Bhar.66/2011/3 – Győri Ítélőtábla

(1)-

(2)bekezdés b/pont) vádja alól felmentette. II.rendű vádlott vádlottat bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében (Btk.179. §

(1)-

(2)bekezdés b/ pont), és ezért 1 évre próbára bocsátotta valamint kötelezte 5000.-Ft bűnügyi költség megfizetésére magánvádló magánvádló részére. Az ítélet ellen II. r. II.rendű vádlott és védője felmentésért fellebbeztek, míg a magánvádló magánvádló és jogi képviselője az ítéletet tudomásul vette. I. r. I.rendű vádlott vádlott vonatkozásában a Pápai Városi Bíróság ítélete

1. november
2. napján jogerőre emelkedett. A Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a
3. június
4. napján kelt
5. Bf.3/2011/
6. számú ítéletében a Pápai Városi Bíróság fenti határozatát megváltoztatta és II. r. II.rendű vádlott vádlottat a rágalmazás vétsége vádja alól felmentette, a bűnügyi költség megfizetésére vonatkozó kötelezését mellőzte. Az ítélet ellen a magánvádló és képviselője jelentettek be fellebbezést II. r. vádlott bűnösségének megállapítása céljából. A harmadfokú nyilvános ülésen a magánvádló jogi képviselője többek között kifejtette, hogy a megyei bíróság nem a jogszabályoknak megfelelően járt el ítéletének meghozatalakor és a tényállás alapján nem megfelelő következtetést vont le akkor, amikor bűncselekmény hiányában felmentette a vádlottat. Tévedett a megyei bíróság amikor kimondta azt, hogy jogellenesség hiányában a rágalmazás nem valósult meg. Álláspontja szerint a közgyűlésnek nem volt jogköre a fegyelmi eljárás megindítására vagy feljelentés megtételére. A közgyűlési jegyzőkönyvből az is kiderült, hogy a fegyelmi eljárás megindításáról semmilyen döntés nem született. II.rendű vádlott vádlott a levél hatására egyébként büntetőeljárást indított, megtette a feljelentését azonban a katonai ügyészség bizonyíték hiányában megszüntette az eljárást a pótmagánvádlóval szemben. A jogi képviselő álláspontja szerint a városi bíróság hozott megfelelő ítéletet, hiszen a levél felolvasása jogellenes volt. Sem a fegyelmi szabályzat sem az alapszabályzat értelmében a közgyűlésnek nem volt joga annak eldöntésére, hogy a magánvádlóval szemben fegyelmi eljárást indít-e vagy sem. A fegyelmi eljárás lefolytatását követően lehetett volna csak a közgyűlés elé terjeszteni ezt az ügyet. Mindezek alapján indítványozta az általa kifejtettek alapján azt, hogy az ítélőtábla változtassa meg a másodfokú bíróságnak az ítéletét, és az elsőfokú bíróság döntésének megfelelően marasztalja el II.rendű vádlott vádlottat rágalmazás vétségében. A magánvádló csatlakozott a jogi képviselője által előadottakhoz. A vádlott védője rámutatott arra, hogy a közgyűlés a társaság legfőbb fóruma és bármilyen kérdés jogában áll hatáskörébe vonni. A vádlott a vadásztársaság elnökeként olvasta fel a tényállásban szereplő levelet és akkor követett volna el szabálytalanságot, ha azt nem ismerteti. Álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy miként döntött volna a közgyűlés a fegyelmi eljárás megindítása kérdéskörében. Az, hogy nem született döntés az is egyfajta állásfoglalásnak tekinthető. Kifejtette továbbá, hogy a büntetőeljárás csak alapos gyanú esetén indulhat és a katonai ügyészség a magánvádlóval szembeni eljárást valóban megszüntette, mégpedig bizonyítottság hiányában. Egyetértett a megyei bíróság indokolásában foglaltakkal és rámutatott arra, hogy - a hivatkozott eseti döntésre is tekintettel - a vadásztársaság elnöke nem valósított meg bűncselekményt. A vádlott egyetértett a védője által elmondottakkal, azt nem kívánta kiegészíteni. Az ítélőtábla a harmadfokú eljárás felülbírálata során megállapította azt, hogy II.rendű vádlott vádlott vonatkozásában a fellebbezés joghatályos, mivel az első - illetőleg a másodfokú bíróság a büntetőjogi felelősség kérdésében eltérő döntést hozott. Az ítélőtábla a Be.
7. §

(1)bekezdésének megfelelően bírálta felül a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első és másodfokú bírósággal együtt, amelynek eredményeképpen a magánvádló és képviselőjének fellebbezését nem találta alaposnak. Az ítélőtábla megállapította, hogy az első és másodfokú bíróság eljárásai megfeleltek a büntetőeljárási törvény előírásainak olyan szabálysértés nem történt, amely az érdemi felülbírálatot akadályozta volna. Az eljáró bíróságok az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges tényeket, bizonyítékokat feltárták és azokat törvényesen értékelték. A tényállást a vádlottak, valamint az eljárás során tanúként kihallgatott tanú, továbbá a magánvádló vallomásaira, illetőleg az egyéb okirati bizonyítékokra alapították. Ezeket egyenként és együttesen is értékelték. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az általa felvett bizonyítás alapján - mely a ...Vadásztársaság alapszabályának illetőleg fegyelmi szabályzatának az ismertetésére terjed ki - ténybeli következtetés alapján kiegészítette. Az így megállapított tényállás a harmadfokú bírósági eljárásban a felülbírálat alapját képezte. Az adott eljárás tárgyát az ítélőtábla álláspontja szerint nem az képezte, hogy volt-e alapja fegyelmi eljárás megindításának és erre ki volt a jogosult, hanem az, hogy joga volt-e a vádlottnak a hozzá eljuttatott levelet- tartamára tekintettel - a közgyűlésen ismertetni vagy sem. Ebből a szempontból az ítélőtábla rámutat arra, hogy a másodfokú bíróság azon tényállás kiegészítése, amely a vádlott tudattartamára vonatkozik az indokolás és nem a tényállás részét képezi ez azonban a felülbírálatnak nem képezte akadályát. A Btk. 179. §

(1)bekezdése szerint, aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlen utaló kifejezést használ a rágalmazás vétségét valósítja meg. A fenti bűncselekmény csak szándékosan követhető el, vagyis az elkövető tudatának át kell fognia a tényállítás becsület csorbítására alkalmas jellegét. Az ítélőtábla egyetértett a másodfokú bíróság azon álláspontjával, hogy az adott ügyben ez a szándékosság, sem az egyenes sem az eshetőleges szándék nem állapítható meg. Ugyancsak osztotta az ítélőtábla a megyei bíróság és a védelem azon okfejtését, hogy a vádlottnak, mint a vadásztársaság elnökének nemcsak joga, hanem kötelessége is volt a közgyűlés elé terjeszteni ezt a levelet, hiszen annak tartalma a vadászattal kapcsolatos különböző szabálytalanságokra hívta fel a figyelmet. A

1. február
2. napján megtartott közgyűlésnek az egyik témája az elkövetett szabálytalanságok voltak, melyen a társaságnál előforduló egyéb szabálytalanságok mellett került sor a levél felolvasására. A vádlott ennek tartamát a jegyzőkönyv tanúsága szerint semmilyen módon nem minősítette. Helyesen mutatott rá a Veszprém Megyei Bíróság határozatának indokolásában továbbá arra is, hogy abban az esetben, ha az elkövető nem magánszemélyként, hanem hivatali hatáskörében szerez tudomást olyan tényállításról, amely egyébként a becsület csorbítására alkalmas lehet, cselekménye jogellenesség hiányában nélkülözi a társadalmi veszélyességet, így magatartása nem valósít meg bűncselekményt. A vádlott magatartása ennek felelt meg. A fentiekben kifejtettek alapján az ítélőtábla a Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 3.Bf.3/2011/
3. számú ítéletét a Be.
4. § alapján helybenhagyta. Győr,
5. január
6. napján Dr.Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke .Csák Csilla sk. .Vajda Edit sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Veszprém Megyei Bíróság
7. június
8. napján kelt 3.Bf.3/2011/
9. számú ítélete II.rendű vádlott II.r. vádlott vonatkozásában
10. január
11. napján jogerőre emelkedett. Győr,
12. január
13. napján . Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: