Szegedi Ítélőtábla Bf.I.528/2012/
- A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
- január
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő Í T É L E T E T: A testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék
- október
- napján kihirdetett 10.B.298/2012/
- számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint: Megállapítja, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen 160.744,- (százhatvanezerhétszáznegyvennégy) Ft. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 9.000,- (kilencezer) Ft bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az állam javára. Megállapítja, hogy a vádlott születési ideje
- március
- napja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat testi sértés bűntettének kísérlete, testi sértés vétsége, valamint ittas járművezetés vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - 5 év 6 hónap fegyházra, 6 év közügyektől eltiltásra és 2 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült 164.542,- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védő jelentettek be fellebbezést enyhítés érdekében. A fellebbezési nyilvános ülésen a védő az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete vonatkozásában eltérő minősítés, e cselekmény súlyos testi sértés bűntettének kísérletekénti értékelése érdekében is, melyhez a vádlott csatlakozott. A fellebbviteli főügyészség a jogi indokolás kiegészítése, a bűnösségi körülmények helyesbítése és kiegészítése mellett, az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalanoknak ítélte. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
- §
(1)bekezdése alapján felülbírálva, eljárási szabálysértést nem észlelt, és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság döntően megalapozott tényállást állapított meg. Az ítélőtábla azt az iratok egybehangzó adatai, a vádlott fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata, valamint tényből levont következtetés alapján, figyelemmel a Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontjára, az alábbiak szerint helyesbítette, illetőleg kiegészítette: A vádlott előéletében másodikként felhívott szabadságvesztés büntetését - helyesen
- január
- napján töltötte ki. Az ötödikként felhívott szabadságvesztés büntetését - helyesen -
- június
- napján tölti ki. A vádlott
- november
- napján, pontosan meg nem állapítható, de legalább enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vezetett személygépkocsit. Az
- sz. és a
- sz. sértettek a vádlottnak megbocsátottak. A vádlott a fellebbezési nyilvános ülésen a bűncselekmények elkövetését megbánta. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, azt az ítélőtábla a fenti helyesbítésekkel, illetőleg kiegészítésekkel határozatának alapjául elfogadta. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást megfelelő körben lefolytatta, melynek eredményeképpen a fenti helyesbítések és kiegészítések mellett megalapozott tényállást állapított meg. A megalapozott tényállásból helyesen következtetett Bf.I.528/2012/
- a vádlott bűnösségére, és cselekményeit a törvénynek megfelelően minősítette. Nem tévedett tehát, amikor a vádlott cselekvőségét sértettenként külön-külön vizsgálta. Az elsőfokú bíróság a
- sz. sértett sérelmére megvalósított cselekmény vonatkozásában akként foglalt állást, hogy a vádlottnak a testi sértés tekintetében az egyenes szándéka, az esetlegesen bekövetkező eredmény tekintetében pedig eshetőleges szándéka állt fenn. Tekintettel arra, hogy a megállapított tényállás szerint a vádlott ittas állapotban követte el a bűncselekményt, a III. számú Büntető Elvi Döntés 5./ pontja értelmében, az ittasságra figyelemmel a bíróságnak a minősítés körében azt kell vizsgálnia, hogy a bűncselekmény elkövetési körülményeinek elemzése alapján, miként lenne az minősítendő az alanyi oldal teljessége esetén. Ez pedig csak a cselekmény tárgyi oldalának beható vizsgálata alapján lehet elbírálni. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott a kerítés egyik oldalán állva, arra felugrálva, egy tíz centiméter pengehosszúságú kést kisujj pengetartással a kezében tartva szúrt a kerítés másik oldalán álló sértett felé. A kerítés és a fal között kis távolság volt, és a sértett csak elhajlással tudott védekezni a vádlott szúrásaival szemben. Az elkövetési szituációból megállapítható, hogy a vádlott csak a sértett fejére, felső teste irányába tudott támadni, így mindezekből levonható a következtetés, hogy az esetlegesen bekövetkező eredmény - jelen esetben az életveszélyes sérülés lehetősége fel kellett, hogy merüljön a vádlott tudatában, és ebbe belenyugodva cselekedett. Így a sérülés tekintetében fennáll az eshetőleges szándéka. Ebből következik, hogy az elsőfokú bíróság helyesen minősítette e cselekményét életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérleteként. Az csak annyiban szorul helyesbítésre, hogy a cselekmény a Btk.
- §
(6)bekezdés
- fordulata szerint minősül. Helyesen állapította meg azt is az elsőfokú bíróság, hogy az elvétés folytán sérülést elszenvedő
- sz. sértett esetében, a gondatlanság enyhébb foka, a hanyagság állapítható meg a vádlott esetében, ezért helyesen minősítette a bűncselekményt testi sértés vétségének. Ebből következően az eltérő minősítésre irányuló védelmi fellebbezések eredményre nem vezethettek. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények kiegészítésre, illetőleg helyesbítésre szorulnak: Az ítélőtábla a vádlott javára további enyhítő körülményként értékelte az ittas járművezetés vétsége tekintetében a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást, valamint a vádlott megbánását. Mellőzte a súlyosító körülmények közül a többszörös visszaesést, hiszen erre figyelemmel került a vádlottal szemben a büntetés kiszabásra. Ehelyett, a többszörös visszaesést megalapozón túli elítéltség a súlyosító körülmény. Mindezeken túlmenően az ittas állapot csak a testi sértési bűncselekményeknél súlyosító, és a halmazat helyett, helyesen a többszörös halmazatot értékelte ekként a másodfokú bíróság. Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények mellett is helyesen utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a kísérlet ellenére sem indokolt a vádlottal szemben a középmértéktől - hét év - az elsőfokú bíróság által alkalmazottnál jelentősebb mértékben eltérni. Így az általa kiszabott főbüntetés arányos, annak lényeges enyhítése nem indokolt. A szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, és a másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlottal szemben nem indokolt a Btk.
- §
(2)bekezdése szerinti enyhébb végrehajtási fokozat sem, hiszen annak törvényi feltételei nem állnak fenn. (BH. 1999/541.) Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottal szemben közügyektől eltiltás mellékbüntetést alkalmazott, azonban téves az ide vonatkozó indokolása, ugyanis a mellékbüntetés mértékét a vádlott előélete és az általa elkövetett cselekmény tárgyi súlya határozza meg. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott a jelen elbírálás alapjául szolgáló bűncselekményeit a korábbi jogerős elítélését követően egy hónap elteltével valósította meg, azonban elmulasztotta levonni annak Btk. 47. §
(4)bekezdés a) pontjában írt következményeit, mely szerint ennél fogva a vádlott jelen büntetéséből nem bocsátható feltételes szabadságra, ezért azt az ítélőtábla jelen határozatában megállapította. Az elsőfokú bíróság az alkalmazott jogszabályhelyeket döntően helyesen hívta fel, azonban nem hivatkozott a Btk. 97. §-nál annak
(1)bekezdésére, valamint a 85. §
(1)és
(2)bekezdésére, ezért azt az ítélőtábla pótolta. Helyesen kötelezte a törvényszék a vádlottat a bűnösség megállapítása mellett, a felmerült bűnügyi költség megfizetésére, azonban annak összege tévesen került Bf.I.528/2012/
- megállapításra. Egy esetben a költségjegyzékbe 6.298,- forint bűnügyi költség került bejegyzésre, ugyanakkor a jegyzőkönyv tanúsága szerint a bíróság csak 2.400,- forint útiköltséget állapított meg, míg a másik esetben 6.298,- forint bűnügyi költség került bejegyzésre, ugyanakkor a jegyzőkönyv tanúsága szerint a bíróság 6.398,- forint útiköltséget állapított meg a tanú részére. Mindezek figyelembevételével az ítélőtábla megállapította, hogy a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen 160.744,- forint. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalanoknak ítélte, azonban hivatalból eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
- §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezési eljárás során a vádlott védelmével 9.000,- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére az ítélőtábla a vádlottat a Be. 381. §
(1)bekezdése és a Be. 338. §
(1)bekezdése alapján kötelezte. Észlelte az ítélőtábla, hogy az első fokú ítélet rendelkező része a vádlott születési adatait illetően elírást tartalmazott, ezért az iratok egybehangzó adatai, valamint a vádlott nyilatkozata alapján megállapította, hogy a születési ideje helyesen
- március
- Szeged,
- január
- Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. Sefta Márta dr. sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Cserháti Ágota sk. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.528/2012/
- számú ítélete, valamint a Kecskeméti Törvényszék 10.B.298/2012/
- számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
- január
- Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke