Nógrád Megyei Bíróság 10.K.20.330/2011/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Nógrád Megyei Bíróság Dr. Kohajda László ügyvéd (…) által képviselt Cs. V. (….) felperesnek - Dr. Sneider Zoltán jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (3530 Miskolc, Kandia u. 12-14.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő ítéletet: A bíróság az APEH Észak-magyarországi Regionális Főigazgatóság Nógrád Megyei Igazgatóságnak az alperes 4071753005 iktatószámú határozatával helybenhagyott 3202652794 iktatószámú határozatát az alábbiak szerint változtatja meg: I. Az általános forgalmi adó
- IV. negyedévi adókülönbözetét és adóhiányát 4.000.- forintra,
- I. negyedévi adókülönbözetét és adóhiányát 1.000,forintra,
- IV. negyedévi adókülönbözetét és adóhiányát 7.000.- forintra l eszállítj a. A
- III. negyedévre és
- I. negyedévre megállapított adókülönbözetet és adóhiányokat, valamint a
- évi adókülönbözetet törli. Ennek következtében a felperes terhére 12.000.- forint adókülönbözet és ugyanezen összegű adóhiány keletkezett. II. A következő időszakra átvihető követelés 50.000.- forintra v á l t o z i k. III. Az adóhiány utáni adóbírság 6.000.- forintra c s ö k k e n. IV. A késedelmi pótlék összegét 3.000.- forintra l e s z á l l í t j a . Kötelezi az alperest, hogy
- napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000.(Harmincezer) forint perköltséget. A perben feljegyezett 37.260.- (Harminchétezer-kettőszázhatvan) forint kereseti illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincsen helye. Indokolás: A felperesnél megtartott adóellenőrzés adatai alapján az APEH Észak-magyarországi Regionális Főigazgatóság Nógrád Megyei Igazgatósága a
- november
- napján kelt 3202652794 iktatószámú határozatával a felperes terhére általános forgalmi adókülönbözeteket és adóhiányokat állapított meg. Egyrészt azért, mert a vendégvadászjegy összege után általános forgalmi adó nem került felszámításra. Másrészt azét, mert a trófea bírálati díjak után sem számítottak fel általános forgalmi adót. Harmadrészt pedig azért, mert a felperes által hivatásos vadászként alkalmazott egyéni vállalkozók számláiban szereplő általános forgalmi adó levonására a felperes nem volt jogosult, mert a hivatásos vadászok tevékenységét munkaviszonyban végzett tevékenységnek értékelte az adóhatóság. Ennek következtében az elsőfokú határozat a felperest 606.000.- forint általános forgalmi adókülönbözet, 303.000.- forint adóhiány és 294.000.- forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Ez a határozatot az alperes a
- február
- napján kelt 4071753005 iktatószámú határozatával helybenhagyta. A keresetlevelével a felperes ezeknek a határozatoknak a bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte és ennek keretében azok megváltoztatását úgy, hogy az egyéni vállalkozó hivatásos vadászok számláiban szereplő általános forgalmi adók összegével a felperes terhére megállapított általános forgalmi adókülönbözet és adóhiány csökkentésre kerüljön és ennek megfelelően kerüljön csökkentésre a kiszabott adóbírság és késedelmi pótlék is. Jogszabálysértésként jelölte meg, hogy a felperesnek a hivatásos vadászokkal kötött, a Polgári Törvénykönyvön alapuló szerződéseinek a Munka törvénykönyvén alapuló munkaszerződéssé történő átminősítése megalapozatlan. A hivatásos vadászokkal kötött megbízási szerződések egyáltalán nem tartalmaznak munkajogi elemeket, az azokban szereplő, megtévesztőnek minősülő kifejezések, mint a „munkaadó” és a „munkaidő” pusztán annak következményei, hogy ezeket a szerződéseket joghoz nem értő emberek írták. Az alperesi határozat indokolásában az átminősítés alapjául megjelölt ismérvek közül, a munkaidőre vonatkozó kivételével, valamennyi ismérv olyan, amely teljesen megfelel a vállalkozás (megbízás) jegyeinek, nem sérti a mellérendeltségi jogviszonyt és, összhangban a Ptk.
- §
(2)bekezdésével, a megbízó utasítási jogára vonatkozó törvényi rendelkezésnek megfelel. A munkaidőnek a szerződésbe történő feltüntetése az, amelyik eltérő lehet a vállalkozás megbízás jegyeitől, azonban a perbeli szerződésekben szereplő munkaidő itt nem a munkajogi munkaidőnek felel meg, hiszen évi 2500 óra a munkajog szabályainak megfelelően, törvényesen nem lett volna kiköthető. Az alperes a kereset elutasítását kérelmezte. A bíróság a felperes kereseti kérelmét a következők miatt találta megalapozottnak. A felperes először B.Gy. egyéni mukavállalóval kötött vállalkozási szerződést vadászterületén vadgazdálkodási, vadőri feladatok ellátására. Vállalkozási szerződéshez készített mellékletben rögzítették az elvégzendő vadgazdálkodási feladatokat. Ez a vállalkozási szerződés folyamatosan megújításra került úgy, hogy a perbeli adóellenőrzési időszakra a
- augusztus
- napján kelt vállalkozási szerződés szerinti tevékenység esett. S.A. egyéni vállalkozóval a vállalkozási szerződés
- október
- napján jött létre, ehhez is olyan melléklet került csatolásra, amely a vadgazdálkodási feladatait az egyéni vállalkozónak meghatározta. Ezeket a szerződéseket (ténylegesen a szerződések mellékletét) értékelve jutott arra a következtetésre az adóhatóság, hogy azok több lényeges ponton a vállalkozási szerződés jellemzőitől eltérő jegyeket mutatnak azért, mert – a szerződésben a hivatásos vadász évi munkaideje pontosan meghatározásra került, – mind a szerződés, mind a nyilatkozatok szerint a hivatásos vadász részéről egy folyamatos rendelkezésre állás történt, hiszen saját területén a különböző időpontokban történő vadászatokon ott kellett tartózkodnia, a vendégeket kísérni kellett, a lőtt vadat a vadátvevőhelyre kellett szállítani, – napi munkáját a vadászmesterrel egyetértésben végezte, – munkakapcsolatot tartott a vadásztársaság területén dolgozó erdészekkel, – anyagbeszerzéseket a vadásztársaság számára a vadászmester megbízása alapján eszközölhetett, a vadászmester utasíthatta és köteles volt minden olyan egyéb feladatot elvégezni, amellyel a vadászmester megbízta, – a vadászmester távollétében vadászatvezetői szerepet töltött be - be kellett tartania a vadásztársaság baleseti előírásait - gondoskodnia kellett a vadásztársaság tulajdonát képező eszközök biztonságos raktározásáról, megóvásáról. Ezekből a jegyekből az adóhatóság azt a következtetést vonta le, hogy a felperes és a hivatásos vadászok között nem a mellérendeltség érvényesült, ez a viszony munkaügyi jegyeket hordoz, így közöttük nem polgári jog jogviszony alakult ki, ami miatt a szerződések vállalkozási szerződésnek nem tekinthetők, ennek következtében a hivatásos vadászok által a vadásztársaság felé kibocsátott számlák tartalmilag nem hitelesek, mert színlelt szerződésen alapulnak, ezért tehát az Áfa levonás alapját nem képezhetik. Az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (Art.)
- §
(7)bekezdésének első mondata feljogosítja az adóhatóságot arra, hogy a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint minősítse és a valódi tartalom szerint vonja le adóztatási következményeiket. Ez alapján a törvényi rendelkezés alapján kellett megvizsgálni, hogy a perbeli szerződéseknek (mellékletükkel együtt) mi a valódi tartalma. Ennek során észlelhette, hogy évi 2500 óra munkaidő-keret törvényesen nem határozható meg. A hivatásos vadászok nyilatkozataiból viszont egyértelműen megállapítható, hogy a felperes és a hivatásos vadászok semmilyen munkaidő-nyilvántartást nem vezettek, így tehát a szerződés teljesítése során a munkaviszonyra alapvetően jellemző munkaidőnek a felek jogviszonyában ténylegesen semmilyen jelentősége nem volt. A hivatásos vadászoknak ténylegesen mindig az ebben a feladatkörben felmerülő adott tevékenységet kellett elvégezniük, legyen szó vadetetésről vagy vadásztatásról, vagy más, a hivatásos vadász tevékenységére a vadászati törvényben és a végrehajtási rendeletében előírt feladatok végzéséről. Íly módon a felperes és a hivatásos vadászok között létrejött vállalkozási szerződésnek nevezett szerződés valójában egy megbízási keretszerződésnek minősíthető, amelyben rögzítésre került, hogy a hivatásos vadász milyen, rendszeresen visszatérő, folyamatosan ismétlődő tevékenységek ellátására köteles és a megbízó utasítási joga alapja mik azok a tevékenységek, amelyeket az utasításnak megfelelően az adott tevékenység felmerülésének időpontjában köteles elvégezni. A szerződés teljesülése során (valós tartalom) az sem volt jellemző, hogy a felperes által a szerződés mellékletében kijelölt személy utasítással látta volna el a hivatásos vadász vállalkozókat. A jellemző az volt, hogy a megbízási szerződésben rögzített feladatokat a hivatásos vadász vállalkozók önállóan szervezték és végezték el. A fentiekből következően a vállalkozási szerződés mellékletének a szövegezése a szerződés valós tartalmának nem felel meg. Az adóhatóságnak pedig az Art. 1. §
(7)bekezdése alapján nem a szerződés szövegét, hanem a szerződés valós tartalmát lehetett és kellett minősíteni. Ezen túlmenően, attól még, hogy a polgári jog a megbízás keretében ismeri a megbízó utasítás adási jogosultságát, nem következik az, hogy a megbízási szerződés automatikusan munkaszerződésnek minősülne. A jogirodalomban a megbízási szerződésnek a munkajogi szerződéstől történő elhatározása kérdésre egyedül abban az összefüggésben vetődött ezidáig fel, hogy megbízási szerződéssel ne lehessen munkaviszonyt leplezni annak érdekében, hogy elsősorban a munkáltató a munkaviszonnyal a többletterhektől mentesüljön. A perbeli esetben azonban ennek az elhatárolásnak a szükségessége fel sem merülhetett, hiszen a hivatásos vadászok egyéni vállalkozóként kötöttek a felperessel szerződést a hivatásos vadászati tevékenység vállalkozás keretében történő elvégzésére, tehát ők a tevékenységükkel kapcsolatos adózási kötelezettségeknek ennek megfelelően voltak kötelesek eleget tenni. Ha ezt a megbízási keretszerződést az egyéni vállalkozók esetében is munkaviszonnyá lehetne minősíteni, akkor ez az ügyben eljáró adóhatóságokra további kötelezettséget is terhelne, hiszen a munkaviszony következtében meg kellene állapítaniuk, hogy a felperes nem tett eleget ebből a minősítésből eredő további jogszabályi kötelezettségeinek sem, pl. mint kifizető nem vont le személyi jövedelemadó előleget, nem fizetett társadalombiztosítási járulékot, stb. Ilyen következtetések azonban az adóhatóságok részéről a per alapjául szolgáló esetben a rendelkezésre álló közigazgatási iratok tanúsága szerint fel sem merültek. A fentebb kifejtetteikből következően a bíróság álláspontja szerint a felperes és a hivatásos vadászok között létrejött szerződés nem munkaszerződés, hanem megbízási keretszerződés, amelyben a hivatásos vadászok egyéni vállalkozóként nyújtottak szolgáltatást a felperes részére, a szolgáltatásról az Áfa. törvény rendelkezéseinek megfelelően számlát állítottak ki és ebben a számlában az áthárított általános forgalmi adó mértékét feltüntették. Ezek a számlák az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény rendelkezéseinek megfeleltek, így azok a felperesnél az Áfa.tv. 35. §
(1)bekezdés a.) pontja értelmében az adólevonási jog gyakorlásához felhasználhatók, hiteles dokumentumoknak minősülnek. Ennek következtében jogszabálysértő, hogy az adóhatóság a levonási jogosultságot érvényesülni nem engedte, ezért ezt a jogszabálysértő határozatot a bíróság az Art. 143. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta és a hivatásos vadász egyéni vállalkozók által kiállított számlákban szereplő általános forgalmi adó összegével a felperes terhére megállapított adókülönbözetet és adóhiányok összegét ennek következtében az adóbírság és késedelmi pótlék összegét is csökkentette. Ennek következtében a felperes a kereseti kérelme szerint teljes egészben pernyertes lett, ezért az alperes köteles a felperesnek perköltséget fizetni a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §
(1)bekezdése alapján, amely perköltség összegét a bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. §
(2)bekezdés rendelkezése alkalmazásával határozta meg az ügyvédi képviseletre tekintettel. A pervesztes alperes személyes illetékmentessége következtében a perben feljegyzett kereseti illetéket a 6/1986. (VI. 25.) IM. rendelet 14. §-a alapján viseli az állam. Az ítélet elleni fellebbezési jogosultság kizárása a Pp. 340. §
(1)bekezdésén alapul. Balassagyarmat,
- július
- Dr. Takács László sk. bíró A kiadmány hiteléül: kiadó