Kfv.35786/2011/9 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A helyi adó alapja csak a törvényi feltételek teljesítése esetén csökkenthető ELÁBÉ-val, közvetített szolgáltatások értékével, anyagköltséggel. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.786/2011/9.szám A Kúria a Nagy Norbert Ügyvédi Iroda /..., ügyintéző: dr. Nagy Norbert ügyvéd/ által képviselt felperes neve /..../ felperesnek a Haszonicsné dr. Ádám Mária jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala /alperes címe/ alperes ellen iparűzési adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság

1. szeptember
2. napján kelt 13.K.35.312/2010/
3. számú ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Bíróság hatályában fenntartja. 13.K.35.312/2010/
5. számú ítéletét Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 75.000 (azaz hetvenötezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 2.986.400 (azaz kettőmillió-kilencszáznyolcvanhatezernégyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A saját tulajdonú ingatlanok adás-vételével főtevékenységként foglalkozó felperes vállalkozói szerződés alapján lakásokat építtet generálkivitelezőkkel, és a lakóingatlanokat adásvételi szerződéssel harmadik személyeknek értékesíti. A kivitelezés során érvényesül a vevők egyedi igénye is. A Budapest Főváros Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatal Adó Ügyosztálya a felperesnél helyi iparűzési adó- és pénzügyi ellenőrzést végzett 2002.-
6. évekre az adó alapjának és összegének,
7. évre az adóelőlegnek a számítása vonatkozásában, a pénzforgalmi teljesítésre az ellenőrzés időpontjáig. Ellenőrzést végzett továbbá az iparűzési adó alapjának és összegének vonatkozásában 2007.,
8. évekre is, a pénzforgalmi teljesítésekkel együtt. Az ellenőrzések eredményeként Budapest Főváros Főjegyzője a
9. október
10. napján kelt 01-.../
11. számú határozatával a felperest iparűzési adónemben adókülönbözet, továbbá adóbírság, késedelmi pótlék, és mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, míg a
12. október
13. napján kelt .../
14. számú határozatával a felperes terhére 2007.-
15. évekre adókülönbözetet és mulasztási bírságot szabott ki. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
16. augusztus
17. napján kelt .../
18. számú határozatával a ...
19. számú elsőfokú határozatot megváltoztatta, elévülés folytán a
20. évre vonatkozó megállapításokat törölte, az adóbírságra vonatkozó részt megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította, egyebekben helybenhagyta, illetve a
21. március 10-én kelt ..../
22. számú határozatával a .../
23. számú elsőfokú határozatot - annak kijavításával - helybenhagyta. Az alperes döntéseit a helyi adókról szóló
24. évi C. törvény /a továbbiakban: Htv./ 52.§ 36., 38.,
25. pontjai, a számvitelről szóló
26. évi C. törvény /a továbbiakban: Sztv./ 3.§-ának /6/ bekezdés
27. pontja, 7.§
28. pontja, 78.§ /1/, /3/ bekezdései, az adózás rendjéről szóló
29. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 1.§ /7/ bekezdése, a Polgári törvénykönyvről szóló
30. évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./ 365.§-ának /1/ bekezdése, 389.§a alapján hozta meg. Indokolásában megállapította, hogy a felperes jogosulatlanul csökkentette a helyi iparűzési adó alapját a generálkivitelező által kibocsátott számlákban szereplő építési szolgáltatások ellenértékével, ugyanis azok sem közvetített szolgáltatás, sem alvállalkozói teljesítés, sem eladott áruk beszerzési értéke /ELÁBÉ/, sem anyagköltség címén nem voltak elszámolhatóak a nettó árbevétellel szemben. A felperes nem közvetített építési szolgáltatásokat, nem számlázott tovább alvállalkozói teljesítést a lakóingatlanok vevőinek, hanem részükre lakásokat értékesített adásvételi szerződéssel, amely jogviszony kizárja a generálkivitelező által kibocsátott számlatartalmak levonását. Az építési szolgáltatások nem számolhatók el ELÁBÉ címén, mert az építési szerelési munka számlázott értéke az Sztv. értelmében nem minősül árunak. Az a felperes keresetében az adóhatározatok megváltoztatását, illetve hatályon kívül helyezésüket és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást nem tisztázta kellően, az ellenőrzés szabályait megsértette, döntését megfelelően nem indokolta, az alkalmazott jogszabályokat tévesen értelmezte és megsértette az Art. 130.§-át is. Kifejtette, hogy az adóalapból jogosult volt a generálkivitelező által kibocsátott számlákban szereplő építési szolgáltatások ellenértékét levonni, mert vevője és nyújtója is volt a szolgáltatásnak, ez utóbbit lakásonként továbbította a vevőnek, a közvetítés lehetősége a szerződésből, ténye pedig a számlából egyértelműen kiderült. A generálkivitelezői szolgáltatásokat változtatás nélkül közvetítette a vevőknek. A vásárolt, illetve a továbbértékesítésre szánt ingatlan pedig árunak minősül, amelynek bekerülési értéke (a generálkivitelező vállalkozási díja és a felhasznált anyagok költsége) levonható az árbevételből az adóalap megállapításakor. Az elsőfokú bíróság a felperes által kezdeményezett közigazgatási perek egyesítését, és a lefolytatott bizonyítási eljárást követően meghozott jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértést nem követett el. A felperes azon állítását, hogy ELÁBÉ és anyagköltség címén is jogosult volt a nettó árbevételével szemben a generálkivitelezőtől befogadott számlákat elszámolni, a polgári perrendtartásról szóló
31. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 164.§ /1/ bekezdése alapján bizonyítani volt köteles. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a bizonyítás sikertelen maradt, mivel olyan okiratokra hivatkozott /számlák, szerződések/, amelyek azt nem tanúsították, hogy anyagot és árut vásárolt volna és azokat a vevőinek változatlan formában továbbértékesítette volna. A felperes nem árukról és anyagokról, hanem építőipari szolgáltatásokról kiállított számlákat fogadott be a generálkivitelezőjétől, nem árut és anyagot, hanem lakóingatlan tulajdoni hányadokat értékesített tovább a vevőinek, ennél fogva az adóalap számításánál az ingatlanok kivitelezési költségei ELÁBÉ és anyagköltség címen nem voltak levonhatók a nettó árbevételéből. Az elsőfokú bíróság szerint az adóhatóság helytállóan állapította meg, hogy felperes nem a beszerzett építési szolgáltatást nyújtotta, közvetítette tovább változatlan formában a vevőinek, hanem lakóingatlanokat értékesített részükre adásvételi szerződéssel. A lakóingatlanok műszaki tartalmát a megrendelő adott keretek között meghatározhatta, de a műszaki tartalomra vonatkozó megállapítások nem azonosíthatók azzal, hogy felperes a vevők megrendelésére építési, kivitelezési szolgáltatást nyújtott, közvetített volna. Közvetített szolgáltatás címén ugyanis csak akkor vonhat le az adózó költséget a nettó árbevételből, ha a saját nevében vásárolt szolgáltatást írásban kötött szerződés alapján a szerződésben rögzített módon részben, vagy egészben, de változatlan formában tovább értékesíti harmadik személynek. Mivel az említett feltétel a felperes esetében nem teljesült, ilyen címen nem volt jogosult költséget levonni. A lakóingatlan vevőivel nem állt vállalkozói jogviszonyban, ezért alvállalkozó teljesítmény címen sem érvényesíthetett költséget a nettó árbevétellel szemben. Nincs bizonyíték továbbá arra sem, hogy az adóhatóság az ügyben érintett adózónál vizsgálta és jóváhagyta volna, hogy a generálkivitelező által kibocsátott számlák alapján a felperes jogszerűen vonta le a költségeit, következésképpen az ügyben eltérő adójogi minősítés és az Art. 130.§-ának sérelme nem volt megállapítható. Az adóhatóság korábbi időszakra végzett ellenőrzésének megállapításai pedig nem alkalmasak e jogszabályhely sérelmének megállapítására. A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Htv.52.§ 36., 37., 38.,
32. pontjait, a Pp. 164.§-át, 206.§-át, az Sztv. 78.§ /5/ bekezdését. A felperes lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat. Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275.§-ának /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Htv.39.§-ának /1/ bekezdése szerint állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével, az anyagköltséggel. A Htv. alkalmazásában az 52.§
33. pont szerint eladott áruk beszerzési értéke: a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt és változatlan formában eladott anyagoknak, áruknak - a számvitelről szóló törvény szerint az eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt - bekerülési (beszerzési) értéke. Csökkenti az eladott áruk beszerzési értékét az az érték, amellyel az adóalany a
34. pont szerint anyagköltségként, a
35. pont szerint közvetített szolgáltatások értékeként nettó árbevételét csökkentette. A felperes által megkötött vállalkozási szerződés alapján kiszámlázott vállalkozói díjakat az igénybe vett szolgáltatások költségeként kell könyvelni. A lakások értékesítésekor árbevétel keletkezik, és el kell számolni a ráfordításokat is. A lakások építése - eladása során árunak minősülő telekbeszerzési árak, közműfejlesztési hozzájárulások ELÁBÉ-ként elszámolhatók, és azok az iparűzési adó alapjának csökkentő tételeket figyelembe vehetők. A Htv.52.§
36. pontja értelmében anyag, áru: a Sztv. szerinti vásárolt készletekből az anyagok, az áruk. A Sztv. 3.§ /6/ bekezdés
37. pontja alapján vásárolt készletek: az anyagok [alap-, segéd-, üzem- és fűtőanyag, alkatrészek, a
38. §