Bhar.332/2012/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése és a

(2)bekezdés a) pontja. Indokolás: Az ügyben az első fokon eljáró Fehérgyarmati Városi Bíróság a

1. április
2. napján kelt 3.B.203/2009/
3. számú ítéletében a harmadfokú eljárásban fellebbezéssel érintett I.r. vádlottat 1 rendbeli, bűnsegédként elkövetett jövedéki orgazdaság bűntette (Btk.311/A. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont), 1 rendbeli társtettesként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette (Btk. 277/A. §

(1)bekezdés a) pont) és további 1 rendbeli a már előbbiekben írt minősítésű jövedéki orgazdaság bűntette miatt halmazati büntetésül 1 év 10 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. l I.r. vádlottat társtettesként elkövetett jövedéki orgazdaság bűntette és 1 rendbeli társtettesként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette miatt halmazati büntetésül 1 év börtönre és 2 év kiutasításra ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az első fokú ítélet ellen II.r. vádlott felmentésért, védője elsősorban felmentés, másodlagosan megalapozatlanság miatt a határozat hatályon kívül helyezése érdekében jelentett be fellebbezést. Az ügyész és más jogosult nem élt jogorvoslattal, így a városi bíróság határozata II.r. vádlottal szemben első fokon jogerőre emelkedett. II.r. vádlottat érintő védelmi fellebbezés folytán másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék járt el és a 2012. március 28-i nyilvános ülésen hozott 2.Bf.552/2011/3. számú ítéletében az első fokú ítéletet II.r. vádlottra nézve részben megváltoztatta. E terheltet 1 rendbeli, bűnsegédként elkövetett jövedéki orgazdaság bűntettének vádja alól felmentette. A közbizalom elleni bűncselekményt - a társtettesség mellőzésével - egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettének (Btk. 277/A. §

(1)bekezdés a) pont) minősítette. A terhelt börtönbüntetését 1 év 2 hónapra enyhítette. Mellőzte a Trkv.315/

1. szám alatt nyilvántartott hatósági jelzésekről szóló rendelkezést. Megállapította, hogy az elsőfokú eljárás során további 42.000 Ft bűnügyi költség merült fel. Rögzítette, hogy a II.r. vádlott anyja neve helyesen . Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét II.r. vádlottra nézve helybenhagyta. A másodfokú ítélet ellen a nyilvános ülésen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést (2.Bf.552/2011/3.sz.jkv.3.o.5-6.bekezdés). Mindkét jogosultnál a nyilatkozat szövege a jegyzőkönyv szerint: „az ítélet ellen fellebbezést jelentek be". A harmadfokú bíróság a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel a Be. 367/A. §

(4)bekezdésére, felhívta a védőt a jogorvoslat írásbeli indokolására, értelemszerűen a jogorvoslat irányának meghatározására, mely felhívásnak a védő a nyilvános ülésig nem tett eleget. A harmadfokú nyilvános ülésen azonban a fellebbezését pontosítva meghatározta a jogorvoslat irányát és célját is, mely szerint az részben, az egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettét érintően felmentésre, másodsorban pedig a büntetés enyhítésére irányul. A másodfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.192/2012/1-I. számú átiratában, és képviselője a nyilvános ülésen a védelmi fellebbezést joghatályosnak tartva a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta II.r. vádlott tekintetében. A harmadfokú nyilvános ülésen a védő és hozzá csatlakozva a II.r. vádlott az 1. tényállásban írt egyedi azonosító jel meghamisítása vonatkozásában felmentésre, másodsorban e tényállás megalapozatlansága miatt a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, harmadlagosan pedig a büntetés enyhítésére, a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésére, vagy közérdekű munka büntetés kiszabására tett indítványt. Az ügyész átiratában foglaltakkal egyezően a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A bejelentett védelmi perorvoslatok folytán az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387.§

(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően felülbírálta a fellebbezéssel érintett II.r. vádlottra nézve, figyelemmel arra, hogy a Be. 386.§

(1)bekezdés c) pontja alapján a másodfokú határozat ellen a törvény biztosítja a fellebbezés jogát. A felülbírálat során megállapította, hogy az első- és másodfokú eljárást a bíróságok döntően a perrendi szabályokat megtartva folytatták le. Nem vétettek sem feltétlen, sem olyan jellegű relatív hibát, mely a harmadfokú érdemi elbírálást kizárná. Kisebb súlyú relatív eljárási szabálysértések azonban történtek, melyek az alábbiakban foglalhatók össze. Az elsőfokú bíróság a 2010. december 9. napján tartott tárgyaláson a Be. 288. §

(4)bekezdésétől eltérve nem tisztázta konkrétan, hogy a II.r. vádlott a büntetőjogi felelősségét elismeri-e (37.sz.jkv.3.o.) A vádlott bűnösségére, ha nem él a hallgatás jogával, a Be. 117. §

(2)bekezdése szerinti figyelmeztetés és a vádlott nyilatkozata után sort kell keríteni. A terhelti vallomásból kitűnik ugyan a bűncselekmények tagadása, de a követett bírói gyakorlat szerint nem mellőzhető külön a kérdés a vádlotthoz kihallgatása első részében a váddal és a bűnösséggel kapcsolatban. A másodfokú perben, a

1. március 28-án tartott nyilvános ülésen (
2. számú másodfokú jegyzőkönyv
3. oldal utolsó és
4. oldal első bekezdése) nem felelt meg a törvényszék eljárása mindenben a perrendi szabályoknak. A tanács elnöke a védőbeszéd és a védelmében, illetve az utolsó szó jogán tett előadása után a II.r. vádlotthoz a terhelti védekezésre, a vád érdemére és a személyi körülményeire is kérdéseket tett fel. A Be.
5. §-a alapján alkalmazandó Be. 317-
6. §-ok részletszabályai erre nem adnak lehetőséget. A vádlotthoz a védelmében vagy az utolsó szó jogán tett előadása közben, vagy az után kérdések nem intézhetők sem a személyi körülményekre, sem a vádra nézve. Ezen túl a vádbeli cselekménnyel kapcsolatban nyilvános ülés keretei között azért sem lehet kérdéseket feltenni, mert az már bizonyításnak minősül, melyre a Be.
7. §

(2)bekezdés b) pontja szerint kizárólag fellebbezési tárgyaláson van lehetőség. A kérdések előtt egyébként a másodfokú bíróság a II.r. vádlottat a Be. 117. §

(2)bekezdésben foglaltak szerint a hallgatás jogára sem oktatta ki. A tanácselnöki kérdésekre elmondottak a fenti eljárási szabálysértések miatt értékelés körébe nem vonhatók. Ezen túl a másodfokú eljárásban hiányosan kerültek jegyzőkönyvbe foglalásra a védelmi jogorvoslatok, mert azokból sem a fellebbezés oka, sem célja nem volt megállapítható. A Be. 323. §

(2)bekezdése szerint a fellebbezőnek meg kell jelölnie, hogy a fellebbezés a határozat mely rendelkezését sérelmezi és mire irányul. Mindez a törvényszéki eljárási cselekményből nem állapítható meg. Értelemszerűen az érdemi felülbírálatnak ez nem volt akadálya, és a védő a harmadfokú nyilvános ülésen pontosította is a fellebbezést, de a határozatot hozó bíróság részéről hiányos tartalmú fellebbezésnél mellőzhetetlen a jogorvoslati nyilatkozat kiegészíttetése és pontos jegyzőkönyvezése. A kifejtettek a bizonyítás törvényességét és a tényállás megalapozottságát nem érintették, a helyes és egységes ítélkezési gyakorlat megteremtése érdekében azonban a harmadfokú bíróság indokoltnak tartotta a kiemelést. A tényállás felülbírálata során az ítélőtábla rögzíti, hogy a másodfokú határozat megalapozott, ekként a harmadfokú bíróság a Be. 388.§

(1)bekezdés értelmében a határozatát a másodfokú bíróság által elfogadott tényállásra alapítja. A másodfokú bíróság a nyilvános ülés adatai alapján a tényálláshoz kötöttség elvét is figyelembe véve, perrendszerűen változtatta meg az első fokú ítélet 1. számú tényállásában foglaltakat. A tényállás alapos és törvényes helyesbítése megfelel a Be. 352. §

(1)bekezdés b) pontja és a

(3)bekezdése szabályainak. A vádlott javára fenti törvényi rendelkezésekből kitűnően bizonyítás felvétele nélkül is lehetőség van eltérő tényállás megállapítására, ha részbeni felmentésnek van helye. Jelen esetben e perjogi helyzet állt elő. A tényállás módosítása iratszerű, megfelel a felhívott bizonyítékoknak. Nem osztotta ezért a harmadfokú bíróság a védőnek az

1. tényállásnak az egyedi azonosító jellel kapcsolatos megalapozatlanságára hivatkozását. A másodfokú bíróság ugyanis a személyi bizonyítás anyagát logikusan, perrendszerűen értékelve, helyes ténybeli következtetés által vont következtetést arra, hogy a kérdéses hatósági jelzéseket II.r. vádlott távolította el az típusú személygépkocsiról. A védő lényegében a bizonyítékok értékelésén keresztül támadta a megalapozott tényállást, mely a tényálláshoz kötöttség szabályaira figyelemmel eredményre nem vezethetett. Törvényes a II.r. vádlott bűnösségére vont következtetés is. Nem tévedett a törvényszék, amikor II.r. vádlottat az
2. tényállásban írt jövedéki orgazdaság bűntettének vádja alól felmentette. A rendelkező rész csak a bűncselekmény törvényhelyének megjelölésével volt kiegészítendő a Be.
3. §

(2)bekezdés d) pontja alapján. Az alkalmazandó eljárási törvény 331. §

(1)bekezdése nem utal a felmentés okaira. A törvényszék helyes álláspontja szerint a bűncselekmény megállapíthatóságát a bizonyítottság hiánya zárja ki. Szükséges ezért a felmentés okainál a Be. 6. §

(3)bekezdés b) pontjára hivatkozás, mely ugyan konkrétan, szó szerint nem a bizonyítottság hiányát rögzíti, de azt kifejezi, hogy nem állapítható meg, hogy a II.r. vádlott követte el a bűncselekményt. A vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása is törvényes a

1. tényállásba foglalt jövedéki orgazdaságban és az
2. tényállás szerint az egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettében. Az ügyben nem vitásan az elkövetéskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni a Btk.
3. §-a alapján, mert az újabb, elbíráláskor hatályos törvény nem enyhébb, sőt lényegesen szigorúbb. A jövedéki bűncselekményt a törvény ugyan újraszabályozta az elkövetés után, és a Btk.311/A. §-t hatályon kívül helyezte
4. január 1-jétől. A büntetendőséget azonban természetesen nem szüntette meg, nincs szó dekriminalizálásról, a jövedéki orgazdaság ugyanis a költségvetési csalás tényállásába lett beépítve a Btk.
5. §

(6)bekezdésében, mégpedig súlyosabb szankcióval. Ezért a Btk. 311/A. § alkalmazása az ügyben megfelel a hatályszabályoknak. A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket kellő nyomatékkal értékelve, a bűncselekmény tárgyi súlyához, valamint II.r. vádlott személyi körülményeihez igazodó, a törvényi rendelkezéseknek megfelelő büntetést alkalmazott. A többszörösen büntetett vádlottal szemben halmazati büntetésként kiszabott 1 év 2 hónap börtön és 2 év közügyektől eltiltás eltúlzottan szigorúnak nem tekinthető, lényeges enyhítése nem indokolt, ezért a harmadfokú bíróság a védelmi fellebbezést nem találta alaposnak. A törvényszék által kiszabott büntetés tett arányos, alkalmas a büntetési célok elérésére és összhangban áll a büntetéskiszabási elvekkel is. Törvényesek a másodfokú ítélet egyéb, járulékos kérdésekben hozott rendelkezései is. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 397.§ának alkalmazásával - helytálló indokainál is fogva - helybenhagyta, a Be. 258. §

(2)bekezdés d) pontja alapján megjelölve a felmentéssel érintett bűncselekmény törvényhelyét is. Debrecen,

1. szeptember
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Gömöri Olivér sk. előadó bíró Dr. Elek Balázs sk. bíró ZÁRADÉK A Nyíregyházi Törvényszék 2.Bf.552/2011/3.számú számú ítélete a harmadfokú határozat folytán II.r. vádlott tekintetében a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
3. szeptember
4. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő