Pf.20588/2012/6 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.588/2012/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a dr. Simon D. Gábor ügyvéd ügyintézése mellett ... Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (címe) II. rendű és kk. III. rendű felperes neve (címe) III. rendű felpereseknek, a dr. Tóth Csaba ügyvéd (címe ) által képviselt alperes neve (címe) I. rendű alperessel szemben kártérítés megfizetése iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék 11.P.21.335/2011/
2. számú ítélete ellen a felperesek részéről
3. sorszám alatt előterjesztett és
4. sorszám alatt indokolt fellebbezés, valamint az I. rendű alperes részéről Pf.
5. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő közbenső ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az I. rendű alperes kártérítési felelősséggel tartozik a
6. január hó
7. napján született Zs. G. genetikai rendellenességének fel nem ismerése miatt a felpereseket ért kárért. A kár összegszerűségére irányuló tárgyalás lefolytatása érdekében az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldi. A felperesek és az I. rendű alperes oldalán felmerült fellebbezési eljárási költséget egyaránt 100 000 (egyszázezer) Ft-ban, a feljegyzett fellebbezési eljárási illeték összegét pedig 600 000 (hatszázezer) Ft-ban állapítja meg. A közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az I. és a II. rendű felperesek élettársak, a III. rendű felperes a gyermekük. A volt II. rendű alperes az I. rendű alperes alkalmazottja. A II. rendű alperes egyéni vállalkozóként szülész-nőgyógyászati magánpraxist is folytat, amelyhez az I. rendű alperes laboratóriumát és ultrahangvizsgálatát veszi igénybe. A II. rendű alperes jogosult A-típusú ultrahang-vizsgálat végzésére, és rendelkezik ugyan ultrahangvizsgáló berendezéssel, de az nem alkalmas a 11-
8. heti, illetőleg a terhesség későbbi szakaszában szükséges vizsgálatok elvégzésére. Az I. rendű felperest első terhességével
9. január hó
10. napján N. S-né védőnő vette nyilvántartásba, aki a törzslap kitöltésekor a családban előforduló betegségek rovatot először kihúzta, majd mégis felvezette a Down-szindrómát, ugyanis eszébe jutott, hogy az I. rendű felperes családjában Down-szindrómás gyermek már született, és ezt kérdésre az I. rendű felperes megerősítette. Az I. rendű felperes első terhessége alatt a terhesgondozást orvosként a II. rendű alperes végezte, aki az előbbiekről tudomást szerezve az I. rendű felperest a ...... Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika genetikai tanácsadójába utalta. Ott az elvégzett ultrahang és biokémiai szűrővizsgálatok eredménye alapján megállapították, hogy az unokatestvér idős anyai életkorban fogant, így nagy valószínűséggel egyszerű 21-es triszómiáról van szó, ezért a prenatális kromoszóma analízist nem tartották indokoltnak azzal a megjegyzéssel, hogy a gravida nem is ragaszkodik a vizsgálathoz. Az I. rendű felperes első terhességéből
11. augusztus hó
12. napján egészségesen született meg a III. rendű felperes. Az I. rendű felperes újabb terhességével
13. június hó
14. napján kereste fel a II. rendű alperest az I. rendű alperes rendelőintézetében, aki másodlagos menstruáció-kimaradást állapított meg, majd a
15. június hó
16. napján a rendelőintézetben végzett ultrahangvizsgálat alapján megállapította, hogy az I. rendű felperes 6 hetes terhes. A törzslapot ezúttal K-né K. M. töltötte ki, akinek kérdésére az I. rendű felperes a családon belüli örökletes betegségről nem tett említést, s csak a jelzett asztmát és a magas vérnyomást jegyezte be. A terhesgondozást előbb V. P-né, majd N. S-né végezte, aki emlékezett az I. rendű felperes Down-terheltségére, ezért rákérdezett, hogy genetikai tanácsadásra miért nem ment el. Az I. rendű felperes - aki ekkor 19 hetes terhes volt - azt válaszolta, azért, mert minden eredménye - az AFP, a genetikai ultrahang, a nyaki redő mérés - jó lett, az első terhességekor amúgy sem volt semmi gond. A II. rendű alperes az I. rendű felperest a nőgyógyászati szakrendelésekre nem magánorvosi minőségében utalta be, az I. rendű felperes biztosítás alapján vette igénybe az ellátásokat.
17. augusztus hó
18. napján az I. rendű alperes rendelőintézetében a II. rendű alperes az elvégzett ultrahangvizsgálat során normális vastagságú tarkóredőt mért, a
19. szeptember hó
20. napi AFP vizsgálat eredménye 0,85 MoM értéket adott, ami normálisnak számít.
21. október hó
22. napján az I. rendű alperes alkalmazásában álló dr. M. G., aki genetikai ultrahang-szűrővizsgálat elvégzésére jogosító B-típusú minősítéssel rendelkezik, elvégezte a szülészeti ultrahangvizsgálatot, ennek során durva eltérésre utaló jelet nem észlelt.
23. október hó
24. napján a II. rendű alperes végzett a rendelőintézetben újabb szülészeti ultrahangvizsgálatot, amelynél 25 hetes várandóssági kornak megfelelő nagyságú élő, ép, betegség nélküli magzatot diagnosztizált. A II. rendű alperes által
25. január hó
26. napján végzett szülészeti ultrahangvizsgálat tágabbnak tűnő gyomrot és tágult béllumeneket észlelt azzal, hogy hólyagtelődés nem volt látható. Ezt követően az I. rendű felperest a .... Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának genetikai tanácsadójában gondozták, az itt
27. január hó
28. napján kiadott lelet terhelő családi előzményről, kóros AFP-ről nem tett említést. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a II. rendű alperes az I. rendű felperes gondozása során még a genetikai ultrahangvizsgálatot megelőzően jelezte a genetikai tanácsadóban való részvétel indokoltságát, emlékezve a Down-szindrómás unokatestvérre. Az I. rendű felperes a genetikai tanácsadást nem tartotta szükségesnek, azon nem kívánt részt venni. A II. rendű alperes az I. rendű felperest nem sorolta fokozott kockázati tényezőjű terhes nőnek, az AFP értékét is normálisnak minősítette, csupán mindenki megnyugvására javasolta a genetikai tanácsadón való részvételt. A genetikai tanácsadáson való megjelenéshez orvosi beutaló szükséges. V. P-né és N. S-né védőnők rendelkeztek a II. rendű alperes által aláírt beutalókkal arra az esetre, ha a terhes nő a tanácsadást igénybe szeretné venni. Tőlük az I. rendű felperes beutalót nem igényelt, V. P-nének a családjában előforduló Down betegséget meg sem említette. Az I. rendű felperesnek
29. január hó
30. napján született meg Zs. G. nevű gyermeke. A
31. január hó
32. napi klinikai zárójelentés terhelő családi előzményekre nem utalt. A ..... Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézete
33. január hó
34. napján a gyermeknél 21es triszómiát azonosított. A felperesek módosított keresetükben az I. rendű alperest az I. rendű felperes javára 3 500 000 Ft, a II. rendű felperes javára 2 500 000 Ft, míg a III. rendű felperes javára 1 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a 11.P.21.268/2008/
35. szám alatt meghozott ítéletében a felperesek keresetét elutasította és kötelezte őket, hogy együttesen 15 napon belül fizessenek meg az I. rendű alperesnek bruttó 250 000 Ft és a II. rendű alperesnek bruttó 600 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 900 000 Ft kereseti illetéket és az előlegezett 231 900 Ft költséget az állam viseli. A Debreceni Ítélőtábla a felperesek és az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárva a Pf.I.20.517/2011/
36. szám alatt meghozott részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezet részét a II. rendű alperesnek fizetendő perköltség vonatkozásában helybenhagyta, míg az I. rendű alperessel szemben érvényesített kártérítési követelés tekintetében - a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a hatályon kívül helyezett rész vonatkozásában a felperesek és az I. rendű alperes oldalán egyaránt 257 812 Ft másodfokú perköltség merült fel és 495 000 Ft fellebbezési eljárási illeték feljegyzésére került sor. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a
37. sorszám alatt meghozott ítéletében a felperesek keresetét elutasította és kötelezte őket, hogy fizessenek meg együttesen 15 napon belül az I. rendű alperesnek 510 000 Ft perköltséget, továbbá rendelkezése szerint a le nem rótt 900 000 Ft kereseti és 495 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket, valamint az előlegezett 299 900 Ft költséget az állam viseli. Határozatának indokolása szerint az I. rendű alperes a terhesgondozás során az I. rendű felperest az elvárható gondossággal látta el, a szükséges vizsgálatokat elvégezték, az ultrahangvizsgálatok eredményei terheltségre nem utaltak, az AFP eredmény jó volt. A lefolytatott bizonyítási eljárás nem támasztotta alá a felperesek azon állítását, hogy az I. rendű felperes gyermekénél sorsszerűen kialakult Down-szindróma időbeni felismerése érdekében a szükséges és lehetséges vizsgálatokat nem végezték el, továbbá a volt II. rendű alperes az I. rendű felperes figyelmét nem hívta fel a genetikai tanácsadáson való megjelenésre. A II. rendű alperes meghallgatása és a védőnők tanúvallomása alapján bizonyított, hogy az I. rendű felperest - emlékezve a családjában előforduló Down betegségre - felhívták a genetikai tanácsadáson való megjelenésre, amivel ő nem élt. A szakértő meghallgatása alapján az elsőfokú bíróság a „normális" jelzésű ultrahangeredményt a Szülészeti-Nőgyógyászati Ultrahang Társaság körlevelére figyelemmel megfelelőnek minősítette. Annak nem volt jelentősége, hogy a normálisnak ítélt tarkóredő vastagság mellett milliméterben is feltüntetik-e a mért értéket. A II. rendű alperes és dr. M. G. alapos ultrahangvizsgálatot követően állapították meg a normális értéket. A szakértő álláspontja szerint a patkóbél elzáródását a
38. terhességi hét körül lehet észlelni, nem elvárás a
39. hét előtti észlelés. Amennyiben a második trimeszterben (14-
40. hét) az ultrahangvizsgálat ilyet jelez, indokolt a magzati kromoszóma vizsgálata, ez a protokollbéli előírás azonban nem azt jelenti, hogy ultrahangvizsgálattal a második trimeszterben a patkóbél elzáródást vizsgálni kell. Az I. rendű felperes családjában korábban 21-es triszómiával született gyermek. A 21-es triszómia nem örökletes, semmilyen kockázatot nem jelent. Az I. rendű felperes Zs. G. utónevű gyermekénél sorsszerűen kialakult betegség
41. hét előtti felismerhetősége végett az I. rendű alperes minden elvárható vizsgálatot elvégzett, valamint az I. rendű felperest a családi terheltség ismeretében a genetikai tanácsadás szükségességére és indokoltságára figyelmeztették, akinek a saját döntése volt, hogy azon nem vett részt. Emiatt az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felpereseket perköltség megfizetésére, míg a költségmentességük folytán a kereseti illetéket és az előlegezett költséget az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatásával az I. rendű alperes keresetük szerinti marasztalását, vagylagosan közbenső ítélet meghozatalát, ezek hiányában pedig az általuk fizetendő perköltség 150 000 Ft-ra történő leszállítását kérték. Perköltségigényüket a pertárgyérték 10 %-ában határozták meg. Változatlanul állították, hogy az I. rendű felperest nem küldték el genetikai tanácsadásra, amelynek ellenkezőjét az I. rendű alperes nem bizonyította, a védőnők tanúvallomásából ugyanis ilyen következtetés nem volt levonható. Visszautaltak a korábbi fellebbezésükben írtakra azzal, hogy a tanúvallomások az orvosi dokumentáció hiányosságait nem pótolhatták. A szakértő változatlanul az utólagos okoskodás alapján állította, hogy szükségtelen volt az I. rendű felperes beutalása genetikai tanácsadásra, márpedig a
42. évi lelet részleteit
43. évben az I. rendű alperes részéről nem ismerték, sőt,
44. évben is csupán az I. rendű felperes elmondása alapján valószínűsítették, hogy egyszerű 21-es triszómiáról van szó. Azzal, hogy nem rögzítették a tarkóredő vastagságát, mindössze annak normálisnak ítélt jellegét, az I. rendű alperes nem tudta bizonyítani a pontos mérés elvégzését, amúgy is az ezzel összefüggő körlevél nem kötelező érvényű, továbbá annak megfogalmazásából következően is fel kell tüntetni a mért értéket. Az I. rendű alperes azt sem igazolta, hogy a patkóbelet vizsgálta és ott mindent rendben talált, ezért a felelőssége emiatt is megalapozott. Az I. rendű alperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, amelyben az első fokú ítélet részbeni megváltoztatásával a javára megállapított perköltség összegének felemelését kérte 800 000 Ft + áfa összegre, e tekintetben visszautalva a korábbi fellebbezésében írtakra. Ellenkérelmében az első fokú ítélet indokai alapján történő helybenhagyását kérte annak a felperes fellebbezésével támadott részében. A felperesek a csatlakozó fellebbezési ellenkérelmükben visszautaltak a perköltség leszállítása iránti fellebbezési kérelmükre. Az ítélőtábla a fellebbezést alaposnak találva a Pp.
45. §-ának