és 14.000.000 forint készpénzt vitt el, ami az élettárs vallomásának tartalma szerint a kft. részére árukészlet beszerzésére félretett pénz volt, míg az alperesi vallomás azt az élettársak közös pénzeként említette. Az alperes és élettársa külön-külön személygépkocsit üzemeltet. Az alperes az életközösség megszűnése óta és a jogerős ítélet meghozataláig a felperesnek gyermekenként havi 15.000 forint tartásdíjat teljesített, továbbá a fiúgyermeküket egyébként is támogatta. A felperes keresetében
20. július 5-től az alperest gyermekenként havi 50.000 forint gyermektartásdíjra kérte kötelezni. Alapvetően az alperes ezen összegre fennálló teljesítőképességével érvelt, amelyről személyes tapasztalatok útján győződött meg és amelynek magas szintjét az alperes jelenlegi életvitele, vagyoni helyzete is igazolja. Az alperes háromszor 15.000 forint havi gyermektartásdíjat meghaladóan a kereset elutasítását igényelte. Vállalkozói havi bevételét 140.000-150.000 forintra tette, míg az alkalmazotti tevékenysége idejére az okirati bizonyítékokra hivatkozott. Azzal is érvelt, hogy a felperes kereseti igénye a gyermekek szükségleteit meghaladja és a gyermekük részére az élettársával közös ingatlan vásárlás finanszírozását éppúgy tagadta, mint azt, hogy a felperessel közös megtakarításuk az életközösség megszűnése után hozzá került. Az elsőfokú bíróság az ítéletében, a felperes gyermektartásdíj iránti keresetének teljes egészében helytadva az alperest a három gyermek után
21. július 5-től gyermekenként havi 50.000 forint gyermektartásdíjban marasztalta. Az alperes teljesítéseinek a beszámításával az elsőfokú ítélet meghozataláig a hátralékot 1.026.000 forintban állapította meg, amelyre 10 havi részletfizetést engedélyezett azzal, hogy bármely részlet elmulasztása esetén az egész hátralévő tartozás egyösszegben esedékessé válik. A gyermektartásdíj tekintetében ítéletét előzetesen végrehajthatónak nyilvánította. Az alperest a felperes javára perköltségben marasztalta és a felperest 8.400 forint, az alperest 95.200 forint feljegyzett illetéknek az állam javára történő megfizetésére kötelezte. A feljegyzett szakértői költség viselésének a kötelezettségét a felek között megosztotta és a gyermektartásdíj tárgyában hozott ideiglenes intézkedését hatályon kívül helyezte. Ítélete rendelkezésének indokolásában - az egyes bizonyítékokat felsorolva és azok mikénti mérlegelését részletesen kifejtve rámutatott, hogy a felek együttélés alatti életkörülményei, a család életszínvonala és vagyongyarapodása - arra a tényre kiemelten figyelemmel, hogy keresményük csak az alperes vállalkozásából származott - az alperes elismerésénél jóval magasabb, jelentős nagyságrendű, bár pontosan meg nem állapítható alperesi bevételt mutat. Ez a bevétel az alperes vállalkozásának a megszüntetése után sem változhatott lényegesen, hiszen az alperes alkalmazottként a korábbi árukészlete birtokában a vállalkozói tevékenységével azonos tevékenységet folytat. Mindezt és azt is értékelve, hogy megállapítása szerint a felek közös megtakarítása is az alpereshez került, az élettársával közös gyermeke részére vásárolt ingatlant pedig az alperes az élettársával közösen finanszírozta és a büntetőeljárás adatai szerint az élettársával közös igen jelentős összegű készpénzüket tulajdonították el, az elsőfokú bíróság az alperes teljesítőképességének a megítélésekor nem az alperes adókivetés alapjául szolgáló bevallott jövedelmének, hanem az alperes részletezett életvitelének, körülményeinek, vagyonszerzésének tulajdonított jelentőséget. Emellett arra is részletesen kitért, hogy miután a gyermekek szükségleteit nem a szűkös tartás szintjén kell kielégíteni, hanem a szülők a teljesítőképességük korlátjain belül a gyermekeik egészséges, harmonikus, kulturált fejlődését minden vonatkozásban kötelesek kielégíteni és a felperesnek ehhez megfelelő hozzájárulási lehetősége nincsen, a felperes által igényelt tartásdíj a gyermekek indokolt szükségleteit nem haladja meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a gyermektartásdíjnak havi és gyermekenkénti 15.000 forintra csökkentése érdekében az alperes fellebbezett. A felperes ellenkérelme helybenhagyására irányult. az elsőfokú bíróság ítéletének a A másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezett részét részben megváltoztatta és a gyermektartásdíj havi összegét gyermekenként 30.000 forintra leszállította. Ennek megfelelően a
22. április 30-ig keletkezett hátralék összegét 450.000 forintra mérsékelte, amelyre
23. október 1-jétől 10 havi, egyenlő részletekben teljesítendő részletfizetést engedélyezett. A felperes javára megítélt elsőfokú perköltség összegét és a felek kereseti illetékviselési kötelezettségére vonatkozó elsőfokú rendelkezést a másodfokú bíróság az érdemi döntésének megfelelően módosította. Ítéletének az indokolásában az alperesi fellebbezés részbeni alaptalanságával kapcsolatban a másodfokú bíróság az alperesi teljesítőképességgel összefüggő és helyesen megállapítottnak ítélt peradatokat emelte ki. Felülbírálati véleménye szerint az elsőfokú bíróság ezeket helyesen mérlegelve foglalt állást akként, hogy az alperes havi jövedelembevételét a vállalkozásából alkalmazottá válása jelentősen nem befolyásolta. Az alperes valós, a gyermektartásdíj alapjául szolgáló jövedelmi viszonyait ugyanis „okirati úton történő megfelelő feltárhatósága hiányában" - csak a felek életkörülményeinek, életszínvonalának a mérlegelésével lehetett megállapítani. A tényállást az elsőfokú ítélet meghozatalát követően feltárt releváns tényekkel kiegészítve (az alperes és élettársa közös kft.-jének a létrehozása), azt a per összes adatával együttesen mérlegelve a másodfokú bíróság a Pp.
24. §-a alapján az alperes elbíráláskori havi bevételét 180.000240.000 forint közötti összegre tette. Ezen kívül azt is értékelve, hogy az alperes is elismerte, miszerint a legkisebb gyermeke szükségleteit a felperessel közös három gyermek szükséglete fejenként is jóval meghaladja, a közös gyermekek tekintetében a havi és gyermekenkénti tartásdíjat 30.000 forintban tartotta indokoltnak megállapítani. Ennek körében értékelte azt is, hogy ezen összeg teljesítésére az alperes még a saját háztartásában nevelt gyermeket tekintve is képes, és a havi 30.000-30.000-30.000 forint a közös gyermekek szükségleteit nem haladja meg. A jogerős ítélet ellen annak részbeni hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének a havi és gyermekenkénti 15.000 forint gyermektartásdíjat meghaladó részébeni elutasítása érdekében az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Jogszabálysértésként a Pp.
25. §-át jelölte meg. A felülvizsgálati kérelmének a részletes indokai között az alperes - egyebek mellett - életszerűtlennek ítélte azt a jogerős ítéleti megállapítást, hogy a havi bevétele 180.000 forint és 240.000 forint közötti összeget tesz ki. Ezzel kapcsolatban a közismerten hátrányos gazdasági feltételekre hivatkozott. Azzal is érvelt, hogy a jogerős ítélet a felperessel közös gyermekeket illető tartás mértékének a meghatározásakor a saját háztartásában eltartott L. utónevű gyermekét figyelmen kívül hagyta, vagyis - tartalmilag - a Csjt. 69/C. §