Mfv.10016/2012/5 – Kúria

(1),

1. III. Tv.
2. §

(1)Mfv.I.10.016/2012/

1. A Kúria a dr. Molnár Margit ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kovács Imre ügyvéd által képviselt alperes ellen közszolgálati jogviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása, valamint szabadságmegváltás megfizetése iránt a Gyulai Munkaügyi Bíróságnál 2.M.233/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.607/2011/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.607/2011/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes
5. február 1-jétől jegyző munkakörben közszolgálati jogviszonyban állt az alperessel. D. Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testülete a
6. március
7. napján megtartott testületi ülésén a határozatával a felperes közszolgálati jogviszonyát
8. május 25-ei hatállyal felmentéssel indokolás nélkül megszüntette a Ktv.
9. §

(2)bekezdés d) pontja, illetve a 17. §

(1)bekezdése alapján.A felperes a többször módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy a közszolgálati jogviszonyának megszüntetésére jogellenesen került sor, ehhez kapcsolódóan elsődlegesen visszahelyezésre, másodlagosan pedig 12 havi átlagilletményének megfizetésére irányuló keresetet terjesztett elő. Kérte továbbá a

1. évre járó 37 nap szabadságának megváltásaként 528.100 forint megfizetésére kötelezni az alperest. A kereseti kérelmében hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság a kormánytisztviselők és a közszolgálati jogviszonyban állók esetében is akként foglalt állást, hogy a jogviszonyuk indokolás nélküli felmentéssel történő megszüntetése alkotmányellenes. A Gyulai Munkaügyi Bíróság a 2.M.233/2011/
2. számú ítéletével a keresetet elutasította. A felperest perköltség megfizetésére kötelezte és megállapította, hogy a le nem rótt eljárási illeték az állam terhén marad.Az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság a Ktv.
3. §

(1)bekezdését, amely lehetővé tette a munkáltató számára a közszolgálati jogviszony indokolás nélküli felmentéssel történő megszüntetését,

1. április
2. napjával megsemmisítette, a hivatkozott jogszabályi rendelkezés alkotmánysértő, azonban a munkáltatói intézkedéskor hatályos, „élő jog" volt, amelyet a bíróság nem hagyhatott figyelmen kívül. Nem találta megalapozottnak a munkaügyi bíróság a felperesnek a szabadságmegváltás megfizetésére irányuló kereseti kérelmét sem. Az ítélet indokolása szerint a tanúvallomások alapján megállapítható volt, hogy a felperes 2010-ben a szabadságát teljes egészében természetben kivette, így szabadságmegváltásra erre az időszakra vonatkozóan nem jogosult. Ezt támasztja alá a Magyar Államkincstár nyilvántartása is, amely a személyre szóló szabadságnyilvántartó tömbökben rögzített adatokon alapul.A felperes fellebbezése folytán eljárt Békés Megyei Bíróság a 3.Mf.25.607/2011/
3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperest perköltség megfizetésére kötelezte és megállapította, hogy a le nem rótt fellebbezési illeték az állam terhén marad.Az ítélet indokolása szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a munkáltatói intézkedés közlésekor a Ktv.
4. §

(1)bekezdése hatályos jogszabályi rendelkezés volt, így a munkáltató ezen alapuló eljárása sem tekinthető jogszerűtlennek. Az alperes az eljárás során sikeresen bizonyította azt, hogy a felperes részére a

1. évre járó szabadságát már korábban kiadta, ezért a szabadságmegváltást elutasító elsőfokú döntés is helyes. A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet „megváltoztatását és annak megállapítását, hogy a felperes közszolgálati jogviszonyának megszüntetésére jogellenesen került sor". Erre tekintettel „12 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány" és szabadságmegváltás megfizetésére kérte kötelezni az alperest.Álláspontja szerint az a tény, hogy az Alkotmánybíróság a 29/
2. (IV.7.) számú határozatával ex nunc hatállyal - a határozat közlését követő naptól - semmisítette meg a Ktv.
3. §

(1)bekezdését, semmit nem változtat azon a tényen, hogy a jogszabályi rendelkezés már a megalkotásakor alkotmányellenes volt. Jogtalan és etikátlan volt a jól képzett 59 éves felperes ilyen módon történő eltávolítása. A felperes elhelyezkedését lehetetlenné teszi az életkora, az új Munka törvénykönyve megalkotása során is figyelemmel volt a jogalkotó a védett kor intézményére, az alperes azonban erre sem volt tekintettel.A felperes a

1. évi szabadságát az ezen időszak alatti nagyfokú igénybevételére tekintettel nem tudta természetben kivenni, a szabadságigénylő tömbje „elveszett", a meglévő nyilvántartások (MÁK igazolás) nem tükrözik a tényleges eseményeket. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 275. §

(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben a jogszabálysértés megjelölése mellett kell előadni azt, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. Az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályi rendelkezés már a megalkotásakor alkotmányellenes volt, azonban az alkalmazhatósága szempontjából annak van jelentősége, hogy a megsemmisítésére „ex nunc" hatállyal - a határozat közzétételét követő nappal - került sor.Az Alkotmánybíróságról szóló - a perbeli időszakban hatályban volt - 1989. évi XXXII. törvény 40. §-a azt tartalmazta, hogy ha az Alkotmánybíróság a jogszabály, illetőleg a közjogi szervezetszabályozó eszköz alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt vagy a közjogi szervezetszabályozó eszközt teljesen vagy részben megsemmisíti. A 42. §

(1)bekezdése szerint a

1. §ban foglalt esetben a határozat közzétételét követő napon veszti hatályát a jogszabály vagy annak rendelkezése, és minősül visszavontnak a közjogi szervezetszabályozó eszköz vagy annak rendelkezése.Az alkalmazhatóság tekintetében a
2. §

(1),

(4)bekezdése a következőképpen rendelkezett:

(1): Azt a jogszabályt, vagy közjogi szervezetszabályozó eszközt, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatában megsemmisít, az erről szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni.

(2): A jogszabálynak vagy a közjogi szervezet egyéb jogi eszközének megsemmisítése - a

(3)bekezdésben foglalt eset kivételével - nem érinti a határozat közzététele napján vagy ezt megelőzően létrejött jogviszonyokat, s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket.

(4): Az Alkotmánybíróság a 42. §

(1)bekezdésében, valamint a 43. §

(1)-

(2)bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.Mindezek alapján megállapítható, hogy helytállóan jártak el a bíróságok akkor, amikor a Ktv. 17. §

(1)bekezdését alkalmazva nem tekintették jogellenesnek az Alkotmánybíróság határozatának meghozatalát megelőzően indokolás nélkül közölt felmentést. A perberi időszakban hatályos Ktv. a felperes által hivatkozott felmentési korlátozásra vonatkozó rendelkezést nem tartalmazott, így a jogerős ítélet e tekintetben sem jogszabálysértő.A szabadságmegváltási igény elutasításakor az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat helytállóan mérlegelték.A Pp. 206. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH.2012.163.). Nem megalapozott a felperesnek az arra történő hivatkozása, hogy az iratokhoz csatolt, Magyar Államkincstár által kiállított igazolások „nem tükrözik a tényleges eseményeket", a felperes szabadságigénylő nyilvántartási tömbje pedig elveszett.A szabadságnyilvántartást végző tanúk, B.H. és J.A.M. egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy a szabadságnyilvántartó tömb adatai alapján készült el a Magyar Államkincstár részére megküldött kimutatás, az abban foglaltaknak megfelelően a felperes 2010-re járó 37 nap szabadságát igénybe vette.Ennek alapján megállapítható, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítékok értékelése során nem jutottak téves, okszerűtlen következtetésre. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta.A felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes részére a felülvizsgálati eljárási költséget megfizetni.A felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, így a Pp. 359/A. § alapján mentesül az illetékfizetési kötelezettség alól. Budapest,

1. november
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő