Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.448/2012/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Csiky Ottó ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Ugrin Orsolya ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen ajándék visszakövetelése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- november
- napján meghozott 10.P.22.636/2011/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t : A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000 (Kétszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt 880.000 forint (Nyolcszáznyolcvanezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes jogelődje, volt házastársa, a
- június
- napján elhunyt F.L., valamint az alperes
- április 12-én dr. U.T. ügyvéd által készített és ellenjegyzett ajándékozási szerződést kötöttek, amelyben az ajándékozó a b.-i K. utca
- IV/
- számú ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát holtig tartó haszonélvezeti jogának kikötésével az alperesnek ajándékozta. A szerződésben rögzítették, hogy régi baráti kapcsolatban állnak egymással, a megajándékozott gondoskodik az ajándékozóról. Az ingatlant az önkormányzat javára 569.002 forint vételárhátralék és járulékai erejéig jelzálogjog, valamint annak biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom terheli. A szerződésben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy
- június
- napjáig az ingatlant tehermentesíti, ennek megfelelően
- április 29-én a fennálló 311.564 forint vételárhátralékot kiegyenlítette. Az okiratszerkesztő ügyvéd irodájában a
- június 30-án készült jegyzőkönyv rögzítette, hogy a tehermentesítés az alperes részéről megtörtént, a szerződő felek aláírásukkal megerősítették, hogy az ajándékozási szerződést valós ajándékozási akaratból kötötték, és azt fenntartják. A felperesi jogelőd kijelentette, hogy a szerződéssel kapcsolatban semmilyen igénye, ideértve a büntetőjogi igényt is, az alperessel szemben nincs. A felperes többször módosított végleges keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a szerződés nem jött létre, mert az okiratot nem az ajándékozó írta alá. Másodlagosan a Ptk.
- §
(1)-
(2)-
(3)bekezdése alapján az ingatlan 1/2 tulajdoni hányadára az örökhagyó, illetve az örökhagyó jogutódjaként tulajdonjoga megállapítását és az alperes annak tűrésére kötelezését kérte, hogy ajándék visszakövetelése jogcímén tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Ténybeli előadása szerint a szerződő felek baráti kapcsolatban álltak. Jogelődje azzal a téves feltevéssel nyújtott ajándékot, hogy az alperes gondoskodni fog róla. A feltevés véglegesen meghiúsult, mert a megajándékozott e kötelezettségét nem teljesítette. A gondoskodás elmulasztása olyan súlyos jogsértésnek minősül, amely alapot ad az ajándék visszakövetelésére. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és a felperest 500.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. További rendelkezése szerint a 660.000 forint illetéket az állam viseli. Indokolása szerint a Budapesti Nyomozó Ügyészség hivatali visszaélés bűntette miatt az alperes házastársa ellen kezdeményezett büntetőeljárást megszüntette, mivel a nyomozás adatai alapján a bűncselekmény elkövetése nem volt megállapítható. Az eljárásban B.A. igazságügyi írásszakértő véleményében megállapította, hogy a
- április 12-én kötött ajándékozási szerződést a felperesi jogelőd írta alá. A nyomozást megszüntető határozat indokolása rámutatott, hogy a felperesi jogelőd írásszakértői véleménnyel cáfolt, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett. A Budapesti V. és XIII. kerületi Ügyészség a
- december
- napján kelt határozatában csalás bűntette miatt a BRFK V. kerületi Rendőrkapitányságán indult büntetőügyben a nyomozást megszüntette. A határozat indokolása szerint dr. Cs.S. igazságügyi írásszakértő véleménye szerint az ajándékozási szerződésen és a
- június 30-i jegyzőkönyvön lévő F.L. névaláírás a névtulajdonostól származik. A felperesi jogelőd az eljárásban több ellentmondó nyilatkozatot, vallomást tett. Házastársával és az alperessel kötött ajándékozási szerződések keletkezésének körülményeit összekeverte, önmagával és a megajándékozottakkal is ellentmondásba keveredett. Többször tagadta az ajándékozási szerződések aláírását és azt, hogy az ügyvédi irodában járt. A beszerzett igazságügyi szakértői vélemények igazolták, hogy mindkét ajándékozási szerződést az ajándékozó írta alá. A tanúvallomások alapján megállapítható volt, hogy a felperesi jogelőd a szerződések aláírásakor jelen volt, az okiratok tartalmát vele ismertették, és ő ebben a tudatban saját kezűleg írta alá mindkét ajándékozási szerződést. A felperesi jogelőd még a felperessel kötött házasságkötésének tényét is tagadta. A feltárt bizonyítékok nem cáfolják, hogy a felperesi jogelőd mindkét szerződést önszántából kötötte, a külvilágban valósként megjelenő szerződési akarattal. A
- január
- napján jogerős ítélet a felperesi jogelődöt cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte. Az elsőfokú ítélet okfejtése szerint az okiratszerkesztő ügyvéd tanúvallomásában megerősítette, hogy a szerződést a felek az irodájában kötötték, a cél a feltétel nélküli ajándékozás volt, az alperest egyetlen kötelezettség terhelte, az ingatlan tehermentesítése, amelyet a szerződésben vállalt határidőn belül teljesített. A szerződő felek a két tanú által aláírt jegyzőkönyvben az ajándékozási szerződést megerősítették. Az ügyvéd tanúvallomása bizonyította, hogy az okiratokat a felek előtte, elolvasás után írták alá, okirati tanúk az okiraton lévő aláírásukat sajátjukként ismerték el. A büntető eljárásokban két független, a nyomozóhatóság által kirendelt igazságügyi szakértő egyező megállapítása szerint a névaláírás a felperesi jogelődtől származik. A felperes felkérésére, K.É. okleveles írásszakértő által készített magánvélemény nem igazolja, hogy az ajándékozási szerződést nem jogelődje írta alá, ezért nincs indoka a további szakértői bizonyítás elrendelésének. A Ptk.
- §
(1)bekezdésére, a létfenntartás veszélyeztetettségére alapított másodlagos kereseti kérelem tekintetében az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a per alatt az ajándékozó elhunyt, örököse saját létfenntartásának veszélyeztetettségére hivatkozással nem követelheti vissza az ajándékot. A Ptk. 582. §
(2)bekezdése szerinti súlyos jogsértés jogcímén sem alapos a másodlagos kereseti kérelem, mert a felperes nem bizonyított az alperes részéről olyan jogsértést, kötelezettségmulasztást, ami alapot adhatott volna az ajándék visszakövetelésére. A Ptk. 582. §
(3)bekezdésére a PK
- számú állásfoglalás I. pontjában kifejtett iránymutatásra figyelemmel kiemelte, hogy a szerződés
- pontja az ajándékozó gondozására vonatkozó kötelezettségvállalást nem tartalmaz. Az okiratszerkesztő ügyvéd tanúvallomása bizonyítja, hogy az alperes kizárólag az ingatlan tehermentesítésére vállalt kötelezettséget. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az ajándék visszakövetelésére e jogcímen kizárólag akkor van lehetőség, ha az alapul szolgáló feltevést az ajándékozó kifejezetten vagy legalább a megajándékozott által kétséget kizáróan felismerhető módon kinyilvánította. Az ajándékozó reményei, esetleges elképzelései, amelyeket nem juttatott kifejezésre, nem azonosíthatóak a jogszabályban megjelölt feltevéssel. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Elsődleges fellebbezési kérelmében az elsőfokú ítélet megváltoztatását a keresettel egyezően kérte. Másodlagos fellebbezési kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Kiemelte a K.É. által készített írásszakértői véleményt, miszerint az ajándékozási szerződésen lévő névaláírás nem jogelődjétől származik, és a perben feltárt bizonyítás anyagából alappal következtethető, hogy az ajándékozó a szerződést cselekvőképtelen állapotban írta alá. Lényeges eljárási szabálysértés, hogy az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyítás mellőzésével döntött, ezért kérte, hogy az ítélőtábla az indítványának megfelelően rendeljen ki igazságügyi szakértőt a szerződésen lévő névaláírás vizsgálatára. Amennyiben az ítélőtábla ennek elrendelésére nem lát lehetőséget, a hatályon kívül helyezés alapján indult új eljárásra írja elő, hogy az elsőfokú bíróság igazságügyi írásszakértő kirendelésével bírálja el a szerződésen lévő névaláírás valódiságát, azt, hogy az a felperesi jogelődtől származik-e vagy sem. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes kötelezését kérte a perrel felmerült költségei megfizetésére. Indokai szerint a felperes alaptalanul kifogásolta a szakértői bizonyítás mellőzését. Az elsőfokú bíróság a korábbi büntetőügyekben keletkezett két igazságügyi szakértői véleményt a per anyagává tette, a felperes által csatolt okleveles írásszakértői vélemény bizonyító erővel nem bír. A másodlagos kereseti kérelem tekintetében a fellebbezés új tényt nem tartalmaz. A felperes nem bizonyította, hogy az ajándék visszakövetelésének a Ptk.
- §-ában foglalt feltételei fennállnak. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a döntéshez szükséges tényeket feltárta, a bizonyítékokat a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglalt követelmények szerint mérlegelte, érdemi döntése, ténybeli és jogi okfejtése helytálló. Az elsőfokú bíróság nem sértett olyan anyagi- vagy eljárásjogi szabályt, amely indokolná a másodlagos fellebbezési kérelem teljesítését. Az elsődleges kereseti kérelem tekintetében nem minősül eljárásjogi szabálysértésnek az írásszakértői bizonyítás mellőzése, és az sem, hogy az elsőfokú bíróság az elsődleges kereseti kérelem tárgyában a döntését a büntető eljárásokban készült szakértői véleményekre alapította. A Pp. 3. §
(4)bekezdése értelmében a bíróság a bizonyítási indítványhoz nincs kötve, mellőzheti a bizonyítás elrendelését, ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A szabad bizonyítás elvének megfelelően a Pp. 3. §
(5)bekezdése kimondja, hogy a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas. Az elsőfokú bíróság a per anyagává tette a büntető eljárás anyagát, erre a felek figyelmét a
- sorszámú jegyzőkönyvben külön felhívta. A felhívás kiterjedt arra is, hogy a büntető eljárásokban beszerzett írásszakértői véleményekre észrevételeket tehetnek, véleményt nyilváníthatnak. A büntető eljárásokban készült, kategorikus megállapítást tartalmazó írásszakértői vélemények mellett a perben nem volt szükség további szakértői vélemény beszerzésére. Az egymástól teljesen függetlenül kirendelt írásszakértők egyezően jutottak arra a megállapításra, hogy a perbeli ajándékozási szerződést kétséget kizáróan a felperesi jogelőd írta alá. A szakvéleményekkel szemben a nem igazságügyi szakértő K.É. magánszakvéleménye csak a felperes véleményeként értékelhető, és nem alkalmas arra, hogy az egyéb peradatokkal alátámasztott írásszakértői vélemények megállapításait kétségbe vonja. Az okiratszerkesztő ügyvéd és az okirati tanúk együttesen vallották, hogy a perbeli ajándékozási szerződést a felperes jogelődje előttük írta alá. Az ítélőtábla e körben utal arra is, hogy a felperes jogelődje a
- évben benyújtott keresetlevelében az alperes kötelezését az ajándék visszaadására kérte téves feltevésre alapítva. A felperes a keresetét a
- sorszámú jegyzőkönyvben módosította jogelődje cselekvőképtelen állapotára és arra hivatkozással, hogy a szerződésen lévő névaláírás nem tőle származik. Majd a tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy a cselekvőképtelenség hiányára alapítva igényt nem érvényesít, mert az sértené jogelődje emlékét. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint az ajándék sikeres visszakövetelésének egyik feltétele az, hogy az ajándékozónak létfenntartása érdekében az ajándékra szüksége van, a másik feltétel pedig, hogy az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását ne veszélyeztesse. E törvényhelyhez fűzött indokolás és a következetes bírói gyakorlat értelmében a visszakövetelés jogát az ajándékozó halála megszünteti. Örököse ugyanis már nem áll olyan viszonyban az ajándékozóval, ami indokolttá tehetné a visszakövetelési jog elismerését. Ilyen esetben nem a szerződő felek között, hanem az egyik szerződő fél és annak jogutódjai viszonylatában kellene vizsgálni a visszakövetelés feltételeit, amely eleve kizárja az eredetileg szerződő felek releváns körülményeinek feltárását. Téves a felperes álláspontja abban is, hogy a bíróságnak a Ptk. 582. §
(3)bekezdésére figyelemmel az ajándék visszaadásáról kellett volna rendelkeznie. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt a következetes ítélkezési gyakorlatra, miszerint az ajándék visszakövetelésére e jogcímen kizárólag akkor kerülhet sor, ha a visszakövetelés alapjául szolgáló feltevést az ajándékozó kifejezetten vagy legalább a megajándékozott által kétséget kizáróan felismerhető módon kinyilvánítja (BH
- 104., BH
- 126.). Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen értékelte a felperes terhére annak bizonyítatlanságát, hogy jogelődjét az ajándékozáskor a gondozásra, mint lényeges körülményre vonatkozó feltevés motiválta, és ezt a feltevését az ajándékozás időpontjában kifejezetten a megajándékozott számára felismerhető módon kinyilvánította. A felperes a Ptk.
- §
(2)bekezdésére, a súlyos jogsértésre hivatkozással is visszakövetelte az alperes részére adott ajándékot. Állítása szerint a szerződő felek között korábban szívélyes, baráti kapcsolat állt fenn. Az ajándékozó abban a feltevésben volt, hogy a megajándékozott gondját viseli. Az alperes a felperes jogelődjével a kapcsolatot kellő alap nélkül megszüntette, magára hagyta, részére segítséget nem nyújtott, amely magatartása e jogcímen megalapozza a visszakövetelési igényt. A felperes a jogelődje gondozására vonatkozó feltevést, és azt sem bizonyította, hogy a szerződő felek viszonya az alperesnek felróható magatartás következtében szűnt meg. Az alperes ezért az ajándék visszaadására súlyos jogsértés címén sem kötelezhető. A Fővárosi Ítélőtábla a fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét utalva annak helyes indokaira is - a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az áfával emelt ügyvédi munkadíjat tartalmazó másodfokú perköltség, az Itv. 46. §
(1)bekezdése értelmében megállapított fellebbezési illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdésén, a Pp. 86. §
(1)bekezdés a) pontján, a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(1)bekezdésén,
- §-án, a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §
(5)bekezdésén és a 4/A. §
(1)bekezdésén alapul. Budapest,
- január
- Fermanné dr. Polák Zita s.k. a tanács elnöke Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Szigeti Krisztina írnok . Hegedűs Mária s.k. bíró