Kfv.37066/2007/10 – Kúria

Kfv.IV.37.066/2007/10.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Karsics Attila pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a Zala Megyei Közgyűlés alperes ellen szociális ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Baranya Megyei Bíróság

1. október
2. napján kelt 7.K.21.256/2006/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 7.K.21.256/2006/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 /tízezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. A Legfelsőbb Bíróság dr. Karsics Attila pártfogó ügyvéd munkadíját 6.000 /hatezer/ forintban állapítja meg, amelyet, és az 1.200 /egyezerkettőszáz/ forint általános forgalmi adót a Legfelsőbb Bíróság Költségvetési és Ellátási Főosztálya utal ki a pártfogó ügyvédnek. A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes - a Zala Megyei Önkormányzat Kiskorú és Felnőtt Fogyatékosok Otthona gondozottja - 21.0000 Ft családi pótlékban és 24.000 Ft árvaellátásban részesült. A felperes édesanyja a Magyar Államvasutak Zrt. alkalmazásában áll, 2005 októbere óta táppénzen van, táppénzének havi összege 47.477 Ft. A Zala Megyei Közgyűlés Elnöke a
6. március
7. napján kelt 5322/
8. számú határozatával a felperes személyi térítési díját
9. február
10. napjától havi 36.000 Ft-ban állapította meg. Kötelezte az intézmény igazgatóját, hogy a gondozó intézmény számlájára havonként folyósított családi pótlékot - 21.000 Ft-ot a felperes személyi térítési díjaként fizesse be. Ezen túl kötelezte az édesanyát, hogy 15.000 Ft személyi térítési díjat minden hó 10-ig az intézmény számlájára fizessen be, továbbá a gyermek rendszeres havi jövedelmének 20 %-át költőpénzként biztosítsa. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 76/
11. /VI. 16./ KH határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát, és az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta a közgyűlés elnökének hatáskörét, a Zala Megyei Közgyűlés többször módosított 5/
12. /II. 20./ Kr. rendelete /a továbbiakban: Kr./
13. § /8/ bekezdése - szerinte - nem alapozta azt meg, mivel az kizárólag abban az esetben jogosítja fel az elnököt az eljárásra, amennyiben az intézményi ellátásban részesülő a havi jövedelméből nem tudja megfizetni az intézményi térítési díj mértékével azonos személyi térítési díjat. A helyi önkormányzatokról szóló
14. évi LXV. törvény /a továbbiakban: Ötv./
15. § /1/ bekezdéséhez fűzött törvényi indoklásra hivatkozva állította, hogy az önkormányzati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testületnek kellett volna eljárnia. Szerinte azáltal, hogy a képviselő-testület a hatáskörét átruházza, attól még a képviselő-testület marad az elsőfokú hatóság, a közgyűlés elnöke - átruházott hatáskörben - a közgyűlés helyett és nevében hoz döntést. Mindebből kifolyólag a másodfokú hatóság nem lehet a közgyűlés, hiszen a saját döntését bírálná felül. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
16. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
17. § /2/ bekezdésére hivatkozva állította az alperesi határozat jogszabálysértését, mivel a másodfokú érdemi döntés előkészítésében és meghozatalában a közgyűlés elnöke is részt vett. Hivatkozott arra is, hogy a Kiskorú és Felnőtt Fogyatékosok Otthonának tulajdonosa, fenntartója és munkáltatója a Zala Megyei Közgyűlés, amely másodfokú államigazgatási hatóságkánt járt el; ekként saját ügyének elintézésében vett részt, ezt azonban a Ket.
18. § /7/ bekezdése tilt. Kifogásolta, hogy a térítési díj megállapításakor a szülő kereseti viszonyait nem vizsgálták, a környezettanulmány elvégzésének szándékát jogszabálysértőnek tartotta, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló, többször módosított
19. évi III. törvény /a továbbiakban: Sztv./
20. § /3/ bekezdésére hivatkozással - megítélése szerint - az alperes visszamenőleges hatállyal állapított meg díjfizetési kötelezettséget, mivel az elsőfokú határozat
21. március 30-án kelt, a díjmegállapítás
22. február 1-jével történt. Vitatta, hogy a felperes vonatkozásában bármiféle felülvizsgálat történt volna, ezért ennek hiányában új térítési díjat nem lehetett volna megállapítani. Sérelmezte azt is, hogy a közgyűlésen nem vehetett részt, és személyesen, szóban nem terjeszthette elő fellebbezését. A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes
23. június
24. napján kelt 76/
25. számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában a Ket.
26. § /1/ bekezdés e/ pontjára hivatkozással kifejtette, hogy a közigazgatási hatóság érdemi döntése jogszerűségét a határozat indokolásában foglaltak alapozhatják meg. A felperes - értelemszerűen - kereseti kérelmében csak az indokolásban foglaltak alapján tudja vitatni a határozat jogszerűségét. A kereseti kérelemmel szemben előterjeszthető ellenkérelem nem határozat, hanem a perbeli védekezés jogi eszköze, ezért az a határozat Ket.
27. § /1/ bekezdés e/ szerinti indokolásának nem minősül. Megállapította a megyei bíróság, hogy a perbeli esetben mind az első-, mind a másodfokú hatóság a Zala Megyei Közgyűlés Elnökének hatáskörét a Kr.
28. § /8/ bekezdésére alapította. Ellentmondást tartalmaz a másodfokú határozat és az írásbeli ellenkérelem is e tekintetben, hiszen azt fejtegeti, hogy a szülő vagyoni helyzetének vizsgálata szükségtelen volt, mert a gyermeket megillető rendszeres jövedelem alapján került meghatározásra a fizetendő személyi térítési díj mértéke. Ebben az esetben viszont a Kr.
29. § /8/ bekezdése nem alapozza meg a közgyűlés elnökének átruházott hatáskörét, hiszen ő csak abban az esetben járhat el, ha az intézményi ellátásban részesülő a havi jövedelméből nem tudja megfizetni az intézményi térítési díj mértékével azonos személyi térítési díjat. Alaposnak értékelte tehát a megyei bíróság a felperes e tekintetben előterjesztett kereseti kérelmét, a közgyűlés elnökének hatásköre ugyanis ezen jogszabályhely alapján a perbeli esetben nem állapítható meg. Megállapította azt is a megyei bíróság, hogy sem az első-, sem a másodfokú határozatból egyértelműen nem derül ki, hogy a térítési díj meghatározására mely jogszabályhely alapján került sor, a felperes havi jövedelméből meg tudja fizetni, vagy nem tudja megfizetni a térítési díjat; így az sem volt érdemben vizsgálható, hogy vajon az eltartására köteles szülő vagyoni helyzete e tekintetben vizsgálandó-e, vagy sem. Jogszabálysértő tehát e tekintetben az alperesi határozat, és emiatt az felülvizsgálatra is alkalmatlan. Rögzítette a megyei bíróság, hogy az alperesnek egyértelműen állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a felperes a térítési díjat havi jövedelméből fedezni tudja-e vagy sem, és ennek figyelembevételével kell döntenie a hatáskör címzettjéről. Alaposnak ítélte a megyei bíróság a felperesnek az SZMSZ
30. § /1/ bekezdés b/ pontjára történő hivatkozását is; ez ugyanis kimondja, hogy a közgyűlés ülésére - a képviselőkön kívül - meg kell hívni meghívóval, tanácskozási jog nélkül a napirendi pontok tárgya szerinti illetékes szerv képviselőjét, valamint az érintett magánszemélyt. Hivatkozott a megyei bíróság a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának
31. számú állásfoglalására is. Kifejtette, hogy az ülések nyilvánosságát az SZMSZ
32. §-a szabályozza, melynek
33. § a/ pontja kimondja, hogy a közgyűlés zárt ülést tart önkormányzati, hatósági összeférhetetlenségi és kitüntetési ügyek esetén. A /4/ bekezdés értelmében zárt ülésen a képviselők, a főjegyző, meghívás esetén az érintett és a szakértők vehetnek részt. E két jogszabályhely összevetése alapján a megyei bíróság álláspontja szerint a felperest a közgyűlés ülésére a
34. § /1/ bekezdés b/ pontja alapján meg kellett hívni, és a
35. § /4/ bekezdése értelmében azon részt vehetett. Jogszabálysértő módon tagadta meg tehát az alperes a felperesi meghatalmazott jelenlétét a zárt ülésen, és nem támasztja alá a közgyűlés üléséről történő kirekesztését a Ket.
36. § /2/ bekezdés a/ és b/ pontja sem. A megyei bíróság álláspontja szerint ez olyan súlyos eljárási jogszabálysértés, amely a bírósági eljárásban nem orvosolható, ezért szükségszerű az alperesi határozat ezen okból történő hatályon kívül helyezése. Megjegyezte a megyei bíróság, hogy helytállóan foglalt ugyanakkor állást az alperes a határozat-tervezet megtekintésével kapcsolatos felperesi kérelemről; a Ket.
37. § /2/ bekezdés a / pontja értelmében az ügyfél a határozat /végzés/ tervezetébe nem tekinthet be. Nem tartotta jogszabálysértőnek a megyei bíróság azt az alperesi gyakorlatot, hogy az elnök átruházott hatáskörben történő eljárása esetén a fellebbezés elbírálására az alperesi határozatban hivatkozott jogszabályhelyek alapján a közgyűlés jogosult. A megyei bíróság álláspontja szerint nem történt az alperes részéről visszaható hatályú jogalkalmazás sem, személyi térítési díj összege a megállapítás időpontjától függetlenül évente két alkalommal vizsgálható felül és változtatható meg, a Kr.
38. § /5/ bekezdése értelmében; így az éves felülvizsgálat alkalmával a Kr. szerint a magasabb térítési díj megállapítására az alperes jogosult volt. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Bejelentette, hogy a jogerős ítélet rendelkező részét tudomásul vette, azt elfogadta. Felülvizsgálati kérelmét kizárólag a megyei bíróság ítéletének indokolásával szemben kívánta előterjeszteni. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ket.
39. § /1/, /2/, /3/, /4/ bekezdését,
40. § /1/, /2/, /3/ bekezdését,
41. § /1/ bekezdését,
42. § /1/, /2/ bekezdését,
43. § /2/ bekezdését,
44. § /2/, /3/, /4/, /5/, /7/, /8/, /9/ és /10/ bekezdését,
45. § /2/ bekezdését,
46. § /1/, /2/ bekezdését, az Ötv.
47. § /1/ bekezdését, az Sztv.
48. § /3/ és /6/ bekezdését. Kifejtette, hogy az SZMSZ a közgyűlés elnökére átruházott hatáskörökről szóló
49. sz. melléklete szerint a Zala Megyei Közgyűlés Elnöke dönt a felnőtt szociális és gyermekvédelmi intézményekben ellátottak személyi térítési díjának csökkentése, vagy elengedése tárgyában. A felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet indokolásával szemben négy kérdéskörre terjesztette elő; nevezetesen, hogy tisztázva legyen, az alperes az általa hivatkozott szempontok figyelembevétele mellett jogosult-e, vagy sem az ügyben eljárni. Másodsorban különösen jogszabálysértőnek tartotta a megyei bíróság ítélete indokolásának azon részt, amely szerint nem jogszabálysértő az az alperesi gyakorlat, hogy az elnök átruházott hatáskörben történő eljárása esetén a fellebbezés elbírálásáról a közgyűlés dönt. Harmadsorban kifejtette, hogy - álláspontja szerint - az alperes részéről visszaható hatályú jogalkalmazás történt, ezért törvénysértő, amikor az alperes nem a határozat jogerőre emelkedésének napjától lépteti hatályba a határozat tartalmát, hanem a határozat alapjául szolgáló rendelet hatályba lépésének napjától. Negyedsorban kifogásolta, hogy a megyei bíróság az Alkotmánybíróságról szóló
50. évi XXXII. törvény /a továbbiakban: AB tv./
51. § /1/ bekezdése alapján nem indított alkotmánybírósági eljárást, holott arra köteles lett volna az eljárás felfüggesztése mellett. E körben alkotmányellenesnek tartotta, hogy az Zalaegerszegi Kiskorú és Felnőtt Fogyatékosok Otthonának tulajdonosa, fenntartója és munkáltatója a Zala Megyei Közgyűlés, amely ebben az ügyben jogilag vitatható módon - másodfokú államigazgatási hatóságként járt el. Ugyanakkor a Ket.
52. § /7/ bekezdése alapján a hatóság a saját ügyének elintézésében hatóságként nem vehet részt. Kétségtelen tény, hogy mind az Sztv. mind a Kr. a fenntartó jogosultságává teszi a díjmegállapítást, ugyanakkor ez ellentétes a Ket.
53. § /7/ bekezdésével. A Zala Megyei Közgyűlés egyszerre és egyidejűleg a szerződés vonatkozásában mellérendeltségi, és ezzel egyidejűleg - mint államigazgatási hatóság ügyfeleként egyazon ügyben alá-, fölérendeltségi jogviszonyban is áll, márpedig egyszerre mindkettő nem lehet. A Ket.
54. § /2/ bekezdésére és az Ötv.
55. § /1/ bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy ha a képviselő-testület a hatáskörét átruházza, attól még a képviselő-testület marad az elsőfokú hatóság; amikor a közgyűlés elnöke átruházott hatáskörben meghozza az elsőfokú határozatot, akkor csak fizikailag hoz döntést, az jogi értelemben valójában a közgyűlés döntése. A közgyűlés elnöke átruházott hatáskörben a közgyűlés helyett és nevében hoz döntést. Mindebből kifolyólag a másodfokú hatóság nem lehet a közgyűlés, hiszen a saját - még ha átruházott hatáskörben is hozott - döntését bírálná felül; ez a Ket.
56. § /2/ bekezdésének sérelmét is jelenti. Kifogásolta azt is a felperes, hogy az önkormányzat rendeletében nem szabályozott több olyan kérdést sem, amelynek szabályozását az Sztv.
57. §-a kötelezően előírja az önkormányzat számára. A Zala Megyei Közgyűlés helyi rendelete alkotmányellenes, ezért e tekintetben is a megyei bíróságnak az Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulnia, normakontrollt kérve. Álláspontja szerint ebben az ügyben ezt az önkormányzati rendeletet nem lehetne ilyen szubjektív szempontok alapján alkalmazni, hiszen alkotmányos jogokat sért. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Elsődlegesen leszögezi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a megyei bíróság a felperes keresetének helyt adó, a keresettel támadott alperesi határozatokat hatályon kívül helyező, és új eljárásra kötelező döntést hozott. E körben a jogerős ítélet indokolásában a Pp.
58. § /1/ bekezdésének megfelelően rögzítette a feltárt jogszabálysértéseket, és iránymutatást adott azok kiküszöbölésének módjára vonatkozóan is. Ily módon a megyei bíróság ítélete megfelelt a Pp. általános szabályainak, és a közigazgatási perekre vonatkozó különleges előírásainak is, azaz a Pp.
59. § /1/ bekezdésében foglaltaknak. A felülvizsgálati kérelemben írtak kapcsán kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a megyei bíróság a jogerős ítélet meghozatala során nem alkalmazta - és így meg sem sérthette - a Ket. előírásait. Az eljárásra jogosultság tekintetében a megyei bíróság a felülvizsgálat során alaposnak értékelte a keresetet, és annak tisztázására hívta fel az alperesi hatóságot. A személyi térítési díj csökkentésének vagy elengedésének lehetőségével a megyei bíróság a hatályon kívül helyezést megalapozó jogszabálysértések megállapítása okán nem foglalkozott, így a díjmegállapítás időpontjával sem, ezen kérdésekben jogi álláspontot nem foglalt el, így annak jogszerűsége sem volt felülvizsgálható. A megyei bíróság az alperes döntési mechanizmusát, a hatáskörátruházást jogilag aggályosnak minősítette, azt jogerős ítéletében megindokolta; így ezen kérdés további részletezése és kifogásolása a felülvizsgálatot kérő részéről megalapozatlan, tekintettel a megyei bíróság által elrendelt új eljárásra. A felperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy a megyei bíróság nem indított az Alkotmánybíróság előtt a tárgyalás felfüggesztésével egyidejűleg eljárást. Ezzel kapcsolatosan hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az AB tv.
60. § /2/ és /4/ bekezdése értelmében az AB tv.
61. § b/ pontja szerint a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata, illetve az e/ pont szerinti, a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése iránt az eljárást bárki indítványozhatja. Ebből következően az ilyen típusú eljárások megindítására bárki tehát pl. a felperes is - jogosult az Alkotmánybíróság előtt. A megyei bíróságnak ilyen típusú eljárások indítására jogszabályi kötelezettsége nem áll fenn, így annak mellőzése sem tekinthető jogszabálysértőnek, és ezen döntését a megyei bíróság indokolni sem köteles. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben foglalt, a jogerős ítélet indokolásával szembeni kifogásai részben időelőttiek - a jogerős ítélet tartalmával ellenkezőek, részben megalapozatlanok, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el. A megyei bíróság által megismételni rendelt új eljárás eredményeként hozott határozatok ellen az azokat sérelmező fél számára ismételten megnyílik a bírósági felülvizsgálat igénybevételének jogszabályi lehetősége. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp.
62. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp. perköltség
63. §-ának /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
64. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság a 7/
65. /III. 30./ IM rendelet
66. § /1/ bekezdés b/ pontja, valamint a
67. évi CLIII. törvény
68. § /4/ bekezdése alapján állapította meg az államot terhelő pártfogó ügyvédi munkadíjat. Az eljárás az Sztv.
69. §-a szerint illetékmentes. Budapest,
70. december
71. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Darák Péter sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő