Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.216/2012/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Jó Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Jó Anett ügyvéd által képviselt felperesnek a Hernádi és Kovács Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Hernádi Eleonóra ügyvéd által képviselt Magyar Energia Hivatal (1081 Budapest, II. János Pál pápa tér 7., Hiv. sz.: ...) alperes ellen energiaügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- évi január hó
- napján kelt 28.K.33.991/2010/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (azaz tízezer) forint másodfokú perköltséget. A kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A felperes panaszt terjesztett elő az ... Energiaszolgáltató Kft.-vel (a továbbiakban: közüzemi szolgáltató) szemben az alperesnél, kifogásolva a terhére
- áprilisa és
- áprilisa közötti fogyasztásra kiszámlázott elszámoló számla értékét, 156.923 forintot. Előadta, hogy számítása szerint túlfizetése volt, melyet állítása szerint a közüzemi szolgáltató kaposvári ügyfélszolgálatán meg is erősítettek. Álláspontja szerint a túlfizetés a kaposvári önkormányzattól (a továbbiakban: Önkormányzat) kapott szociális támogatás, illetve a Magyar Államkincstár (a továbbiakban: MÁK) által megítélt szociális gázár támogatás összegéből adódott. A túlfizetés tényét megítélése szerint az is alátámasztja, hogy a közüzemi szolgáltatótól hosszú ideig nem kapott számlát. Az alperes a
- május
- napján kelt ... számú határozatával a panasznak a számlázás és ügyintézés, valamint a válaszadások elmaradása tekintetében részben helyt adott, ezért kötelezte a közüzemi szolgáltatót, hogy számítson be 15.000 forint kötbért a felperes tartozásába, törölje a
- áprilisától felszámított kamat és felszólítási díjakat összesen 12.608 forint értékben, továbbá a felperes így fennmaradó 170.968 forint tartozására 12 havi részletfizetést engedélyezzen. A panaszt a tekintetben, hogy a közüzemi szolgáltató az Önkormányzat által kiutalt támogatását és a MÁK
- évre megadott támogatását teljes mértékben nem számította fel, az alperes elutasította. Határozatának indokolása szerint a közüzemi szolgáltató háromszor megszegte az Üzletszabályzat 5/A függelékében az írásbeli válaszadásra előírt határidőt azzal, hogy a felperes
- december
- napján,
- január
- napján és szeptember
- napján kelt leveleire nem, vagy késedelmesen válaszolt, ennek következménye az Üzletszabályzat 6/B. melléklete szerinti esetenként 5.000 forint kötbér megfizetése a felperes részére. Kifogásolta, hogy a közüzemi szolgáltató a saját hibájából, később pedig az ügyintézés elmaradásából be nem fizetett összegre a kamatokat és a fizetési felszólítók költségeit a felperessel akarta megfizettetni. Rámutatott arra, hogy a számlák a felperes többszöri reklamálása ellenére sem érkeztek meg, és ezt a hibát a közüzemi szolgáltató is elismerte, tehát nem méltányosságból kell megadnia a részletfizetést, hanem azért, mert hibázott, és egy éven keresztül a felperesnek nem küldött számlát. Rögzítette, hogy a felperes tartozása
- április
- napján 198.576 forint volt, ezért ennek az összegnek a részletekben történő megfizetéséről rendelkezett. Egyúttal felhívta a közüzemi szolgáltató figyelmét arra, hogy a védendő fogyasztókra vonatkozó előírásokról a felperest tájékoztassa. Megállapította, hogy az önkormányzattól
- november
- és
- június
- napja között összesen 138.200 forint érkezett a közüzemi szolgáltatóhoz, és ezt a felperes számláiban a közüzemi szolgáltató maradéktalanul jóváírta, míg
- évben a MÁK-tól nem érkezett szociális támogatásra vonatkozó határozat, ezért a közüzemi szolgáltató nem tudott támogatást elszámolni. A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát kérte arra hivatkozással, hogy a
- áprilisa és
- áprilisa között időszakra vonatkozóan a közüzemi szolgáltatóval szemben nem állt fenn tartozása. Az alperes ellenkérelmében a kereset megalapozatlansága miatt a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény 109.§-ának
(1)bekezdése alapján a közigazgatási határozat felülvizsgálatát az ügyfél csak jogszabálysértés esetén kérheti. Megítélése szerint az alperes a keresettel megtámadott határozat meghozatala során az anyagi jogszabályok teljes körű figyelembevétele mellett, az irányadó eljárásjogi jogszabályok betartásával járt el. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás eredménye alapján nem alátámasztott a felperes azon állítása, mely szerint a közüzemi szolgáltató által követelt összeg bármely okból helytelenül lett volna a terhére megállapítva, tehát az alperes határozata nem volt jogszabálysértő a felperes által kifogásolt részben. A felperes fellebbezésében az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára való utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tett maradéktalanul eleget a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 7.§-ának
(2)bekezdése alapján fennálló tájékoztatási kötelezettségének. Előadta, hogy az elsőfokon eljáró bíróság elmulasztotta őt mint jogi képviselő nélkül eljáró felperest tájékoztatni arról, hogy kérheti az általa hivatkozott segélyt folyósító MÁK és Önkormányzat megkeresését, hogy nyilatkozzanak arról, hogy a kérdéses időszakban történt-e folyósítás a felperes, illetve a felperes unokája nevében a közüzemi szolgáltató javára. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának a Bírósági Határozatok 2009/
- számában közzétett véleményének
- pontjában írtakra, mely szerint a jogi képviselő nélkül eljáró felet az adott esetben igénybe vehető bizonyítási eszközökről is tájékoztatni kell. A fellebbezéssel szembeni ellenkérelmében az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a bíróság által megállapított tényállás egyértelműen rögzítette, hogy a felperes földgázfogyasztásra vonatkozó számlát
- áprilisa és
- áprilisa között nem kapott, így ezekre befizetést teljesítenie sem volt módja az adott időszakban, s mivel nem keletkezett olyan számla, amelyre vonatkozóan bárkinél kérelmet terjeszthetett volna elő, ebben az időszakban keletkezett fogyasztására semmilyen támogatást vagy segélyt nem kaphatott. Megítélése szerint a nagy összegű hátralék abból ered, hogy mivel egy éven keresztül nem keletkeztek számlák, a közüzemi szolgáltató havi befizetési kötelezettség helyett egy összegben számolta el egy teljes év fogyasztását. Hangsúlyozta, hogy az első fokú bíróság is intézkedett a bizonyítékok beszerzése iránt, továbbá a felperes 2003-ig visszamenőleg minden befizetési igazolással, szociális támogatásra, segélyre vonatkozó határozattal rendelkezett, melyeket a bíróság előtt is bemutatott, így további iratok beszerzésére vonatkozó kitanításnak nem volt helye. Álláspontja szerint nem maradt olyan kérdés, amelyet a hivatal, illetve az elsőfokú bíróság ne vizsgált volna részletesen, okiratokkal alátámasztva; mind a hatóság, mind a törvényszék az eljárási jogszabályok betartása mellett érdemben helytálló döntést hozott. A felperes fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§-ának
(3)bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206.§-a szerint eljárva, a peradatok megfelelő értékelésével, a vonatkozó jogszabályi rendelkezések helytálló értelmezésével helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes keresetét el kell utasítani. A felperes fellebbezésében nem hivatkozott olyan tényre, körülményre, amely az elsőfokú bíróság ítéletének jogszerűségét megkérdőjelezné, az általa előadottak nem voltak alkalmasak a fellebbezés kedvező elbírálására. Az elsőfokú bíróság kellően részletes, megfelelően alapos indokolásával az ítélőtábla maradéktalanul egyetért, ezért azt nem ismétli meg. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a következőket hangsúlyozza. A Pp. 3.§-ának
(3)bekezdése alapján a bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. Ugyanezen törvény 7.§-ának
(2)bekezdése értelmében a bíróság köteles a jogi képviselő nélkül eljáró felet perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről, valamint a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről a szükséges tájékoztatással ellátni. Az elsőfokú bírósági iratok áttanulmányozását követően az ítélőtábla - egyetértve az alperes fellebbezési ellenkérelmében kifejtett érvelésével - arra a határozott álláspontra helyezkedett, hogy a bíróság a jogi képviselő nélkül eljáró felperessel szemben a törvényben előírt tájékoztatási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. A 4. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint ahhoz sem férhet kétség, hogy a bíróság egyértelműen megjelölte azokat a bizonyítási eszközöket, amelyek a felperes állításának alátámasztásához nélkülözhetetlenek, illetve maga is intézkedett bizonyítékok beszerzése iránt, tehát eljárása a polgári perrendtartásban támasztott követelményeken túl, a felperes által fellebbezésében hivatkozott Polgári Kollégiumi véleményben megfogalmazott elvárásnak is megfelelt. A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254.§-ának
(3)bekezdése alapján helybenhagyta, lényegében helyes indokaira tekintettel. Az ítélőtábla az alperesi másodfokú perköltségként felmerült ügyvédi munkadíjat a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§-ának
(5)és
(6)bekezdése alapján 10.000 forintban állapította meg, figyelemmel arra, hogy ez az összeg áll megítélése szerint összhangban a jogi képviselő által a fellebbezési ellenkérelemmel összefüggésben kifejtett ügyvédi munkájával. A sikertelenül fellebbező felperes a Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján köteles az alperes fenti összegű másodfokú perköltségét megfizetni, míg a felperes teljes személyes költségmentessége folytán a kereseti és fellebbezési illetéket a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességről szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. A kereseti illeték viseléséről a Pp. 253.§-ának
(3)bekezdésében írtakra figyelemmel rendelkezett az ítélőtábla. Budapest,
- évi október hó
- napján Borsainé dr. Tóth Erzsébet sk. a tanács elnöke, előadó, dr. Vitál-Eigner Beáta sk. bíró, dr. Bacsa Andrea sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő