A határozat elvi tartalma: Megalapozatlan felülvizsgálati indítvány alapján a jogerős határozat hatályban fenntartása. Megjelenés: BH 2013/3/
- KÚRIA Bfv.I.986/2012/
- szám A Kúria Budapesten, a
- év december hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Miskolci Városi Bíróság 7.B.4292/2010/
- számú ítéletét és a Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság 7.Bf.2529/2011/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s: A terheltet a Miskolci Városi Bíróság a
- október 26-án kelt 7.B.4292/2010/
- számú ítéletében nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [Btk.
- §
(1),
(2)bek. II. fordulat c) pont,
(5)bek. b) pont], 15 rendbeli csalás bűntette [Btk. 318. §
(1),
(2)bek. II. fordulat c) pont,
(4)bek. b) pont], és 2 rendbeli csalás vétsége[ Btk. 318. §
(1),
(2)bek. II. fordulat c) pont] miatt, mint különös visszaesőt halmazati büntetésül két évi börtönbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra ítélte, emellett vele szemben 225.800 forint vagyonelkobzást rendelt el. A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság a
- május 2-án kihirdetett 7.Bf.2529/2011/
- számú ítéletében a terhelt bűnösségét magánokirat-hamisítás vétségében [Btk.
- §] is megállapította, és a vele szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát három évre súlyosította. A jogerős ítéletek ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be.
- §
(1)bekezdés
- b)és
- c)pontjára alapítottan. Az indítvány szerint a terhelt több cselekményének minősítése törvénysértő, mivel az eljárt bíróságok tévesen alkalmazták a csalás törvényi tényállásában szereplő kár büntető anyagi jogi fogalmát és hibásan állapították meg a sértettek számát akkor, amikor nem a polgári jogi jogosultak (a sértettek) száma szerint elkülönítve, hanem családonként, összesítve állapították meg a kár mértékét, ebből fakadóan pedig tévesen minősítették a cselekményeket. Így a legsúlyosabb cselekmény helyesen nem a Btk. 318. §
(5)bekezdése szerint minősül, hanem helyesen 3 rendbeli, a Btk. 318. §
(4)bekezdése szerint minősülő csalás bűntetteként. Kifejtette azt is, hogy a Btk. 138/A. § a) pontjának
- április
- napjával történt módosítása folytán a terhelt négy csalási cselekménye az elbíráláskor már nem bűncselekménynek, hanem tulajdon elleni szabálysértésnek minősült, ezért a másodfokú bíróság a Btk.
- §-ának megsértésével hagyta helyben az e cselekményeket bűncselekményként elbíráló első fokú határozatot. Arra hivatkozva, hogy a törvényes minősítésnek megfelelően a Btk.
- §
(1)bekezdésének második mondatára figyelemmel a terheltre irányadó büntetési tétel felső határa nem hét év hat hónap, hanem négy év hat hónap, erre tekintettel a kiszabott büntetés törvénysértő. Mindezek alátámasztására a BH 2004/264., és 2005/
- számon közzétett eseti döntésekben foglaltakra utalt. Ezért indítványozta, hogy a Kúria a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát egy évre enyhítse. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Megítélése szerint a terhelt terhére megállapított legsúlyosabb bűncselekmény minősítése törvényes; a kiszabott büntetés a törvényi kereteken belüli, az irányadó büntetési tételkeret felét sem éri el, így törvénysértőnek nem tekinthető. Emellett álláspontja szerint az okozott kárra figyelemmel - a bírói gyakorlatnak megfelelően - a jogerős ítéletben kiszabott büntetés mértékének az enyhítése egyébként sem lenne indokolt. Ezért a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt (BF.2184/2012.). A nyilvános ülésen mind az indítvány előterjesztője, mind a legfőbb ügyész képviselője a felszólalásában az indítványt, illetve az írásbeli nyilatkozatban kifejtetteket változatlan tartalommal tartották fenn. A Kúria a felülvizsgálatot a Be.
- §
(4)bekezdésére figyelemmel az indítványban megjelölt okok alapján végezte el. Az indítványozó a felülvizsgálat alapjaként hivatkozott a Be. 416.
(1)bekezdés c) pontjára is annak ellenére, hogy a Be. 373. §
(1)bekezdés I.
- b)vagy
- c)pontjában, illetve a II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező egyetlen eljárási szabálysértést sem jelölt meg. A Be. 423. §
(5)bekezdésére figyelemmel azonban a Kúria a felülvizsgálatot ezen ok alapján is elvégezte, ennek során azonban ilyen eljárási szabálysértést nem észlelt. A Be. 416. §
(1)bekezdés - indítványozó által hivatkozott - b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy az anyagi jog más szabályának megsértése miatt a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott, illetve a kiszabott büntetés végrehajtását a törvényben meghatározott kizáró ok ellenére függesztette fel. Az ezen okra alapított felülvizsgálati indítvány nem megalapozott. A Be. 423. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és ez a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható. Az első fokú bíróság ugyan a jogi indokolásban, de tényként rögzítette, hogy a T, T1, és H család utazása érdekében történt befizetések, továbbá az A, AK, KE és TM által a maguk és hozzátartozójuk utazási költsége fejében átadott összegek kapcsán a kár ténylegesen a kifizetőknél merült fel (első fokú ítélet
- oldal
- bekezdése). Mivel a következetes bírói gyakorlat a tényállás részének tekinti azokat a ténymegállapításokat is, amiket - helytelen határozatszerkesztés miatt az ítélet indokolásának más részei tartalmaznak, ezek a tények is az irányadó tényállás részét képezik. Az ekként irányadó tényállás alapján pedig ezeket a cselekményeket helyesen minősítette mind az első, mint a másodfokú bíróság a tévedésbe ejtett befizetőknél jelentkező kár alapján. Nem foghatott helyt az indítványozó azon álláspontja sem, amely szerint a TM, MJ, BB és BO sérelmére elkövetett cselekmények az elbíráláskor már nem minősültek bűncselekménynek, miután az azokkal okozott kár nem érte el az 50.000 forintot. Kétségtelen, hogy a
- évi II. törvény
- április
- napjával kezdődő hatállyal módosította a Btké.
- §
(1)bekezdését, így ezen időponttól szabálysértésnek minősül a csalási cselekmény, ha azt 50.000 forintot meg nem haladó kárt okozva követik el. A másodfokú határozat meghozatalakor kétségtelenül ez az értékhatár volt az irányadó, így a másodfokú bíróságnak a Btk.
- §-ára figyelemmel az elbíráláskor hatályos törvényt kellett volna alkalmaznia a terhelttel szemben, mind a 20-20.000 forint kárt okozó, GC, illetve PL sérelmére elkövetett, mind a 40-40.000 forint kárt okozó, TM, MJ, BB és BO sérelmére - üzletszerűen - elkövetett cselekmények tekintetében. E cselekmények minősítése az elbíráláskor helyesen a Btk.
- §
(2)bekezdés c) pontja szerint minősülő csalás vétsége. A Be. 416. §
(1)bekezdésének előbbiekben hivatkozott b) pontja szerint azonban a törvénysértő minősítés csak abban az esetben felülvizsgálati ok, ha az törvénysértő büntetést eredményezett. Azonban a legsúlyosabb - és a jogerős ítéletben helyesen minősített -, a HJ magánfél sérelmére elkövetett csalási cselekményre tekintettel az irányadó büntetési tételkeret - a Btk. halmazati büntetés kiszabása során irányadó szabálya, a Btk. 85. §
(2)és
(3)bekezdése, továbbá a különös visszaesőkre vonatkozó 97. §
(1)bekezdése alapján - az 50.000 forintot el nem érő kárt okozó cselekmények enyhébb minősítése mellett sem változott volna; az a megváltozott minősítés mellett is egy évtől hét év hat hónapig terjedő szabadságvesztés. A kiszabott büntetés ugyanakkor nem éri el az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezés, a Btk. 83. §
(2)bekezdése szerint irányadó középmértéket, azaz a négy év három hónapot. (Szemben az indítványozó álláspontjával, az eljárt bíróságok a büntetést nem a büntetési tétel alsó harmadát el nem érően határozták meg; a kiszabott három évi szabadságvesztés meghaladja a maximálisan kiszabható hét év hat hónapi szabadságvesztés harmadát, azaz a két év hat hónapot). Mindezekre figyelemmel a kiszabott büntetés neme és mértéke nem törvénysértő. Ezért a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatának lehetőségét pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja zárja ki. Budapest,
- december
- Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, Dr. Soós László s.k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: AIné