Mfv.10763/2011/8 – Kúria

(4)bekezdés szerinti munkakör-felajánláskor megfelelő munkakörként a köztisztviselő iskolai végzettsége szerinti besorolási osztálynak és közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelő (adott esetben az alacsonyabb) besorolási fokozatú munkakört kell érteni, amelynek betöltéséhez szükséges szakképesítéssel rendelkezik. II. A megismételt eljárásban a Pp. 227. §

(5)bekezdése alapján a már jogerős ítéleti rendelkezések vonatkozásában nem kell bizonyítást felvenni, de a Pp.

1. § alapján a meghozott, a teljes kereseti kérelmet kimerítő döntés indokolása során a Pp.
2. §

(1)bekezdésére tekintettel ezekről is számot kell adni. Mfv.I.10.763/2011/

1. A Kúria a dr. Gunics László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Csörgits László jogtanácsos által képviselt alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt indított perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 24.M.403/
2. számon megindított és a Fővárosi Bíróság 59.Mf.630.616/2011/
3. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
4. november
5. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő k ö z b e n s ő í t é l e t e t A Kúria a Fővárosi Bíróság 59.Mf.630.616/2011/
6. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes 1997-től állt közszolgálati jogviszonyban az alperes jogelődjénél az E.I.F.-n, főtanácsosi beosztásban biológus egyetemi végzettséggel.
7. november 13-án az alperes előzetes értesítésében arról tájékoztatta, hogy a Kormány által elrendelt létszámcsökkentés miatt a közszolgálati jogviszonya felmentéssel megszűnik. A felmentési intézkedést a részére
8. április 7-én kézbesítették. A felperes a keresetében a felmentése jogellenességének megállapítását és eredeti munkakörébe történő visszahelyezését kérte.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság megismételt eljárásban hozott 24.M.403/2009/
9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította kötelezve az alperes javára perköltség megfizetésére. A munkaügyi bíróság kiemelte, hogy a Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.919/2007/
10. számú végzésében a megismételt eljárásra adott iránymutatás szerint a Ktv.
11. §

(4)bekezdésében foglalt munkakörfelajánlási kötelezettséget a

1. decemberi időpontban kell vizsgálni, amikor az alperes a felperes státuszát megszüntette. A Legfelsőbb Bíróság megállapította azt is, hogy a nem vitatott jogerős ítéleti következtetés szerint(59.Mf.633.676/2005/9.) az alperes a felmentést jogszerűen indokolta a Kormányhatározatokkal elrendelt és az alperest is érintő létszámleépítéssel, a csoportos létszámleépítés jogszabályi feltételeinek betartását a perben bizonyította, a KÉT megállapodással kapcsolatos felperesi hivatkozásokat pedig helytállóan hagyta figyelmen kívül.A munkaügyi bíróság az alperes irányítása alá tartozó közigazgatási szervektől és az alperestől beszerzett nyilatkozatok alapján azt állapította meg, hogy
2. decemberétől nem volt a felperesnek felajánlható üres betöltetlen álláshely, ami főtanácsosi besorolást, illetve a 9/
3. (II.3.) Korm. rendelet alapján biológusi végzettséget igényelt volna. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 59.Mf.630.616/2011/
4. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a
5. december 8-án kelt felmentéssel a felperes közszolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. Elrendelte a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának megfelelően folytatta le a megismételt eljárásban a bizonyítást. Ezért jogszerűen mellőzte a csoportos létszámleépítés jogszabályi feltételeinek betartása, a KÉT megállapodással kapcsolatos felperesi kifogások, valamint a felmentés indoka vonatkozásában a bizonyítást. Nem mellőzhette volna azonban e körben sem a döntése indokolását, miután a Legfelsőbb Bíróság valamennyi korábban született döntést hatályon kívül helyezett. Erre tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperessel közölt, a Ktv.
6. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti felmentés indokolása világos, valós és okszerű volt, a Kormány 1106/

1. (X.31.) számú határozatában elrendelt létszámcsökkentés végrehajtására szolgált. 39 fő köztisztviselő jogviszonyának megszüntetésével az alperes a létszámcsökkentés szabályait betartva járt el (az érdek-képviseleti szerv véleményét kikérte, a felmentés közlése előtt 30 nappal megelőzően a felperest, továbbá a Fővárosi Munkaügyi Központot is tájékoztatta). A másodfokú bíróság azt is rögzítette, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság - amennyiben a felperes keresetét elutasító döntést hoz - nem mellőzhette volna a felperesnek az egyenlő bánásmód követelményére és a rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozó kifogásai figyelmen kívül hagyásának indokolását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban az alperes a Ktv.
2. §

(4)bekezdésébe ütközően adta ki a felmentést, ezért nem tartotta szükségesnek annak vizsgálatát, hogy a felmentés egyéb okból is jogellenes-e.A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint az alperes irányítása alatt álló közigazgatási szerveknél nem volt betöltetlen, a felperesnek felajánlható munkakör. Az alperes saját hivatali szervezetében 12 üres álláshely volt, melyek felajánlhatósága vizsgálatánál azt kellett irányadónak tekinteni, hogy a felperes biológus végzettséggel rendelkezett, ezt meghaladó szakképzettséget nem bizonyított. Lényeges szempont továbbá, hogy mely álláshelyet lehetett a felperes besorolásának megfelelőként értékelni. A másodfokú bíróság a Ktv. 23. § és 24. §

(2)bekezdése alapján arra az álláspontra jutott, hogy mivel a besorolási fokozat alapvetően az adott köztisztviselő közszolgálatban eltöltött idejétől függ, így azt kellett figyelembe venni, hogy az adott munkakör felsőfokú iskolai végzettséghez köthető-e, azaz a I. besorolási osztályba sorolható-e. Így bármelyik besorolási fokozatú (fogalmazó, tanácsos, vezető tanácsos, főtanácsos, vezető főtanácsos) munkakör is alkalmas lehetett arra, hogy a felperesnek azt a munkáltató felajánlja. Egyetértett azonban az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint az osztályvezetői, osztályvezető-helyettesi, vagy főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi betöltetlen munkakör nem volt ilyennek tekinthető, mert a vezető kiválasztása a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik. Mindezeket figyelembe véve a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes besorolásának megfelelő 3 üres álláshely volt az alperesnél. A K.J., és H.F.H.O.-n meglévő tanácsosi, a K. K.F.-n lévő vezető főtanácsosi, valamint a N.T.F.N.P.O.-n lévő vezető tanácsosi munkakör. Az alperesnél érvényben volt SzMSz, valamint a 9/

1. (II.3.) Korm. rendelet rendelkezéseit figyelembe véve foglalt erről állást.A K., J. és H.F. feladatai ellátásánál a rendelet
2. pontjában a vízgazdálkodási, vízügyi ágazati, irányítási, igazgatósági (hatósági, szakhatósági, felügyeleti) feladatkör esetén az I. besorolási osztályban a biológus szakképzettség szerepel, akárcsak a rendelet
3. pontjában meghatározott környezetvédelmi és természetvédelmi igazgatási feladatkörnél is. A K.K.F. feladatköre alapján nem volt egyértelműen megállapítható, hogy az a rendelet mely pontjához kapcsolódó végzettséget kíván. Az elsőfokú bíróság e körben a rendelet
4. pontjára utalt, azonban ezt nem vezette le, és az az iratokból sem következtethető ki. Az alperes sem tudta pontosan megjelölni, hogy ezen üres álláshelyhez a rendelet mely pontja rendelhető. Az N.T.F.N.P.O.-n fennálló vezető tanácsosi munkakör vonatkozásában az elsőfokú ítélet sem tartalmazott megállapítást, hogy az ott meglévő üres munkakör mely feladatkörhöz köthető. Ugyanakkor a N.T.F. esetében a rendelet
5. számú melléklet
6. pontja szerinti természettudományi szakképzettséget megfelelőnek tartotta és a felperes ilyen végzettséggel rendelkezik. Az alperes a reá háruló bizonyítási teher ellenére nem bizonyította kétséget kizáró módon, hogy a felperes besorolásának megfelelő három üres álláshely között nem volt olyan, amely felajánlható lett volna, amely a felperes biológusi végzettségét igényelte volna. Így nem tudta bizonyítani, hogy a Ktv.
7. §

(4)bekezdésében rögzített munkakörfelajánlási kötelezettségének eleget tett.A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezért a felmentés jogellenes, így a Ktv. 60. §

(1)bekezdés alapján rendelte el a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását a felperes kérelmére, miután a munkáltató a visszahelyezés mellőzésére vonatkozó indítványát nem indokolta.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását kérte. Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság jogellenesen értelmezte a Legfelsőbb Bíróság végzését. A megismételt eljárásban az eljáró bíróságoknak csak azt kellett vizsgálniuk, hogy a felperes felmentése megfelelt-e a Ktv. 17. §

(4)bekezdésében foglaltaknak. Egyéb, az egyenlő bánásmód követelményével, a rendeltetésszerű joggyakorlással, valamint a felmentés valós, világos és okszerű voltával kapcsolatos vizsgálatot nem kellett folytatni.Álláspontja szerint a Ktv. 17. §

(4)bekezdésének a felperes felmentésekor hatályos rendelkezését nem akként kell értelmezni, hogy megfelelő minden olyan munkakör, amely a köztisztviselő besorolási osztályának megfelel, így akár magasabb (vezető főtanácsosi besorolású) munkakör is felajánlható. A Ktv.

1. §-a alapján éppen az állapítható meg, hogy a köztisztviselő besorolását az iskolai végzettség és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idő együttesen határozza meg. Az iskolai végzettség csak a besorolási osztályt határozza meg a Ktv.
2. számú melléklete alapján, azonban a Ktv.
3. §

(4)bekezdése nem a besorolási osztálynak, hanem a besorolásnak megfelelő munkakör felajánlásának kötelezettségéről szól. A felmentéskori felperesi besorolásnak megfelelő főtanácsosi betöltetlen munkakörök tekintetében állt tehát fenn az alperes munkakör- felajánlási kötelezettsége. A Ktv. 17. §

(4)bekezdésben szereplő feltételek konjunktívak, ezért már önmagában az a körülmény, hogy az üres álláshelyek egyike sem kívánt főtanácsosi besorolást, igazolja, hogy az alperes jogelődje nem sértette meg ezen kötelezettségét. Az alperes kifogásolta a másodfokú bíróság azon észrevételét, miszerint az alperesi jogelőd munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlást valósított meg azzal, hogy az F.I.-n munkaerő-felvétel történt a minisztériumban véghezvitt csoportos létszámleépítés időszakában, mert ezen észrevétel indokolatlan és megalapozatlan is volt. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában történő fenntartását kérte.Hivatkozása szerint a felülvizsgálattal támadott határozat megfelel az anyagi-, és eljárásjogi szabályoknak. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az alperes alaptalanul sérelmezte a jogerős közbenső ítéletnek a felmentés indokolásával, a csoportos létszámcsökkentés szabályainak megtartásával, illetve a KÉT megállapodás figyelembe vételével kapcsolatos okfejtését. Erre nézve a másodfokú bíróság a Pp. 275. §

(5)bekezdésének megfelelően járt el és állapította meg, hogy a jogerős ítéleti rendelkezések vonatkozásában bizonyítást a megismételt eljárásban már nem kellett felvenni, de a Pp. 215. § alapján meghozott, a teljes kereseti kérelmet kimerítő döntése indokolása során a Pp. 221. §

(1)bekezdésére tekintettel erről is számot kellett volna adnia. A Pp. 275. §

(7)bekezdés alapján a megismételt eljárás során is a bíróság a reá nézve irányadó szabályok szerint folytatja le az eljárását, ezért a felperes által előadott, de korábban a felülvizsgálati eljárás során el nem bírált kérelmek vizsgálatát nem mellőzheti. Helytálló a másodfokú bíróság álláspontja, miszerint a felperes által az előadott egyenlő bánásmód megsértése, valamint a hivatkozott rendeltetésellenes joggyakorlás körében felhozott felperesi kifogásokkal kapcsolatos érvelést az elsőfokú bíróság nem mellőzhette volna a felperes kereseti kérelmének elutasításakor. Arra tekintettel azonban, hogy a jogerős közbenső ítélet a Ktv. 17. §

(4)bekezdésének megsértése miatt ítélte jogellenesnek az alperes jogelőd felmentési intézkedését, szükségtelen volt ebben a körben a másodfokú bíróságnak észrevételt tennie. Ezért ezen jogerős közbenső ítéleti megállapításokat a Kúria mellőzi (12. oldal 2. bekezdés második mondata).A Ktv. 17. §

(4)bekezdésben foglalt munkakörfelajánlási kötelezettségről a jogerős közbenső ítélet álláspontja nem helytálló. Az alperes alappal sérelmezte a Ktv. 23. §-ra tekintettel a másodfokú bíróságnak a besorolásról kifejtett érvelését. A Ktv. 17. §

(4)bekezdés felmentéskor hatályos rendelkezése szerint a köztisztviselő az

(1)bekezdés

1. a)és
2. c)pontja alapján akkor menthető fel, ha a hivatali szervezetben vagy ennek irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a képzettségének és besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez nem járul hozzá. A Ktv. 23-25. § rendelkezései alapján a köztisztviselőt az e törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén iskolai végzettségének és közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni, felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetén fogalmazó, tanácsos, vezető tanácsos, főtanácsos, vezető főtanácsos besorolási osztályba és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött ideje alapján megállapított besorolási fokozatokba. A köztisztviselő besorolása tehát nem önmagában a besorolási osztályba, hanem a besorolási fokozatba is történő besorolást jelenti. Ezért a Ktv. 17. §

(4)bekezdése alkalmazásakor ezek figyelembe vételével kell eldönteni, hogy volte az alperes hivatali szervezetében a felperes besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör. A felperes a felmentéskor főtanácsosi beosztásban állt az alperes alkalmazásában, ezért a magasabb besorolási fokozatba tartozó munkakör felajánlása a részére nem volt kötelező. Arra azonban lett volna lehetőség, hogy az iskolai végzettségének megfelelő besorolási osztályon belül a köztisztviselő az alacsonyabb besorolási fokozatba tartozó munkakört elfogadja. Ezért a felperes besorolásának megfelelő üres álláshelynek a K., J.H.F.-n lévő tanácsos besorolású álláshely tekinthető. A Kúria a Pp. 275. §

(1)bekezdés alapján a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítéletnek ezen tanácsosi besorolású álláshely betöltéséhez szükséges, a 9/

1. (II.3.) Korm. rendelet
2. számú mellékletében foglalt
3. és
4. pontban szereplő biológusi szakképesítés megfelelőségét megállapító érvelését nem vitatta, a másodfokú bíróság álláspontjával szemben érvelést a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott, ezért e körben a jogerős közbenső ítéleti megállapítás nem volt vizsgálható.A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp.
5. §

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta.Kötelezte a pervesztes alperest a Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.)IM. rendelet 14.§ alapján az állam viseli. Budapest,

1. november
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, Dr. Gál Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő