Pfv.I.20.348/2011/
- A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt felperesnek a dr. Vékony Gabriella ügyvéd által képviselt I. rendű és a II. rendű alperesek ellen jognyilatkozat pótlása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 4.P.52.541/
- számon folytatott és másodfokon a Fővárosi Bíróság 52.Pf.642.321/2009/
- számú ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen az alperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a
- november
- napján megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Legfelsőbb bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Indokolás A perbeli házas ingatlan a peres felek közös tulajdona: a felperes 2007-ben vásárolta 8/80 illetőségét, az I. rendű alperes 44/80 tulajdoni hányad, míg a II. rendű alperes betéti társaság (amelynek az I. rendű alperes a cégvezetője) 28/80 hányad tulajdonosa. A felek az 1548 m2 nagyságú saroktelket tömör, vakolt téglafallal két részre osztották. területrészt Az alperesek használják, a a főépületet felperes pedig a és a 1159 Zs. A. m2 utcáról megközelíthető és arra merőlegesen lekerített, kb. 12 méter széles, 391 m2 telekrészt. összekötött építmény A felperes áll: egy területrészén faház; a három, téglából egymással épült, nyári konyha, WC és fürdő helyiségeket magába foglaló cseréptetős épület, amelyhez eltérő gerincmagasságú kertibútor-raktár valamint tároló csatlakozik, továbbá az említett építményeket összekötő fatároló fészer. A felperes
- decemberében elvi építési engedélyt szerzett be. Az engedélyezési tervhez tartozó műszaki leírás szerint a felperes területrészén álló téglaépület falai (egy fal kivételével) lebontásra és újjáépítésre kerülnének, a fészer által elfoglalt terület beépülne, a építőanyagokból eredményeként faházhoz készült az azonos épület épületek gerincmagasságú csatlakozna, alapterülete és s 22,81 szilárd mindezek négyzetméterrel növekedne. Mivel az alperesek megtagadták az építési engedély feltételeként előírt hozzájárulásukat, nyilatkozatának a ítélettel felperes való keresetében pótlását az alperesek kérte. e Keresetének jogalapjaként a Ptk. 143.§-ának
(3)bekezdését jelölte meg. Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkoztak, gazdálkodás körébe hogy a tartozó Ptk.143.§
(3)beruházásokra bekezdése vonatkozik, a a rendes felperes azonban a rendes gazdálkodás körét meghaladó beruházást tervez, ezért az építkezéshez a Ptk. 144.§-a értelmében a tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges, a tulajdonostársak „szavazata" pedig nem pótolható ítélettel. Kihangsúlyozták, hogy a tervezett építkezés megvalósulása esetén a felperes javára módosulnának a tulajdoni arányok, ami sértené az ingatlanhoz fűződő érdekeiket. Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy az építési engedély kiadása iránti kérelem előterjesztése idején hatályos, az építésügyi hatósági engedélyezésről szóló 46/1997. (XII.29.) KTM rendelet 5.§-ának
(1)bekezdése által előírt tulajdonostársi hozzájárulás ítélettel való pótlásának a Ptk. 5.§-ának
(3)bekezdésében megszabott feltételei nem valósultak meg, mert a felperes által tervezett építkezés a tulajdoni arányok módosulását eredményezné. Az alperesek a jognyilatkozat megtételének megtagadásával saját érdekeiket védték, ezért a hozzájárulás megtagadása nem tekinthető joggal való visszaélésnek. Megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy a kereset a Ptk.143.§-ának
(3)bekezdése alapján sem teljesíthető, a bíróság ugyanis a tulajdonostársak egyetértésének hiányában csak a rendes gazdálkodás körébe tartozó határozhat, ugyanakkor a beruházásokkal felperes által kapcsolatos tervezett vitában építkezés a rendes gazdálkodás körét meghaladja, ezért a döntéshez nem elegendő a szótöbbséggel értelmében a hozott határozat, tulajdonostársak hanem egyhangú ahhoz a határozata Ptk. 144.§-a szükséges. Az egyhangú határozat szerződésnek minősül, szerződéses nyilatkozat ítélettel való pótlására pedig nincs jogi lehetőség. A másodfokú ítéletével bíróság pótolta az az elsőfokú alperesek ítéletet megváltoztatta és hozzájáruló nyilatkozatát. A jogerős ítélet indokolása szerint abban helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által tervezett építkezés a rendes gazdálkodás körét meghaladja, ezért a felek vitája a Ptk. 143.§-a
(3)bekezdésének alkalmazásával nem bírálható el, tévesen értelmezte azonban az elsőfokú bíróság a Ptk. 144.§-át. A Ptk. 144.§-ának ugyanis a) csak pontja a a rendes tulajdonostársak gazdálkodás körét egyhangú határozatát meghaladó beruházások költségeinek viseléséről való döntéshez írja elő (amely egyhangú határozatot a bíróság valóban nem pótolhatja). Ha viszont az építkező tulajdonostárs az építkezés összes költségének viselését vállalja és kijelenti, támaszt költségtérítési hogy a tulajdonostársaival igényt, egyhangú szemben határozatra nem nincsen szükség, hiszen a tulajdonostársaknak nem is kell határozniuk a költségek megosztásáról vagy viseléséről. Ebben az esetben a Ptk. szabályai nem tiltják, hogy a Ptk. 5.§-ának
(3)bekezdése alapján a bíróság megkívánt ítélettel pótolja nyilatkozatát, a a tulajdonostársak rendes gazdálkodás jogszabály körét által meghaladó munkák esetén sem kizárt tehát a Ptk. 5.§-ának
(3)bekezdése alapján a jognyilatkozat ítélettel történő pótlása. A másodfokú bíróság további indokai szerint a perbeli esetben megvalósultak a jognyilatkozat ítélettel bekezdésében megszabott jogszabály, nevezetesen eljárásról szóló bekezdésének ba) való pótlásának feltételek. az 46/1997. pontjába a Ptk. 5.§-ának
(3)Az alperesek hozzájárulását építési hatósági engedélyezési (XII.29.) foglalt KTM rendelet rendelkezés kívánja 5.§
(1)meg. Az építmények felújításához, bővítéséhez, korszerűsítéséhez a különös méltánylást érdemlő magánérdeken túl, közérdek is fűződik, hiszen a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény szerint a felperes építményei, gyenge állapotúak, korszerűtlenek, ezért indokolatlan a felperest megakadályozni abban, hogy lényegesen jobb állapotú, magasabb használati értékű építményeket hozzon létre. A felperes érdeksérelme ítélettel másként, való mint pótlásával el az alperesek jognyilatkozatának sem hárítható, mert e nélkül nem kaphat építési engedélyt. Rámutatott a másodfokú bíróság, hogy ha a felperes elvégzi valósul meg, a tervezett amely a építési munkákat, nyilvántartott olyan tulajdoni ráépítés arányokat megváltoztatná, azonban a felperes mind az első, mind a másodfokú eljárásban akként nyilatkozott, hogy az alperesekkel szemben a ráépítésből eredően tulajdoni igényt nem fog érvényesíteni, ilyen igényekről a jogutódaira is kiterjedő hatállyal lemondott. A felperes nyilatkozatát a fellebbezési tárgyalás jegyzőkönyve, tehát közokirat tartalmazza, s a nyilatkozat egyenértékű a Legfelsőbb Bíróság PK.
- számú állásfoglalása
- pontjának megfelelő megállapodással, miszerint „a ráépítés következményeit nem lehet alkalmazni, ha a felek a ráépítéssel kapcsolatban a felek a tulajdon rendezése kérdésében eltérően állapodtak meg." A felperes nyilatkozata a felperest és jogutódait is köti, így az építkezés a tulajdoni bíróság arányokat arra is, nem hogy változtathatja az I. rendű meg. Utalt alperes a másodfokú a megnövelt gerincmagasság árnyékoló hatására, mint a felperes építkezésével okozott érdeksérelemre csupán a fellebbezési eljárásban hivatkozott, azonban a másodfokú eljárásban e hivatkozása már nem vehető figyelembe. A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása és költségeik megtérítése végett - az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Hangsúlyozták, hogy a felperes építményeinek alapterülete jelentős mértékben, 38,05 négyzetméterről 60,86 négyzetméterre növekszik. A felperes nem bizonyította, hogy az épületek bővítéséhez különös méltánylást érdemlő hasznosítását érdeke illetően fűződne, eltérő a per előadásokat során tett. az A ingatlan méltánylást érdemlő érdek, mint a jognyilatkozat ítélettel való pótlásának a Ptk. 5.§-a feltétele,
(3)bekezdésében hiányzik, s megszabott önmagában e egyik hiány elengedhetetlen kizárja a felperes keresetének helyt adó ítélet meghozatalát. Hivatkoztak arra is, hogy a ráépítéssel a Ptk. 137.§-ának
(3)bekezdése alapján a tulajdoni arányok a rovásukra és a felperes javára megváltoznának. Nem helytálló a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja sem, hogy a felperes nyilatkozata, miszerint a jogutódaira is kiterjedő hatállyal lemondott a tulajdoni hányadok módosításáról, megfelelne a PK.
- sz. állásfoglalás
- pontjában említett megállapodásnak. Kihangsúlyozták, hogy a ráépítés eredeti tulajdonszerzési mód, az építkezés befejezésével a tulajdonszerzés, illetve a tulajdoni arányok módosulása nyomban bekövetkezik, a tulajdonjogról pedig a Ptk. 112.§-ának
(2)bekezdése értelmében nem lehet lemondani, s mivel a tulajdoni igények a Ptk. 115.§-ának
(1)bekezdése szerint el sem évülnek, a felperes szóban forgó lemondó nyilatkozatának nincsen jogi jelentősége. A felperes nem a meglévő épület állagának megóvását célzó munkák elvégzéséhez, hanem lényegében új épület létrehozásához szükséges építési engedély tulajdonostársak jognyilatkozatának pótlását. kiadásához kéri a A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp.270.§-ának
(2)bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé, azonban a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben a Ptk.5.§
(3)bekezdésében előírt feltételek közül a felperes méltányolható érdekének hiányára hivatkoztak, valamint arra, hogy részükről a jognyilatkozat megtagadása nem joggal való visszaélés, mivel a munkák a tulajdoni arányok változását eredményezik; azonban mindkét feltétellel kapcsolatban helytálló a másodfokú bíróság álláspontja. Bizonyítást nyert a felperesnek a tervezett építkezés megvalósulásához fűződő különös méltánylást érdemlő magánérdeke, hiszen (ahogyan arra a másodfokú bíróság is utalt a jogerős ítélet indokolásában) a felperesnek az ingatlan 8/80 részének tulajdonosaként méltányolható érdeke az, hogy épületrészét korszerűsítse, felújíthassa, használatra alkalmassá tegye, még abban az esetben is, ha az ingatlan nem „lakás" rendeltetésű. Azt, hogy a tulajdonostárs milyen célra használhatja ingatlanát, az építési hatóság megszabhatja, korlátozhatja, és ha az építkező eltér az építmény eredeti vagy a korábbitól eltérő, de engedélyezett céljától, az eltérés építésügyi hatósági eljárásban szankcionálható. A másodfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítási anyag alapján - a Pp.206.§
(1)bekezdésében biztosított mérlegelési jogkörében - okszerűen jutott arra a következtetésére, hogy az adott körülmények között az alperesek részéről az építés engedélyezéséhez szükséges jognyilatkozat megtagadása joggal való visszaélés, mert a tervezett munkák megvalósulásuk esetén ugyan a tulajdoni arányok változását eredményeznék, az építkezés jogkövetkezményeinek bekövetkezését azonban a felperes - tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt - nyilatkozata megakadályozza. A felülvizsgálati kérelemben említett Ptk.112.§-ának
(2)bekezdése szerint az ingatlan tulajdonjogával felhagyni nem lehet. Az idézett rendelkezés célja az, hogy az ingatlan ne váljon uratlan dologgá, a rendelkezésből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy az ingatlan tulajdonosa ne mondhatna le egyes jogairól, ne ruházhatná át azokat, és az a következtetés sem, hogy az ingatlannal kapcsolatos tulajdoni igények érvényesítése minden esetben kötelező lenne. Az ilyen jogértelmezés azzal a következménnyel járna, hogy az ingatlan (vagy ingatlanilletőség) tulajdonosa megállapodást sem köthetne, azaz nem köthetné meg a Ptk.137.§
(3)bekezdésében említett megállapodást sem. A Ptk.112.§
(2)bekezdésének helyes értelmezése szerint a tulajdonostárs nem tehet olyan rendelkezést, amelynek eredményeként az ingatlan uratlanná válna azonban a jelen esetben nem erről van szó, hiszen ha felperes nem kívánja érvényesíteni a tulajdoni hányadok változására irányuló igényét, ingatlanilletősége nem válik uratlanná. A felperes tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata pusztán azzal a következménnyel jár, hogy a perbeli építkezés kapcsán sem a felperes, sem jogutódai nem léphetnek fel a tulajdoni hányadok változtatásának igényével, tehát a hányadok aránya a perbeli építkezés eredményeként nem változhat meg. Helyes a másodfokú bíróság okfejtése arról, hogy a felperes ilyen tartalmú nyilatkozatot kétoldalú megállapodás megkötése esetén is tehetne, megteheti tehát egyoldalú akaratnyilatkozat formájában is. (Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy ha a felperes nem tette volna meg a szóban forgó lemondó nyilatkozatot, a tulajdoni arányok változása valóban akadályát képezné az alperesi jognyilatkozat Ptk.5.§
(3)bekezdésére alapított pótlásának.) Mindezek szerint a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp.275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp.270.§
(1)bekezdésének értelmében alkalmazott Pp.78.§
(1)bekezdésének megfelelően az alperesek maguk viselik eredménytelen felülvizsgálati kérelmük kapcsán felmerült saját költségüket. A felperesnek a felülvizsgálati eljárásban térítést igénylő költsége nem merült fel, ezért ennek viseléséről a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett rendelkeznie. Budapest, 2011. november 16. Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, dr. Szűcs József s.k. előadó bíró, dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes bíró.