Bf.311/2012/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.311/2012/

1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten,
2. év január hó
3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: A hivatali visszaélés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 22.B.117/2011/
4. számú ítéletét helybenhagyja. A végzés ellen további fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A Budapest Környéki Törvényszék a
5. év július hó
6. napján kihirdetett ítéletével a vádlott bűnösségét 2 rb. hivatali visszaélés bűntettében (Btk.
7. §) állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 150.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén az átváltoztatásról, valamint a vádlottat terhelő bűnügyi költség viseléséről. A kihirdetet ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője három napi gondolkodási időn belül enyhítés végett jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.866/2012/
8. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. Ennek során a szükséges és lehetséges körben a bizonyítékokat beszerezte, azokat a tárgyalás anyagává tette, majd iratszerűen rögzítette. A bíróság kellő indokát adta annak, hogy a vádlott nyilatkozata mellett, mely bizonyítékot és miért vett figyelembe a tényállás illetőleg a bűnösség megállapításánál. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette a terhére rótt bűncselekményeket is. A bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevékenységét támadó fellebbezés a felülmérlegelés tilalma folytán a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethet. Az elsőfokú bíróság a büntetés nemének és mértékének meghatározásakor kellően figyelemmel volt a vádlott által elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyára, a bűnösség fokára illetve a bűnösségi körülményekre, a büntetés enyhítésére nincs lehetőség emiatt. A nyilvános ülésen a védő a bejelentett fellebbezést fenntartotta, amit annyiban pontosított, hogy az
9. tényállási pont tekintetében általa tévesen került megjelölésre a fellebbezés iránya, mert alapvetően a tényállási pont kapcsán védence felmentését indítványozta, arra figyelemmel, hogy a védence által elkövetett cselekmény nem bűncselekmény, hiszen hivatalos eljárása során a jogszabályoknak megfelelően járt el. A végrehajtást kérő valóban a BRFK volt, de a végrehajtást kérő eljárási jogait nem a BRFK, hanem a jegyző gyakorolta, hiszen ő adta ki a végrehajtásra az utasítást a végrehajtónak. A gépkocsi forgalomból történő kivonásának megszüntetését a végrehajtást kérő kérte - a jogszabályok alapján erre volt jogosultsága - a végrehajtótól, aki a jogszabályokkal összhangban kérte a lefoglalás fenntartása mellett a forgalomba visszahelyezését a gépkocsinak az eljárásra jogosult hatóságnál. A vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védő által elmondottakhoz. A Fővárosi Ítélőtábla a vádlotti és védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek eredményeként megállapította, hogy a Budapest Környéki Törvényszék a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le a bizonyítási eljárást, ügyfelderítési kötelezettségének teljes mértékben eleget tett. A rendelkezésére álló bizonyítási anyagot értékelési körébe vonva, a bizonyítékokat egyenként és egymással is egybevetve mérlegelte, és e tevékenységéről megfelelően számot is adott. Okszerűen megindokolta azt, hogy mely bizonyítékokat, mely részükben és miért fogadott el, illetve melyeket, mely részükben és miért nem tartott valónak. Az ítélet indokolása, pedig mindenre kiterjedő, logikailag kifogástalan és meggyőző. Az elsőfokú bíróság kellő részletességgel foglalkozott a vádlotti védekezéssel. A védő felvetéseivel kapcsolatos kérdésekre az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában részletesen kitért. Az ítélet indokolásának
10. oldalának első és második bekezdése részletesen elemezte a jelen ügy
11. tényállási pontja esetében alkalmazandó jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit, így a
12. évi XCII. tv. (Art) és az
13. évi LIII. tv. (Vht.) rendelkezéseinek összevetése alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy jelen ügyben a végrehajtást kérő a közigazgatási bírság tekintetében a BRFK volt, a … Önkormányzat Polgármesteri Hivatala és a … Önkormányzat Jegyzője kizárólag, mint a végrehajtás lebonyolításával megbízott járt el, azaz a behajtással kapcsolatos teendőket végezte. Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság a
14. évi XCII. tv. (Art) végrehajtással kapcsolatos törvényhelyeire és emelte ki külön az Art.
15. §-át, amely egyértelműen rögzíti azt az egy esetet, amikor a gépjármű lefoglalása során a gépjárművet nem kell a forgalomból kivonni. Erre a jogszabály magánszemély esetében kizárólag vállalkozási tevékenységet folytató adózó esetében ad lehetőséget. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítetteken túlmenően szükségesnek tartja megjelölni az Art.
16. §-át, amely az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettségekkel kapcsolatban egyértelmű szabályokat tartalmaz, amikor kimondja, hogy a köztartozás jogosultjának megkeresése alapján indul a köztartozás behajtása, melynek során az adóhatóság nem engedélyezhet az adók módjára behajtandó köztartozásra fizetési könnyítést, a tartozást nem mérsékelheti és nem minősítheti behajthatatlannak. [Art.
17. §