Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.007/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Szenczi és Társai Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Szenczi Géza pártfogó ügyvéd és ... hozzátartozó által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Csík Noémi ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- május
- napján kelt 6.P.29.850/2004/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - 15 nap alatt - az alperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint fellebbezési eljárási költséget. Dr. Szenczi Géza pártfogó ügyvéd díját 7.200 (Hétezer-kettőszáz) forintban állapítja meg, amelyből 1.200 (Egyezerkettőszáz) forint az áfa. Felhívja a Fővárosi Ítélőtábla Gazdasági Hivatalát, hogy ezt az összeget utalja ki a pártfogó ügyvéd részére. A pártfogó ügyvéd díját és a le nem rótt 900.000 (Kilencszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A magánkereskedői engedéllyel rendelkező alperes az
- március
- napján megkötött adásvételi szerződéssel szerezte meg a ... hrsz. alatt nyilvántartott, természetben ... szám alatti kivett lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű ingatlan 337/1266 hányadát, amely a valóságban az általa korábban bérelt és „Erdért"-elemekből épített faházban lévő büfé használati jogának felelt meg. A szerződés
- pontja tartalmazta, hogy az ingatlan társtulajdonosa 3/6 eszmei tulajdoni hányadban a felperes, akinek illetőségét ... és felesége életjáradéki joga terhelte. A tulajdonostárs kizárólagos használata 633 m2-es területre, illetőleg az épület egyik lakására terjedt ki. 1980-tól kezdve az alperes több lépcsőben építést és bővítést hajtott végre az általa használt - majd tulajdonába került - épületrészen. A felperesi jogelőd és az alperes 1982-ben szóban megállapodtak az ingatlan használatában, ezen belül a kettőjüket érintő bejáratokat áthelyezték és két új kerítést létesítettek. A használati megosztásnak megfelelően a telekből a felperesi jogelődöt a korábbinál 26 m2-rel nagyobb terület illette meg. Az alperes a vendéglátóegységet bérbeadta a ... Kft.-nek, amely további átalakításokat és bővítéseket hajtott végre. A kialakult helyzet a felperesi jogelőd 2001-ben bekövetkezett haláláig fennmaradt. A felperes birtokba lépését követően,
- január 9-én beadványt intézett a ... polgármesteri hivatalhoz az eredeti állapot helyreállítása, a bejáratnak a szomszédos ... szám alá visszahelyezése, az elvett területek visszaadása és a bejárat alatti csővezetékek megszüntetése érdekében. A ... Polgármesteri Hivatal Építési Hatósági Ügyosztálya megismételt eljárásban hozott I/709/
- számú határozatával kötelezte a ... Kft.-t a vendéglátó egység épülete toldalékának és a belső kerítésnek a lebontására, mivel ezen építési munkákhoz a tulajdonostársak nem járultak hozzá. A hatósági eljárásban tényként állapította meg, hogy az alperesi bérlő a fedett udvart hatósági engedély nélkül zárt helyiséggé alakította át azzal, hogy a jobb oldalon 30 cm vastag téglafalazatot emelt. A felperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban a ... Közigazgatási Hivatala Építésügyi Főosztálya 18-1485/
- számú határozata az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes az előírt bontási kötelezettségének eleget tett. A felperes
- december 1-jén előterjesztett keresetében
- 000.000 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozása szerint az alperes a tulajdoni hányadához képest többletterületet használ; továbbá a felperest értékesítés esetén -árcsökkenés éri a telken jogellenesen működtetett vendéglátóipari egység miatt. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Hivatkozása szerint a felperesi jogelőddel állapodott meg a használat módjában, és erre figyelemmel a felperes használ többletterületet. Bontási kötelezettségének eleget tett, tehát az 1980-as állapot helyreállt. Viszontkeresetében a felperest a többlethasználat megszüntetésére, és 164.650 forint többlethasználati díj megfizetésére kérte kötelezni. Álláspontja szerint a felperes kártérítési igénye elévült. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Kötelezte a felperest 145.000 forint részperköltség megfizetésére, és megállapította, hogy a felek az ezt meghaladó költségeiket maguk viselik. A kirendelt pártfogó ügyvéd munkadíját 25.000 forintban állapította meg azzal, hogy azt, valamint a felperes költségmentessége folytán le nem rótt 900.000 forint kereseti illetéket az állam viseli, míg az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 30.879 forint viszontkereseti illeték megfizetésére az alperest kötelezte. A kártérítési kereset vonatkozásában a Ptk.
- §
(1)bekezdése, 326. §
(1)bekezdése, 360. §
(1)bekezdése, valamint a PK
- számú állásfoglalás alapján kifejtette, hogy a felperes 1985-től - tehát az életjáradéki szerződés megkötésétől kezdve - folyamatosan tapasztalhatta az alperes által használt területen megvalósult építkezéseket, így az általa megjelölt kár az egyes építkezési fázisok befejezésével esedékessé vált. A bizonyítékok mérlegelése alapján arra következtetett, hogy a felperes már 1985-től, a jogelődjével megkötött életjáradéki szerződés időpontjától kezdődően ismerte az épület méreteit, a terület beépítettségének százalékát, és tudott az alperes és a felperesi jogelőd használati megállapodásának tartalmáról is. Vizsgálta, hogy a felperes esetében fennálltak-e az elévülés nyugvásának a Ptk.
- §
(2)bekezdésében írt feltételei, és megállapította: nem volt adat arra, miszerint a felperes a követelését menthető okból nem tudta volna érvényesíteni. A felperes követelését ezért elévülés miatt elutasította. A viszontkeresetet azért utasította el, mert a tulajdoni hányadoktól eltérő, már 1982-ben kialakult használati rend megváltoztatására nincs jogi lehetőség; ennek feltételeit az alperes nem bizonyította. Tekintettel arra, hogy mindkét peres fél pervesztes lett kereseti, illetve viszontkereseti kérelme tekintetében, a pertárgy értékek összehasonlítása alapján a felperes által fizetendő perköltséget a 14.885.350 forintos pertárgyérték 1%-ában határozta meg, a pártfogó ügyvéd díját. A díj viseléséről a felperes pervesztessége, míg a le nem rótt kereseti illeték viseléséről a felperes költségmentessége és az alperes illetékfeljegyzési joga figyelembevételével rendelkezett. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, annak hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróságnak e vonatkozásban a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítása érdekében. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a kártérítési követelését elévültnek tekintette, hangsúlyozva: az ingatlan ügyeivel csak jogelődjének halála után kezdett foglalkozni, amit az is indokolt, hogy a jogelőd életében nem szerzett tulajdonjogot. Állította, csak a jogelőd halálát követően szerzett hitelt érdemlő tudomást az ingatlanon folyt építkezésekről, tehát igényének érvényesítése akkortól nyílt meg. A megengedetthez képest mintegy kétszeres beépítés és ezen állapot fenntartása jogellenes, ami kártérítési felelősséget alapoz meg. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a kár összegszerűségére nem folytatott le bizonyítást, annak ellenére, hogy ingatlanforgalmi szakértőt rendelt ki. Nem vizsgálta a felperes szakvéleményre adott észrevételeit, továbbá a felperesi magánszakvéleménnyel kapcsolatos ellentmondásokat. Megemlítette, hogy a pártfogó ügyvéd megítélt díja méltánytalanul alacsony. Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a szükséges mértékben feltárt tényállásból levont okszerű következtetéssel állapította meg a felperes kártérítési igényének elévülését. Indokaival a Fővárosi Ítélőtábla teljes mértékben egyetértett. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a következőket emeli ki. A felperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy jogelődjének halálát megelőzően nem szerzett tulajdont, ezért nem lehetett abban a helyzetben, hogy az általa kifogásolt építkezések miatt tulajdonosként intézkedjék. A peradatokból kitűnően a felperes ... és annak feleségével 1985-ben életjáradéki szerződést kötött. A Ptk. szerződéskötéskor hatályos 591. §
(1)bekezdése úgy rendelkezett, hogy életjáradéki szerződés alapján az egyik fél meghatározott pénzösszeg vagy terménymennyiség időszakonként visszatérő szolgáltatására köteles. A
(2)bekezdés az életjáradéki szerződésre a tartási szerződés szabályainak megfelelő alkalmazását rendelte. A Ptk. 586. §
(1)bekezdése értelmében tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a másik felet megfelelően eltartani. Tartási szerződést kötelezettként jogi személy is köthet. A
(2)bekezdés szerint a tartási szerződést írásban kell megkötni. Jogszabály a szerződés érvényességét hatósági jóváhagyáshoz kötheti. A Ptk. 587. §
(1)bekezdése alapján, ha a jogosult tartása fejében a tulajdonában levő ingatlant a kötelezettre átruházza, a tartási jogot az ingatlan-nyilvántartásba be lehet jegyezni. A
(2)bekezdés kimondta, hogy ha a tartási jogot az ingatlannyilvántartásba bejegyezték, a jogosult a tartási kötelezettség elmulasztása esetén az ingatlanból a végrehajtásra vonatkozó szabályok szerint kielégítést kereshet. A
(3)bekezdés szerint, ha az ingatlant a tartásra kötelezett elidegeníti, az új tulajdonos köteles a kielégítést tűrni. Az idézett jogszabályi rendelkezésekből megállapíthatóan az életjáradéki szerződés esetén az életjáradék fizetésére kötelezett - ellentétben az öröklési szerződéssel - a jogosult életében - az akkori rendelkezések szerint a szükséges hatósági jóváhagyás után - nyomban megszerezheti az ellenszolgáltatást, ingatlan esetén az ingatlan tulajdonjogát. A felperesnek - vélekedésétől eltérően - nem a tulajdonjoga hiányzott; a tulajdonjogát csupán a járadékfizetési kötelezettségének biztosítására szolgáló életjáradéki jog terhelte, amely arra szolgált, hogy - amennyiben nem teljesít - a jogosultak számára kielégítési alapot nyújtson. Ha felperest a szerződésből eredően nem is illette meg a birtoklás és a használat joga -, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett életjáradéki jog nem korlátozta a Ptk. 112. §
(1)bekezdése szerinti rendelkezési jogának gyakorlásában. Megvolt az a lehetősége, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje az ingatlan sorsát, és megfelelő időben tiltakozzék az alperesnek (illetve bérlőjének) a számára káros következménnyel járó építkezései ellen. A kifejtettek szerint helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság akkor, amikor a kártérítési követelés elévülését megállapította, és nem sértett jogszabályt azáltal sem, hogy az elévült követelést érdemben nem vizsgálta. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján - helyes indokainál fogva, helybenhagyta. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a felperest fellebbezési eljárási költség viselésére kötelezte a Pp. 239. §-a szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése, és 79. §
(1)bekezdése alapján. Az alperesi jogi képviselő díját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja,
(5)bekezdése és - a kifejtett tevékenységgel arányosan - a
(6)bekezdése szerint állapította meg, a 4/A. § alapján áfa-val növelt összegben. A pártfogó ügyvéd díját - a felperes pervesztességre tekintettel - a 7/2002. (III. 30.) IM rendelet 5. §
(1)bekezdés b) pontja és
(2)bekezdése szerint kellett megállapítani, egyúttal utal arra, hogy a jogszabályi rendelkezés által korlátozott összeg felemelésére a bíróságnak nem volt lehetősége. A felperes személyes költségmentességére tekintettel a fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdés,
- §]. Budapest,
- november
- Dr. Sághy Mária s.k. a tanács elnöke Dr. Fülöp Györgyi s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Lévainé dr. Szakács Mária s.k. bíró