Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.83/2011/7.szám A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a
- évi december hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: Az emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlott neve ellen indult büntető ügyben a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
- évi április hó
- napján kihirdetett 6.B.4366/2010/
- számú ítéletét megváltoztatja, a börtönbüntetés tartamát 11 /tizenegy/ évre súlyosítja. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A I.rendű vádlott neve vádlott által
- április hó
- napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárásban 6.000.- /Hatezer/ Ft bűnügyi költség merült fel, melyet I.rendű vádlott neve vádlott köteles felhívásra megfizetni. I n d o k o l á s: A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság /
- január
- napjától hatályos elnevezése: Tatabányai Törvényszék / Tatabányán,
- február 23., április
- napján tartott nyilvános tárgyalások alapján hozott és az utóbbi napon kihirdetet 6.B.436/2010/
- számú ítéletével I.rendű vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében / Btk.
- § /1/ bekezdése / és testi sértés bűntettének kísérletében / Btk.
- § /1/ és /2/ bekezdése / , ezért 9 év börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az előzetes fogvatartásban
- április
- napjától az elsőfokú ítélethozatal napjáig eltelt időt beszámította. Rendelkezett a bűncselekmény eszközéül használt kést elkobozásáról és a további bűnjelek lefoglalását megszűntetve egy részük kiadásáról, illetve megsemmisítéséről. Kötelezte vádlottat az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből 681.770.-forint megfizetésére, a fennmaradó bűnügyi költségről megállapította, hogy az állam viseli. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében, a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A vádlott az elsőfokú bíróságnak megküldött beadványában észrevételezte, hogy a tárgyaláson felindult lelki állapota miatt nem tudott vallomást tenni, őszintén mondta el egyébként ami történt, vitatta a sértett munkakezdésének idejét és a magával vitt késről állította, hogy ahhoz a sonkához akarta használni, ami kiesett a táskájából. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.217/2011/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta és az elsőfokú ítélet megváltoztatását indítványozta a börtönbüntetés tartamának felemelésével. Egyebekben a tényállás
- pontját és a bűnösségi körülményeket érintő kisebb korrekciókat, valamint az ítélet helybenhagyását indítványozta. A tényállásban rögzített megállapításokkal, az első fokú bíróságnak a vádlott bűnösségére vont következtetésével, a bűncselekmény minősítésével és a rá vonatkozó jogi indokolással egyetértett. A tényállás kiegészítését a vádlott és a sértett vallomása alapján annyiban indítványozta, hogy I.rendű vádlott neve a sértett nyolc éves gyermekének szeme láttára bántalmazta sértettet. A büntetéskiszabásnál értékelt súlyosító körülmények köréből az élet elleni bűncselekmények elszaporodottsága helyett a családon belüli erőszak, ezen belül a párkapcsolati konfliktusok durva agresszióba torkollásának gyakoriságát indítványozta figyelembe venni, további nyomatékos súlyosító tényezőként a kisgyermeke jelenlétében történt bántalmazását a sértettnek, akit egyedül nevelt, halála következtében a kisfia árván maradt. A bűnhalmazatra, az emberölés különösen nagy tárgyi súlyára és a súlyosító körülményekre figyelemmel a vádhatóság álláspontja szerint a büntetési célok elérése érdekében a vádlottal szemben lényegesen súlyosabb, középmértéket meghaladó tartamú büntetés kiszabása indokolt, ehhez képest a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta. Az ítélőtábla nyilvános ülésén a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban foglalt indítványokat tartalmával egyezően fenntartotta. A vádlott védője perbeszédében fenntartotta a fellebbezést a büntetés enyhítésére, nem vitatta a tényállás megalapozottságát és a cselekmények minősítését. Az első fokon védence javára feltárt enyhítő körülmények nagyobb nyomatékú értékelését indítványozta. A vádlott felszólalásában csatlakozott védőjéhez és megbánásának adott hangot. Az ítélőtábla a kétirányú perorvoslatok alapján eljárva a Be. 348.§ /1/ bekezdésben írtaknak megfelelően, az elsőfokú bíróság ítéletét és a megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek eredményeként az ügyész fellebbezését és a fellebbviteli főügyészség indítványát tartotta alaposnak, a védelmi fellebbezés nem alapos. Megállapította, hogy az első fokú bíróság a bizonyítás során eljárási hibát nem vétett, valamennyi, a megalapozott tényállás alapjául szolgáló bizonyítékot beszerezte és azokat körültekintően, perrendszerűen értékelte, indokolási kötelezettségét teljesítette. A két tényállási pontban foglaltakat a vádlott beismerő vallomása, a tanúk vallomása, az
- tényállás tekintetében a sértett okirati bizonyítékként értékelt vallomása, a helyszíni szemle, a lefoglalási jegyzőkönyv és a további okirati bizonyítékok adatai, az orvosszakértői vélemények alapján állapította meg. A tényállást alapvetően a vádlottnak a nyomozás során első kihallgatásakor és a helyszíni kihallgatásakor tett vallomására alapította. Okszerűen nem fogadta el vallomásából az élet elleni cselekményre vonatkozó védekezése lényegét képező állítását - miszerint a sértettnek sonkát akart adni, aki elvette tőle a szatyrát és az abban lévő kést maga ellen fordította, emiatt dulakodtak - mert azt az egyéb bizonyítékok cáfolták és az életszerűségnek megfelelő logikus gondolkodásnak is ellentmondott. A vádlott és sértett veszekedésekkel terhes kapcsolatát, az élet elleni bűncselekmény elkövetéséhez vezető körülményeket feltárta, a lényeges körülményeket a vádlott és a tanúk vallomása alapján a tényállásban rögzítette. A meghallgatott tanúk nyilatkoztak arról, hogy a vádlott több alkalommal erőszakos magatartást tanúsított, a sértett szakított vele, amibe a vádlott nem tudott beletörődni, zaklatta a sértettet. Az élet elleni bűncselekmény elkövetését megelőző, a tényállás
- pontjában foglalt cselekmény is igazolja a vádlott erőszakos viselkedését, a sértettet azért bántalmazta, mert a lakásából elküldte. E tényállási pontnál az elsőfokú bíróság a vádlott terhén jelentkező bizonyítékok között értékelte szakértő igazságügyi orvosszakértő véleményében foglaltakat és állapította meg a tényállásban a sértett bántalmazása folytán bekövetkezett sérüléseket, az orrcsonttörés és szemsérülés keletkezésének reális lehetőségét, a bizonyítékok értékelésénél az indokolásban pedig azt, hogy a vádlott tenyérrel ütötte meg az arcát. A szakértő véleménye / 2386/
- számú nyomozati iratok 83-
- oldal /alapján az ítélőtábla a tényállást a Be. 352.§ /1/bekezdés a) pontjának felhívásával szükségesnek tartotta kiegészíteni az ítélet
- oldal utolsó előtti bekezdésétől - miszerint a sértett bal szem körüli bevérzésekkel és duzzanattal, valamint a jobb szem alatti terület duzzanatával járó sérüléseket szenvedett - azzal, hogy „ezek közepes erejű erőbehatás, tenyérrel leadott ütés következtében jöttek létre." Az ítélőtábla helytállónak tartotta a fellebbviteli főügyészségnek az
- tényállási ponttal kapcsolatos indítványát és az iratok tartalma alapján az ítélet
- oldal utolsó bekezdését a következő mondattal kiegészítette:"I.rendű vádlott neve vádlott a sértett nyolc éves gyermeke szeme láttára verte meg sértettet." A bizonyítékok egyenként és összességükben való értékelésével megállapított ítéleti tényállás mindkét pontja a fenti kiegészítésekkel megalapozott, a releváns tényeket hiánytalanul tartalmazza, ezért a Be. 352.§ /2/ bekezdésben írtak szerint az ítélőtábla felülbírálata során határozatát erre alapította. A tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, mindkét cselekmény jogi minősítése a rá vonatkozó indokolással együtt megfelel az anyagi jogi rendelkezéseknek. Az alanyi és tárgyi tényezők együttes értékelése alapján helytálló az elsőfokú bíróságnak az a jogi következtetése, hogy a vádlott egyenes ölési szándékkal hajtotta végre tettét. A vádlott a magához vett 12 cm pengehosszúságú késsel a sértett hasát, bal vállát és a bal térdét megszúrta, majd a védekező sértett nyakát erőteljesen addig szorította, amíg észlelte, hogy a sértett elhunyt. A vádlott beszámítási képessége a bűncselekmény elkövetésekor teljes volt, cselekménye következményeit felismerte és e felismerésnek megfelelően cselekedett. Aktuális tudata átfogta a nyak elszorításából adódó fulladáshoz vezető halál bekövetkezését, magatartásának ezt a végzetes eredményét kívánta. A nyakszorítás intenzitása is alátámasztja, hogy egyenes szándékkal cselekedett, a sértett fojtogatásakor eltörte annak nyelvcsontját és a porcpajzsának mindkét nagyszarva letörött, életét az azonnali és szakszerű orvosi beavatkozás sem menthette volna meg. Az ítélőtábla a súlyos testi sértés bűntettének kísérletének értékelt cselekmény tekintetében is osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, mert a sértett bántalmazása - amely ténylegesen 8 napon belül gyógyuló sérülések okozásával járt - a szemsérülés és orrcsonttörés bekövetkezésének reális lehetősége miatt, alkalmas volt súlyosabb eredmény, nyolc napon túl gyógyuló sérülések okozására, ennek elmaradása a véletlenen és nem a vádlott akaratán múlott. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabás körében a bűnösségi körülményeket feltárta, azonban a kiszabott börtönbüntetés mértéke nem igazodik megfelelően sem a vádlott tettének tárgyi súlyához, sem pedig az értékelt büntetés kiszabási tényezőkhöz. Az élet elleni bűncselekmények országos elszaporodottságát a statisztikai adatok nem igazolják, ehelyett az ítélőtábla az illetékességi területén, a családon belül elkövetett erőszakos cselekmények elszaporodottságát vette figyelembe súlyosító körülményként. A fellebbviteli főügyészség indítványának megfelelően további nagy nyomatékú súlyosító körülményként értékelte a vádlott terhére, hogy a sértettet kiskorú gyermeke jelenlétében bántalmazta, aki gyermekét egyedül nevelte, halála miatt a kisfia árván maradt. Mindezek, és a sértett irányába megnyilvánuló agresszív viselkedése, a védekező sértett brutális, kitartó bántalmazása az élet elleni bűncselekmény elkövetése során, a próbára bocsátással zárult korábbi elítélés és a sértett megverése miatt indult büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés, a személyében rejlő fokozott társadalomra veszélyességre utalnak. A kevésszámú enyhítő körülményekkel szemben a vádlott terhére figyelembe vehető bűnösségi körülmények súlya jelentősebb, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság értékelte. A bűncselekmények halmazatára tekintettel a kiszabható törvényes büntetési tételkeret alsó határán megállapított börtönbüntetés mértékét ezért az ítélőtábla enyhének tartotta. Az ügyészi fellebbezésnek és a fellebbviteli főügyészség indítványának helyt adva, a rendelkező részben írtak szerint a börtönbüntetést súlyosította. Következésképpen a védelem által hivatkozott enyhítő körülményekre figyelemmel, a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezés nem vezethetett eredményre. Az első fokú bíróság járulékos kérdésekben hozott döntései helytállóak. Az ítélőtábla az első fokú ítéletet a Be.
- § /1/ bekezdése alapján a büntetés vonatkozásában a fentieknek megfelelően megváltoztatta, egyéb rendelkezéseit melyek törvényesek és megalapozottak - a Be.
- § /1/ bekezdése alapján helybenhagyta. A Btk.
- § /1/ bekezdése alapján az elsőfokú ítélet kihirdetésének napjától a másodfokú ítélethozatal napjáig előzetes fogvatartásban eltöltött időt a szabadságvesztésbe továbbfolyóan beszámította. A Be.
- § /1/ bekezdése alapján rendelkezett a másodfokú eljárásban kirendelt védő díjával kapcsolatosan felmerült bűnügyi költségről. G y ő r ,
- december
- napján Dr.Kovács Tamás sk. Dr.Miklós Mária sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr.Takácsné dr.Helyes Klára sk. a tanács tagja ZÁRADÉK: Ez az ítélet és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
- április
- napján kelt 6.B.436/2010/
- számú ítéletének megváltoztatással nem érintett része a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. G y ő r , 2012.december
- napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül kiadó