Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.340/2012/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szabó Eszter jogtanácsos által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Szilágyi Gábor ügyvéd (jogi képviselő címe) által képviselt I.rendű alperes neve I. rendű és II.rendű alperes neve II. rendű (mindketten: alperesek címe) alperesek ellen, felelősség megállapítása iránt indított perében, az Egri Törvényszék
- május
- napján kelt, 3.G.20.211/2010/
- számú ítélete ellen, a felperes részéről előterjesztett fellebbezés folytán, a
- december
- napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a felperest az alperesek javára egyetemlegesen terhelő - ügyvédi munkadíjból álló perköltséget 1.000.000 (Egymillió) forint + áfa összegre leszállítja; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az egyetemlegesen jogosult alpereseknek 200.000 (Kettőszázezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az első fokú ítélet alapjául szolgáló tényállás lényege szerint a felperes a CO Kft. (a továbbiakban: CO Kft.) - amely társaság ügyvezetői az alperesek voltak -
- december 23-án folyószámla hitelszerződést,
- június 9-én folyószámla hitelszerződést és forgóeszköz finanszírozó hitelszerződést, valamint
- január 3-án - forintgarancia kibocsátására - megbízási szerződést kötött. A CO Kft.
- március 11-én csődeljárást kezdeményezett maga ellen; a Pest Megyei Bíróság a
- május 16-án jogerőre emelkedett, Cspk.... számú végzésével a csődeljárást megszüntette tekintettel arra, hogy a CO Kft.
- április 16-án felszámolási eljárást kezdeményezett magával szemben. A Heves Megyei Bíróság a
- június 12-én jogerőre emelkedett, Fpk.... számú végzésével megállapította a CO Kft. fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását; a felszámolás kezdő időpontja
- június
- napja, a felszámolási eljárás folyamatban van. A
- február 20-án alapított CM Zrt. (a továbbiakban: CM Zrt.)
- március 6án került a cégjegyzékbe bejegyzésre. A CM Zrt. egyedüli tagja B.Iné, aki 20 évig a CO Kft.-vel állt munkaviszonyban; a CM Zrt. főtevékenysége azonos a CO Kft. főtevékenységével. A CM Zrt. a CO Kft. felszámolási eljárása során - pályázat útján - 103.000.000 forint összegű vételáron megvette a CO Kft. vagyontárgyait, továbbá a CO Kft. tulajdonát képező ..., ... helyrajzi szám alatti ingatlan
- március 12-én 11.000.000 forint összegű vételáron a CM Zrt. részére került értékesítésre. A CO Kft. vagyona a
- évtől folyamatosan csökkent; a társaság a forgóeszközeinek egy részét - a felszámolás kezdő időpontját megelőzően - selejtezte. A felperes a -
- február 8-án érkezett beadványában pontosított - keresetében annak megállapítását kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §
(1)bekezdése alapján, hogy az alperesek a CO Kft. fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetői feladatukat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a CO Kft. vagyona legalább 260.000.000 forinttal csökkent, illetve a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult. Álláspontja szerint a CO Kft. fizetésképtelenségével fenyegető helyzet
- év végén, de legkésőbb a csődeljárás megindításának elhatározásakor,
- március 5-én bekövetkezett. Előadta, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a CO Kft. tulajdonában állt ..., ... helyrajzi szám alatti - több mint 100.000.000 forint értékű - ingatlan
- március 12-én a CM Zrt. részére 11.200.000 forint összegű vételáron történt értékesítése, a félkész termékek és termékek állományváltozásként történt leírása, a tárgyi eszközök körében keletkezett hiány, illetve azok „nyomott áron" történt értékesítése következtében a CO Kft. vagyona 260.000.000 forinttal csökkent. Hivatkozott arra, hogy a CO Kft. vagyontárgyai - az azzal azonos tevékenységet folytató és részben azonos vevői körrel rendelkező CM Zrt. tulajdonába kerültek, így a CO Kft. hitelezői követeléseinek kielégítése teljes mértékben meghiúsult. Előadta, hogy az alperesek felelősségét megalapozó konkrét magatartást nem tud megjelölni, mivel a felszámoló mulasztása miatt a CO Kft. iratait megtekinteni nem tudta, ezért a felszámoló mulasztása ellen kifogással élt; erre tekintettel kérte a per tárgyalásának felfüggesztését. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontja megállapítására, a CO Kft. gazdálkodásának és az alperesek magatartásának vizsgálatára szakértő kirendelését kérte. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet a csődeljárás megindítását követően következett be. Arra hivatkoztak, hogy a ... ... helyrajzi szám alatti ingatlan értékesítése során a vételár ingatlanforgalmi szakértői vélemény alapján került meghatározásra. Előadták, hogy a vagyoncsökkenés látszólagos, részben selejtezés, illetve a lízingelt vagyontárgyaknak a lízingbe adó részére történt visszaadásának következménye. Álláspontjuk szerint a felperes nem jelölt meg olyan jogellenes magatartást, amellyel a CO Kft. vagyonát csökkentették volna vagy a hitelezők teljes kielégítését meghiúsították volna, így a felelősségük nem állapítható meg. Hangsúlyozták, hogy a vagyoncsökkenés ténye nem azonos azzal, hogy jogellenes magatartást tanúsítottak. A felperest terhelő bizonyítási kötelezettség körében hivatkoztak a BDT
- számú eseti döntésre. Az elsőfokú bíróság a
- május 8-án kelt
- sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította; kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesi jogi képviselő kezeihez 4.406.250 forint perköltséget, megállapította továbbá, hogy ezt meghaladóan az eljárással kapcsolatban felmerült perköltséget a peres felek maguk viselik. Határozatának indokolásában rögzítette: a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperesek az ügyvezetői feladataikat a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látták el, e jogellenes magatartással okozati összefüggésben a keresetben megjelölt összeggel csökkent a CO Kft. vagyona, és a hitelezők követeléseinek kielégítését meghiúsították. A felperes a Pp.
- §
(2)bekezdésében foglalt kötelezettségének nem tett eleget. Kiemelte, hogy a CO Kft. vagyonának csökkenése nem azonos azzal, hogy az alperesek jogellenes magatartást fejtettek ki. Utalt továbbá arra, hogy a per tárgyalása felfüggesztésének a Pp. 152. §
(1)-
(2)bekezdéseiben rögzített feltételek fennállása hiányában nem volt helye. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a per tárgyalásának felfüggesztése iránti kérelméről határozatot nem hozott, továbbá a szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványának elutasítását nem indokolta; e körben hivatkozott a Pp. 221. §
(1)bekezdésére. A felperes másodlagosan az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj mérséklését kérte, mivel álláspontja szerint annak összege eltúlzott. Egyebekben a fellebbezésében lényegében az általa már korábban előadottakat ismételte meg. Az alperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. A fellebbezés a per főtárgya tekintetében nem, a perköltség vonatkozásában viszont részben megalapozott. Az elsőfokú bíróság a per főtárgya tekintetében a tényállás megállapításához szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, arra alapított érdemi döntésével és annak indokolásával a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett, azzal a pontosítással, hogy a jelen ügyben - a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásának időpontjára figyelemmel - a Cstv. 2009. augusztus 31-ig hatályos 33/A. §
(1)bekezdése alkalmazandó. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel az alábbiakra mutat rá: A
- április 25-én tartott tárgyalásról készült jegyzőkönyv és az első fokú ítélet alapján az elsőfokú bíróság a felperesnek a per tárgyalása felfüggesztése iránti kérelme elutasításáról döntött. A Pp.
- §
(3)bekezdése és a 233. §
(3)bekezdése b) pontja szerint a tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés - mint pervezető végzés - ellen fellebbezésnek nincs helye, így azt a Pp. 222. §
(1)bekezdése alapján megindokolni sem kell. A Pp. 152. §
(2)bekezdése alapján a tárgyalás felfüggesztésére kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha a per eldöntése - egy, már folyamatban lévő polgári eljárás tárgyát képező - előzetes kérdés tisztázása nélkül nem lehetséges. A felperesnek a szakértői bizonyításra vonatkozó indítvánnyal kapcsolatos fellebbezési észrevételeire figyelemmel hangsúlyozza a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a szakértőnek nem feladata jogkérdésben történő szakvélemény kialakítása; a szakértői bizonyítás nem irányulhat a keresetet megalapozó tények - így az alperesek jogellenes magatartásának - felderítésére, azokat a Pp. 121. §
(1)bekezdésének c) pontja alapján a felperesnek kell megjelölnie. A fentiek alapján tehát az elsőfokú eljárás során nem történt olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely a Pp. 252. §
(2)bekezdése alkalmazását indokolttá tenné. A felperes a keresetében a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a CO Kft. fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetői feladatukat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a CO Kft. vagyona legalább 260.000.000 forinttal csökkent, illetve a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult. A Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A Pp. 3. §
(3)bekezdése értelmében a bizonyítás esetleges sikertelenségét a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a bizonyításra kötelezett fél terhére kell figyelembe venni. A Pp. idézett rendelkezéseinek az ilyen perekre történő alkalmazásából az következik, hogy a felperesnek az alperesi felelősség megállapításához a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésében előírt feltételek: a társaság vagyonának csökkenése és a hitelezői követelések kielégítésének meghiúsulása, az alperesi jogellenes magatartás és az ezek közötti okozati összefüggés együttes fennállását kellett volna bizonyítania. A Pp. 3. §
(3)bekezdésének utolsó fordulata értelmében a bíróságnak a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között - az alkalmazásra kerülő anyagi jogszabályok figyelembevételével - tájékoztatnia kell a felperest, hogy a kereseti követelése alapjaként mely tényeket kell bizonyítania. Az elsőfokú bíróság - a felperes nyilatkozataihoz igazodóan - tájékoztatta a felperest, hogy a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésében meghatározott feltételek együttes fennállása tekintetében a bizonyítási kötelezettség őt terheli, ezzel a Pp. 3. §
(3)bekezdésében meghatározott tájékoztatási kötelezettségének eleget tett. A Pp. 141. §
(2)bekezdése értelmében a bíróság - ha ez a tényállás megállapításához szükséges -, a feleket felhívja nyilatkozataik megtételére és lefolytatja a bizonyítási eljárást. A fél köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait - a per állása szerint - a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni, illetve előterjeszteni. A
(6)bekezdés alapján, ha a felek valamelyike tényállításának, nyilatkozatának előadásával, bizonyítékainak előterjesztésével alapos ok nélkül késlekedik, és e kötelezettségének a bíróság felhívása ellenére sem tesz eleget, a bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül határoz. A rendelkezésre álló iratok alapján helytállóan hivatkozott arra az elsőfokú bíróság, hogy a felperest több alkalommal felhívta, hogy adja elő a keresete alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait, illetve a bizonyítékokat csatolja, azonban ezt a kötelezettségét a felperes egyik bírói felhívásra sem teljesítette. Az elsőfokú bíróság utalt továbbá a Pp. 141. §
(6)bekezdésében foglaltakra is, így a felperes tisztában lehetetett a bizonyítás esetleges sikertelenségének jogkövetkezményével. A felperesnek elegendő idő - az első bírói felhívás és az ítélethozatal között mintegy másfél év - állt rendelkezésére, hogy a bizonyítási kötelezettségének eleget tegyen, mindezek ellenére a felperes nem bizonyította a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti felelősség szükségképpeni elemeinek a fennállását, ebben a körben elsődlegesen azt, hogy az alperesek a CO Kft. fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetői feladatukat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, erre vonatkozóan továbbá a felperes konkrét tényt egyáltalán nem is adott elő. A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdése szerint a fél pernyertessége esetére igényelheti, hogy részére a bíróság az ügyvéd munkadíjának és készkiadásainak címén kötelezze a pervesztes felet a fél és a képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj, valamint a fél által képviselője részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások együttes összegének megfizetésére. A
(2)bekezdés akként rendelkezik, az
(1)bekezdés alapján megállapított munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság döntését indokolni köteles. A 3. §
(3)bekezdése szerint, ha a perben a pertárgy értéke nem állapítható meg, a munkadíj minden megkezdett tárgyalási óránként, valamint az ügyvédnek a pert megelőző és a peren kívül végzett igazolt tevékenységéért óránként 5.000 forint, de legalább 10.000 forint. Az adott ügyben az elsőfokú bíróság helyesen értékelte az alperesi ügyvéd tevékenységét, nem vette azonban figyelembe a pertárgy értékét, melynek következtében az ügyvédi munkadíj mértéke eltúlzott. Az alperesek és a jogi képviselőjük között létrejött megbízási szerződésben kikötött, illetve az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj összegét - a fenti rendelkezésekre figyelemmel - a Fővárosi Ítélőtábla mérsékelte. A kifejtettek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a felperest az alperesek javára egyetemlegesen terhelő - ügyvédi munkadíjból álló - perköltséget 1.000.000 forint + áfa összegre leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú perköltségről a bíróság arra figyelemmel döntött, hogy a felperes az elsőfokú ügyvédi munkadíj tárgyában részben pernyertes lett [Pp. 81. §
(1)bekezdés]. A per főtárgya tekintetében a felperes pervesztes lett, ezért a lerótt eljárási illetéket maga viseli. Budapest,
- december
- Pálné dr. Mikola Júlia s.k. a tanács elnöke dr. Vuleta Csaba s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: (Varga Beatrix) dr. Farkas Mária s.k. bíró