Mfv.10977/2011/5 – Kúria

(1),

1. XXII. Tv.
2. §

(1),

1. XXII. Tv.
2. §

(2),

1. XXII. Tv.
2. §

(3),

1. XXII. Tv.
2. §

(1)a), Mfv.I.10.977/2011/5.szám A Kúria a dr. Fodor Csaba ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Hámori Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróságnál 1.M.53/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Zala Megyei Bíróság 4.Mf.20.897/2011/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Zala Megyei Bíróság 4.Mf.20.897/2011/
3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság 1.M.53/2011/
4. számú ítéletét helybenhagyja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 30.000 (harmincezer) forint és 8.100 (nyolcezer-egyszáz) forint áfa másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.A felmerült másodfokú és felülvizsgálati illeték az állam terhén marad. I n d o k o l á s : A felperes munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt terjesztett elő keresetet.A Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság 1.M.53/2011/
5. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest perköltség megfizetésére.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
6. április 6-ától állt az alperes alkalmazásában informatikusként.
7. január 7-én a vezérigazgató irodájában tartottak megbeszélést, amelyen a felperesen kívül K.G. is részt vett. A megbeszélést követően a vezérigazgató kérte a felperest, hogy még maradjon az irodájában. A további beszélgetés tárgya a felperes által
8. december 31-én írt levél volt, melyben kérdéseket intézett a vezérigazgató felé. A vezérigazgató felajánlotta a felperesnek a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetését, egyúttal 3 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg kifizetését. A vezérigazgató a HR vezetőt behívatta az irodájába, kérte a szükséges adminisztrációs tevékenység elvégzésére. Rövid idő múlva a HR vezető közölte a vezérigazgatóval, hogy a felperes nem járul hozzá a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez. Ezt követően a vezérigazgató a portaszolgálat felé utasítást adott, hogy a felperes a munkahelyét engedély nélkül nem hagyhatja el. L.B.G. biztonsági őr a felperes irodájában tájékoztatta a felperest a vezérigazgató által kiadott utasításról. A felperes pár perc múlva el akart távozni, a biztonsági őr ismételten felhívta a figyelmét a kiadott utasításra. A felperes azt válaszolta, ezt megértette, ennek ellenére elhagyta a munkahelyét, melyet a rendészeti vezető a vezérigazgatónak jelzett. A felperes orvoshoz kívánt menni, azonban felújítás miatt rendelés nem volt, ezért telefonon hívta fel a háziorvosát, aki
9. január
10. napjával táppénzes állományba vette.A munkáltató a felperes munkaviszonyát az Mt.
11. §

(1)bekezdés a) pontja alapján megszüntette arra hivatkozással, hogy a felperes a munkáltató határozott utasítása és engedélye nélkül munkaidőben a munkahelyről eltávozott.A bíróság megállapította, hogy a felperes munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan és súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte.A munkaügyi bíróság elfogadta az alperes vezérigazgatója előadását, és az alperes által csatolt iratokat, ezeket erősítette meg a biztonsági őr vallomása. A távozási engedélyekből megállapítható, hogy a felperes több alkalommal magáncélból elhagyta a munkahelyét, ekkor írásban a távozásra engedélyt kért és kapott. A felperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt Zala Megyei Bíróság 4.Mf.20.897/2011/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Kötelezte elmaradt munkabér és kamatai megfizetésére, valamint az alperest 3 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg, továbbá elsőfokú és fellebbezési perköltség megfizetésére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de abból téves következtetést vont le.Érvelése szerint a rendkívüli felmondás indoka két irányú volt. Egyrészt hogy a munkáltató határozott utasítása ellenére, másrészt, hogy írásban adott külön munkáltatói engedély nélkül távozott a felperes a munkahelyéről munkaidőben. Vizsgálni kellett a felmondás jogszerűsége során az utasításhoz vezető körülményeket és a felperes, valamint a munkáltató közötti konfliktus okát. A kilépést megtiltó külön utasításnak okszerű, a felperes munkavégzésével összefüggő indoka nem volt. Azt követően adta ki a tiltást, hogy a felperes a közös megegyezést nem fogadta el. Az alperes nem adta bizonyítékát, illetve a munkavégzéssel kapcsolatos indokát az utasításnak, így az intézkedésre jogszerű és rendeltetésszerű munkáltatói eljárással rendkívüli felmondás nem alapítható.Nem volt vitás, hogy kilépést engedélyező nyomtatvány kitöltése nélkül hagyta el a felperes a munkahelyét. A felperes ezzel megszegte a munkaviszonyból származó kötelezettségét. Vizsgálni kell ugyanakkor a felmondás okszerűségét. A rendkívüli felmondáshoz vezető körülményekből nem lehetett megállapítani, hogy a kötelezettségszegés olyan jelentős mértékű volt, amely azonnali hatályú megszüntetést indokolt, bár az írásbeli engedély iránti kérelem elmulasztása az Mt.
2. §

(1)bekezdésébe ütközik, azonban a kötelezettségszegés, mivel az csak egy alkalommal történt, nem tekinthető jelentősnek.A jogerős ítélettel szemben az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Kérte a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását, emellett a felperes első- és másodfokú perköltségben marasztalását, valamint a felülvizsgálati költség megfizetésére kötelezését. Hivatkozott arra, hogy a felperes nem közölte, hogy orvoshoz kell mennie. A felperes kispályás labdarúgó csapatban játszik, továbbá fallabdázik. Az orvossal csak telefonon beszélt, aki a felperest aznap nem vizsgálta meg. A gerincbántalma akár

1. január 7-ét követően is kialakulhatott. Nem fordult magyarázatért a munkáltatóhoz a betegség miatti tiltás okára nézve, amikor egyértelműen közölhette volna azt is, hogy keresőképtelen beteg. Korábban nem volt táppénzen, így ez sem igazolja az egészségi állapotát. A felperes nem bizonyította a rendeltetésellenességet.A felperes leglényegesebb kötelezettsége a munkavégzés volt, az előírt helyen és időben meg kell jelennie, a munkaidőt munkában kell töltenie. Nem bizonyította a keresőképtelenséget, engedély nélkül távozott el. A munkavégzési kötelezettségét megszegte a munkáltató kifejezett utasítása ellenére. Ismerte a tilalmat, nem hozta a munkáltató tudomására a betegségét, így a munkaviszony megszüntetés arányos intézkedés. Indokolatlan volt a másodfokú bíróság által a munkaviszony megszüntetést megelőző konfliktus vizsgálata, mivel ilyen konfliktus nem volt. A levél megírásra került, de ez nem vezetett konfliktushoz. Felmerült a közös megegyezés, így megszűnt volna a jogviszony, azaz a felperes aznap elmehetett volna, de ebbe nem egyezett bele, így logikus volt az utasítás adása. A rendeltetésellenességre hivatkozó másodfokú álláspont téves, mivel nem a betegség tudatában tiltotta meg az eltávozást a munkáltató. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alapos. A Pp. 275. §

(2)bekezdés alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.A munkavállaló köteles az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni, illetve ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni [Mt. 103. §

(1)bekezdés a) pont].A felperes kötelezettségszegést követett el, amikor azt követően, hogy a munkáltató kifejezetten jelezte, hogy engedély nélkül nem hagyhatja el a munkahelyet, onnan mégis eltávozott, erre ekkor semmilyen magyarázatot nem adott, a távozáshoz engedélyt nem kért. A munkavállalónak az Mt. 103. §

(1)bekezdés a) pontjában foglalt kötelezettsége független attól, hogy ezt megelőzően alakult-e ki konfliktus a munkáltatójával, vagy nem. A munkáltató nem követ el jogszabálysértést, amennyiben felhívja a munkavállalója figyelmét, hogy engedély nélkül nem távozhat el. Az engedély kérése és az eltávozás alapjául szolgáló indok megjelölése a munkavállaló kötelezettsége [Mt. 3. §

(1),

(2)és

(3)bekezdés, 103. §

(1)bekezdés a) pont].A munkavállaló részéről jelentős mértékűnek minősül a kötelezettségszegés, ha a munkavégzési, vagy a rendelkezésre állási kötelezettségét szegi meg, és amellyel kapcsolatban a munkáltató kifejezett utasítást adott. Az egy alkalommal történő kötelezettségszegés is jelentős mértékűnek minősül ilyen körülmények között, mivel a munkáltató határozott, az adott esetre vonatkozó utasítása ellenére követte el a kötelezettségszegést. Nem annak van elsősorban jelentősége, hogy kitöltötte-e a felperes az engedélykérő lapot, hanem annak, hogy kért és kapott-e engedélyt a távozásra. A fentiek alapján megállapítható, hogy a felperes a lényeges kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte, így a rendkívüli felmondást jogszerűen adta ki az alperes.A Kúria ezért a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta [Pp. 275. §

(4)bekezdés].A pervesztes felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles a másodfokú és felülvizsgálati eljárás során felmerült alperesi perköltség megfizetésére, mely az ügyvédi munkadíjból áll áfa figyelembe vételével.A felmerült másodfokú és felülvizsgálati illetéket a felperes munkavállalói költségkedvezménye folytán az állam viseli [6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdés és

1. §]. Budapest,
2. november
3. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Fuhrmann Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő