← Magyarország

Pf.20489/2006/5 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.489/2006/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Szilágyi Györgyi ügyvéd (6726 Szeged, Bérkert u. 34.) által képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - Dr. Szűcs Attila ügyvéd (6720 Szeged, Széchenyi tér 8.) által képviselt alperes neve (címe) alatti lakos alperes ellen tulajdonjog megállapítása és egyéb iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság

  1. november hó
  2. napján kelt 5.P.20.701/2006/
  3. számú részítélete ellen az alperes 19., a felperes
  4. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi RÉSZÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság részítéletét megváltoztatja és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől eltérő tulajdonjog megállapítására irányuló keresetet és viszontkeresetet elutasítja. A részítélet ellen fellebbezésnek helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.006/2006/
  5. számú végzése folytán megismételt eljárásban hozott részítéletében megállapította, hogy a ... belterület ... hrsz. alatti, természetben /ingatlan címe 1/ szám alatti ingatlannak a felperes 608/1000 tulajdoni hányadban, míg az alperes 392/1000 részben tulajdonosa. Rendelkezett a földhivatali megkeresésről az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetettől eltérő tulajdoni hányadok bejegyzése végett. A felek ... napján kötöttek házasságot, melyet a Szegedi Városi Bíróság
  6. október
  7. napján jogerőre emelkedett P.21.334/2003/
  8. számú ítéletével bontott fel és a felek utolsó közös lakását használatilag megosztotta. A házastársi életközösség fennállása alatt szerezték a /ingatlan címe 1/ szám alatti házasingatlant akként, hogy az
  9. március
  10. napján kelt adásvételi szerződéssel 1.076.000.- Ft vételárért és 500.000.- Ft közműfejlesztési -2- hozzájárulással közös vagyoni megtakarításuk felhasználásával megvásárolták a telket, amelyen
  11. júliusától
  12. júliusáig kétszintes lakóházat építettek. A felek a teljes bekerülési költséget 7.400.000.- Ft-ban jelölték meg a szakértői véleménytől eltérően, az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke 22.000.000.- Ft. Az ítéleti tényállás szerint a felperes édesanyjától, ... 1.500.000.- Ft ajándékot kapott az építkezésre. Az alperes vitatta a különvagyoni jellegét, arra hivatkozva, hogy ez közös vállalkozásból származó nyereség. A tanúként meghallgatott ajándékozó előadta, folyamatosan egyéni vállalkozóként dolgozik és alkalmazottként foglalkoztatta a fiát, valamint esetenként az alperest is. A vállalkozásban a házastársak nem vettek részt és az abból származó nyereség volt az ajándékozott készpénz. Utóbb az alperes az összegszerűségét is kétségbe vonta. Az elsőfokú bíróság a felperes különvagyonaként számolta el a szülői ajándékot, mert az alperes nem bizonyította a közös vállalkozás tényét és az ajándékozott készpénz nagyságát korábban elismerte. A felperes javára vette figyelembe barátja, /személy neve 1/ által, az építkezés során végzett víz-, gáz- és központi szerelési munka díját, mert a felperes úgy nyilatkozott, hogy azt később saját munkájával visszasegíti. A munka mennyiségét és mértékét a kirendelt szakértő is igazolta, ezért a bíróság erre összesen 170.000.- Ft-ot számolt el felperesi különvagyonként. /személy neve 2/ által a felperessel együtt végzett gipszkartonozási munka, valamint 6 db tetőtéri ablak behelyezésére vonatkozóan a szakértői megállapításra is figyelemmel a munkadíj ½ részét, 14.000.- Ft-ot talált elszámolhatónak a felperes javára az őt terhelő későbbi visszasegítésre figyelemmel. Részben találta alaposnak a felperes által a /ingatlan címe 2/ lakás értékesítésével összefüggésben előterjesztett 1.850.000.- Ft különvagyoni igényt. A peradatok szerint a felek házasságkötését követően,
  13. szeptember
  14. napján hozott határozatot Szeged Megyei Jogú Városi Tanács VB. Hivatal Lakás- és Helyiséggazdálkodási Osztálya a nagyszülő halála folytán az önkormányzati lakás bérleti jogának folytatása következtében a bérlő kijelöléséről, amelyben kötelezte a felperesi bérlőt 31.920.- Ft lakáshasználatba vételi díj megfizetésére. A kijelölésre és a díjfizetés teljesítésére a házassági életközösség fennállása alatt került sor, majd
  15. június
  16. napján a felek a felperes édesanyjának ... a bevonásával úgynevezett hármas lakáscsere keretében értékesítették a bérleti jogot és ennek ellenértékét egyező előadásuk szerint az építkezés során használták fel. Az elsőfokú bíróság értékelte azt a körülményt, hogy a felperesnek a bérlővel fennálló rokoni kapcsolatára tekintettel jutottak a felek a lakáshoz és így a bérleti jog helyébe lépett ellenérték elszámolásánál annak 1/3-át, 616.666.- Ft-ot vett figyelembe a felperes különvagyonaként, míg a fennmaradó összeget közös vagyonnak tekintette. Mindezek alapján a felperes különvagyoni ráfordítását 2.300.666.- Ft-ban számította ki. -3- Pf.II.20.489/2006/5.szám A peres felek egyezően nyilatkoztak arról, hogy az alperes az édesapjától ... az építkezésre fordítandóan egyszeri 300.000.- Ft készpénzajándékban részesült. A szülő állította ugyan, hogy további több alkalommal adott összesen még 300.000.- Ft különvagyoni juttatást, azonban ebből csak 50.000.- Ft nyert bizonyítást, mert a meghallgatott tanúk vallomásából sem lehetett egyértelmű következtetést levonni a többletajándékozásra. Az elsőfokú bíróság értékelte az alperes különvagyoni igényét az édesapja által végzett kőműves és vakolási munka vonatkozásában. A tevékenység ellenértékének megállapítására kiegészítő szakértői véleményt szerzett be, amelyből arra következtetett, hogy a falazás és egyéb kőműves munkaként megjelölt 1.006.500.- Ft az anyag és a munkaköltséget is tartalmazza, amelyből a munkadíj az 1/3 része, 335.165.- Ft összegben a szak- és segédmunkára együttesen. E díjon belül a szakmunka díja 70 %-os mértékű, azaz 223.500.- Ft, amelyet a kőműves szakipari vállalkozónak kellett volna fizetni, de a vállalkozói díj nyilvánvalóan tartalmazza a nyereség mellett a vállalkozói díjat terhelő közterhet is. Mivel a szakmunkás /alperes édesapja/ nem vállalkozóként vett részt az építkezésen, a munkadíj további 30 %-kal csökkentendő, ami 156.450.- Ft-nak felel meg. Ugyanilyen elvet követve a vakolás 358.375.- Ft költségből munkadíjként 119.458.- Ft adódik, amelynek 70 %-a illeti meg az alperest különvagyonként. Mivel a kőműves és a vakolási munkálatokban végzett segédmunkáról nagyrészt az alperes apja gondoskodott, és ennek során a felperes csak kisebb részmunka végzésében vett részt, a kőműves segédmunkára 7/8-ad részt, míg a vakolásnál a teljes munkadíjat számolta el különvagyonként és így összesen 308.432.- Ft-ot vett figyelembe és az alperes javára különvagyoni beruházásként összesen 658.432.- Ft-ot munkált ki. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a 7.400.000.- Ft költségből 40 %-a a felek különvagyona 2.959.098.- Ft összegben, míg 60 %-os a közös vagyonból eszközölt beruházás, 4.440.902.- Ft erejéig. Ennek megfelelően a felperes tulajdoni hányadát 608/1000-ed, az alperesét 392/1000-ed illetőségben határozta meg. Az elsőfokú részítélet ellen mindkét fél fellebbezéssel élt. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság részítéletének akként történő megváltoztatását kérte, hogy az ingatlanból 706/1000-ed rész képezi a tulajdonát, míg az alperes tulajdoni illetősége 294/1000-ed tulajdoni arány. Sérelmezte, hogy a bíróság az önkormányzati bérlakás bérleti jogának értékesítésével összefüggésben előterjesztett elszámolási igényét csak részben találta megalapozottnak. Hivatkozott arra, hogy /felperes édesanyjának/ nagymamája
  17. novemberében halt meg és a lakásbérleti jog folytatására azért volt jogosult, mert a bérlő halálakor életvitelszerűen e lakásban lakott. Az a körülmény, hogy az ingatlan bérleti jogviszonyát folytatta, független a házasságkötéstől, az önkormányzati lakás önálló bérlete volt, s mint -4- vagyoni értéket teljes egészében javára kellett volna különvagyonként figyelembe venni. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság nem megfelelő tények alapján végzett számításokat az építési költségekre. Az irányadóként elfogadott szakvélemény alapján ez 1/3-2/3 részben tartalmazza a munkadíjat és az anyagköltséget. Ezen belül a szak- és segédmunka díj 70-30 %-os arányban oszlik meg. Házilagos kivitelezés esetén a vállalkozói díjhoz képest további 30 %-os csökkenést kell alkalmazni, mert bár szakember végzi a munkát, de járulékot, adót nem fizet. Az alperes apja által végzett falazási és egyéb kőműves munkák 1.006.500.- Ft értékéből az alperes különvagyonaként az előzőek szerinti levezetés alapján összesen 216.912.- Ft számolható el. /személy neve 1/ szakmunkáinak ellenértékét a szakértő által megállapított mértékben kérte különvagyonaként figyelembe venni, azaz az összesen kimunkált 755.125.- Ft 1/3-ad részét, 251.708.- Ft-ot kért elszámolni. Mindezek alapján a különvagyoni ráfordítását 3.615.708.- Ft-ban jelölte meg, míg az alperesét 566.912.- Ft összegben. Az alperes fellebbezésében a részítéletet azért kérte megváltoztatni, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az önkormányzati lakás bérleti jogának átruházásáért kapott ellenértéket megalapozatlanul tekintette részben különvagyoni jellegűnek. Bár a lakásbérleti jogviszony folytatására a felperes vált jogosulttá, de a házasságkötés folytán maga is bérlőtársnak minősült a korábban hatályos jogszabályi rendelkezések alapján. A házastársi életközösség fennállása alatt fizették ki a használatbavételi díjat és a bérleti jogról is közösen mondtak le, így az egyenlő jogosultságokat nem lehet korlátozni. Álláspontja szerint az édesapja által végzett kőművesmunka ellenértékének meghatározásakor nincs jelentősége annak, hogy vállalkozóként tevékenykedett-e. A vitathatatlan szakértelemmel szakmunkásként felépített kétszintes lakóház munkadíja nem lehet csupán 308.000.- Ft, figyelemmel az összesen felmerült mintegy 2.100.000.- Ft munkadíjra. Az elsőfokú bíróság nem volt figyelemmel arra, hogy apja nem csak a lakóház kőműves és falazási, valamint vakolási munkáját végezte el, hanem jelen volt a teljes építkezés során és mindvégig dolgozott a lakóházon kívüli valamennyi betonozást és egyéb létesítményt is elkészített. Sérelmezte /személy neve 1/ és /személy neve 2/ szakipari munkáinak különvagyoni jelleggel történő elszámolását, mert a két tanú utóbb úgy nyilatkozott, hogy a munka ellenértékére nem tartanak igényt és az építkezés során lényegében mindkettőjük számára nyújtottak segítséget. Hivatkozott arra, hogy a korábbi szakvélemény alapján tévesen fogadta el az 1.006.500.- Ft költséget, mert nem volt figyelemmel ennek 30-70 %-os megosztottságára. Továbbra is vitatta, hogy a felperes 1.500.000.- Ft készpénz ajándékba részesült, illetve azt állította, hogy ezzel nem számolt el, az ajándékról nem tudott és abból anyagvásárlás nem történt. A felperes fellebbezése egészében alaptalan, az alperesi fellebbezés részben alapos. A Csjt.
  18. §

(1)bekezdése szerinti egyenlő arányú szerzés vélelmével és az ingatlannyilvántartási állapottal szemben bizonyítani lehet, hogy a házastársi életközösség alatt megszerzett ingatlanon különvagyoni ráfordítás folytán nem -5Pf.II.20.489/2006/5.szám egyenlő arányú közös tulajdon keletkezett és ezáltal az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nem helytálló. A perben mindkét fél a vélelemtől, illetve a közhiteles nyilvántartástól eltérő tulajdonszerzést állított. Az önkormányzati lakás bérleti jogára vonatkozó ítéleti tényállást az elsőfokú bíróság a bizonyítékoknak a Pp.
  1. §-ában foglalt elveknek megfelelő együttes mérlegelésével állapította meg, a másodfokú bíróság pedig a közös és különvagyonra vonatkozó tényállással, és az azon alapuló jogi döntéssel egyetért. A felperest, mint egyenes ági rokont a bérleti jog folytatására a házasságkötést követően jelölték ki, de a felek együtt fizették be a használatba vételi díjat. A korábban hatályos jogszabályi rendelkezés folytán az alperes bérlőtárssá vált, a bérleti jog ellenértéke a Csjt.
  2. §-a alapján a felek közös vagyonához tartozik. Jelentősége van azonban annak, hogy a lakás korábbi önálló bérlője a felperes nagyszülője volt és a felperes önálló bérletét e családi kapcsolat folytán szerezte, ami javára előnyöket biztosít, mégpedig a Csjt. 31/B. §
(3)bekezdése alapján mind a lakás használatára, mind a lakáshasználati jog ellenértékének összegszerűsége körében. Ezen többletjogosultságnak akkor is kifejezésre kell jutnia, ha a felek a házasság fennállása alatt közösen rendelkeztek úgy, hogy a lakás használatáról ellenérték fejében lemondanak. A vagyoni igényeket ilyen esetben a Csjt. 31. §
(5)bekezdése alapján kell rendezni úgy, hogy annak eredményeként egyik házastárs se jusson méltánytalan előnyhöz. Az elsőfokú bíróság helyesen a bérleti jogból eredő többletjogosultságot érvényre juttatta, a befolyt 1.850.000.- Ft térítést eltérő arányban osztotta fel, 1/3 részét, 616.666.- Ft-ot a felperes különvagyonaként, míg a 2/3 részt közös vagyonnak tekintette, amit a felek a perbeli házasingatlan építkezésére fordítottak. A Csjt. 28. §
(1)bekezdés b.) pontja értelmében a házastárs különvagyonához tartozik a házasság fennállása alatt ajándékba kapott vagyontárgy. A felperes javára édesanyja által ajándékozott 1.500.000.- Ft építkezésre felhasznált készpénz különvagyoni jellegét is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság. Az ítélőtábla a Pf.II.20.006/2006/
  1. számú végzésében már utalt a PK.
  2. számú állásfoglalására, amely szerint, ha valamelyik fél szülője nem csupán a rokonát, hanem annak családalapítását kívánja támogatni - mint a perbeli esetben is - szándéka azonban nem irányul arra, hogy az együttélés végleges megszakadása esetén ne csak a gyermekét, hanem házastársát gazdagítsa, az ajándékot azon házastárs különvagyonának kell tekinteni, akinek a szülője azt adta. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy e készpénz nem kizárólag az ajándékozóé volt, hanem a közös vállalkozásuk nyeresége. Korábbi nyilatkozataiban elismerte -6- annak összegét és építési célú felhasználását, az ezzel ellentétes későbbi előadásait nem indokolta, illetve az ellentmondást sem tudta feloldani, ezért az elsőfokú bíróság helyesen következtetett annak különvagyoni jellegére. A felek egyező előadásából megállapíthatóan /alperes édesapja/ az alperes részére az építkezéshez felhasználandóan 350.000.- Ft készpénz ajándékot adott, ami az előzőekben kifejtettek szerint az alperes különvagyonaként vehető számításba. Ugyanígy minősül az a szakipari és egyéb építési tevékenység, amit az /ingatlan címe 1/ lakóház felépítése során fejtett ki, és ennek elszámolására a másodfokú eljárásban kiegészült tényállás alapján a következők az irányadók: Az ingatlan bekerülési költsége 7.400.000.- Ft, amiből az építési telek 1.076.000.- Ft vételárú, és a közműfejlesztési költség 500.000.- Ft, vagyis a lakóépület és az ingatlan egyéb létesítményeinek újraelőállítási költsége 6.324.000.- Ft. Ebből az irányadóként elfogadott szakértői vélemény alapján 1/3 rész a munka, 2/3 rész az anyagköltség, vagyis az összes munkadíj 1.941.333.- Ft. A felek egyező fellebbezési előadásuk szerint a közös vagyonuk terhére /személy neve 3/ vállalkozónak alapozási munkákét 550.000.- Ft-ot, /személy neve 4/ villanyszerelőnek 115.000.- Ft-ot, /személy neve 5/ festőnek 100.000.Ft-ot, /személy neve 6/ ácsnak 36.000.- Ft-ot, /személy neve 7/ segédmunkásnak 20.000.- Ft-ot, a bádogosnak (nevére nem emlékeztek) 35.000.- Ft-ot fizettek. Közös vagyoni jellegűnek minősül /személy neve 1/ és /személy neve 2/ tanúk munkadíja 184.000.- Ft összegben. Ez utóbbi tekintetében az ítélőtábla utal az alábbiakra: /személy neve 1/ és /személy neve 2/ tanúk által végzett víz-, gáz- és fűtésszerelés, valamint gipszkartonozás és ablakbeállítás munka ellenértéke, amelyért pénzbeni térítést nem kértek, a megismételt eljárásban kiegészült adatokra figyelemmel a közös vagyon körében számolandó el. A tanúk ugyanis úgy nyilatkoztak, hogy nem kérik a felperes részéről történő visszasegítést, nem állították, hogy csak az egyik felet kívánták vagyoni előnyben részesíteni, a különvagyonra hivatkozó felperest terhelte volna a különvagyoni jelleg bizonyítása, de azt a perben nem teljesítette. A felperes két havi segédmunkát végzett, ami napi 1.200.- Ft munkadíjjal számolva heti 5 napra 48.000.- Ft értéket képvisel. Ez utóbbi tekintetében a felek előadása nem volt azonos, a felperes 3-4 hónapi, az alperes 1 hónapi segédmunkát ismert el. A felek e munka mértékének megállapítását a bíróságra bízták, s a bíróság a Pp.
  3. §
(3)bekezdése alapján azt két hónapban határozta meg. Mindezek alapján a közös vagyon terhére összesen 1.088.000.- Ft munkadíj számolható el. Mivel az alperes apja ténylegesen nem csak a kőműves falazás és vakolás munkálatait végezte, hanem az ingatlanban jelentkező és nem a külön felfogadott vállalkozók munkáján kívül minden egyéb tevékenységet elvégzett, valamint az ács és /személy neve 7/ segédmunkás reá tekintettel végezték azt a többletmunkát, amit a feleknek kifizetniük nem kellett, szolgáltatása ellenértékeként összesen 853.333.- Ft állapítható meg, ami ugyancsak az alperes különvagyonának minősül. -7- Pf.II.20.489/2006/5.szám Így a felperes különvagyona:1.500.000.- Ft+616.666.- Ft=2.116.666.- Ft. Az alperes különvagyona: 350.000.-Ft+853.333.- Ft = 1.203.333.- Ft. A bekerülési értékhez viszonyítva a felek különvagyona 3.319.999.- Ft, míg a közös vagyon 4.080.000.- Ft. Ebből a felperesé: 2.116.666.- Ft különvagyon
  1. 040.000.- Ft közös vagyon ---------------------------------------Összesen: 4.156.666.- Ft. Az alperesé: Összesen: 1.203.333.- Ft különvagyon 2.040.000.- Ft közös vagyon ----------------------------------------3.242.333.- Ft. Ezen számítás alapján a felperest az ingatlanból 56/100-ad, míg az alperes 44/100-ad tulajdoni arány illetné meg. Az építkezés azonban túlnyomó részében házilagos kivitelezésben történt. Az elvégzett munkák értékének a felek által történt meghatározása, illetőleg az ellenszolgáltatás nélkül nyújtott rokoni és baráti segítség nagyságának a figyelembevétele (ami szintén a bekerülési érték része) mérlegeléssel történt, ami a számítás torzulását eredményezheti. A családjogi igények elbírálásánál követendő méltányosság elvéből kiindulva, arra törekedve, hogy egyik fél hátrányára se szolgáljon az elszámolás, az ítélőtábla úgy tekintette, hogy a peres felek vagyoni hozzájárulása egyenlő arányú, vagyis az ingatlannyilvántartásban feltüntetett ½ - ½ tulajdoni aránytól történő eltérés indokolatlan. Az ilyen szempontú elszámolást indokolja az is, hogy a felperes keresetében és az alperes viszontkeresetében a közös tulajdon megszüntetését kérve az előterjesztés időpontjában nem vitatta ezt a tulajdoni arányt, álláspontjuk csupán abban tért el, hogy ki váltsa magához a másik fél illetőségét. A per későbbi részében terjesztettek elő különvagyoni elszámolásra irányuló igényeket, vagyis eredendően nem vitatták az egyenlő arányú tulajdonszerzést. Az előzőekben kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét, valamint az alperes viszontkeresetét az ingatlannyilvántartásban feltüntetett tulajdonjogtól eltérő mértékű tulajdonjog megállapítása kapcsán elutasította a Pp.
  2. §
(2)bekezdés, illetve a Pp. 213. §
(2)-8- bekezdésre hivatkozással, mert ezen keresetrészre tekintettel további tárgyalásra nincs szükség, ám a még elbírálandó kérdésekre, a tulajdonközösség megszüntetésére és a használati díjra az eljárás folytatandó. S z e g e d , 2007. január 31. Dr.Sághy László sk. a tanács elnöke Dr.Rakita Zsuzsanna sk. előadó bíró Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.