Bhar.385/2011/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés a/ pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége és a Btk.180.§.

(1)bekezdés a/ és b/ pontja szerint minősülő becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A magánvádló polgári jogi igényét elutasította. Megállapította, hogy az 5.000 Ft eljárási illeték a magánvádló terhén marad. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést - jogi képviselője útján - a felmentés miatt, a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása, a vádlottnak a lerótt illetékkel és a jogi képviselő munkadíjával kapcsolatban felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezése végett. A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a 2011. november 24. napján kihirdetett 20.Bf.I.7303/2011/8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében (Btk.179.§.

(1)bekezdés). Ezért őt megrovásban részesítette. Ugyanakkor a vádlottat a helyesen további 1 rb. rágalmazás vétsége (Btk.179.§.

(1)bekezdés) miatt emelt vád alól tekintette felmentettnek. Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből a vádlottat 40.000 Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezte a magánvádlónak, jogi képviselője kezéhez. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott jelentett be fellebbezést a nyilvános ülésen, mert a bűnösségének megállapítását és a jogi képviselő munkadíjára kötelezést igazságtalannak tartotta. A vádlott a fellebbezésével összefüggésben két beadványt is benyújtott a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumvezetőjéhez, melyek a harmadfokú bírósághoz kerültek megküldésre. A

1. december
2. napján a Fővárosi Bírósághoz érkezett beadványában bűnösségének kimondását törvénysértőnek tartotta, mivel egyáltalán nem rágalmazta meg a magánvádlót, főleg nem folytatólagosan. Vitatta a magánvádló ügyvédje költségeinek megtérítésére kötelezését is, mivel nem volt kötelező az ügyvédi képviselet. Álláspontja szerint az iratokból nyilvánvaló, hogy 9 és fél éve rosszhiszeműen és folytatólagosan, nagy értékű jogosulatlan előnyszerzés érdekében ellene követ el bűncselekményeket a magánvádló, és erre buzdítja a többi szomszédot is. Tévesnek tartotta az ítélet
3. oldal
4. bekezdésében szereplő indokolást, mert ő mindig csak tényeket közölt, és a döntéshez szükséges mértékben a hivatal képviselőjével, akit rosszhiszeműen, aljas indokból vezetnek félre a szomszédok a magánvádló vezérletével. Így tehát téves, hogy a hivatkozott jegyzőkönyvben a magánvádló tanúskodása nem a tárgyat érintő. A másodfokú eljárás során teljesen figyelmen kívül hagyták az általa kiemelt tényeket. Az elsőfokú ítéletet tartotta törvényesnek. A Fővárosi Törvényszékhez
5. március
6. napján érkezett beadványában a magánvádlónak a másodfokú ítélet kihirdetése utáni magatartására hivatkozott, amely alapvető állampolgári jogait sérti. Csatolt egy tulajdonostársi gyűlésről szóló jegyzőkönyvet, és saját Tné címzésű levelét. A védő a harmadfokú nyilvános ülésen azt fejtette ki, hogy tévedett a másodfokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét megállapította. A vádlott beadványaiban írtak nem alkalmasak sem a rágalmazás, sem a becsületsértés megállapítására. A vádlott a nyilatkozatait hatóság előtt folyamatban lévő birtokháborítási ügyben tette, azzal szoros összefüggésben, jogai védelme érdekében, nem becsmérlő, gyalázkodó kifejezéseket használva. Pusztán csak a magánvádló - aki a birtokháborítási ügyben tanúként vett részt szerepét akarta a hatóság előtt megvilágítani, ami pedig a megalapozott döntéshez szükséges volt. Mivel a szükségesség határán nem terjeszkedett túl, bűncselekményt nem követett el, ezért a felmentését indítványozta. A vádlott felszólalásában a fellebbezését fenntartotta, csatlakozott védőjéhez. Hangsúlyozta, hogy nem követett el bűncselekményt. A magánvádló jogi képviselője a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta, helyes indokai alapján. A megállapított tényállás alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi álláspontra helyezkedett. A vádlott beadványaiban az emberi méltóságot sértette, állításai nem voltak összefüggésben az alapüggyel, és szükségtelenek is voltak. Nem volt tárgyilagos, érzelmileg befolyásolt volt. A hatóság előtt is be kell tartani a kulturált érintkezés szabályait. A másodfokú bíróság által a vádlottal szemben alkalmazott intézkedés méltányos volt, és talán nem is volt elegendő, hiszen a későbbi beadványaiból is az látszik, hogy még mindig nem tudja betartani a kulturált érintkezés szabályait. A magánvádló csatlakozott a jogi képviselője által előadottakhoz. A vádlott az utolsó szó jogán felmentését kérte. A vádlotti fellebbezés nem alapos. A vádlotti fellebbezés folytán a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző első-és másodfokú eljárást a Be.387.§.

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az ügyben eljárt elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat, köztük a megismételt eljárásra vonatkozó előírásokat is, betartotta. A másodfokú bíróság ugyancsak a perrendi szabályok betartásával járt el. Az elsőfokú bíróság az ügy megítélése szempontjából szükséges bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességükben is értékelte, mérlegelte. A másodfokú bíróság helyesen egészítette ki a tényállást a magánindítvány előterjesztésének időpontjával. Az így kiegészített tényállás megalapozott, így az a Be.388.§.

(1)bekezdése alapján a harmadfokú eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság eleget tett az indokolási kötelezettségének, és törvényesen alapozta a tényállást a vádlott, a magánvádló vallomásaira, valamint a vádlotti beadványokra mint okirati bizonyítékokra. A tényállást fellebbezési támadás nem is érte, hiszen a beadványokban foglaltak nem voltak vitatottak. Az irányadó tényállásból azonban az elsőfokú bíróság tévesen következtetett a vádlott bűnösségének hiányára. Ezt orvosolta a másodfokú bíróság a bűnösség megállapításával. A másodfokú bíróság jogi okfejtése és a cselekmény minősítése törvényes. A másodfokú bíróság az ítélete

1. és
2. oldalán színvonalas jogi indokolással fejtette ki, hogy az
3. és
4. tényállási pontokban szereplő beadványok egyes tényállásai, illetve tényre utaló kifejezései alkalmasak a magánvádló becsületének csorbítására. Az állandó bírói gyakorlatnak megfelelően rögzítette azt is, hogy a fenti két beadványban foglalt tényállítás, illetve tényre utaló kifejezések használata nem állt a hatóság előtt folyamatban lévő üggyel szoros összefüggésben, azok megtételére az ügy elbírálásához szükséges kereteket meghaladóan került sor. A
5. tényállási pontban foglalt beadvánnyal kapcsolatban helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a vádlott cselekménye nélkülözi a jogellenességet. A másodfokú bíróság hiánytalanul felsorolta ítéletében a büntetés kiszabása során figyelembe vehető súlyosító és enyhítő körülményeket. Ezek kellő súlyú értékelésével megfelelő joghátrányt választott, amely arányban áll az elkövetett cselekmény társadalomra veszélyességével, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel, és a feltárt bűnösségi körülményekkel. A másodfokú bíróság által a járulékos kérdésekben hozott döntéseket a harmadfokú bíróság ugyancsak törvényesnek tartotta. A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összegét a 26/
6. (VII.1.) IMBM-PM. együttes rendelet 6.§.

(1)és 3.§.

(1)bekezdés b/ pontja alapján állapította meg, és annak megfizetésére a Be.385.§., 381.§. alapján alkalmazott Be.338.§.(19 bekezdése szerint a vádlottat kötelezte. Budapest,

1. év január hó
2. napján dr. Magócsi István sk. Máziné dr. Szepesi Erzsébet dr. Sárecz Szabina Martina előadó bíró sk. a tanács elnöke sk. bíró A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 20.Bf.I.7303/2011/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.386/2011/
4. számú végzése folytán
5. év január hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
7. év január hó
8. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő