← Magyarország

Mfv.11036/2011/13 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Nincs helye felülvizsgálatnak az első fokon jogerőre emelkedett döntéssel és a másodfokú hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító végzéssel szemben. Mfv.I.11.036/2011/13.szám A Kúria a dr. Szemes Marianna ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a dr. Szegvári Ferenc ügyvéd által képviselt I.r., II.r., és a dr. Horváth H. Gábor ügyvéd által képviselt IV.r. alperesek ellen kártérítés iránt a Veszprémi Munkaügyi Bíróságnál 1.M.178/

  1. szám alatt megindított és másodfokon a Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.20.550/2011/
  2. számú részítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő r é s z í t é l e t e t : A Kúria a II.r. felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet, valamint az I.r. felperesnek a Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.20.550/2011/
  3. számú részítélete gyógyászati költségekre vonatkozó rendelkezése, az I.r. alperesnél fennállt munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggő döntés tárgyában előterjesztett felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja.Egyebekben a jogerős részítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi az I.r. felperest, hogy fizessen meg az I.r. alperesnek és a IV.r. alperesnek külön - külön - 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s : Az I.r. felperes és házastársa, a II.r. felperes az I.r. felperesnek az I.r. alperesnél fennállt munkaviszonya jogellenes megszüntetésével összefüggésben vagyoni és nem vagyoni kár, az I.r. felperest az I.r. alperesnél
  4. március 8-án ért üzemi balesetből eredő vagyoni és nem vagyoni kár megfizetésére kérték egyetemlegesen kötelezni az alpereseket.Megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság
  5. július 12-én megállapította, hogy a II.r. felperes és a III.r. alperes között a per
  6. június 26-án félbeszakadt. A II.r. felperes nem vagyoni kárigényének kivételével a perben előterjesztett igényeitől elállt, ezért a bíróság e vonatkozásban a pert megszüntette. A
  7. július 12-én tartott tárgyaláson kihirdetett végzésével a felpereseknek az I.r. és a II.r. alperessel szemben a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos igények tekintetében a pert a Pp.
  8. §

(1)bekezdés a) pontja alapján - figyelemmel a Pp. 130. §
(1)bekezdés
  1. g)és
  2. h)pontjára - megszüntette, mert munkaügyi per csak a Pp. 349. §-ában meghatározott személyek ellen indítható, illetőleg a rendes felmondás jogellenességével kapcsolatos igények esetében az I.r. felperes a keresetindítási határidőt elmulasztotta.A Veszprémi Munkaügyi Bíróság 1.M.178/2008/74. számú, 82. sorszámon kiegészített ítéletével egyetemlegesen kötelezte az I. és IV.r. alpereseket az I.r. felperes javára 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és gyógyászati költségek fejében 1.825.000 forint és 2010. július 1-jétől minden hónap 10-éig havi 25.000 forint járadék, továbbá a nem vagyoni kár után 2004. március 8-ától a gyógyászati költségek után 2008. június 1-jétől járó, a Ptk. 301. §
(1)bekezdés szerinti késedelmi kamat megfizetésére. Ezt meghaladó (a felperesek további 19.000.000 forint kártérítés és kamatai, az I.r. felperesnek havi 35.000 forint és 2010-től havi 64.000 forint gyógyászati költség-járadék, az I.r. felperesnek 76 éves koráig keresetpótló járadékként egy összegben járó 118.000.000 forint megfizetésére irányuló) keresetet elutasította. Kötelezte az I. és a IV.r. alperest, hogy egyetemlegesen fizessék meg az eljárási illetéket és az előlegezett költséget.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az I.r. felperes az I.r. alperesnél
  1. október 1-jétől
  2. augusztus 17-éig állt szállodaigazgató munkakörben alkalmazásban. A munkaviszonya rendes felmondással átszervezés indokával szűnt meg.Az I.r. felperes
  3. március 8-án a munkáltató tulajdonát képező mikrobusszal kiküldetésből hazafelé tartva szenvedett balesetet, melynek következtében jobb kulcscsont-törés, bal könyökzúzódás és fejzúzódásos sérülései keletkeztek, amelyek miatt
  4. szeptember 12-éig táppénzes állományban volt. A kulcscsont-törés a konzervatív kezelés hatására nem épült át, ezért
  5. május 25-én titán velőűrsínnel rögzítették. Ezt követően a röntgenfelvételek megfelelő állapotúnak találták a törés helyét.Az OEP OOSZI
  6. január 30-án a balesetből eredően 10 %-os munkaképesség-csökkenést véleményezett.
  7. augusztus 27-én az I.r. felperesnél rotátorköpeny szindrómát, a vállizület ütődéses szindrómáját és spondylosis servitálist állapítottak meg.A munkaügyi bíróság a bizonyítás eredményeként akként foglalt állást, hogy az I.r. alperes gépkocsivezetője által vezetett jármű közlekedése során bekövetkezett baleset foglalkozási eredetű, az a munkáltató működési körébe tartozik, ezért a kártérítési felelőssége fennáll. A IV.r. alperest, mint biztosítót az I.r. alperessel fennálló felelősségbiztosítási szerződés alapján terheli helytállási kötelezettség a munkáltatóval azonos mértékben. Az alperesek nem bizonyították, hogy az I.r. felperes sérülése az általa be nem kapcsolt biztonsági öv használatával elkerülhető lett volna, ezért kármegosztásra sem volt lehetőség.A perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a baleset következtében az I.r. felperesnél 10 %-os mértékű munkaképesség-csökkenés alakult ki, a jobb vállizület mozgásfunkciója minimálisan beszűkült, a jobb felső végtagot emelni, illetőleg hosszabb ideig tartani nehézkesen tudja. A nehéz és közepesen nehéz fizikai munka végzésében, valamint a jobb felső végtaggal végzett sporttevékenységben korlátozott. A szakvélemény és az orvosi iratok alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy nem volt megállapítható, miszerint a rotátorköpeny szindróma a baleset következtében alakult volna ki. Ezt a betegséget a káreseményt követően négy évvel később diagnosztizálták. Orvosi javaslat szerint további kivizsgálásra szorul, amelyet azonban az I.r. felperes nem végeztetett el, ezért nem tudta bizonyítani, hogy a rotátorköpeny szindróma a baleset következménye.Az igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a gyógyfürdő igénybevétele az I.r. felperes részéről részben a baleset, részben a nem baleseti eredetű sérülés miatt szükséges, ezért az alperesek csak részben kötelesek a kiadásokért helytállni: a
  8. május 25-étől
  9. augusztus 26-áig a teljes fürdőköltséget, ezt követően pedig csak annak felét kötelesek megfizetni általános kártérítés formájában.A nem vagyoni kárigényt kizárólag az egészségkárosodással összefüggésben bírálta el. Ebben a körben a II.r. felperes keresetét elutasította, mert az, hogy ápolásra szorul, nem kapcsolódik az I.r. alperessel fennállt I.r. felperesi munkaviszonyhoz, az intenzív gondoskodás hiánya pedig nem a balesettel, hanem az I.r. felperesnek a felmondás miatti munkahely változtatásával van összefüggésben. Az I.r. felperes nem vagyoni kárigényét megalapozottnak találta. Megállapította, hogy a baleseti sérülés miatt a mindennapi életében akadályozott, mert a közepesnél nehezebb fizikai munkavégzésre alkalmatlan, nehéz teher emelésére nem képes. Életmódjához hozzátartozik a háztartás vezetése, a család ellátása, a mozgásfunkció beszűkülés miatt pedig a háztartási munkák egy része jelentős fizikai megterheléssel jár a számára. A tanúvallomások alapján megállapította, hogy a baleset bekövetkezését megelőzően az I.r. felperes több sportot is űzött, kifejezetten aktív életmódot folytatott. Ez a szabadidős tevékenysége a baleset következtében megszűnt. Értékelte az így ért hátrányok körében az azóta is jelentkező fájdalomérzetet és azt is, hogy életvitele nem kizárólag a balesettel összefüggésben, hanem a távoli munkahely miatt is beszűkült. Az alperesek a teljesítéssel késedelembe estek, ezért a megítélt 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés után a baleset napjától, a gyógyászati költségek után pedig a peresített időszak középarányos időpontjától számította a késedelmi kamatot.A keresetveszteségi járadék iránti igényt azért utasította el a munkaügyi bíróság, mert az I.r. felperes nem bizonyította, hogy a jövedelemveszteség a baleset következménye. A munkaviszonya nem a baleset, hanem átszervezés miatt szűnt meg, a jövedelme pedig azért lett alacsonyabb, mert az alpereshez hasonló bért ajánló munkáltatónál nem tudott elhelyezkedni. Ez pedig független az I.r. alperes magatartásától.Az elsőfokú bíróság az alpereseket a Pp.
  10. § alapján kötelezte az előlegezett költség és az eljárási illeték megfizetésére. A kiegészített ítélettel szemben az I.r. felperes, valamint az I. és a IV.r. alperesek nyújtottak be fellebbezést.A Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.20.550/2011/
  11. számú részítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette. A fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és kötelezte az I. és a II.r. felpereseket, hogy a IV.r. alperesnek külön-külön fizessenek meg 112.500 forint elsőfokú részperköltséget. Az elsőfokú ítélet gyógyászati költségekre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet, mint részítéletet helybenhagyta.Kötelezte az I.r. felperest az I. és a IV.r. alperesnek mint egyetemleges jogosultaknak 375.000 forint másodfokú részperköltség, az I. és a IV.r. alpereseket az állam javára fellebbezési részilleték megfizetésére. A hatályon kívül helyezett rendelkezések vonatkozásában megállapította a másodfokú perköltség összegét. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a II.r. alperessel szembeni keresetet elutasította ugyan, de ennek indokát nem részletezte, ezen rendelkezést azonban a felek nem támadták, így az jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság az I.r. felperes és a III.r. alperes közötti félbeszakadás tárgyában nem hozott döntést formálisan, ez a jogvita elbírálására azonban nem hat ki. A tárgyalás berekesztését követően benyújtott felperesi beadvány miatt a Pp.
  12. §
(2)és
(3)bekezdés szerint a tárgyalás újbóli megnyitására nem látott lehetőséget, ezért azt figyelmen kívül hagyta. A másodfokú bíróság rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben előterjesztett keresetek tárgyában permegszüntető végzést hozott. Ezzel szemben a felperesek fellebbezést nem terjesztettek elő, az ítélet elleni fellebbezés elbírálása során pedig nem volt értékelhető az ezzel kapcsolatos hivatkozásuk.Az I.r. alperesi munkáltató a kártérítési felelősség jogalapját elismerte. Bizonyított munkavállalói közrehatás hiányában a felmerült károkért teljes mértékben felel, míg a IV.r. alperes a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 171/2000. (X.13.) Korm. rendelet 1. § b) pontja, 7. §
(1)bekezdése és az
  1. számú melléklet
  2. §-a alapján tartozik helytállni.Az elsőfokú bíróság a peradatok okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy a rotátorköpeny szindróma baleseti eredete nem bizonyított. A baleset bekövetkezte, a ritkának mondható orvosi dokumentáció és a
  3. augusztus 27-ei diagnosztizálás időpontjáig eltelt négy év figyelembevételével az orvosszakértő úgy nyilatkozott, hogy a betegség és a baleset között okozati összefüggés nem állapítható meg. A szakértői vélemény e tekintetben egyértelmű volt, további lelet nem állt rendelkezésre, más peradattal nem állt ellentétben, így a Pp.
  4. §
(2)bekezdése alapján újabb szakértő kirendelésének nem volt helye.Az elsőfokú bíróságnak a munkaképesség-csökkenés értékelésére tett megállapításai teljes mértékben a szakértői véleményen alapulnak. Ennek mértékét nem érinti az I. rendű felperes fájdalom érzete.A munkaügyi bíróság a nem vagyoni kártérítés mértékének elbírálása során a felperest ért hátrányokat teljes körűen feltárta, azokat a súlyuknak megfelelően értékelte. Alaptalannak találta mind az I.r. felperes, mind az I. és a IV.r. alperes fellebbezését a másodfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés után járó kamatok tekintetében a Ptk. 360. §
(1)bekezdés és 301. §
(1)bekezdés, valamint a
(4)bekezdés alapján.A megyei bíróság a fellebbezésben felemelt keresetveszteségi járadék iránti keresetet sem találta alaposnak osztva a munkaügyi bíróság azon álláspontját, hogy nincs okozati összefüggés az állított jövedelemveszteség és a baleset között.A gyógyászati költségek vonatkozásában az I. és a IV.r. alperesek fellebbezését alaposnak ítélte, miután az Mt. 183. §
(2)bekezdésében foglalt általános kártérítés alkalmazásának feltételei nem álltak fenn, a gyógyászati költségek vonatkozásában a követelés összegszerűen bizonyítható. A megismételt eljárásban ezért az I.r. felperes által felajánlott bizonyítás eredményeképpen hozható megalapozott döntés a gyógyfürdőzés indokoltsága és gyakorisága, valamint összegszerűsége vonatkozásában. A megyei bíróság alaposnak találta a IV.r. alperesnek az elsőfokú perköltség megállapítása és viselése tárgyában előterjesztett fellebbezését, miután a tárgyi költségmentesség a Pp. 86. §
(3)bekezdés alapján nem érinti az ellenfél javára járó perköltségek megtérítésének kötelezettségét. A pertárgy értékét a 20.000.000 forint nem vagyoni kártérítés, a 42.000 x 12 = 504.000 forint keresetveszteségi járadék és a 381.407 x 12 = 4.576.884 forint, mindösszesen 25.080.884 forint képezi a Pp. 24. §
(2)bekezdés a) pontja és 25. §
(3)bekezdés alapján. Ezt és a IV. rendű alperes jogi képviselője által kifejtett tevékenységet figyelembe véve a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdés alapján állapította meg az I.r. felperest terhelő perköltség összegét.A fellebbezési eljárásban az I.r. felperes a nem vagyoni kártérítés iránti keresetét felemelte, annak számítását is megváltoztatta, annak egyösszegű megfizetésére tartott igényt, így annak összege 83.008.800 forint. Miután a részítélettel jogerősen elbírált követelés vonatkozásában az I.r. felperes pervesztes lett, a Pp.
  1. § alapján köteles az I. és a IV.r. alperesek mint egyetemleges jogosultak fellebbezési részperköltségének megfizetésére.A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős részítélet „megváltoztatásával a rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát", másodlagosan a jogerős részítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. Eljárásjogi szabálysértésként a Pp. 1., 2.,
  2. és
  3. § rendelkezéseinek a megsértésére (felülvizsgálati kérelem 5-
  4. oldal) hivatkoztak.Álláspontjuk szerint az elsőfokú ítéletnek minden rendelkezését megfellebbezték. Jogszabálysértő a jogerős ítéletnek a felperesi perköltség és illeték fizetésre kötelező rendelkezése is. Egyben teljes személyes költségmentesség engedélyezését kérték. A hatályon kívül helyezett rendelkezések vonatkozásában a munkaügyi bíróság nem folytathatna le megismételt eljárást a másodfokon szóban bejelentett és el nem bírált kizárási kérelem miatt. Az ügyben eljáró első- és másodfokú bíróságok nem voltak elfogulatlanok, kizárási indítványukat jogellenesen utasította el a Győri Ítélőtábla. Ezért a megismételt eljárásban más bíróságok eljárását kérték (felülvizsgálati kérelem 18-
  5. oldal). Hivatkozásuk szerint sérült a tisztességes eljáráshoz való joguk a per indokolatlan elhúzódása miatt. A bíróságok nem biztosították, hogy a felek a jogaikat rendeltetésszerűen gyakorolják, mert az alperesek a kárfelelősségüket elismerték, de fizetni nem akarnak.A felperesek álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 1-
  6. §-ait, a
  7. §
(1)és
(2)bekezdését, 340. §
(1)bekezdését, 342. §
(1)bekezdését, 355-
  1. §, 359-
  2. § rendelkezéseit (felülvizsgálati kérelem 8-
  3. oldal). A másodfokú bíróság annak ellenére mentesítette e károkozót a fizetési kötelezettség alól, hogy a felelősségét elismerte, ezért az alperesek jogalap nélkül gazdagodtak azzal, hogy a felperesek tartalékaiból finanszírozták a károkozással felmerült költségeiket, ezért ezen összeget kamatostól kell visszafizetniük az alpereseknek. Ezen összeg az első négy évben 3,5 millió forint volt. A teljes kártérítés elvét figyelembe véve a vagyoncsökkenést a hét évre járó kereskedelmi banki kamattal növelt összegben kell megfizetni, nem pedig jegybanki alapkamattal. Minden olyan esetben általános kártérítés formájában kérték a kár összegének megállapítását, ahol a kár köztudomású ismeretek alapján így is megállapítható.A másodfokú bíróság az első fokon 1/70-ed részben megítélt járadékigényt alaptalanul vonta el, ezért a keresetnek megfelelően kereskedelmi banki kamatos kamattal kérték azt megfizetni az ítélet jogőre emelkedésétől számítottan és élethossziglan inflációval korrigálva vagy egy összegben, vagy járadékban. A másodfokú bíróság jogsértő módon járt el, amikor a kereset ellenére nem állapította meg a rendes felmondás semmisségét, holott ezt hivatalból kellett figyelembe venni nemcsak a Ptk.
  4. §
(1)bekezdése, hanem az Mt. 7-
  1. § rendelkezései szerint is (felülvizsgálati kérelem 15-
  2. oldal). A bíróságok megsértették az Mt.
  3. §
(1)bekezdését és a
  1. § rendelkezéseit is, ugyanis a II.r. felperest marasztalták akkor, amikor a munkáltató tulajdonosainak jogalanyiságát a munkaügyi perben nem ismerték el, de a II.r. felperes jogalanyiságának hiányát nem állapították meg. A II.r. felperes házastársának történő károkozás révén „jogalany" lehetett a perben, de eredetileg polgári kártérítési pert kezdeményeztek a felperesek az alperesek ellen. A munkaügyi bírósághoz történő áttétellel ugyanakkor nemcsak a II.r. felperes, hanem a II. és a IV.r. alperes „jogalanyisága" is megszűnt. Minderre tekintettel az I. és a II.r. felperest jogellenesen marasztalta a másodfokú részítélet részperköltségben. A II.r. felperes vonatkozásában nem volt „joghatósága", az I.r. felperes vonatkozásában pedig a vagyoni és a kereseti viszonyai nem tették ezt lehetővé. A II.r. felperes mint családtag polgári kártérítési igényét, valamint a károsult I.r. felperes „munkajogilag kezelhetetlen és elutasított" polgári kártérítési keresetét hivatalból kellett volna a Veszprém Megyei Bíróságra, mint általános hatáskörű bíróságra áttenni.A rendes felmondás semmisségének figyelmen kívül hagyásával a másodfokú bíróság megsértette az Mt.
  2. §
(1)bekezdését,
  1. §-át, a Ptk. 75., 76.,
  2. §
(2)bekezdés,
  1. §,
  2. §
(1)bekezdés,
  1. §,
  2. §,
  3. §,
  4. §, és
  5. § és a 355-
  6. § rendelkezéseit (felülvizsgálati kérelem
  7. oldal -
  8. oldal).Nem tájékoztatta a bíróság a jogi képviselő nélkül eljáró felpereseket arról, hogy mi a következménye, ha a járadékkövetelést egy összegben kéri.A tényekkel ellentétesen vont le következtetést az I.r. felperes következményes és szövődményes kárairól és arról, hogy nem volt bizonyított az ok- okozati összefüggés a rotátorköpeny szindróma és a baleset között, mert a baleset előtt semmilyen más sérülése és akadályoztatása nem volt a sportolásban.Jogellenes volt a fürdőköltség megfelezése, mert az I.r. felperesnek nem volt nem baleseti eredetű gyógyfürdő kezelést igénylő sérülése. Az I.r. alperes és a IV.r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban tartására irányult. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  9. §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felperesek felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint nem alapos. A II.r. felperes saját nevében nem, csak az I.r. felperes képviselőjeként élt a kiegészített elsőfokú ítélettel szemben fellebbezéssel, ezért az ő vonatkozásában az első fokon kiegészített ítélettel elbírált nem vagyoni kártérítés iránti keresetet elutasító rendelkezés, valamint az elsőfokú bíróság által
  1. július 12-ei tárgyaláson kihirdetett végzéssel az I.r. felperesnek az I.r. alperesnél fennállt munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos igényei tekintetében hozott permegszüntető döntés is jogerőre emelkedett. Az I.r. felperes csak a kiegészített elsőfokú ítélettel szemben nyújtott be fellebbezést, a permegszüntető végzéssel szemben nem (mint ahogy erre a jogerős részítélet
  2. oldal
  3. bekezdésében helytállóan hivatkozott), ezért e körben az I.r. felperes vonatkozásában az elsőfokú bíróság permegszüntető végzése is első fokon jogerőre emelkedett. Miután az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen nincs helye felülvizsgálatnak a Pp.
  4. §
(1)bekezdés alapján, ezért a Kúria a II.r. felperesnek az első fokú ítéleti rendelkezésekkel szembeni, valamint az felpereseknek a permegszüntető végzéssel érintett keresetei tárgyában előterjesztett felülvizsgálati kérelmeit a Pp. 273. §
(2)bekezdés a) pontja alapján hivatalból elutasította.A jogerős részítélet az elsőfokú kiegészített ítélet gyógyászati költségekre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, tehát e keresetről érdemben nem döntött. Ezért a Pp. 270. §
(2)bekezdés alapján ezen jogerős hatályon kívül helyezésről szóló döntéssel szemben felülvizsgálati kérelem előterjesztésének szintén nem volt helye( BH.1996.43.), így e tárgyban az I.r. felperes felülvizsgálati kérelmét a Kúria a Pp. 273. §
(2)bekezdés a) pontja alapján hivatalból szintén elutasította.Az I.r. felperes alaptalanul hivatkozott az első- és a másodfokú eljárás során eljárási szabálysértésre. Nem volt megállapítható a pártatlanság elvének és a perek tisztességes lefolytatásának, ésszerű időn belül történő befejezésének, a felek jogainak rendeltetésszerű gyakorlását biztosító eljárási szabályoknak a megsértése. A perben eljáró bírók elfogultságára adat nem merült fel, a felperesek elsőfokú bíróság kizárására vonatkozó indítványát jogerősen a Győri Ítélőtábla elbírálta, a fellebbezési szakban előterjesztett, az ügyben eljárt valamennyi elsőfokú bíróval szembeni elfogultsági kifogásról a jogerős részítélet a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatásban jogszerűen rendelkezett. Az elsőfokú bíróság az I.r. alperes elismerése folytán jogszerűen állapította meg, hogy az I.r. felperes üzemi balesetével kapcsolatos munkáltatói kárfelelősség az Mt. 174. §
(1)bekezdés alapján fennáll. Abból, hogy a szükséges bizonyítás lefolytatását követően a kárfelelősség mértékére, az I.r. felperest ért károk mibenlétére vonatkozóan hozott döntésével csak részben adtak helyt a keresetnek a bíróságok, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy sérült a felek perbeli rendeltetésszerű joggyakorlására, a perek ésszerű időn belül történő befejezésére vonatkozó joga vagy az eljáró bíróságok ne lettek volna pártatlanok. A felülvizsgálati kérelem alaptalanul sérelmezte a nem vagyoni kártérítés összegét.A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az egészségkárosodott munkavállaló nem vagyoni kára megtérítésére irányuló igénye elbírálásakor azt kell értékelni, hogy a sérelem hozzávetőleges ellentételezésére milyen mértékű vagyoni szolgáltatást nyújt körülbelül egyenértékű, más nemű kompenzációt a nehezített életvitelhez képest [BH.1993.127., 34/1992. (VI.1.) AB határozat]. Ennek során a nem vagyoni kártérítés összege meghatározásakor figyelemmel kell lenni egyrészt a káronszerzés tilalmára, a kellő mértéktartás elvén alapuló bírói gyakorlatra, másrészt a sérelem által előállt konkrét, egyedileg megállapítható hátrányokra és azok súlyára az Mt. 177. §-ának
(2)bekezdése helyes értelmezése szerint. Az eljáró bíróságok a perben beszerzett orvosszakértői vélemény, a szakértő személyes meghallgatása, és tanubizonyítás alapján helytállóan állapították meg az I.r. felperest ért nem vagyoni hátrányokat, a balesetére visszavezethető munkaképességcsökkenés mértékét, az életminőségét hátrányosan befolyásoló tényezőket és azt, hogy a rotátorköpeny szindróma baleseti eredete nem bizonyított, annak diagnosztizálása időpontját, a hiányos orvosi leleteket és a szükséges kivizsgálás hiányát figyelembe véve. Minderre figyelemmel a kár nagyságához képest arányosan állapították meg a nem vagyoni kártérítés összegét. Jogszerűen döntöttek az ezután járó kamat mértékéről is figyelemmel a Ptk. 360. §
(1)bekezdésére, az Mt. 13. §
(1)bekezdés alapján alkalmazandó 360. §
(2)bekezdése és 301. §
(1)bekezdés rendelkezésére azzal, hogy az I.r. felperes a Ptk. 301. §
(4)bekezdésében foglaltak szerint a késedelmi kamatot meghaladó kárát nem bizonyította. A bíróságok helytállóan állapították meg, hogy az I.r. felperes a keresetveszteségi járadéka jogalapját nem bizonyította, mert nem volt megállapítható az általa hivatkozott jövedelemveszteség és a balesete közötti okozati összefüggés, miután az a munkaviszonya megszüntetése miatt állt elő. Az I.r. felperes felmondása jogellenessége tárgyában az elsőfokú bíróság a pert jogerősen megszüntette, így az, hogy az intézkedés jogszerű volt-e, nem volt vizsgálható.A jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó I.r. felperesi hivatkozás megalapozatlan, mert annak a Ptk. 365. §
(1)bekezdésben foglalt feltételei nem álltak fenn. Ezen a jogcímen ugyanis az igény csak akkor érvényesíthető, ha az más jogcímen nem bírálható el. Az I.r. felperes pedig a keresetét munkaviszonyból származó kártérítési igényként terjesztette elő.A II.r. felperesnek a nem vagyoni kártérítési igényét az elsőfokú bíróság az Mt. 185. §
(1)bekezdés alapján a munkavállaló közeli hozzátartozója kárigényeként bírálta el. Ezért alaptalan a felülvizsgálati érvelés a II.r. felperes jogalanyisága hiánya megállapításáról. Miután azonban a II.r. felperes ezen igénye jogerősen elutasításra került, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján a II.r. felperes is köteles az e körben pernyertes IV.r. alperes elsőfokú perköltségét viselni. Ennek összegét a jogerős részítélet mind az I.r., mind a II.r. felperes vonatkozásában jogszerűen, a vonatkozó jogszabályok helyes alkalmazásával állapította meg figyelemmel arra, hogy a tárgyi költségmentesség a Pp. 86. §
(3)bekezdés alapján nem érinti az ellenérdekű fél javára járó perköltségek megtérítésének kötelezettségét.A másodfokú bíróság mind az első-, mind a másodfokú pertárgyértéket helyesen állapította meg [Pp. 24. §
(2)bekezdés a) pont, 25. §
(3)bekezdés] figyelemmel arra, hogy a Pp. 3. §
(3)bekezdésben foglalt bíróságot terhelő tájékoztatási kötelezettség a perben érvényesített követelések anyagi jogi alapjára nem vonatkozik, így arra sem, hogy mi a következménye a járadék vagy az egyösszegű kárigény érvényesítésének a perköltség vonatkozásában. A másodfokú bíróság helytállóan alkalmazta a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdését és a perköltség összegének megállapításakor helytállóan értékelte a jogi képviselő által kifejtett perbeli tevékenységet.A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős részítéletet az érdemben elbírálható felülvizsgálati kérelemmel érintett körben a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Kötelezte az I.r felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján az I.r és a IV.r. alperest felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, az illeték megfizetésére az ügyben még irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés f) pontja, 3. §
(3)bekezdésére tekintettel a
  1. § alapján. Budapest,
  2. november
  3. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.