Pf.22050/2012/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésében, a Szabadság és felelősség fejezet I. cikkében, valamint a IX. cikkben, a 2010. évi CIV. törvény 4. §

(1),

(3)bekezdésében,

1. §-ában,
2. §ában,
3. §

(1)bekezdésében, az Európai Emberi Jogi Egyezmény

1. cikk 1-
2. pontjában, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának
3. cikkében, a Legfelsőbb Bíróság PK
4. számú állásfoglalásának II. pontjában, a Ptk.
5. §

(1)bekezdésében, a PK 14.,

1. számú állásfoglalásban, az Alkotmánybíróság 30/
2. (V. 26.) AB határozatában, valamint a Pp.
3. §

(5)bekezdésében, 4. §

(1)bekezdésében, 163. §

(1),

(2),

(3)bekezdésében, a 164. §

(1)bekezdésében, a 206. §

(1)bekezdésében foglaltakat. Az elsőfokú bíróság a perbeli, "..." főcímmel, "..." alcímmel megjelent perbeli sajtóközleményt a maga egészében vizsgálta, figyelembe véve azt, hogy a közleményt a társadalmi közfelfogás szerint kell megítélni, nem lehet eltekinteni attól, hogy egy bulvár internetes közlésről van szó, amelyre tekintettel az általános közfelfogás a feltűnéskeltésre törekvő címeket a maguk helyén tudja alapvetően értékelni. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közzétett képekből nem vonható le következtetés a képaláírások ellenére sem arra vonatkozóan, hogy ténylegesen meztelenre vetkőzés, vagy erotikus tánclejtés történt volna a helyszínen. A közlemény sem összességében, sem a cím bevonásával nem kelt olyan hamis látszatot, mintha speciális szolgáltatásként ténylegesen sztriptíztáncot adtak volna elő az ... ... feleségének. Utalt arra, hogy a bulvársajtó sajátossága az, hogy jelentéktelen körülményekből hangzatos címek adásával jelentős híreket akarnak kovácsolni. Sem a címet, sem a cikk egészét nem találta alkalmasnak arra, hogy a felperes megítélését érdemben befolyásolja, a felperes tekintélyét rombolja. Mindemellett a cikk alapvetően közölte a felperes hiteles álláspontját is az eseményekkel kapcsolatosan. Ezért a kereseti kérelem jogalap hiányában került elutasításra, a perköltség viselésről az elsőfokú bíróság a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján döntött. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelmének megfelelően az alperes helyreigazításra kötelezését. Sérelmezte, hogy több ponton tévedett a bíróság a tényállás megállapításakor, miután az alperes által írt cikkben foglaltakat vette alapul. Így nem az ... 125 éves fennállása alkalmából, hanem a magyarországi ... 125 éves fennállása alkalmából került sor az ünnepségsorozatra, amelynek zárórendezvénye volt az ... családi napja (és nem a születésnapi bulija). A szépségverseny keretében nem egy, hanem két hölgy spontán kiválasztására került sor, ezt az alperes sem vitatta. Nem tartotta helytállónak a közszereplő és a felperesi intézmény közötti párhuzam felállítását, a felperesi intézmény tekintetében a fokozott kritizálhatóság legfeljebb a nyilvánosság számára szánt tevékenység tekintetében állhat fenn, ott is csak arra tekintettel, hogy a tevékenységét költségvetési forrásból végzi, vagy, hogy a munkáját milyen szakmai színvonalon teljesíti. A belső rendezvényen történteket nem a nyilvánosság részére szánták. Álláspontja szerint az alperes kifejezetten tudatában volt annak, hogy amit leírt a címben, illetve a leközölt fotók alatt, az egyszerűen nem igaz, vagyis nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta az olvasókat. A cikk egészével, de különösen annak címével olyan hamis látszatot keltett, mintha a rendezvényen sztriptíz előadás történt volna. A cikk címében nem véleménynyilvánítás, hanem tényállítás történt és ez a tény nem felel meg a valóságnak. A cím alkalmas arra, hogy a jóhírnevet sértse, az értelmezéshez nagyban hozzájárul a cikk szerkesztése is. Nem értett egyet azzal, hogy a bulvársajtó fogásait a társadalom széles rétegeinek tolerálnia kellene, kommenteket idézett annak alátámasztására, hogy a cikk elolvasását követően az olvasók úgy értékelték a történteket, miszerint a felperes családi napján vetkőző műsor volt látható. A jóhírnév sérelme akkor is megvalósul, ha a címet - mint tényközlést - az elsőfokú bíróság szerinti véleménynek tekintjük. A felperes fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont következtetésével és az így meghozott döntésével egyetértett, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése és a Pp. 254. §

(3)bekezdése alapján helybenhagyta. A téves tényállás megállapítására vonatkozó felperesi hivatkozásra vonatkozóan a másodfokú bíróság utal arra, hogy keresetlevelében a felperes maga is akként kérte a helyreigazító közlemény megjelentetését, miszerint "az ... 125 éves fennállása alkalmából" megrendezett rendezvényen semmilyen erotikus tartalmú bemutatóra nem került sor, továbbá a perben sem hivatkozott arra, hogy nem az ... 125 éves fennállása alkalmából, hanem a magyarországi ... 125 éves fennállása alkalmából került sor az ünnepségsorozatra, ezért utólagosan e körben a téves tényállás megállapítást nem sérelmezheti. Miután a jogvita eldöntése szempontjából annak jelentősége, hogy az ünnepségsorozat zárórendezvénye az ... "családi napja", vagy "születésnapi bulija" volt, továbbá a szépségverseny keretében egy vagy két hölgy spontán kiválasztására került-e sor, nem volt, ezért a másodfokú bíróság a tényállást nem tartotta szükségesnek módosítani. Osztotta az ítélőtábla az azt elsőfokú bírósági megállapítást is, miszerint bár a felperesi szervezet önmagában nem közszereplő, de miután költségvetési forrásokból működő és közérdeklődésre számot tartó tevékenységet végző szervezet, a kritikai megnyilvánulásokkal szemben nagyobb türelmet kell tanúsítania még abban az esetben is, ha nem a nyilvánosság számára szánt tevékenységéről van szó. Egyetértve a felperes hivatkozásával, valóban következetes a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy a cikkek kiemelt címének önálló hírértéke van, de miután a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni, a cím vonatkozásában csak akkor van lehetőség a jogsértés megállapítására, ha az adott cím nem áll összhangban az írással. Jelen esetben ez nem állapítható meg, mint ahogy az sem, hogy a perbeli írásnak olyan tartalma lenne, mint amit annak a felperes tulajdonít. Sem a cikkből, sem a képaláírásokból nem vonható le olyan következtetés, hogy a családi napon ténylegesen meztelenre vetkőzés és bármilyen erotikus tartalommal bíró, ezáltal megbotránkoztatásra alkalmas program lett volna a rendezvényen. Mind a képaláírásokból, mind a felperes kommunikációs igazgatójának a cikkben leközölt nyilatkozatából kitűnik az, hogy a műsorszám egy vidám produkció volt, az abban résztvevő fiatalember félmeztelenül, póló nélkül szerepelt. Mindezek alapján tehát a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság által kifejtetteket, amely szerint nem volt megállapítható alperesi jogsértésre alapot adó nyilatkozat közzététele. A PK 12. számú állásfoglalás II. pontja szerint a sajtó-helyreigazítás iránti igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni és ha a közlemény a maga egészében és összefüggéseiben megfelel a valóságnak, abban az esetben az egyes - az egészhez képest lényegtelen részletek nem szolgálhatnak alapul a helyreigazításra. A közvélemény tájékoztatása szempontjából nem jelentős, a helyreigazítást kérő személyiségének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések ugyanis nem értékelhetők külön, a közlemény egyéb részeitől függetlenül. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §

(2)bekezdése, valamint a Pp. 254. §

(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta és az alaptalanul fellebbező felperest a Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján kötelezte az alperes javára ügyvédi munkadíjból álló perköltség megfizetésére, melynek mértékét a 32/

1. (VIII. 22.) IM számú rendeletben foglaltakra figyelemmel határozta meg. A felperes az
2. évi XCIII. törvény
3. §

(1)bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentességben részesül, így a le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelet 13. §

(2)bekezdése és

1. §-a alapján a Magyar Állam viseli. Budapest,
2. december
3. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Hercsik Zita s.k.. Kisbán Tamás s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró tisztviselő