A határozat elvi tartalma: Önmagában a bizonyítékok értékelésének a kérelmezőre sérelmes eredménye nem szolgálhat felülvizsgálat alapjául. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.241/2011/3.szám A Kúria a Dornbach és Hegyvári Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Dornbach Alajos ügyvéd) által képviselt felperesnek a Dr. Fekete Olga ügyvéd által képviselt I. rendű és a II. rendű, valamint a „Luther" Gobert Fest és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt III. rendű alperesek ellen jognyilatkozat pótlása iránt a Budakörnyéki Bíróság 3.P.20.332/
- számon folytatott és másodfokon a Pest Megyei Bíróság 3.Pf.25.026/2010/
- számú,
- január
- napján meghozott ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. A le nem rótt 36.000 (Harminchatezer) eljárási illetéket az állam viseli. forint felülvizsgálati Indokolás A II. rendű alperes, mint átvevő, az
- évi XXXII. törvény rendelkezései értelmében
- június 28-án kötött megállapodással „ingyenes átadás"-sal szerezte meg a zs-i 856 hrsz-ú ingatlan tulajdonjogát a Magyar Köztársaság Kormánya átadótól, a törvényben meghatározott oktatási célra, amelynek megfelelően a szerződés
- pontjában vállalta, hogy az épületben működő, és a szerződéskötéssel egyidejűleg kormányhatározattal megszüntetett T. Főiskolát, az annak jogutódaként létrejövő K. T. Főiskolaként működteti tovább. A szerződés szerinti másik átvevő, az sz-i Egyházmegyei Hatóság vállalta a főiskola fenntartói feladatait. A főiskola javára - az oktatási feladatok ellátásának biztosítására használati jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére került sor. A főiskola által alapított és fenntartott Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium ugyancsak az épületben működött. A főiskola utóbb - a fenntartói jogokat 2004 júliusában átvevő v-i Egyházmegyei Főigazgatóság egyetértésével -, az új fenntartó rendelkezése alatt álló v-i ingatlanba költözött, az általános iskola és a gimnázium ugyanakkor változatlanul a perbeli ingatlanban folytatta tevékenységét. A főiskola és a II. rendű alperes
- augusztus 19-én kötött az épületben maradó általános iskola és gimnázium működésének biztosítására ingatlanhasználati szerződést, amely az érintett ingatlanrészek használatát
- augusztus 31-ig ingyenesen biztosította. A
- október 1-jén kelt, az iskola fenntartói jogának átruházását előkészítő szándéknyilatkozatban a felperes - a II. rendű alperes küldetésének megfelelő módon - vállalta az ingatlan hasznosítását. A szándéknyilatkozat előzményeként utalt az
- június 28-i megállapodásra és a főiskola, valamint a II. rendű alperes között
- augusztus 19-én létrejött, az ingatlan használatát
- augusztus 31-éig biztosító használati szerződésre, továbbá arra, hogy - V-ra költözésével - a főiskola az ingatlan használatáról lemond, használati jogának ingatlannyilvántartási törlése folyamatban van. A főiskola ezt követően
- augusztus 28-án az általános iskola és a gimnázium fenntartói jogát a felperesre ruházta át, azzal, hogy az elhelyezést biztosító a perbeli ingatlan egyes részeinek használatára vonatkozó szerződést a felperes köti meg a II. rendű alperessel. A főiskola és a II. rendű alperes
- december 14-én - a fenntartó jóváhagyásával - a
- augusztus 19-i használati megállapodást olyan módon szüntették meg, hogy a főiskola a használat jogáról a II. rendű alperes javára ingyenesen lemondott, és hozzájárult a használati jog ingatlan-nyilvántartásból való törléséhez. A II. rendű alperes a főiskola elköltözése után felszabaduló ingatlanrészeket használatba vette, annak kezelésére létrehozta az I. rendű alperesi társaságot. Tekintve, hogy a felperes és II. rendű alperes között az ingatlan használatára vonatkozó tárgyalások nem vezettek eredményre, ugyanakkor az iskola működése az ingatlanban folyamatos volt, a II. rendű alperes a
- augusztus 19-i megállapodást
- szeptember 25-én záradékkal látta el, amely szerint a fenntartói jogok átadásának időpontjától,
- augusztus 28-ától a felperes minden joggal és kötelezettséggel a főiskola jogutóda. A felperes és az I-II. rendű alperesek közötti együttműködés ezt követően sem volt problémamentes, a birtokviszonyok és a közüzemi díjak kiegyenlítése tekintetében közöttük bírósági és egyéb hatósági eljárások folynak. A II. rendű alperes a
- január 11-én létrejött és
- augusztus 29-én módosított szerződéssel az ingatlan egészét a III. rendű alperesnek bérbe adta azzal, hogy a bérlő az iskola által a
- augusztus 19-i szerződés alapján használt helyiségeket csak a szerződés
- augusztus 31-i lejártát követően veheti birtokba. A II. rendű alperes - a használati megállapodásnak megfelelően 2008-ban arról tájékoztatta a felperest, hogy a 2005-ben kelt használati megállapodást a szerződés szerinti határozott időtartam lejárta után - nem kívánja meghosszabbítani, majd 2010 márciusában - a felperes szerződésszegésére hivatkozással - a szerződést azonnali hatállyal felmondta. A felperest a felmondást nem fogadta el. A felperes módosított keresetében elsődlegesen a Ptk. 5.§
(3)bekezdése alapján az I. rendű alperes ingatlankezelő jognyilatkozatának pótlását kérte ahhoz, hogy az általa használt, és elkülönült fogyasztásmérővel rendelkező ingatlanrészek tekintetében a gáz szolgáltatására a közüzemi szerződést a saját nevében köthesse meg. Álláspontja szerint az I. rendű alperes e tekintetben jogát visszaélésszerűen gyakorolta, amikor nem járult hozzá a szerződés megkötéséhez, holott ekként biztosított az áram és a vízellátás is, és az úgynevezett visszaszámlázási késedelmek a felperesnek komoly károkat okoztak. Kérte annak megállapítását, hogy az általa használt 3430,93 négyzetméter épületrészre határozatlan idejű, ingyenes használati jog illeti meg. Kérelmének alátámasztására az 1993-ban kelt megállapodásra hivatkozott, álláspontja szerint - a 2005. évi használati megállapodásra vezetett záradék értelmében - a főiskola jogutódaként időbeli korlátozástól mentes, ingyenes használati jog illeti meg. Hangsúlyozta: az 1993-ban kelt megállapodás értelmében a feltételeket csak a felek közös egyetértésével lehetett volna megváltoztatni. E használati jogára figyelemmel az általa fenntartott iskola használatában álló épület- és területrészeket a II. rendű alperes nem adhatta bérbe, azokkal ily módon nem rendelkezhetett, álláspontja szerint ezért a II-III. rendű alperesek közötti bérleti szerződés ezen ingatlanrészek tekintetében a Ptk. 200.§
(2)bekezdése alapján érvénytelen, kérte a részbeni érvénytelenség megállapítását. Jogi álláspontja alátámasztására két jogi szakértő általa beszerzett véleményére hivatkozott. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes arra hivatkozott, hogy a felperessel jogviszonyban nem áll, míg a II. rendű alperes előadta, hogy a katolikus főiskola nem tartott igényt az ingatlan használatára, így a II. rendű alperes kötelezettsége is megszűnt a használat biztosítására. A felperes használati joga legkésőbb
- augusztus 31-én megszűnt, ezért a keresetnek jogszabályi alapja nincs. A III. rendű alperes azzal is érvelt, hogy a II. rendű alperessel kötött bérleti szerződése kifejezetten utalt a II. rendű alperes által kötött ingatlanhasználati szerződésre, és arra, hogy a szerződéssel érintett ingatlanrészek birtokbavételére a bérlő csak a használati jogviszony megszűnését követően jogosult, így a szerződés nem ellentétes a használati szerződés rendelkezéseivel. A II. rendű alperes viszontkeresetet terjesztett elő, melyben elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy - felmondására tekintettel - a felperes használati joga megszűnt, ennek alapján kötelezni kérte a felperest, hogy
- június 30-áig bocsássa az ingatlant a II. rendű alperes birtokába. Másodlagosan, a felperes szerződéses használati jogának
- augusztus 31-i megszűnésére hivatkozással kérte a felperes kötelezését, hogy ezen időpontig bocsássa az ingatlant a II. rendű alperes birtokába. A felperes ellenkérelme a viszontkereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, míg a II. rendű alperes másodlagos viszontkereseti kérelmét megalapozottnak találta: megállapította, hogy a felperes használati joga
- augusztus 31-én megszűnik; kötelezte a felperest, hogy az ingatlan általa használat helyiségeit legkésőbb
- szeptember
- napjáig ingóságaitól kiürített állapotban bocsássa a II. rendű alperes birtokába; ezt meghaladóan a viszontkeresetet is elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen az I. és II. rendű alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 250.000 forint perköltséget, míg a III. rendű alperesnek 125.000 forint perköltséget. Rendelkezése szerint a 45.000 forint kereseti és 15.000 forint viszontkereseti eljárási illetéket - a felperes és a II. rendű alperes személyes illetékmentességére tekintettel - az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette: a főiskola használati joga nem a törvény rendelkezésein, hanem az 1993-ban kelt szerződésen alapult, ez a dologi típusú használati jog azonban a főiskola 2006-ban történt lemondásával, és annak az ingatlannyilvántartásból való törlésével megszűnt. Nincsen lehetőség a megállapodás olyan kiterjesztő értelmezésére, amely szerint a felperes használati joga is e szerződésre vezethető vissza. Az úgynevezett „kisiskola" ingatlanhasználati jogát a továbbiakban a főiskola és a II. rendű alperes között létrejött
- augusztus 19-i szerződés biztosította, térben és időben korlátozott, módon
- augusztus 31-éig tartó keretek között. Kifejtette: a felperes a fenntartói jogok átvételével a főiskola, mint fenntartó jogutódává vált, jogutódként kötik az iskola fenntartásával kapcsolatban létrejött szerződések, ezen a használati szerződés
- december 14-i megszüntetése sem változtat, tekintve, hogy a felperes és a II. rendű alperes között használati megállapodás nem jött létre. A felperes és a II. rendű alperes jogviszonyára a
- augusztus 19-i megállapodás az irányadó, melyet a II. rendű alperes a 2007-ben a szerződésre vezetett záradékkal maga is elismert. Hangsúlyozta: a felperes maga sem jelölte meg, hogy az általa igényelt használati jog dologi vagy kötelmi jogi jogviszonyból ered. A használati jog megállapítására irányuló kereseti kérelem elutasításának eredményeként a II. rendű alperes másodlagos viszontkereseti kérelme alaposnak bizonyult: a felperes csupán
- augusztus 31-éig jogosult az ingatlan használatára. Az elsődleges viszontkereseti kérelem az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azért alaptalan, mert a haszonkölcsön bizonytalan, bármikor felmondható jellegénél fogva alkalmatlan az iskola működési helyszínének biztosítására, az akkreditációhoz a haszonkölcsön alapítása nem elégséges. Álláspontja szerint ez a körülmény a szerződő felek előtt is ismert volt, ezért olyan „atipikus" szerződést kötöttek, melynek a határozott idő előtt történő megszüntetése is csak kivételesen, a szerződés VI/
- pontjában foglalt esetekben lehetséges, a Ptk. 585.§
(4)bekezdése alapján azonban nem. Az elsőfokú bíróság a továbbiakban a jognyilatkozat pótlására irányuló kereseti kérelemmel kapcsolatban kifejtette: a tulajdonos II. rendű alperes nem él vissza jogával, amikor nem járul hozzá a közüzemi szerződés felperes által történő megkötéséhez, a felperes használati joga ugyanis megszűnik, ezáltal a kereset okafogyottá válik, és nincs lehetőség a 2005-ben létrejött szerződés módosítására sem. Rámutatott: a felperes nyilatkozatai ellentmondásosak, mert maga is úgy nyilatkozott, hogy őt a 2005-ben kelt szerződés - annak megszűnésére figyelemmel - nem köti. Az elsőfokú bíróság a bérleti szerződés érvénytelenségére irányuló kereseti kérelmet amiatt találta megalapozatlannak, mert a szerződés kifejezetten kitért a felperes által használt ingatlanrészekre, melyeket a bérlő csak a használati jog megszűnését követően vehet birtokba, így a bérleti szerződés nem sérti a felperes ingatlanhasználati jogát. Az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről a pernyertesség, pervesztesség arányában rendelkezett. A felperesnek az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a keresetnek történő helyt adásra és a viszontkereset teljes egészében történő elutasítására irányuló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintette, fellebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli. Kötelezte a felperest az I. és II. rendű alperesek javára 25.000 forint, míg a III. rendű alperes részére 12.500 forint másodfokú perköltség 15 napon belül történő megfizetésére. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kihangsúlyozta: a felperes nem tudott érvényes, használati jogát megalapozó jogcímet felhozni, és a felek között olyan kötelmi jogviszony sincsen, amely a használat jogalapját jelenthetné, a felperes által hivatkozott szándéknyilatkozat szerződésnek nem tekinthető. A felperes a jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a II. és III. rendű alperesek közötti bérleti szerződés a törvénybe ütköző, semmis, figyelemmel arra, hogy az II. rendű alperes csak felekezeti célokra igényelhette vissza az ingatlant. Amíg tehát a visszaigényelt ingatlanban a felekezeti oktatás működni képes, addig azt a II. rendű alperes nem értékesítheti, és nem felekezeti célra, civil szervezetnek bérbe sem adhatja, ugyanakkor a jelenleg felszámolás alatt álló III. rendű alperes az ingatlant nem felekezeti oktatás céljára vette igénybe. Hivatkozott az 1993-ban kelt megállapodás rendelkezésére, amely szerint a felek a körülmények lényeges megváltozása esetén módosíthatják a szerződést. Jóllehet a szerződés módosításához álláspontja szerint szükséges átadói hozzájárulás hiányát az elsőfokú bíróság áthidalta azzal, hogy a közigazgatási hivatal a felperest fenntartóként nyilvántartásba vette, és utalt arra, hogy ezzel a felperes elfogadta a 2005 augusztusában kelt szerződés által 2010. augusztus 31-éig biztosított használati jogot, felperesi álláspontja szerint azonban ez az aktus nem helyettesítheti a Magyar Állam átadói hozzájárulását. Hangsúlyozta, hogy a II. és III. rendű alperesek között valójában nem bérlet, hanem a tulajdoni jog átszállását eredményező lízing ügylet jött létre. Rámutatott a felperes, hogy az I. rendű alperessel szemben előterjesztett jognyilatkozat pótlása iránti keresete változatlanul aktuális, mert anélkül a szolgáltató nem járul hozzá a kazáncseréhez és utalt arra, hogy a Kormány és II. rendű alperes között tárgyalások folynak az ingatlan visszaadásáról. Kérelmének alátámasztására hangsúlyozta, hogy az általános iskola és a gimnázium fenntartójaként nyilvántartott felperes és a tulajdonos II. rendű alperes között az ingatlan használatára vonatkozóan megállapodás nem jött létre, a II. rendű alperes az ingatlan együttest lízing szerződéssel a III. rendű alperes használatába adta, a felperest az ingatlan kiürítésére mind a II., mind a III. rendű alperes felszólította. Az I-III. rendű terjesztettek elő. alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem A felperes felülvizsgálati kérelme a következők miatt alaptalan. A felperes az első- és másodfokú eljárásban a II. és III. rendű alperesek közötti szerződés érvénytelenségét - az 1993-ban kelt vagyonátadási szerződésre alapított használati jogára hivatkozva csupán részben, az általa fenntartott általános iskola és gimnázium által használt épületrészek vonatkozásában kérte megállapítani. Ezzel szemben a felülvizsgálati kérelem tárgyát a szerződés egészének érvénytelensége képezte, az érvénytelenség okát a felperes az 1991. évi XXXII. törvény rendelkezéseibe ütköző szerződéses rendelkezésben jelölte meg, utalva arra, hogy az 1993. évi szerződés tekintetében a felperes jogutóda az ingatlant felekezeti célokra használó, korlátlan használati joggal bíró főiskolának. A felülvizsgálat a Pp.270.§
(2)bekezdésének megfelelően rendkívüli jogorvoslat, amelynek során kizárólag annak vizsgálata történhet, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő-e, azonban a kereset változtatására nincsen lehetőség. A felperes az első- és másodfokú eljárásban az előbbiekben részletezett igényt nem terjesztett elő, s mivel keresetváltoztatásra a felülvizsgálati eljárásban nincsen lehetőség, a keresetfelemelésnek minősülő igény a felülvizsgálati eljárásban érdemben nem vizsgálható. A jognyilatkozat pótlásával kapcsolatos felülvizsgálati kérelmet illetően az eljárt bíróságok helytállóan mutattak rá, hogy ez az igény használati jog hiányában okafogyottá válik, az ingatlan használatának megszűnésével a gázszolgáltatás biztosítására és a gáz-közmű használatára vonatkozó igény is elenyészik. A felperes által a használati jog alapjaként előadott hivatkozásokat illetően a Kúria kiemeli: a dologi hatályú, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett használati joggal az e-i K. T.Főiskola rendelkezett, e használati jogviszonyt azonban a főiskola és a II. rendű alperes a
- december 14-én kelt szerződésben megszüntették, megtörtént a használati jog ingatlannyilvántartásból való törlése is. Az úgynevezett „kisiskola" ingatlanhasználatát biztosító használati szerződést ugyanezen felek kötelmi hatállyal
- augusztus 19-én kötötték meg, míg a felperes és a II. rendű alperes között írásbeli használati szerződés nem jött létre. A II. rendű alperes az iskola további tényleges, a felperes fenntartói tevékenységének hatálya alatt megvalósuló ingatlan használatát a
- augusztus 19-i megállapodásra 2007-ben vezetett záradékkal ismerte el. Ez a záradék ennek megfelelően annyit jelentett, hogy a II. rendű alperes a tulajdonosi jogait korlátozó használati jogot a
- augusztus 19-i szerződésben foglalt feltételekkel, az ott írt határozott időtartamban biztosította az iskola számára, e vonatkozásban ismerte el a felperes és a főiskola közötti jogutódlást. Ezen túlmenően, a dologi hatályú, határozatlan idejű ingatlanhasználatot sem a jogszabály, sem a szerződéses megállapodás nem biztosított a felperes számára, emiatt nem alapos a felperes hivatkozása, amely szerint ingatlan használata az
- évi szerződésre, az ott szabályozott használati jogviszonyban való jogutódlásra vezethető vissza. Mindezek szerint a perben eljárt bíróságok a rendelkezésükre álló bizonyítékokat okszerűen, a jogszabályoknak megfelelően értékelve minősítették megalapozatlannak a felperes jognyilatkozat pótlására irányuló keresetét. A Kúria utal arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejezetten csak a II. rendű alperes jognyilatkozatának pótlásával kapcsolatos kereseti kérelem elutasításának okait fejtette ki, tekintve azonban, hogy az ingatlant kezelő I. rendű alperes a tulajdonost illető részjogosítványokat gyakorol, az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása - mint többen a kevesebb - az I. rendű alperessel szemben előterjesztett jognyilatkozat pótlására irányuló kérelem minősítésére is kihat, az elutasítás indokait az I. rendű alperes vonatkozásában is jelenti. Az előzőekben kifejtettek szerint a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria alapján hatályában fenntartotta. a Pp. 275.§
(3)bekezdése A Pp. 270.§.
(1)bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 78.§
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban felmerült költség az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet benyújtó felperest terheli: viseli a saját felülvizsgálati költségét, teljes személyes illetékmentessége miatt azonban a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére utólag sem köteles (az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5.§
(2)bekezdésének e) pontja. Az alpereseknek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért ennek viseléséről a Kúria nem rendelkezett. Budapest,
- évi szeptember hó
- Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Edit s.k. előadó bíró, Dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. bíró